Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Minden szépet elrontottam, álomváram hátrahagytam,

már nem tudom: elfeledtem, hogy kéklik az ég felettem...

Láthatom még milyen kék? Mi az, ami jöhet még?

Pillangóként rebben lelkem, de nem lehet elfelednem:

ökörnyálból font fonálon függ a szívem, s csendben várom

-alattam a szakadék- mi az, ami jöhet még???

Óvatosan moccan testem, sóhajtásom égig lebben-,

de vigyázva, mert a szál pattanásig feszült már...

-a mélységbe zuhannék- Mi az, ami jöhet még?

Sokszor bíztam életemben, bizalmammal mit sem értem-

most a hitem köddé vált, félelmem béklyóba zárt...

Elérkezett már a vég? Mi az, ami jöhet még?

Magam látom idő múltán: kapaszkodom fonal-hintán,

már felfelé kúszok rég, és felettem tényleg kék!

Lehet tündöklően szép? Mi az, ami jöhet még?

Égboltomon szép szivárvány, azt súgja, hogy lesz, ki vár rám,

szelídül a veszteség, -szikrázón azúr az ég-

bármerre is tartanék: boldogság is jöhet még!

Íme, az már meg is jelent, letargiám most füstbe ment,

Erre vártam már milyen rég, csak szép és jó jöhet még!

"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egybekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor vanegy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogyeltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyentürelmetlenül néz percenként az órájára.

Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném akötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyansúlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem asebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogymennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárniaz orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősekotthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idősúr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősekotthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetlegfelizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, deaz idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkorcsodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együttreggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közbenválaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jóltudom, ki Ő".Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam,miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem akönnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit azélettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, amilesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldogés kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van,hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunktáncolni az esőben !!....

"Ami

a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok

fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj

ennyire. Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen,

hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..! És amikor végre

megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami

mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a

halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni,

fel kell kutatni...! Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad,

hogy megtaláld az igazit... az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami

vigaszt ad. Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt

boldogságod eltört. Benned is eltört vele valami.

És akkor sírni kezdesz.

Nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért..."

Hogy mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, Figyelj a lelkednek rezdülésire. ... A boldogság ott mélyen, tebenned van, Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, Ébredő fény, melytől más lesz a világ. Boldogság, amikor másnak adni tudsz, Ha békét hozol, nem szörnyű hábo...rút. Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, Megosztod, ha asztalodon van kenyér. Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, Letörlöd az érted hullott könnyeket. Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, Szívedből lassan eltűnik a teher. Hallgasd szívverésed friss, új dallamát, Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

A legtöbb amit ellenségednek adhatsz,

az a MEGBOCSÁTÁS,

amit ellenfelednek, az a TOLERANCIA,

amit gyermekednek, az a JÓ PÉLDA,

amit apádnak, az a mély TISZTELET,

amit édesanyádnak, az a VISELKEDÉS,

ami miatt büszke Rád,

amit önmagadnak az a JÓINDULAT.

A.J. Balfour

Szép volt, igen

Ha végképp elvisz a hallgatás,

s ajkaim belebotlanak a szóba,

tekintetemmel se keresem a jövőt,

...és minden elmúlik, ami visszahívna,

csak te leszel még

örökké beváltatlanul -

ősz hajjal, nekem mégis fényesen,

összetört mosollyal, mégis ragyogón:

állsz a fejem fölött,

megértve, nem vitázva,

s arra gondolsz akkor is,

ha már a múlt nem vigasztal,

hogy szép volt, igen, mégis szép.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni, amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg.

Hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod.

Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik, legyen szent fény, átokká válik,

legyen gyönyör, halállá válik.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.

Most eredj és élj, mert a világ a tied.

Úgy szeretem ezt az idézetet :)

„Legyetek férfiak! Igenis húzzatok magatokhoz bennünket, amikor jól esik, öleljetek meg és csókoljatok az utca közepén. Mutassátok meg a világnak, hogy szerelmesek vagytok. Ez nem ciki, higgyétek el, ezzel, sokkal többet bizonyítotok, mintha méregdrága ajándékokkal halmoznátok el. Becézzetek minket, mi igenis szeretjük, ha „cicának” „nyuszifülnek” vagy butácskábbnál butácskább nevekkel illettek minket, nem számít. Ti úgy érzitek, mi agyon sminkeljük magunkat, de ez mind a ti hibátok. Ha szerinted én vagyok a legszebb nő a világon, akkor állj elém és mondd a szemembe! Nem magunknak, nem egymásnak, nektek akarunk tetszeni! Ezt értsétek meg! :)”

A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.

Wass Albert

‎"Szeress nagyon, szeress a csalódások ellenére is, mert ezt a szeretet nélküli világot ,csak a nagyon szeretők tudják megmenteni!"

(Szent-Gály Kata)

‎"Egyedül vagyunk ezen a világon,

Mindannyian túljutottunk a gyarlóságon.

Hogy mi az amit adtak és mi az amit adtam,

Ha utána nézek mindig magamra maradtam,

Nem segített nekem soha senki,

Az embernek a problémákkal egyedül kell menni,

Végig az úton, ami talán meg van írva,

Lehet, hogy boldogan és lehet, hogy sírva."

A “rossz” dolgok okkal

történnek velünk, hogy

általuk megismerjük

önmagunkat. Rájövünk,

milyen erősek is vagyunk

valójában, milyen

határtalanul tudunk szeretni,

mit jelent számunkra

elveszíteni, megtanulunk

elengedni. Feleszmélünk, mi

is az, amit valójában, igazán

akarunk, és mi az, amit soha

többé. A nehéz időszakokat

egyszerűen túl kell élni. A

rossz után mindig jó jön,

ezért ne félj megélni

Jusson eszünkbe minden nap, minden percben, minden másodpercben, és kiváltképp jusson eszünkbe minden reggel, amikor felkelünk, hogy ha önmagunk számára elfogadjuk a békét, akkor a világon minden eleven lélek egy kis békéhez jut. Így alakul át a világ, nem pedig úgy, ha megtámadjuk azokat, akik a támadás pártján állnak.

Gerald G. Jampolsky

Nem feladatod szeretni

engem és nekem sem

feladatom, hogy szerethető

legyek. Ha rájössz, hogyan

szeress, amikor

szerethetetlen vagyok,

szabad leszel. De ha

viselkednem kell ahhoz, hogy

szerethess, rab leszel örök

életre.