Kizárólagos szülői felügyeleti jogot gyakorló anya vagyok (beszélgetés)

Igen,most már jobb.De 2 évesen azért elég nehéz volt megmagyarázni neki anélkül,hogy szidtam volna az apját előtte,hogy mi a francért nem jön amikor ígérte?!Ezt eljátszotta párszor,és akkor leállítottam.Mondtam neki,hogy azt benyelem ha nem fizet,tojok rá,ezt az egy gyereket magam is eltartom,de nem csináljon hülyét belőle,ne ígérgesse,hogy látogatja.Vagy jöjjön rendszeresen,és tartsa vele a kapcsolatot,vagy ha nem érdekli,akkor ne jöjjön,de mondja meg.Mert néha csak úgy felbukkant,hogy nem gondoltam e meg magam,és eltűnt.De a agyereknek olyankor megígérte,hogy majd jön.Persze őt a gyerek baromira nem érdekelte,sem az érzései,csak az,hogy hogyan tudna engem vissza szerezni.Egy évembe telt,amire bele tudtam verni a fejébe,hogy sehogy.De addig,könyörgött,fenyegetőzött,a gyereket használta erre természetesen,ígérgetett,fogadkozott...stb.De az pl nem merült fel benne,hogy normálisan kellett volna élnie,és akkor nem jutunk ide.Akkortájt ismertem meg a mostani férjem,és Ő szedte le rólam véglegesen.De neki ezzel egyértelmű volt,ha elválok tőle,akkor a gyerekünktől is elválik.Sosem kereste egyszer sem,pedig az utolsó találkozásunkkor a tárgyalásunk utána a férjemmel együtt leültünk vele beszélgetni,hogy a gyereket bármikor láthatja.Sőt,ha úgy láttam volna jó helyen van nála,el is engedtem volna vele bármikor.Semmit nem szabtunk meg neki,jöhet amikor akar,csak szóljon előtte.Úgy vehet részt az életében,ahogy neki kényelmes.Hát neki így kényelmes.pffff.

És tudjátok mit mondott a gyerekem 15 évesen?

Hogy mi nem mondtunk neki igazat az apjáról,mert sosem mondtuk neki mekkora egy szemétláda.

Persze sosem szidtuk előtte,erre mindig figyeltünk.De másoktól vissza hallotta hogyan él azóta,és persze akkor már felfogta,hogy rá sem volt kíváncsi,akkor tudta meg,hogy sosem fizetett utána,egy ünnep nem jutott eszébe..stb.És komolyan haragudott rám egy darabig,hogy Ő ezekről a dolgokról miért nem tudott eddig,miért titkoltuk el előtte.

Szerintem félre értette.

Ilyennek sem szabadna lenni.Minden gyereknek egyformán joga van mindkét szülőjéhez.

Ez viszont felelősséggel is jár,vagy sok esetben csak járna a szülők részéről.

Az én exem pl csak addig nyomult,amíg egyértelműen tudomásul nem vette,hogy mi többé nem leszünk egy pár.De azóta a gyereke sem érdekli.Ennek már lassan 16 éve.Semmilyen formában soha nem gondoskodott róla,és nem is kereste soha.

Ilyen emberek is vannak sajnos.Pedig senki nem gördített akadályt a kapcsolattartás útjába.

Nagyon kellene valtozas - nagyon ! sok esetben az apa sokkal nagyob kompetenciaval tudja nevelni a gyereket mind az anya !

Ertelemben reszesitti a gyereket es nem afekt erzelemben mind sok esetben a" sertödöt" mamak!

Fiam igy neveli pici egy ket honapos koratol - sajnos nem sikerult neki a parkapcsolata .

Psysiatriai megitelest minden nelkul lehet követelni ha az egyik szulö nem egyezne bele a közös mminden masodik hettu gyerek nevelesbe.

Azt mondta erre, hogy minek kell elválni, brrrr...

(Mellesleg nem én adta be)

Bocsánat, valamit rosszul értelmeztem...

Imádom a gyermekemet, de ez a küzdelem egyszerűen felőröl. Már kacérkodtam a gondolattal, hogy teljesen feladom, de mindig erőt merítek a Kisemberből...