Kicsi mellé pici? (beszélgetés)

Kotk!

Ebben az alvàs elromlàsban lehet valami igazsàg,mert bàr eddig àtaludta az egész éjszakàt evés nélkül,kb 2 hete ujra kelünk hajnal 5-kor enni,igaz utàna tovàbb alszik,de lehet ez a jele,hogy nem sokàig alszunk mélyen?

Zselice!Az én testvéreim,és köztem(3-an)vagyunk,szintén 3 év különbség van,és ez is igaz hogy mi mindig ellenkeztünk egymàssal.A növéremmel rivalizàltam,a mai napig igy maradt,az öcsém meg hàt egy szerelö tipus,meg veszélyeket keresi,szoval nem igazàn tudtunk mondjuk bujocskàt együtt jàtszani...

Szia!

Nekem még nincs babám, de pont így szeretném, ahogyan nálatok alakult!

Mi hárman vagyunk testvérek, 3-3 év korkülönbséggel, és nem sokszor volt hasonló az érdeklődéi körünk. (Ja, én vagyok a legidősebb, és két öcsém van.) Amíg a bulizós korszakban voltunk mind, addig igen. De újra más a fontos nekik és nekem. Majd ha családot alapítanak ők is, akkor már nem lesz gond, de hol van az még.

Szóval én azt szeretném majd, hogy a gyerekeink tudjanak együtt játszani, és legyenek egymásnak a legjobb barátai:)

Köszönöm szépen!

Bizony már nincs sok hátra, és ahogy közeleg az idő egyre jobban várom. Amennyire féltem tőle annyira várom, hogy túl legyek rajta. pocakkal és egy 13 hónapossal nagyon nagyon nehéz. Nekem sincs segítségem. Ennél már minden könnyebb lehet. akkor nem lesz baj ha nem vagyok kipihent, nem fog fájni a hasam, nem baj ha belémrug pelusozás közben a nagyobbik, nyugodtan emelgethetem. minden más nehéz lesz de ehhez képest szerintem semmi! És ismét kisfiam lesz. Két harcos :-) Hú nekem nagyon húzós volt az eleje és mint írtam most se könnyebb. Aki ismeri a kisfiam mind ámuldozik, hogy hogyan bírom. Még nem láttak ennyire aktív baby-t :-)Nekem már az lenne a fura ha nem ilyen lenne. Ikreket mindig is akartam, míg nem volt gyerekem. Most azt mondom soha soha soha soha! minden tiszteletem az ikres anyukáké!

Szia dzsigg!

Hááááát az biztos,hogy az első időszak nem lesz egyszerű,de Te már annyi mindent megoldottál EGYEDÜL,hogy biztos vagyok benne,hogy ezt is meg fogod oldani......és nem is akárhogy:))))))Minden rendben lesz!!!!!!!!!

Amit viszont tényleg nagyon gondolj át alaposan az a császár.

Én az első gyerekemet simán szültem,kegyetlenül fájt azt hittem ott halok meg.A másodikat már császárral......DE 16 év távlatából is azt mondom,hogy inkább 3 sima,mint 1 császár.

Amíg alszol nincs is gond:)))))de utána......!

Csak az előttem szólókat tudnám ismételgetni,nagyon sok hátránya van:(((((

Szió!

Látod hasonló cipőben vagyunk. az én kisfiam is 7 hónapos volt amikor teherbe estem a 2. babával. Nagyon sokat filóztunk mi is rajta de megtartottuk mert ha már így alakult akkor legyen. Úgyis kettőt szerettünk volna. A kisfiammal nekem is nagyon nehéz, még most is. Irtó akaratos, kis hiperaktív. 1 percem nincs mellette. Mi lesz még 2-vel? jelenleg a kisfiam 13 hónapos, és én február elejére várom a 2. babát ami azt jelenti hogy 15 hónap lesz köztük. Nagyon félek én is, de mindenki azt mondja később meghálálja magát a kis korkülönbség. Bírni fogod te is én is, hisz olyan sokan kibírták már! Fel a fejjel!

Szia!

Gratulálok a kislányodhoz és a kicsi pocak lakódhoz.

Hát eleinte lesz nehéz, de utánna már kitapasztalod mit, hogyan kell csinálni két kicsi babával és már menni is fog.

Sok sikert és boldogságot.

Szia!

A cikk címáből már tudtam hogy te lehetsz az írója:-) Jól döntöttél hogy megtartottad a második picit is. Mind már sokan is írták először biztos nehéz lesz, de belefogsz jönni. Van előnye a kis korkülönbségnek is. Egyszerre fognak felnőni, most még benne vagy ezekbe a dolgokba. Akinél sok év korkülönbség van annak nehezebb ert újra visszakell szoknia a kisbabás évekhez. Gratulálok a picikhez!

Szia!

Először is gratulálok nektek!:)

Nos én is egy kicsivel és egy picivel vagyok itthon!A nagyobbik fiam 2008 május 12.-én született, a második fiam pedig 2009 október 15.-én!Mikor meg tudtam hogy jön a második,azt hiszem kellően meg ijedtem!

Sőt el is voltam kenődve hogy,hogyan fogom bírni meg ilyesmi....de tudom hogy jól döntöttem!

Nem mondom hogy könnyű,mert vannak igen csak nehéz napok,de hidd el nekem valahonnan midig van plusz energiám!

Nekem az a legnehezebb hogy éjszakázni kell a nagyobbal nem kell!!És amikor a pici alszik akkor a nagyobbal próbálok játszani,illetve csak vele lenni!

Gratulálok a babákhoz!

Nekem 13 hónap van a két lányom között, és én 20 évesen szültem először. Nekem nem volt nehéz, anyósoméknál laktunk a kritikus időszakban. Most 9 év után van egy 1 éves kisfiam, szóval kipróbálom mindkét végletet, már ami a korkülönbséget illeti.

Szia!

Nekem is nem rég született meg a kislányom,nagyon sok próbálkozás után.Ha én ujra teherbe esnék én is megtartanám,meg sem fordulna a fejemben,hogy nem akarom őt.Mondom ezt annak ellenére,hogy császárral szültem és olyan borzalmas volt,hogy azt mondtam nekem nem lesz több gyerekem.

Igaz,hogy nem érzel addig fájdalmat míg folyik a műtét,de azt igen,hogy rángatnak,csattog az olló,gyömöszölik a beleidet,stb.Utána egy teljes napig nem kelhettem fel (nem is tudtam volna),nem láttam a gyereket csak egy pillanatra,és egy nap eltelte után,mikor úgy érzed fekve is szétszakadsz fel kell kelni segítség nélkül.

Én nagyon sokat járkáltam,mivel Petra inkubátorba került és még egy hónapot bent töltöttünk és egy messzi levő szobát kaptam.A sok mozgástól azonban migrénes görcseim voltak egy hétig...többet kellett volna pihenni.

Sajnos én nem szülhettem,nem választhattam a gerincsérvem miatt. :(

Neked van választásod és már a babuci megtartásával is jól döntöttél! Gratulálok nektek!

Szia!

Mintha én írtam volna a cikket :D Csak azzal a különbséggel, hogy én már túl vagyok a másodikon, őt terveztük, viszont én is védekezés mellett most várom a harmadikat. Nekem párom sokáig külföldön volt, most Pesten dolgozik, így most is 2 hetente hétvégente látom. Én is egyedül voltam/vagyok, mert bár nagyszülők..stb 15km-re laknak, egyik se tolná ide a képét, hogy kell-e valamiben segíteni...mindkét oldalról úgy állnak hozzá a dologhoz, hogy ha akarjuk egymást meg a családot hát "kínlódjunk" egyedül. Ez már az elején meg lett mondva, így én tudtam hogy egyedül leszek a babákkal.

Az állandó kupi megvan...persze tisztaság, de játékok..stb szanaszét. Képesek 10 perc alatt feje tetejére állítani a házat. Estére nálunk is van, hogy a híradót se tudom megvárni és már alszik a család. Ja, van egy rossz szokásuk, reggel 5 kor kelnek a gyerekek. Hiába próbáltam később fektetni őket, csak azt értem el, h 5 kor ugyanúgy felkeltek de nyűgösek voltak. Szóval nem egyszerű, de már megszoktam és igazából csak leírva tűnik szörnyűnek...nekem már természetes és máshogy nem is tudnám elképzelni. Persze mikor pl átjön a szomszéd és elkezd megjegyzést tenni, hogy miért vannak szanaszét a játékok legszívesebben képen törölném. Mert ugyebár amíg pl főzök nem tudok velük lenni és mindent pakolni utánuk. Így mikor alszanak, vannak nagy játékosdobozaink, abba gyorsan bedobálok mindent.

Nekem mindkettő császár volt és most a harmadik is az lesz. Így én kérhetem hogy kössenek el, nekünk ez lesz a legjobb védekezés. De ahogy én láttam bent, aki simán szült sokkal gyorsabban regenerálódott. Pár nap múlva már nem mondtam volna meg róluk, hogy nemrég szültek, jöttek-mentek, tettek-vettek, emelgettek. Császárral több hétig kínlódik az ember. Nekem az elsővel szószerint 4 hétig csak görnyedve tudtam menni. A másodikkal 2 hét után már egyenesen mentem, nem fogtam a hasam,viszont még akkor is több hétig nem emelhettem pl...ami ha egyedül vagy a két gyerekkel elég kivitelezhetetlen. Pl: még jó hogy akkor még a kórházban voltam, a nagyobbik gyerkőc jött látogatni, és nagy örömömben, meg megszokásból a kis 12 kg-ját felkaptam. +2 nap kórházat jelentet.Mikor hazamehettem már egyedül kellett lennem, mert férjemnek vissza kellett mennie-e Németországba, és mondhatni elég nehéz volt lelkileg hogy a nagyobbikat nem emelgethettem, nem kapdoshattam fel, pedig ő még inkább igényelte volna ekkor. De már az is nehézség volt, hogy a kicsinek a kiskádban (mivel a szobában volt elég meleg a fürdetéséhez) hogy hordjam a vizet. Így elég vicces volt kis vödörrel 3szor fordulni. Szóval lehet csak nekem van ilyen rossz élményem a császárral kapcsolatban de én lebeszélnélek róla, főleg ha egyedül leszel a két kicsivel.

Amúgy egyik barátnőm is két gyerkőcöt simán szült, aztán a harmadiknál ragaszkodott a császárhoz, pedig mondtam neki h ne, adott egy kis pluszpénzt a dokinak és megcsinálta. Aztán mikor mentem látogatóba egész nap feküdt, meg több hétig az anyukája jött hozzá minden nap segíteni, mert nem tudta ellátni a feladatai. Addig csak azt vágta a fejemhez, hogy miért beszélek a császár ellen mikor én simán nem szültem, aztán meg sírt hogy miért nem hallgatott rám.

Mindenesetre remélem most a férjem legalább egy hétig itthon lesz velem,mikor megszületik a kicsi,mert én már előre rettegek hogy mi lesz hárommal. Az utolsó babát nagyon nem terveztük, de én elvetetni nem fogom...

Ami még nagyon fontos: a pozitív gondolkodás (de ezt biztosan hallottad már)!

Nekünk az első gyermekünk inszeminációval fogant (7 év sikertelen próbálkozás után), s gondolhatod, mekkorra volt az örömünk, mikor 3 hónapos sem volt, és kiderült, hogy ismét babát várok, aki spontán fogant. Nálunk nem ütötte fel fejét a kétségbeeseés, aggodalom, szorongás, mert olyan nagy volt az öröm. Rebeka a mi kis meglepetés-babánk, akit nem terveztünk ugyan, de hálát adunk érte, mert ő is Isten ajándéka - mint bármelyik gyermek.

Szia! Hát én császárral szültem. Az elsőnél nem volt semmi gond. 1 hét után renbe jöttem, igaz akkor még nem kellett a háztartással foglalkoznom, anyu segített. A másodiknál szörnyű volt, mert nagyon béna volt az aneszteziológus, 7x szúrta az epidurált+ a hét helyi érzéstelenítő, végül mikor már nem bírtam, mégis elaltattak. 1 hétig úgy fájt a fejem és a nyakam, hogy semmit nem tudtam csinálni, még a babával sem tudtam foglalkozni. Megszoptattam, szerencsére akkor még sokat aludt.De ugyanúgy 1 hét múlva minden rendben volt, és már nekem kellett főzni, mosni... Ettől függetlenül ha lehetne, rendesen szülném a harmadikat, de 2 császár után vajmi kevés esélyem van rá...

A korkülömbséggel kapcsolatban szerintem az 1-2 év sokkal jobb mint nálunk a 4,5 év. Teljesen más foglalkoztatja őket, mindíg 2 különböző játékot kell játszanom egyszerre...

Sok sikert, kitartást!!

Én is 22 éves vagyok két gyerekkel:)))

Szia dzsigg!

Először is gratulálok az újabb kis jövevényhez! Csatlakozom az előttem szólókhoz: jól döntöttetek a férjeddel, mikor nem dobtátok el őt magatoktól.

Teljes mértékben átérzem a helyzeted, sőt... Az én első két gyermekem közt nincsen egy év! 2005.jan.18.

2006.jan.11. Így születtek egymás után. Nem szépítem a dolgokat: néha bizony nehéz volt, de mindig megkaptam a szükséges erőt, energiát odafentről... Szülés után jó lenne, ha el tudna hozzátok menni anyukád/anyósod - felváltva mondjuk 2-2 hétre. Az én családom s férjem családja is messze laknak, de sokat segítettek a szülés után, egy ideig nem volt gondom a főzésre, takarításra. Lehet, kétségbeejt a gondolat, hogy két apróságot kell ellátnod egyedül, de esténként/hétvégén biztosan besegít majd a férjed is. Gyorsan elrepül az első év, azután már tudnak egymással játszani, hamar összenőnek. Az enyémek is olyan jól elszórakoztatják egymást, addig én tudom a házimunkát végezni.

Idén februárban nálunk megszületett a harmadik baba is, Öcsike, aki éppen 9 hónapos és igyekszik utolérni testvérkéit - már ügyesen lépeget a bútorok mentén, karácsonyra ejsze járni fog egyedül... :-)

Úgyhogy mindenre lesz erőd, ha kéred, fel a fejjel, menni fog! Kívánom, hogy nagyon sok örömöt leljetek gyermekeitekben! Az Úr áldjon Benneteket!

Huu!Köszönöm a sok bizato szavakat mindenkinek!

Bizony még nem döntöttem a csàszàr mellett,de nem tudom hogy még mi lesz.Szeretném a szülést minélhamarabb letudni,igaz az utobbi csak 4 oràs volt,de borzaszto fàjdalmas:(

Igaz még addig van egy pàr honapom.Ugy làtom mindenki azt irja a csàszàr nem jo.

Szia!

Én is gratulálok, remélem, minden rendben lesz!!!

Azt olvastam valahol, hogy a szervezet emlékszik 6 évig az előző szülésre, és sokkal könnyebb a második. Szóval én is meggondolnám azt a császárt...

Én az elsővel 18órát vajúdtam, nagyon kimerítő volt, lassan tágultam, a végén már erőm se volt, de olyan szinten, hogy a szülésznők támasztották meg a lábamat, mert arra se volt erőm, hogy a lábamat annyira felemeljem, h elérjem a térdemet és úgy nyomjak. A doki belefeküdt a hasamba, úgy nyomta kifelé a gyereket, a párom meg a hátamat nyomva segített.

Mindezzel együtt, plussz azzal, hogy pocsékul varrtak össze és 3 hétig nem tudtam ülni, csak iszonyatos fájások közepedte, én a másodikat is természetesen szülném, nem kéne császár, ha nem muszáj.

szia!gratulálok!

és ne aggódj, ha később jött volna a második akkor is sok nehézség felmerült volna-biztos szépen meg tudtok majd mindent oldani.

csak a császárt gondold át-két pici gyerekkel nem lehet egyszerű és még a seb is.