Dominik születése

A napjaim már elég nehezen teltek, hisz meleg is volt, amúgy is nehezen viselem a kánikulát, nem hogy még egy Manóval a pocakomban. A 29. héttől nyitva voltam, így az orvosom szigorú ágynyugalomra ítélt. Ami hol sikerült, hol nem, mert a nagy fiam miatt tudtam is pihenni, meg nem is.

Rendszeresek voltak a megkeményedések. Utolsó éjszaka elég komoly volt, mert felkelni sem tudtam egyedül az ágyból. Július 2-án NST-re kellett mennem, 7-kor mikor felkeltem, enyhe görcseim voltak kb. 20 percenként, olyan menstruációs görcshöz hasonló. Szóltam a férjemnek, hogy ma megszületik a babánk, mire Ő legyintett, hiszen minden nap ezzel ijesztgettem a családom.

Így mindenki ment a dolgára, férjem dolgozni, én pedig NST-re.

A holmim az autóba készítettem mert én éreztem, ma szülök. Az NST-n a babu nem mocorgott, már készült, hogy világra jöjjön. Egyébként a fájások továbbra sem erősödtek.

Telefonáltam a húgomnak, hogy jöjjön, mert szerintem maradok. Eközben az orvosommal is beszéltem, aki felhívott az osztályra és megvizsgált. Négy ujjnyira voltam nyitva, annyit mondott: "pikk-pakk" meglesz a baba.

Innentől felpörögtek az események, szóltam férjemnek jöjjön, mert szülünk.

Felmentem a szülőszobára, húgom hozta a holmim, átöltöztem. Felfeküdtem az ágyra, rám tették az NST-t, ami nem mutatott fájást, mert még mindig nem erősödött. Jött az orvos burkot repesztett, és szólt a szülésznőnek, kössön be infúziót.

Közben megjött a férjem. Mindeközben tolófájásaim lettek, szóltam, hogy hívják az orvost. Felért az orvos és három tolófájás után kinn is volt a fiunk!

Az orvosom csak annyit kérdezett, mikor jön a harmadik?

Gyorsan jött a fiunk és előbb is, de így is 3400 grammal és 55 centivel született.

A kórházban a baba-mama szobába kerülhetünk, ami nagyon jó volt, mert minden percben a babám közelében lehettem. Nagyon nyugodt baba, alszik és szopik.

A nagy fiam is nagy nagy örömmel fogadta a kistesót!