Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Szia! Nagyon sajnálom hogy elveszítetted a lányod:-(

Őszinte részvétem!

József Attila - Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Nádudvari Nagy János

Óhajtás ősszel

Egy kis melegség kéne még

a gyorsan tűnő nyári fényből,

a lelkem borzadva fél a közelgő

tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,

felvidító, igazi jóság,

hiszen élni kell akkor is,

ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,

nem zord szavak hideg pengéje,

amik úgy döfnek belém, mint

bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,

hisz ez az élet íze, sója:

mi lényünket a végső úton

a nagy bukásoktól megóvja.

REMÉNYIK SÁNDOR

A SZIKRA SZIKRA CSAK...

A dalom dal csupán,

A szikra szikra csak,

Felröppen és lehull,

Elalszik nyomtalan,

Vagy felkapja a zúgó forgatag

S viszi...

A szikra bámul s maga sem hiszi,

Míg száll az égnek,

Hogy lángjától majd szálas fenyvesek,

Koronás tölgyek égnek,

A lelkek sűrű rengetegje ég.

Mert száraz idő járt,

Körül a határt,

Csontig-velőig szikkasztotta ki,

A tikkadt erdőt

Oh, könnyű most,

Könnyű felgyujtani!

Hisz dal csupán dalom,

De körül a határt

Szárazra szítta ki a fájdalom.

S a gyűlölet

S a bosszúvágy.

A szikra szikra csak,

Ki rója fel neki

Erényekép vagy bűneképen azt

Ha nyomán kigyúl a száraz haraszt?!

József Attila: Szőke hajam…

Szőke hajam már kibontom a szélnek,

De arcomat mosolyba takarom.

A hiába várt csókok igazát

Elbocsátja az asszony-hatalom.

Rózsákból rakni mindig-égő máglyát

Jól csókos tűzimádó tudna csak.

Hát elbocsátlak csókos csóktalan,

Már lángot hívőbb kezek gyújtsanak.

Megosztozunk most iker életünkön,

Tiéd a vágy, enyém a szerelem.

S kihullsz belőlem, mint az üstökös,

De emlékcsillag száz marad velem.

József Attila: Ülünk egymás mellett

Ülünk egymás mellett a padon.

Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.

Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.

- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? -

Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,

Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,

A lelke-szerelme csupán értem ég,

S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

Vészi Endre

A BŰNBOCSÁNAT FELTÉTELEI

Ha valaki arcodba vág

s ezért míg világ a világ

nyomonkövet halálig

kigyúlt homlokod föl ne kapd

ne panaszkodj a kis vacak

inzultus úgyse számít

S ha modern törvények szerint

üldöződ keresztre feszít

nem árt egy hálaének

s önmarcangolás az se árt

vállald mosollyal a magányt

a kirekesztettséget

a diszkriminált életet

a pehely-hamut mely befed

mint madarat a tolla

tested magára öltené

mert így hullana fölfelé

mint hogyha szárnya volna

Taktikák érvek ellenérv

nem lesz világos a miért

hideg fala mögé tűnt -

meg kell bocsájtani amig

nekünk is megbocsájtatik

el nem követett vétkünk.

Szia!

Azt nagyon sajnálom, hogy elveszítette férjét. Őszinte részvétem, de komolyan sajnálom!

Itt tényleg csodállatos sok szép vers van és én is úgy éreztem, hogy nem idevaló imája. Megvan annak is a maga helye.

Nekem is megvan a magam fájdalma, én is elveszítettem a lányom.

Ha beírásommal Nellit megbántottam volna, akkor elnézését kérem!

Bízom benne hogy úgy irtad soraid hogy nem láttad Nelli adatlapját!

Mert ha láttad,ne haragudj de kegyetlen dolog volt tőled!

Igazad van nagyon sok szép vers van itt,én is naponta olvasom,és ha nem is ide való amit Nelli irt,de azzal hogy leirta és könnyíthetett a fájdalmán,nem veszített semmit a többi vers a gyönyörűségéből!

Cinkék az őszi kertben

Cinkék, kik seregestől jöttetek,

ültök a meggyfán, mint apró levelek.

A szőlőt szemezgetve

varázsoljátok eszembe

a nyári reggelt – már későre jár.

November van, a dió mind lehullt már,

holnap süvítve szaggat a vad orkán -

de ma még vélitek a dús nyarat -

vöröslőn bukik le az alkonyati a nap.

Szerelmek és feledések sorát idézitek.

Gombszemetekkel a jelent nézitek.

Repültök minden baj elől -

a korhadt nyárfa most ledől,

várjátok, mint én, a kegyetlen telet.

De reményt ad fürge szárnyatok,

jó érezni: én már más vagyok.

Megtaláltam a boldog énemet,

együtt szárnyalhatok veletek.

"E csodállatos versek közzé nem illik az ima. "

Még hozzá nem is rímel !

Benkő Péter:Már nem

Már nem hallom egy sohasem volt perc fülembe dörömbölő csendjét,

már nem hallom, amit kerestem, s hogy kerestem is csak emlék.

Te magad akartál lenni, de mit kellett volna tenni,

amit akarhattunk volna, az megmaradt, az semmi.

Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó,

de az apóka s egy néni azt mondták mégis, talán mégis.

Mégis védik ami megmaradt, hogy legyen úgy ahogy az élet kéri,

ahogy senki sem érti, legyen,legyen mégis.

Lesz valaha egy új világ, mely megérti mi fájt, mely arról szól,

hogy volt két ember, ki ugyanarra várt.

Mindkettő gyenge volt, vétkezett.

Önmaga s a másik ellen, nem tudhatták, mit hagynak el, hogy emberük az ember.

Az egyik csak élt, a másik csak kért,

csak szeretett, csak úgy senki ellen, de az egyik nem vette észre s megölte őt, önmaga s a másik ellen.

Ha olvasod e mesét, sírsz majd anyáddal, sírsz ott a sírnál,

ahol temetsz majd engem is, ahol késő már, ha hívnál.

Nem szégyen az a forradás, melyet titokban mutattál,

mely az a seb, hogy találkoztunk, hogy önmagadban láttál.

Most nagyon kéne, hogy valaki átöleljen, elhiggye, őszintén szeretném,

nagyon szeressen úgy,ahogy én is szeretném.

Jó lenne most, ne kelljen arra várni, mit szól a világ, jó lenne semmit se látni,

jó lenne hallani lépteid a lépcsőn, hogy jössz, mert döntöttél,

nem kell többé az álmot várni, az álmot, ha itt lennél, mert nincs még, nincs késő.

De annyiszor volt már szó, olyan szó, ami a végső.

Mindent szétrontottam magam körül, mert tudtam, reád vártam,

bár tudom nincs értelme, mégis ezt kívántam.

Ez vers vagy topik rombolás ?

El tévesztetted a topikot ?

Van ám ISTEN topik is !

Wass Albert: Hulló levelek

Jártál-e már bükkerdőben akkor,

amikor több madár már nem dalolt,

mikor a hervadás már ráhajolt?

Mikor a messze-szálló nyár nyomán

rejtőzködő szelek osontak át,

s halált susogtak: dér-fehér Halált?

A lelkemen is olyan minden álom,

mint bükkerdőn a névtelen varázs,

mikor deresre sápadt már az ősz,

és hervadás jött, őszi hervadás.

És néha szél jön: könnyes, hallgatag,

nyomán a Csend ijedve megremeg...

aztán valami belefáj nagyon...

és aztán hullanak a levelek.

Nincs vége!

Néha minden szomorúság

belefér egyetlen dalba,

máskor kietlen,sötét és üres

a szavak birodalma,

Hiába próbálod eldúdolni

lelked mi gyötri,bántja,

néma harangként leng

a toronyban a hangok hiánya.

S e mérhetetlen csöndben

megérint a lemenő Nap fénye-

megsimogatja arcodat,és rájössz:

semminek nincs vége!

József Attila: Óda /3/

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

Mint mélyüket a hallgatag vermek,

Szeretlek, mint a fényt a termek,

Mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

Halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad

Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint fémbe a vasak,

Ösztöneimmel belemartalak,

Te kedves, szép alak,

Lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

De te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és hullnak,

De te megálltál szememben.

Ízed, miként a barlangban a csend,

Számban kihűlve leng

S a vizes poháron kezed,

Rajta a finom erezet,

Föl-földereng.

Visne Poet - Kérdések

Mondd, vártál-e már úgy,

tudtad, hiába vársz,

S mentél-e már úgy,

mindegy volt, merre jársz,

Szóltál már visszahívón

tűnő árnyék után,

Hagyták már kinyújtott kezed

elengedve, sután

Kérdeztél már tudva azt

nem felel senki sem,

Vártad-e már halk reménnyel

a szép szót: kedvesem.

ŐSZ, AZ ÖTVENEDIK

Ím vége már a nyári lobogásnak

fakul a kék az egek vásznain

Szívem mögé settenkednek az árnyak

prédára váró ellenségeim.

Ki dalol még a fáklyalángú nyárról

ki mondja el a vizek énekét

A nyár dajkált Az ősz talán elárul

Rég elfeledtem a varázsigét

A dallal-teli világ mélyvizéből

Felhúzom már az emlék horgonyát

Árbócrudam a csillagokig ér föl

Vitorlát bontok Indulok tovább

Wass Albert - Mert szeretlek nagyon

Könnycsepp a szempilládon este:

én vagyok.

És én vagyok az a kíváncsi csillag,

mely rád kacsingat

és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.

Végigálmodom az álmodat,

ölelésedben én epedek el,

csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,

mely szíved rejtett zárjait kinyitja,

s a nyíl vagyok, amely sivítva

holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog

holt mámorok tört ívén át az éjbe:

s én vagyok az a sápadtság, amit

éjfél után, ha bálból jössz haza,

rád lehel a sarki lámpa fénye.

Gyóni Géza: Valami...

Valami édes, valami fájó

Borús merengés

Úgy elfog néha, mikor az úton

Mellettem elmész...

Úgy, Úgy szeretnék visszafordulni

S nézni utánad -

Nem szabad. S könnyem, érzem elönti

Bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos

Égi sejtés száll:

Valami súgja, hogy te is épen

Arra gondoltál.

László Ilona: Érezni a szád

Ujjaim közt illatos,

Bársony rózsaszirmot,

Fehér tornyú templomból,

Távoli harangot,

Számban szétpattanó,

Édes szőlőszemeket,

Testemre zúduló,

Langyos esőcseppeket,

Lábamban a tánc,

Tüzes ritmusát,

Magamhoz ölelni,

Csillagdíszes éjszakát,

Hinni, hogy az álmom

Valóra vált,

Szeretném még egyszer

Érezni a szád.

Vecsey K. Mária: Látni

Látni nemcsak mindig szemmel,

látni szívvel, szerelemmel,

az az igazi, a belső,

szerelmes legeslegelső.

Látni ne csak a szemeddel,

inkább a szíveddel vedd el!

Mert azt úgyis megtalálod,

amikor már nem is látod.

Látni így kell: szerelemmel,

ha látni akar az ember;

és, ha így lesz a sajátod,

akkor mindörökre látod.

JeepCKing: Testemet adom...

Festenék néked csodás világot,

Égi ecsettel mennyei képet…

Hintenék feléd sok száz virágot,

Cserébe tőled csak ennyit kérek:

Csak fele annyira szeress engem,

Mint az én szívem parázslik érted.

És én nevedet himnuszba zengem,

S testemet adom: legyen az vérted.