Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Félsz lazítani, félsz elengedni magad, félsz bárkit is közel engedni magadhoz, mert még véletlenül beléd lát."
Nora Roberts
"A döntéseket nem lehet visszacsinálni. Csak újakat lehet hozni."
Janne Teller
Vigyázz!ha a hízelkedő
Rád mosolyog:oly tükör ő,
Kit mindég készen találsz:
Színén lefestve láthatod
Saját rózsás ábrázatod:
De csak míg előtte állsz.
/Csokonai Vitéz Mihály/
"Mindig legyél tisztességes! Ez majd sok embernek örömet okoz, a többi pedig megdöbben."
Mark Twain
Rohanunk… De vajon hova?
Senki nem tudja rá a választ. Mégis mindannyian csak rohanunk. Hajtunk, pörgünk, sietünk, szaladunk, futunk, vagyis mást se csinálunk, csak tényleg folyamatosan rohanunk. Rohanás közben pedig jól elmúlik az életünk. Úgy, hogy mindeközben nincs időnk figyelni. Semmire és senkire. Rohanás közben azonban nem is látunk. Semmit és senkit. Sőt, a rohanástól egy idő után érzéketlenek leszünk. Mindennel és mindenkivel. De a rohanás kiöli belőlünk az érzelmeket is. Pedig ha az kihal a lelkünkből, akkor jön az, hogy akit nem szeretnénk, az is távozni fog az életünkből. Mert nem figyeltünk rá eléggé. Hiszen csak rohantunk. A nagy rohanásban már nem érintjük meg a társunkat, nem öleljük meg őt, nem látjuk meg rajta vagy éppen benne a szépet, nem kérdezzük meg, „hogy van”, és már-már azt sem tudjuk valójában, hogy ki ő és mi van vele. Elmúlik a legszebb érzés, ami két ember között csak létezhet, az összetartozás. Ezt váltja fel a rohanás. A rohanástól mennek tönkre kapcsolatok. A rohanástól múlnak el szerelmek. A rohanástól kallódik el a gyermekünk is. Majd aztán a rohanástól végül megbetegszik a lelkünk, a lelkünkkel együtt pedig a testünk. Hogy mi a megoldás? A lassítás. És az egymásra koncentrálás. Hogy figyeljünk oda jobban a szeretteinkre és az életünkre! Hiszen, mit ér a rohanás, ha közben minden széthullik körülöttünk? Ér annyit a rohanás, hogy közben meg elveszítjük azt az embert, akit a legjobban szeret(t)ünk? Mit ér a rohanás, ha közben a gyermekünk eltávolodik tőlünk, netán kisiklik az élete, csak mert a rohanástól nem tudtunk rá elegendő időt fordítani? Szóval, rohanunk a nagy büdös semmiért, ahelyett, hogy míg nem késő, lassítanánk, hálásak lennénk az életért, az életünkért, és, hogy velünk lehetnek a szeretteink, azért. (Lippai Marianna)
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
A kis herceg
"A világ változik,
de bizonyos értékek
soha nem fognak kimenni a divatból:
szeretet, család, tisztelet."
Giorgia Stella
"A döntéseink és a tetteink tesznek azzá minket, akik vagyunk. A környezetünk csak egy jó tanár, mely feladja a leckét, az élet leckéjét, és mi megmérettetünk, ő pedig leosztályoz minket. Nem a tanárt kell hibáztatni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük."
Vermes Balázs
Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább.
Robert Frost
"Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság". A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül... csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit."
(Wass Albert)
lemaradt:
Bibliai idézet
Azt mondja az idős gyógyító asszony a léleknek :
Nem a hátad fáj, hanem a teher.
Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság.
Nem a fejed fáj, hanem a gondolataid.
Nem a torkod, hanem az, amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.
Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.
Nem a máj fáj, hanem a harag.
Nem a szíved fáj, hanem a szeretet.
/megj.: a hiánya/
És maga a szeretet az, amelyik a leghatalmasabb gyógy-szert tartalmazza.
/Ada Luz Marquez/
Szabó Andrea fordítása németről magyarra
Lehet élni érzelem nélkül... de az olyan, mintha a fa levelét soha nem lengetné meg a tavaszi szellő.
Léria Dipán
Reggeli üdvözlet
"Ha már felébredtél, nevetni se késs el !
Induljon a napod vidám nevetéssel !
A nevetés gyógyít,felemeli lelked,
Érdemes a napod vele ünnepelned!
(Aranyosi Ervin)
Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet mondani, soha nem fogsz tudni igazán igent mondani.”
Dan Millman
"És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.”
/ Márai Sándor : Ajándék /
"Az ember mindenre, amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja: - Nincs.
Pedig csak azt kellene mondania: - Nem tudom.
A nincs - vakság.
A nem tudom - imádság."
(Gárdonyi Géza:Gyöngyvirág)
Szép Ernő
Én így szerettem volna élni
Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni
Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni
A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot
Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat
Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellángol reggel
És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni
S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
Királyházi túristaház falán:
Vándor, ki betérsz pihenni,
Itt úgy akarj majd élni,
Tudj a halandókkal beszélni,
Mindenkitől nevét kérdezni,
Mindenkinek szívét érezni,
Lelkedből osztani virágot,
Tegezni az egész világot,
Megsímogatni, ami állat,
Érinteni minden fűszálat,
Imádni végtelen kedvvel
A Napot, ha fellángol reggel,
És énekszóval összejönni,
Az esti csillagnak köszönni,
Mindenkor békességgel telni,
És testvéri csókkal hazatérni.
Vándor, ki betérsz pihenni,
Itt így akarj majd élni
"Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés."
Müller Péter
"A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad."
Márai Sándor