Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Költészet napja cikk

Költészet napja

A huszadik század egyik legjelentősebb költőjének, az 1905. április 11-én született József Attilának az emlékére, 1964-től minden évben, ezen a napon ünnepeljük a költészet napját.

Önéletrajzát szinte mindenki ismeri, hiszen már az általánosban a fejünkbe verték, de sokan mégis keveset tudnak a hozzá köthető ünnepről.

József Attila élettörténete röviden:

József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3. szám alatt, a család hatodik gyermekeként (három testvére még az ő születése előtt meghalt).

Apja József Áron, szappanfőző munkás volt, anyja Pőcze Borbála, mosónő.

Édesapja, Attila hároméves korában elhagyta a családját, Amerikába ment szerencsét próbálni (végül Romániáig jutott csak, de családjához már nem tért vissza), így mivel édesanyja nem tudta őket eltartani, két kisebb gyermekét, Etust és Attilát a Gyermekvédő Liga révén Öcsödre adta nevelőszülőkhöz. Ott a nevelőszülők Pistának hívták, mert szerintük az Attila név nem létezett. De amikor talált Attila hun vezérről szóló olvasmányokat, azok felkeltették az irodalom iránti érdeklődését, és ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát.

Majdnem három évvel később az anyja visszavette magához a két testvért. Pesten akkor is a Ferencvárosban éltek, bár gyakran költözködtek, Attila még kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön.

9 évesen próbált először öngyilkosságot elkövetni, de lúgkő helyett csak keményítőt ivott.

Édesanyja halála után (méhrákos volt), annak egyik nővérének, Jolánnak férje, Makai Ödön ügyvéd lett Attila és Etus gyámja.

Polgári iskolába járatták, majd később a makói gimnáziumba került internátusba.

Már ekkor tudta, hogy élete fő célja a költészet lesz. Költői pályája 1922-ben kezdődött, amikor Juhász Gyula biztatásával Szegeden megjelent az első verseskötete, a Szépség koldusa. Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is.

Az álma megvalósításához, hogy költő legyen, ott is hagyta a gimnáziumot. Mire gyámja megvonta tőle az anyagi támogatást, de ez sem tántorította el attól, hogy költő legyen.

Sőt ekkor íródott meg a legtöbb verse.

Budapesten érettségizett le magántanulóként, majd 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakos hallgatója lett, de az igazi megismerést hozó az 1925. május 25-én megjelenő Tiszta szívvel című verse miatt az egyetem eltanácsolta.

Ezután ismét az "Élet tanítványa" lett, a bécsi és a párizsi egyetemeken hallgatott előadásokat, ahol sok költőtárssal ismerkedhetett meg, pl. Kassák Lajossal, Ignotusszal.

Utóbbi adta közzé másodszor a Tiszta szívvel című alkotását a Nyugat 1926. szeptember 15-i számában, ahonnan egyenes úton haladt a híressé válás felé.

1927-ben visszatért Budapestre. Ekkora már költeményeit ismerik és meg is jelenítették a különböző napilapok és irodalmi folyóiratok is.

Ebben az évben rövid ideig a pesti egyetemre is járt.

Szerelemes lett Vágó Mártába, de mivel a lány egyéves londoni tanulmányútra ment, a költő idegösszeomlással szanatóriumba került.

1930 őszén tagja lett egy illegális kommunista pártnak, aki folyóiratot indíttatott vele (Valóság), de betiltották. Majd Sallai Imre és Fürst Sándor tárgyalásának idején Illyés Gyulával megírta a Szimonidesz Lajos röplapot a halálbüntetés ellen, ami miatt bíróság elé idézték, házkutatásokkal zaklatták. Ilyen körülmények között ismerte meg Szántó Juditot, aki az élettársa lett 1936-ig.

1935-ben beleszeretett kezelőjébe, Gyömrői Editbe, aki a Nagyon fáj című szerelmes verseket tartalmazó kötet ihletője volt.

1936-ban a Szép Szó egyik szerkesztője lett, ez volt első igazi munkahelye, felújult kapcsolata Vágó Mártával.

1936-ban a Baumgarten-alapítványtól csak segélyt, majd 1937-ben jutalmat kapott, annak ellenére, hogy kibékült Babits Mihállyal.

1937 tavaszán beleszeretett Kozmutza Flóra gyógypedagógus pszichológusba, házasságot remélt vele, de ismét szanatóriumba került, ahonnan nénjei kivették magukhoz balatonszárszói panziójukba.

1937. december 3-án a szárszói állomáson egy tehervonat halálra gázolta.

Máig vitatott, hogy a költő a depressziója miatt öngyilkosságot követett-e el, vagy véletlen balesetnek esett-e áldozatul.

A költőt először Balatonszárszón temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőbe került örök nyugalomra.


József Attilát örök pesszimizmus jellemezte, sebezhető, kiszolgáltatott volt egész életében, saját magát mindig tökéletlennek tartotta, az állandó szeretetvágya sodorta kétségbeesett tettei felé.


Munkássága csak a költő halála után nyerte el méltó elismerését.

1938-ban posztumusz Baumgarten-díjjal, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Életművei szerves része a magyar kultúrának. A 20. század egyik legjelentősebb költőjének tekinthető. Költészete az egész század alapkérdéseit felölelte, kezdetben a Nyugat hatását, majd a 30-as években a politika szemléletét mutatja be a verseiben.

De verseiben társítja pl. a népdalok hagyományosabb szemléleti elemeit merész, esetleg éppen bizarr asszociációkkal (pl. A hetedik, Klárisok), megszólal verseiben a szociális lázongás (pl. Tiszta szívvel), az elidegenedés kínzó érzése (pl. Reménytelenül), a fájdalom végletei: szerelmeinek viszonzatlansága (Nagyon fáj), anyja elvesztése (Kései sirató) és még sorolhatnám.

Alkotásai mindenkit képesek megszólítani.

1964-től minden évben április 11-én ünnepeljük a költészet napját.


Az évek folyamán hagyományok születtek erre a napra.

Minden évben ezen a napon megkoszorúzzák József Attila ferencvárosi Gát utcai házát, ahol egykoron élt a költő.

A nagyobb városokban könyvbemutatókat, felolvasó esteket, versfesztiválokat tartanak a tragikus sorsú poéta emléke és a magyar líra előtt.

Ezek remek alkalmat teremtenek arra, hogy az író és olvasó találkozzon, elbeszélgessen, és személyes kapcsolat alakuljon ki szerző és a befogadó között.


Bár sajnos mára már nem divat verseket olvasni, nem emlékezünk meg a költészet napjáról, helyette inkább internetezünk, tévét nézünk, megfeledkezve szellemi örökségeinkről, Ady Endréről, Juhász Gyuláról és még sorolhatnám.

Lassan ők nem lesznek mások, mint nevek a tankönyvben, pedig az irodalom lényege a kapcsolatteremtés.

Aki teheti, vegyen kézbe ezen a napon egy verses kötetet és olvasson el egy verset!


Zárásként, íme, József Attila e napra írt verséből pár sor:


Április 11


„A talló kalászait hányva

S a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott föl egyszer engem

Hirtelen, áprilisi estén.”


1925. ápr. 11.




Írta: tinendo, 2009. április 11. 17:03
Fórumozz a témáról: Költészet napja fórum (eddig 7 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook