Karácsonyi dalok, énekek, versek (beszélgetés)

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.

Wass Albert

Gondoltam írok a barátnőimnek egy képeslapot Karácsonyra. Egyre idegenebnek érzem az elektronikus képeslapokat, sms-t, e-mail-t stb., ezért is szeretném kicsit személyesebbé tenni a Karácsonyi üdvözlésemet.

Ha van kedvenc idézeted vagy versed ami a Karácsonnyal kapcsolatos, kérlek oszd meg velünk.

Ugyanis a keresőrendszerben megpróbáltam ilyeneket keresni, úgy ömlesztve, válogatás nélkül dobta ki, hogy kedvem nem volt hozzá fogni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!:-)

Alföldi Géza:

Krisztus!... Krisztus!...

Karácsony éjjel,

kint most verte az éjfelet,

az égen

furcsa fehérlő fény remeg.

Az éjben

apró lámpások pisla fénye

forrósítja

az éjjel áhitatát,

mintha élne

a tiszta

hótól felsugárzó visszfény

s a kispatak vizén

valaki jár.

Felnevet a sivár

erdők hólepte

fáira,

s a mosoly lelke

mámort hint a

hallgató tájra,

az éjjel szája

is mosolyra rándul,

a völgy felett

valaki átnyúl

s óriás diadalíveket

feszít a patak

fölé, hogy aki a

víz színén halad

érezze, várják;

hívja

a rét, a hegy, a táj, –

valaki jár

a patak vizén.

A szél himnuszt

orgonál a vén

fák koronáján,

a víz hátán

ezüstszőnyeg feszül

a titokzatos gyerek

lába elé. A hegyek

orma fejet

hajtó öreg anyóka,

a hold a

lámpását lopva

a parti bokrokra akasztotta.

S megy a gyerek a patak

vizén a diadal

ívek alatt:

megy-megy,

halad

éjféli misére.

Az egek fénye

baldachinként

alázatot bíborlik

a tájra,

s a szél az ég orgonása

fortissimóra

hangolja

a hegyek, a víz, az árva

erdők kórusát.

Zeng-zúg a dallam

a kórus ajkán.

Csupa áhítat minden

az égen, a réten, a vízen

és itt lenn.

Hat szólamra

zsolozsmázik az éjjel,

csupa vágy a táj,

csupa megrázó ritmus,

diadalmasan zeng

minden:

Isten….. Isten,

Krisztus….. Krisztus!

Ádvent

Ádventi gyertyácskák lángja lobog bennem

Ádventi éneket csilingel a lelkem

Betlehemi kisded hozzál fényt, meleget

Két karom kitárom, teérted epedek

Jéghideg közönyben jaj meg ne dermedjél

Szívem jászolába térj be, s melegedjél

Szeretlek és várlak égi csillagocskám

Jöjj el és légy az én fényes karácsonyfám!

Téli kívánság

Kedves öreg Télapóka, azért írok levelet,

Rakj bebe a kis csizmámba mindent, amit szeretek

papírból egy kis hajót, csokoládét, pralinét

Ha az öcskös nagyon kéri, neki adom a felét

A babámnak küldj ruhákat, rádióba elemet

Vigasztalj meg cukorkával minden síró gyereket

S ha kéred, cserébe én is adok valamit

soha többé hangos szóval nem bántom meg a mamit

Szót fogadok a papának, megeszem a vacsorát

Nem nyafogok, ha vasárnap nem kirándul a család

Kedves, öreg Télapóka, zárom ezt a levelet

Pattanj gyorsan a szánkóra, repüld át a hegyeket

Nagy csomagot hozzon nékem deli, táltos paripa

Gyere át a mindenségen, csókol Téged: Domika (A gyermek neve)

ARÁCSONYI SZOBASAROK

De furcsa lett a nagy szoba!

Üres sarka tele lett,

karácsonyfa került oda,

meg adventi szeretet.

Szikrát vet a csillagszóró,

táncot jár sok gyertyafény,

csengettyűhang azt hirdeti,

a jóságra van remény.

Csillogó díszek kacérkodnak,

a fát átfonják a szalagok,

arany, ezüst ajándékkal,

üzennek a csillagok.

Üzennek, hogy szerezzetek

örömet a családnak,

izgalmat a gyerekeknek,

nyugalmat a világnak!

Nem sok kéne az örömhöz,

ha mindenki jót tenne,

fenyő, gyertya, dísz nélkül is,

szép karácsony lehetne.

FEL NAGY ÖRÖMRE!

Fel nagy örömre! Ma született,

Aki után a föld epedett.

Mária karján égi a fény,

Isteni Kisded Szűznek ölén.

Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,

Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,

bársonyos ágya nincs neki itt.

Csak ez a szalma, koldusi hely

Rá meleget a marha lehel.

Egyszerű pásztor, térdeden állj!

Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,

Éjet elűzi mennyei fény;

Angyali rendek hirdetik Őt,

Az egyedül szent Üdvözítőt.

Egyszerű pásztor, arcra borulj,

Lélekben éledj és megújulj!

Gárdonyi Géza

Lévay Erzsébet: Hogyan jön a Mikulás?

Van ahová szánon jön,

van, ahová hintón,

van, ahová repülőn,

s van, hova sítalpon,

ha kell, hajón utazik,

s bizony az sem ritka,

hogy gyalogol ide-oda,

s hogy ér oda mindenhova

csupán egyetlen éjszaka:

maradjon a titka!

Szabó László: Télapóvárás

Eső szitál, hull a hó,

hol késik még Télapó?

Lásd együtt a sok gyerek,

várja, lesi léptedet.

A melegben ülni jó,

átfázhattál Télapó!

Érezd otthon itt magad!

Jöjj be, rakd le zsákodat!

Csevegj velünk, jót pihenj!

Mi könnyítünk terheden.

Hagyd itt, amit rejt a zsák,

komótosan menj tovább!

Osváth Erzsébet: Első hó

Ébredjetek gyerekek!

Csoda történt éjjel.

Megérkezett Télapó,

Csillagot szórt széjjel.

Fehér köntöst is hozott

a bokroknak, fáknak.

Nézzétek, hogy örülnek,

Mostmár nem is fáznak!

-

Hideg szél fúj…

Hideg szél fúj, hull a hó

hó-kabát a fákon.

A kis cinke didereg,

megbújik az ágon.

Őzike az erdőben

magas hóban baktat,

Megnézi az etetőt:

van- e benne abrak?

Milliónyi pelyhecske

lengedez a tájra…

Decemberben mindenki

a Télapót várja.

-

Csilingelnek a csengők…

Csilingelnek a csengők

az erdei laknál.

Télapóka rakodik,

majd a bakra felszáll.

Erdők felett repíti

sok kis útitársa.

Hat kedves kis rénszarvast

fogott be a szánba.

Vígan szállnak fel vele

a csillagos égig.

Csillagok az útjukat

fényükkel kísérik.

Nagymedve és Fiastyúk,

s még ezernyi csillag

ragyog nekik, hogy lássák

a végét az útnak.

-

Télapóka

Télapóka juj, juj, juj,

az arcunkba havat fúj!

Szakállából szerteszét

rázza a sok hópihét.

Nem baj, nem baj,

ez a jó,

rázd a havat, Télapó!

-

B. K. : Télapó

Suhan a szán, ropog a hó,

érkezik a Télapó!

A szakálla hófehér,

csillog rajta még a dér.

Messzeföldről érkezett,

várták már a gyerekek.

Hátán zsákja tele-tele,

Kisgyerekek örömire.

Kiáltják is:” Hajja-hó!

jó, hogy jöttél, Télapó!”

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,

Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,

Cseng a fürge száncsengő.

Devecsery László. Szakállából havazik

Hull a hó:

szélben száll,

Télapó

errejár.

Errejár,

errevár,

puttonya

is telve

már.

Hull a hó:

szélben száll,

Télapó

télben jár:

Szakállából

havazik-

el sem áll

hajnalig,

s az is lehet

tavaszig.

Tóth Anna: Télapó

Erdő szélén áll egy kunyhó,

ezüstösen csillogó,

öregbácsi lakik benne,

úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,

várják már a gyerekek,

zsákjában van ajándéka,

szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve

útnak indul szánkóján

ablakokban kiscipőcskék

tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot

visz neked a Télapó,

betakar, ha ágyacskádról

lecsúszott a takaró.

Iványi Mária: Szép a tél…

Szép a tél,

zúg a szél,

Télapó is útrakél.

Hull a hó,

csillanó,

jöjj el, várunk, Télapó!

-

Télapó

Itt van már a Télapó,

tele van a zsákja,

mosolyog az arca,

örömünket látva.

Énekeljük néki, senki

nem vár biztatásra,

úgy búcsúzik tőlünk:

a viszontlátásra.

-

Donászy Magda: Télapó

Télapó, hol a hó,

hol a jég?

zsákodon nem látok

hópihét.

zsákomon hó nincsen,

benne van sok kincsem.

Tudod-e hány dió,

Millió, millió!

Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,

esteledik már.

Szobánkban a szép fenyőfa

teljes díszben áll.

Zöld ágain kis csomókban

puha vattahó,

tűlevél közt víg aranyszál,

fel-felcsillanó.

Itt is csillog, ott is ragyog,

mint a napsugár,

s csilingelő csöpp csengettyű

édes hangja száll,

akárcsak az erdőben a

dalos kis madár.

Csitt csak! Figyeld mit is suttog

szép fenyőfánk most neked?

-Halló itt az erdő beszél!

Sürgős fontos üzenet:

Kívánunk ma mindenkinek

szép fenyőfa ünnepet!

Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi

Télapóka öreg bácsi,

hóhegyeken éldegél.

Hóból van a palotája,

kilenc tornya égig ér.

Miklós-napkor minden évben

tele tömi puttonyát,

mézes-mázos ajándékkal

szánkázik az úton át.

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,

mesebeli álom,

Télapó zúzmarát

fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,

megbújik a földön:

Nem baj, ha hull a hó,

csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem

kuporog az ágon,

Vidáman csipogja:

Süt még nap a nyáron!"

Dolgos manók

Télapónak manócskái

Szorgosan dolgoznak

Közeledik a karácsony,

Ezért iparkodnak.

Tervezgetnek és szerelnek,

Fúr-farag mindegyik,

Így a sietős munkába

Néha hiba csúszik.

Karácsonyi fények

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyö illata megérinti szívünk,

ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek, és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk

Karácsonyi gyermekvers

Egyszer egy királyfi öltözött szegénynek,

vizsgálni szándékát emberi szíveknek:

aki befogadta, azt ő is meghívta,

elvinni magával - királyként jött vissza.

Egyszer Isten Fia embernek öltözött,

csodás mennyországból e földre költözött:

királyi ruháját miattunk levette,

isteni életét érettünk letette...

Árvai Emil

Hegyen, völgyön mély a hó

Hegyen, völgyön mély a hó -

lassan lépked Télapó.

Ősz szakállán dér rezeg,

Messzi földről érkezett.

Kampós botja imbolyog -

Puttonyába mit hozott?

Mindenféle földi jót:

Dundi diót, mogyorót.

Lassan lépked, mély a hó -

Siess jobban, Télapó!

"Karácsonyi gyertya lángja melegítse szívedet, hogy ne fogyjon ki belőle sohasem a szeretet." Boldog Karácsonyt

"Legyen az Ünnep csendesen, mint szíved dobbanása. Legyen békés, mint a hó hullása. Legyen szép, mint gyertya ragyogása és vidám, mint gyermek kacagása"

"Ha néha mégis gyötör az élet, azért most örülj a jónak, a szépnek. Szívedben csendüljön az ének, hogy vannak akik szeretnek téged." Boldog Karácsonyt

kis karácsony ,nagy karácsony,

ki sült-e már a kalácsom?

Ha kisült már ide véle,

Had egyem meg melegébe.

Jajj de szép a karácsonyfa ,

Ragyog rajta a sok gyertya,

Itt egy szép könyv ,ott egy labda ,

Jajj de szép a karácsonyfa!

Béke szálljon minden házra,

Kis családra ,nagy családra !

Karácsonyfa fenyő ága,

Hitsél békét a világra!

Kis fenyőfa nagy fenyőfa.

Ki sült-e már a malacka ?

Ha kisült már ide véle,

had egyem meg melegébe.

Kis karácsony nagy karácsony,

Van-e kolbász a padláson ,

Ha nincs kolbász a padláson ,

Nem ér semmit a karácsony!

Télen

Télen csupasz minden ág,

Réten völgyön nincs virág.

Csak a fenyő ünnepel,

Zöld ágain hólepel.

Beviszik a szobába,

Kivirágzik az ága!

Karácsonykor..

Karácsony este van ,

Csönd van kinn,a hold az ablakon betekint.

Lát téged, lát engem,lát bennünket.

Szereti ünnepi kedvünket!!