Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hű marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!
Az utolsó dal
Földi érzés bűvkörében megállnak a percek,
Mikor tűzrózsát hint a szél a kora éji estnek,
S valahol távol egy csöppnyi madár dalol,
Melynek begyét átdöfte a szúrós tövisbokor.
A szenvedő madár még sem hullat könnyet,
Csak önfeledten énekel a síró embereknek.
Szépséges dalától zokog a világ összes fája,
Mert mind szívében ott fáj a kismadár halála.
E parányi tövismadár az élet nagy csodája,
Mosolyogva röppen az égi mennyországba.
" Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz. "
/Svéd közmondás/
"Gyógyítani annyi, mint egésszé tenni.
Ami egész, az nem tökéletes, hanem teljes." -Carl Gustav Jung
Ábrándozom sokat, tudom nincs értelme,
De addig amíg tart, addig élek vele.
Jó képzelődni, a szép dolgokat átélni,
Álomszerű ugyan, de így is jó megélni.
Bízom abban, hogy hátha egyszer beteljesül,
Ugyanakkor félek, hogy az álom tova tűn.
A közmondás szerint az álmodozás az élet megrontója,
Pedig ez a varázs jó, ha az életünk velejárója...
Az élet ajándék, nem más, mint játék,hol fény,
Hol árnyék. játssz és örülj, fordulj és pördülj,
Kacagj és nevess, szeress és szeress,hogy boldog lehess...!
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben...
Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárúlni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart
Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.
"Jó annak akit szeretnek, aki hiányzik valakinek.
Akit gyakran hívnak, akit sokszor keresnek.
Aki még félig másban él, akiben nem céltalan a remény.
Aki tudja, várják valahol, akit valaki szelíden átkarol.
Aki élhet egy másik emberért,
Akinek nem kell sírnia egy másik emberért.
Akinek nem kell sírnia egy apró kis támaszért,
Akiben nem kételkednek soha,
Aki megnyugodhat, ha távol is otthona.
Aki igazat mond és van aki elhiszi,
Aki megóvja, s kiben újra megtanulhat élni!!
Van, aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved.
Van aki könnyek nélkül tud feledni, s van aki meghal mert igazán tud szeretni !"
Őri István: Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Az ember nem bizonygat... nem keres érveket, hogy miért szeret valakit. Úgy szereti, ahogy van.
Palotai Boris
Szívdobbanás.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok.
S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül
Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!
Müller Péter
"Sosem késő, hogy az legyél, ami, vagy aki lenni akarsz.
Nincs korlátozva az idő, bármit bármikor elkezdhetsz.
Változhatsz, vagy maradhatsz a régi, nincsenek szabályok erre. Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid - remélem,inkább csak jók... Remélem látsz majd olyan dolgokat amiken ledöbbensz.
Remélem érzel majd olyat, amit addig sohasem éreztél.
Remélem találkozol olyan emberekkel, akik másként látják a világot.
Remélem olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz.
De ha mégsem, remélem lesz elég erőd hogy újrakezd!"
Addig mondd valakinek, hogy szereted, míg lehet.
Mert mikor már nem lesz veled,
mindent megtennél azért,
Hogy csak annyi időre lásd,
míg azt tudd neki mondani :
"Szeretlek,nagyon hiányzol !"
Amikor senki sincs, akinek adhatnál egy csésze teát, vagy akinek szüksége lenne rád, azt hiszem, akkor ért véget az élet.
Audrey Hepburn
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.
Váci Mihály
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!
Váci Mihály