Középiskolai felvételi (beszélgetés)

De mindezt csak 100-as számkörben, úgy annyira nem vészes.

Cserébe nincs is gond a szorzótáblával, amit úgyis álomból felébresztve is tudni kell(ene). ... :-)

Mélységesen egyetértek.

A korai szelekció egyáltalán nem olyan hatékony, mint amilyennek gondolják.

Itt bejön a szülői nyomás (az én gyerekem szuper, ne kelljen neki itt unatkozni, mert a másik buta, vagy zavarja az órát), illetve az iskolai teljesítménykényszer (hány versenyt nyertek tanulóink, ide érdemes jönni, itt tehetséggondozás folyik).

Nyilván nincs ideális megoldás...

Bocs, hogy kicsit elvittem a beszélgetést, de az általános felvételi felkavarta az emlékeimet.

Az a baj ezzel, hogy - mivel a nagyobb már 16 éves, második éve gimis - nagyon világosan látom, hogy ez mennyire nem számít. A szemem előtt rendeződött át az osztály nagy része nagyon sokan elmentek másik iskolába, mert nem bírták a tempót, az elsőkből gyakran utolsók lettek, miközben az elsőt analfabétaként :-) kezdő fiam most köszöni jól van és jól teljesít, a felvételinél válogathatott, hová menjen. És a legviccesebb, hogy amikor mentünk beiratkozni a Lászlóba, találkoztunk azzal a volt osztálytársával, akit elsőként pöcköltek ki a tanítónénik az osztályból. Tehát végül ugyanoda jutottak, pedig ők a hátrányos kisebbséget képviselték.

Másképp érnek a gyerekek, nyilván mást hoz az, akit eleve treníroznak a sulira, mit akit nem (és most nem arról beszélek, amikor magától megtanulni olvasni a gyerek, mert ilyen is van, de nem 20 gyerek egy osztályban -az nekem gyanús.)

Levia,

Példaértékű, ahogy a ti sulitokban hozzáálltak ehhez. Tényleg nem való mindenkinek a kéttan.

Szóval egy erős iskolában a gyerek érdekében is érdemes előszűrni.

Olvasni tudás: nekem mindegyik úgy ment, hogy tudott, de sosem tanítottuk őket. És bizony nem kis kihívás a tanítóknak, ha van, aki tud. A legjobban azok kezelték, akik csoportokba tették őket, és aki jobban tudott, az segített a másiknak.

Nehéz dolog ez a tudjon-e olvasni a gyerek mire iskolába megy kérdés.

Szerintem ha egy sima általános iskolába megy, akkor egyáltalán nem jó, ha tud olvasni. Én mindkét gyerekemmel így jártam. Lányom állandóan kérdezgette ez/az milyen betű, mi válaszoltunk neki, aztán azt hogy ez ugye az a szó és egyszer azt vettük észre, hogy a lányom olvas. Ovi utolsó évének elején. Ő akkor már elmúlt 6 éves (nyári születésű). Mivel öccse is nagyon érdeklődő, ő is mindig kérdezett plusz látta hogy leányzó mit tanul a suliban, ezért ő is megtanult olvasni 6 éves kora körül.

Viszont emiatt mindkettejüknek jóval unalmasabb volt az iskola első két éve, mint enélkül lett volna. Lányom aki szorgalmas típus, utána (főleg felsőben) elkezdett tanulni, viszont fiamat noszogatni kell, mert ő belekényelmesedett abba, hogy nagyobb tudással ment iskolába, mint általában a kortársai.

Én mindezek alapján azt mondom, hogy direkt ne taníttassa senki olvasni a gyerekét.

Mindig mondják, hogy ahogy egyre nőnek a gyerekek úgy nyílik az olló a tudásbeli különbségekben. Ez nagyon látszott nálunk is. Fura, de mi sosem éreztük extra terhelésnek a kéttannyelvűt. Alsóban belelapoztam egy hetedikes földrajz könyvbe és nem hittem el, hogy ezt meg lehet tanulni. De simán megtanulják..Egy egy órára több oldal angol szöveget:)

Nagy plusz az angol anyanyelvi tanár, aki heti váltásban van a gyerekekkel. Ők nem beszélnek magyarul, de mégis simán elvannak a kicsikkel is. Ez a plusz gimiben sajnos nincs meg..Rengeteget mesélnek az országukról, ha hazamentek van aki utána is ír a gyerekeknek. Sőt sokan évekig itt ragadnak:) Persze van akinek nehéz és szenved és nem megy a matek vagy töri...nyilván nem az angol miatt... máshol sem menne..

Ezt a hozzáállást én sem értem. Ha eleve ez az elvárás, akkor legalább közölhették volna - bár gondolom, ez annyira ütközik a hatályos szabályokkal, hogy nem tehetik meg. De tényleg nem kellett volna nagyon trükközni, hiszen a felvételin adnak egy-két szókártyát, vagy egyszerű mondatot, akkor azonnal kiderült volna, hogy tud-e olvasni vagy sem.

Egyébként mi sem tanítottuk meg olvasni a fiamat a suli előtt. Az ovisuliból, pedig a negyedik foglalkozáson eljöttünk, mert addigra teljesen egyértelmű volt, hogy bár a feladatokat meg tudta csinálni, de olyan mennyiségben nem köti le, éretlen volt az iskolapadban ücsörgésre (ott a berendezés is egy osztálytermet imitált). Mivel nem maradhatott az oviban - mert érettnek nyilvánították - így meg se próbáltuk a kéttannyelvűt. Arra azért figyelünk, hogy nagyjából egy szinten haladjunk velük angolból.

Egyetértek. A régi-régi áltsuli kezdésre visszatekintve, nálunk a magyaros-németes tanító néni el is mondta, hogy lassan fog haladni az olvasástanítással, mert az a cél, hogy negyedikre(!) jusson el oda minden gyerek, hogy örömmel, készségszinten olvasson. (Volt is baj a végére az állandó pad alatt olvasásból, rászoktak.)

Ketten tudtak már olvasni, amikor szeptemberben kezdtek, a többi 29 nem, lányom sem tudott. Fel se merült a felvételnél, hogy ez számítana. Az volt fontos szempont, hogy mennyire szeret iskolást játszani, mennyire tud koncentrálni, elsősorban hallás útján. Persze volt egy feladatlap is, olyan Tappancs Magazin nehézségű=könnyű. A nagycsoportban (a korosztályos ovi előnye) a napirend részeként októbertől naponta fél-egy órát feladatlapoztak velük.

Fontos volt hasonló gyerekeket találni, mert a napi 6 tanóra terhelést nem minden jelentkező körzetes gyerek bírja, még akkor sem, ha rengeteget mozgatták őket az órákon. És így se volt tökéletes a válogatás: egy felvett kisfiúnak és egy kislánynak a 2. félévtől új iskolát kerestek, mert ők rendszerint elaludtak a fáradtságtól ebéd után, pedig akkor még következett egy órájuk. A nem nemzetiségis, lassabban haladó új osztályukban a legjobbak között voltak.

És igen, arról is előre szóltak, hogy negyedévente megnézik, és a szülőkkel átbeszélik, mennyire fekszik a gyereknek ez a képzés. Ha úgy látják, hogy a kicsi szenved, akkor a következő negyedévben extra segítséget, figyelmet kap. Ha így se javul a helyzet, akkor osztály/iskolaváltás jön, mindenki érdekében.

Persze tisztában vagyok vele, hogy a kéttannyelvű iskola a mienknél durvább követelményeket támaszt, de ezzel a light "felvételivel" és "light" nyelvi képzésel is egy híján minden 8.-os B2 nyelvvizsgával ballagott.

Ahogy vesszük. :-)

Nem mentek középfok/felsőfok közeli idegennyelvtudással a középiskolába. Az osztályokban, ovis csoportokban lehet találkozni tőlünk eltérő nemzetiséggel, társadalmi csoporttal, nincs csoportbontás, semmiféle tantárgyi szakkör, még csak gyógypedagógus sincs (és ha van, agyon van terhelve).

A lakótelep hátrányai még, hogy nincs nagy egy főre jutó alapterület (nálunk nem éri el a 20 nm/főt minden helyiséget beszámolva sem, és ez kető lakás együtt), nincs saját kert (pedig jól jönne az kijárási korlátozás idején), nyilván alkalmazkodni kell rengeteg emberhez házon belül és kívül is.

De különben igen, azt gondolom, hogy eddig ez bejött nekünk. Nem mintha lett volna választási lehetőségünk. :-)

Huhh, akkor itt el vagyunk kényeztetve. Lakótelepi körzetes ovi, körzetes suli. Oviban van vegyes és korosztályos csoport is, valamennyire óvó és tanító nénit is lehetett választani.

Persze átlagos intézmény mindegyik, ahova mentek, nincs előzetes válogatás.

Felvételire is, amikor élesben ment, egy félévet szántunk célirányosan (magyarból volt 6-8 alkalom a lyukakat befoltozni, matekból elég volt a szakkör), illetve pár feladatsort a nyáron is megoldottak (a többi maradt az őszre).

Mivel az volt a cél, hogy középiskolában is jusson idejük a zenére/sportra, illetve barátokra, olvasásra, úgy gondoltuk, csak annyi felkészülést kapnak, amennyi miatt nem kell lemondaniuk közben ezekről. Kettő TOP gimibe ment, egy pedig egy elég jóba, és egyelőre mindegyik jól is érzi magát, elég jól is teljesít.

Meglátjuk, ez hogy jön be a legkisebbnél. Nála sem a TOP a cél.

Nálunk két lehetőség volt, a némettannyelvű vagy a körzetes. A tanítók között a körzetes felkészültebbnek tűnt a tapasztalatai és a végzettsége alapján. Ráadásul viselkedésre is sok különbség volt köztük - már amennyit tudtunk velük beszélni. A körzetes nagyon kedves, halk szavú volt, a másik meg pattogós, inkább arrogáns. Logikusan az előbbit választottuk. Nem volt nyílt nap, a gyerekek csak a suliban találkozhattak a tanítókkal, amikor elkezdődött az év. Az első pillanattól kezdve ellenszenvesek voltak egymásnak, hónapokig ment a "csata", próbálkoztunk nagyon sokmindennek, a végén átmentünk egy magánsuliba. Oda nagyon szeret járni a fiam.

Mivel annyira különbözőek vagyunk és nem én fogok ismét gimiben járni, ezért nagyon örülök, hogy nem most kell választani. Talán jövőre több esélyük lesz a gyerekeknek egy kicsit betekintést nyerni személyesen is pár helyen.

Szia, a legtöbb kérdésedre már válaszoltak a többiek, talán az még kimaradt, hogy elvileg a nyekes év után lehet újra felvételizni, de meg kell kérdezni a kinézett iskola igazgatóját, mert ez egyéni felvételinek számít, nem az iskola intézi, hanem a szülő. Meg szokták engedni.

A felsoroltak jó közepes giminek számítanak, az Óbudait rengetegen beírják, de főleg többedik helyen, nem kell megijedni. Mivel nincs szóbeli náluk, nincs vesztenivaló, mindenki beírja, aki errefelé lakik. Ady és Rákóczi is jók, Móricz kissé sznob légkörű, ha ez nem zavar, az se rossz.

Igen, dec 4-ig az írásbeli jelentkezést kell leadni abban az iskolában, ahol írni tervezitek, ez kb mindegy melyik, praktikusan a legközelebbi gimi.