Karácsonyi dalok, énekek, versek (beszélgetős fórum)

Kedves "hokislány"Így összevontan is nagyon jó ez a fórum.

Karácsonyhoz./nem tudtam jönni közétek e- párnapban/

Advent (adventus Domini) az Úr eljövetele, a várakozás, a reménykedés ideje, a karácsonyra való készülődés időszaka.

Karácsony előtti 4. vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Régen böjtöltek ilyenkor, ezért néhol kisböjt, adventböjt néven is.

Hagyományainak eredete régmúlt időkre nyúlik vissza, az ehhez kapcsolódó legismertebb népszokás a betlehemezés, „mendikálás”, mely dramatikus formában adja elő a szent család szálláskeresésétől a Napkeleti Királyok látogatásáig a cselekményeket.

December 25-e, időjárásjósló nap is: ha ezen a napon borús az idő, esik, havazik – akkor jó nyár, bő termés lesz, ha süt a nap, akkor rossz nyár, rossz termés várható.

Mikor leesik a hó, szán csengő harangja szól.

És eljön a nap, amiről álmodunk.

Fehér karácsony úgy vártunk rég,

mert a karácsony akkor szép, ha lábunk a puha hóba lép,és gyertyát gyújtunk a szeretet ünnepén! /nép költés/

/Ady Endre/ Karácsony. (A képes PPS-en, Szabó Gyula előadásában van.) Mivel ezt a szépséget nem tudom elküldeni nektek, ezért csak a szöveget küldöm szeretettel mindenkinek.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember,

Szeretettel,

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba,

A Messiás,

Boldogságot szokott hozni.

A templomba,

Hosszú sorba,

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban,

Hálát adnak,

A magasság Istenének.

Mintha itt lenne,

A nagy Isten,

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban,

Minden szívben,

Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagyváros,

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni, odahaza.

De jó volna tiszta szívből,

- Úgy, mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent, elfeledni,

De jó volna játszadozó gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel,

A világgal, kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság,

Szállna a világra.

És a gyarló ember,

Ember lenne újra.

Talizmánja lenne,

A szomorú útra.

Golgota nem volna,

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át,

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi,

Imádni az Istent,

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege, ha valóra válna,

Igazi boldogság, szállna a világra…

O. Henry:

Háromkirályok ajándéka

Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent csupa pennyben. Egy- meg kétpennynként rakosgatta félre, úgyhogy már rettegett tőle a fűszeres, a zöldséges meg a hentes, ha belépett a boltba – neki meg égett az arca szégyenében, mert érezte, hogy magukban fukarnak tartják a kicsinyes alkudozása miatt. Della háromszor is megszámlálta. Egy dollár nyolcvanhét cent. És holnap karácsony napja.

Most már világos, nem tehet egyebet, mint hogy lehuppan a kopott díványra, és jól kibőgi magát. Della ezt valóban meg is tette. Ami azt a filozófiai megállapítást váltja ki az emberből, hogy az élet csak zokogásból, szipogásból meg mosolygásból áll, de főként szipogásból.

Míg a ház asszonya a zokogás első stádiumából fokozatosan a másodikba csendesül, nézzünk körül az otthonában. Bútorozott szoba, heti bére nyolc dollár. Koldustanyának éppen nem mondható, de a kolduskataszteren dolgozó közegek bizony könnyen rásüthetnék ezt a minősítést.

Lent a lépcsőházban van egy levélszekrény, amelybe nem fér be a levél, egy villanycsengő, amelyből a látogató egyetlen hangot sem bír kicsikarni, valamint egy névjegy a következő névvel: „Mr. James Dillingham Young”.

A Dillingham név kiírása még a jómódnak abból az idejéből származik, amikor viselőjének heti harminc dollár volt a fizetése. Most, hogy jövedelme húsz dollárra zsugorodott, a Dillingham név betűi is annyira elmosódtak, mintha feltett szándékuk volna, hogy egyetlen szerény és igénytelen D-vé húzódjanak össze. Amikor azonban Mr. James Dillingham Young hazajön, és belép a lakásba, Mrs. Dillingham Young, a felesége, akit Della néven már bemutattunk az olvasónak, csak Jimnek szólítja, és a nyakába borul. Ez pedig igen jó dolog.

Della kibőgte magát, aztán a púderpamaccsal eltüntette arcáról a sírás nyomait. Az ablakhoz állt, és szomorúan kitekintett; a kilátás egy szürke macskára nyílt: a macska a szürke udvar szürke fala alatt sétált. Holnap lesz karácsony napja, s neki összesen 1,87 dollárja van Jim ajándékára. Hónapok óta félrerak minden pennyt, s ez az eredmény. Heti húsz dollárból nem futja sokra. A kiadások nagyobbak, mint számította. Ez örökösen így van. 1,87 dollárja van mindössze, ennyiből vehet Jimnek ajándékot. Az ő Jimjének. Pedig hány boldog órát töltött azzal, hogy kitervelte, mi szépet vegyen neki. Valami finom, különleges, igazán értékes holmit – ami egy icipicit méltó a megtiszteltetésre, hogy Jim tulajdona legyen.

A szoba két ablaka között volt egy állótükör. Az olvasó talán látott már állótükröt nyolcdolláros bútorozott szobákban. Ha egy nagyon sovány s igen fürge mozgású személy nézi benne hosszanti irányú csíkos, gyors egymásutánban megjelenő tükörképét, többé-kevésbé pontos fogalmat alkothat magának a külsejéről. Minthogy Della karcsú volt, megtanulta, hogyan kell megnéznie magát a tükörben.

Egyszer csak elperdült az ablaktól, s a tükör elé állt. A szeme ugyan ragyogott, de az arca húsz másodperc leforgása alatt egészen elszíntelenedett. Gyors mozdulatokkal kibontotta a haját a tükör előtt, s teljes hosszában leengedte.

James Dillingham Youngéknak összesen két kincsük volt: roppant büszkék voltak rájuk mind a ketten. Az egyik: Jim aranyórája, amely még az apjától maradt rá. Ő is az apjától örökölte. A másik Della haja. Ha Sába királynőjének történetesen a szellőztetőaknával szemben volna a lakosztálya, holtbiztos, hogy Della hajmosás után az ablakon lógatná ki a haját, csakis azért, hogy lepipálja Őfelsége ékszereit. S ha Salamon király lenne náluk a házmester, s kincsei az alagsorban lennének felhalmozva. Jim mindig megnézné az óráját, valahányszor elmenne mellette, csakis azért, hogy az öreg a szakállát tépje irigységében.

Mint mondtam, Della leeresztette gyönyörű haját: térden alul ért csillogó, hullámzó, rőt barna hajzuhatag, s mint valami palást, beburkolta egész alakját. Aztán gyorsan, idegesen megint feltűzte fürtjeit. A keze közben tétovázva megállt egy percre, s egy-két könnycsepp gördült le a szeméből a kopott piros szőnyegre.

Magára kapta elnyűtt barna kabátját, feltette a régi barna kalapját. Perdült egyet, s a szeme még mindig csillogott, amikor kiröppent az ajtón, s lefutott a lépcsőn, ki az utcára.

Meg sem állt, míg egy cégtábla elé nem ért, amelyen ez volt látható: „Madame Sofronie. Vendéghaj nagy választékban.” Della felrohant az emeletre, majd pihegve megállt, hogy összeszedje az erejét.

A Madame magas, sápadt, rideg asszony volt, külseje rácáfolt szép nevére.

– Megveszi a hajamat? – kérdezte Della.

– Attól függ – mondta az asszony. – Vegye le a kalapját, hadd látom, milyen.

Della vállán leomlott a barna hajzuhatag.

– Húsz dollár – mondta az asszony, szakértő mozdulattal megemelve a nehéz fürtöket.

– Adja ide a pénzt, de gyorsan – mondta Della.

Rózsaszín lepkeszárnyon repült el a következő két óra. Della végigjárta az áruházakat. Ajándékot keresett Jimnek.

Nagy sokára talált is valamit; mintha egyenesen Jim számára készült volna, csakis neki, és senki másnak. Átkutatta az áruházak egész készletét, de egyikben sem talált hozzá hasonlót. Platina óralánc volt, mintázata nemesen egyszerű, értékét csupán az anyaga hirdette, s nem holmi cikornyás, talmi minta – bár ilyen egyszerű volna minden, ami jó! A lánc valóban méltó volt az Órához. Mihelyt Della meglátta, rögtön tudta, hogy ezt pedig Jim fogja viselni. Olyan ez a lánc, mint a férje. Szerénységgel párosult nemesség, ez az, ami Jimre és a láncra egyaránt jellemző.

Huszonegy dollárt kértek érte, s Dellának nyolcvanhét cent maradt a zsebében, mikor hazasietett. Ennek az óraláncnak a birtokában Jim most már bízvást megnézheti bármely társaságban, mennyi az idő. A pompás órára ugyanis ez ideig olykor csak lopva pillanthatott, mert lánc helyett csupán egy ócska bőrszíjra volt felerősítve.

Hazatérve Della mámoros örömén némileg fölülkerekedett az óvatos, józan megfontolás. Elővette a sütővasat, meggyújtotta a gázt, s hozzálátott, hogy helyrehozza a nagylelkűséggel párosult szerelem romlását. Márpedig, kedves barátaim, az efféle romlást helyrehozni minden esetben roppantul nehéz feladat, mondhatni óriási feladat.

Negyven perc múlva Della fejére apró, tömött fürtöcskék simultak: egészen olyan lett, mint egy huncut iskolás fiú. Della hosszan, gondosan, kritikus szemmel szemlélte tükörképét.

– Ha Jim menten meg nem öl, ahogy meglát – gondolta magában –, akkor biztosan azt mondja majd, hogy olyan vagyok, mint egy Coney Island-i kóristalány. De mihez kezdtem volna egy dollár nyolcvanhét centtel?

Hét órára kész volt a kávé, a hirtelen sült borjúszeletekhez pedig a kályha szélén állt a forró serpenyő.

Jim pontosan járt haza. Della a markában szorított óralánccal az asztal sarkán ült, az ajtó mellett, amelyen a férje majd belép. Aztán egyszerre csak meghallotta Jim lépteit a lépcsőházban, lent az első emeleten, s erre hirtelen elsápadt. Della gyakran fohászkodott magában egészen egyszerű, mindennapi dolgokért, s most azt rebegte: Édes Istenem, add, hogy Jim így is szépnek találjon!

Kinyílt az ajtó, Jim belépett, s az ajtót betette maga mögött. Sovány, magas, az arca komoly. Szegény fiú, mindössze huszonkét éves, és már családfenntartó. Új felöltőre lett volna szüksége, és nem volt kesztyűje.

Jim megállt az ajtónál, mozdulatlanul, mint a vizsla, mikor fürjet szimatol. Dellára szegezte tekintetét, de az asszonyka nem tudott kiolvasni a szeméből semmit, és megrettent. Jim pillantásában nem volt sem harag, sem meglepődés, sem rosszallás, sem iszonyat, sem valamilyen más érzés, amelyre Della felkészült. Jim csak bámult rá mereven, furcsa, kifejezéstelen arccal.

Della leugrott az asztalról, és elébe állt.

– Jim drágám – kiáltotta –, ne nézz így rám! Levágtam a hajamat, és eladtam. Itt a karácsony, és nem akartam, hogy úgy múljon el, hogy meg ne ajándékozzalak. A hajam majd kinő megint, mondd, ugye, nem haragszol? Muszáj volt megtennem. Az én hajam nagyon gyorsan nő. Szólalj hát meg, Jim, mondd, hogy: Boldog karácsonyi ünnepeket!, és örüljünk egymásnak. Ha tudnád, milyen szép, milyen gyönyörű ajándékot vettem neked!

– Levágtad a hajad? – kérdezte Jim nehezen forgó nyelvvel, mintha a legkeményebb szellemi megerőltetéssel sem bírta volna ezt a nyilván való lényt megérteni.

– Levágtam és eladtam – mondta Della. – Hát így már nem tetszem neked? Pedig az vagyok, aki voltam, a hajam nélkül is, nem igaz?

Jim furcsán körüljáratta tekintetét a szobában.

– Azt mondod, nincs meg a hajad? – szólt szinte bárgyú arccal.

– Hát aztán – válaszolt Della. – Mondom, hogy eladtam. Volt, nincs, vége. Karácsonyeste van, kisfiam. S most légy kedves hozzám, hiszen miattad vágtam le. A hajamat szálanként megszámolhatták – folytatta az asszonyka, hirtelen elkomolyodva, édes-melegen –, de ki méri fel, hogy én téged mennyire szeretlek?!… Süthetem már a húst, Jim?

Jim hamar magához tért különös révületéből. Karjába kapta asszonykáját. S mi most tíz másodpercre fordítsuk el tapintatosan a tekintetünket, vegyük figyelmesen szemügyre valamely jelentéktelen tárgyat a szobában. Heti nyolc dollár vagy évi egymillió – hát nem mindegy? A matematikusok vagy más okos emberek bizonyára helytelenül válaszolnák meg ezt a kérdést. A három napkeleti bölcs értékes ajándékokat hozott, de ilyen kincs nem volt a kincseik között. A továbbiakban majd fény derül e homályos célzásra.

Jim kihúzott a zsebéből egy csomagot, s az asztalra dobta.

– Nehogy félreérts, Dell – mondta. – Felőlem levághatod, leborotválhatod vagy megmoshatod a hajad, attól még én éppúgy foglak szeretni. De bontsd csak ki ezt a csomagot, és tüstént meglátod, miért voltam úgy oda az első pillanatban.

A fürge fehér ujjak sietve letépték a spárgát meg a papírt. Aztán elragadtatott örömsikoly hangzott fel, majd sajnos nőies hirtelenséggel keserves zokogás és jajveszékelés, úgyhogy a ház urának minden rendelkezésre álló eszközt latba kellett vetnie, hogy megvigasztalja az asszonyát.

A csomag ugyanis a Fésűket tartalmazta, azt a fésűkészletet, amely már régóta Della csodálatának tárgya volt, egy broadwayi üzlet kirakatában. Gyönyörű fésűk voltak, tiszta teknőcből, a szélük ékkővel kirakva, pontosan az az árnyalat, amely az ő hajdani szép hajához illett volna. A fésűk sokba kerültek, Della szíve mégis majd elepedt értük, pedig semmi reménye sem volt rá, hogy ez a készlet valaha is az övé legyen. S íme, most mégis az övé lett, s az áhított ékességnél is gyönyörűbb hajfonat… nincs többé!

Della kebléhez szorította a fésűket, s végre mégis ráemelte tekintetét a férjére. Könnyben úszó szemmel, mosolyogva mondta:

– Az én hajam ám nagyon gyorsan nő!

Aztán mintegy leperzselt szőrű kismacska, hirtelen felszökkent, s felkiáltott:

– Jaj!

Jim még nem látta az ő ajándékát. Della mohó várakozással nyújtotta felé a nyitott tenyerén. A tompa fényű nemesfém szikrázva csillant meg az asszonyka szenvedélyes szerelmének fényében.

– Ugye, csodálatos ez a lánc, Jim? Bejártam érte az egész várost. No, most aztán napjában százszor is megnézheted, mennyi az idő. Add csak ide az órád, hadd lássam, milyen rajta.

De Jim ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, ledőlt a díványra, kezét a tarkója alá tette, és csak mosolygott.

– Della – mondta –, rakjuk el a karácsonyi ajándékokat, őrizzük csak egyelőre a szekrényben. Túlságosan szépek, semhogy pillanatnyilag használhassuk őket. Eladtam az órámat, abból vettem neked a fésűket. Süsd ki azt a húst, kérlek.

A háromkirályok, akik ajándékokat hoztak a jászolban fekvő kisdednek, mint tudjuk, bölcsek voltak, nagyon bölcsek. Ők találták ki a karácsonyi ajándékozás szép szokását. S minthogy bölcsek voltak, bölcsesség volt bizonyára az ajándékaikban is; nyilván minden ajándékuk különleges ajándék volt, ki lehetett cserélni, ha történetesen más is ugyanazt hozta volna. Én itt bárdolatlan szavakkal egy jelentéktelen történetet mondtam el két bolondos gyerekről, akik hónaposszobában laktak, s balga módon feláldozták egymásért legdrágább kincsüket. Befejezésül hadd mondjam meg mégis napjaink bölcseinek, hogy minden ajándékozó közül ők ketten voltak a legbölcsebbek. Az ilyenek a legbölcsebbek mindazok közül, akik ajándékokat adnak, és akiket megajándékoznak. Mindenütt ők a legbölcsebbek. Bizony mondom, ők a napkeleti királyok.

Ezüst fenyő szép, sudár

Ezüstfenyő szép sudár,

Az erdőben kismadár,

Mókus, nyuszi körbejárta,

Körbejárta, úgy csodálta.

Ezüstfenyő szép sudár,

Karácsonyi díszben áll,

Szaloncukor tarkabarka,

Csillog a sok gyertya rajta,

Karácsonyfa szép sudár,

Erdőbeli kismadár ,

Mókus, nyuszi hogyha látná,

Igazán csak most csodálná.

Jégvirág költözzön mindegyik ablakodba,

Gőzölgő kalácsból jusson az asztalra.

Legyen sok, ajándék, szívemből kívánom.

Gazdagon, örömökben teljen a Karácsony.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok mindenkinek.

Szeretettel: 7X-en túli: Ilcsi Mama.

December 24-e ÁDÁM napja: Az Ádám név is bibliai név.

Eredetéről többféle magyarázatot ismerünk.

A Héber nyelvben „atyám” szót jelent, vagy is vörös földjelentésű szóból ered. Az Ó szövetség történet szerint - első embert – az Isten teremtette - neve: ÁDÁM.

A reformáció korától a XVI - XVIII. századig gyakori névként használták, de ma is sok fiúgyermek viseli az Ádám nevet.

Becéző (Kiss Dénes verse)

Becézed a lovat, paci lesz belőle.

szamárból csacsi lesz, a tehénből böcce.

Ödön válik Döncivé, s Lacivá a László,

Ha becézed a neveket, abban van sok szeretet.

Kit becézel, szereted, úgy hívod, hogy ácsi – ÁDI-bácsi bátyó!

A magyar irodalomban: az ember tragédiája drámában Madách Imre is meg mintázza Ádámot.

Az Úr így biztatja Ádámot.

"Karod erős- szíved emelkedett:

Végtelen a tér, mely munkára hív.

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd, szünetlenül,

Mely visszaint, s emel, csak azt kövesd!"

Ugyan ezen a napon december 24.-é van ÉVA napja is.

A biblia szerint az Isten Ádám bordájából teremtette meg az első asszonyt, Évát.

December 25. Karácsonynapja,

December 26. Karácsony másnapja. ISTVÁN napja:

Államalapító királyunk névadó szentje,- Szent István - a szegények gondviselője volt.

Ez a naptermés varázsló nap is, ha szép idő van e napon, jó termés várható

/Dsida Jenő verse 1929/Itt van a szép karácsony.

Itt van a szép, víg karácsony, élünk dión, friss kalácson:

Mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága, csillog-villog: csupa drága.

Szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körbe ülnek.

Arany mese áhítat, minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be- bejönnek, és kántálva ránk köszönnek.

Rá köszönnek a családra, fura nép, fura nép, de az énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, Éjféli üzenet: Kis Jézuska született!

December 24.

Fenyőszagú a lég és a sarokban ezüsttükörből bókol a feldíszített karácsonyfa.

Kik közel, kik messze vannak egymástól, most mind-mind a házakban összejönnek.

Kiknek ez meg nem adattatik, a képzelet szárnyán repülve szeretettel gondolnak egymásra.

És zeng a zene - zeng az ének, szent karácsony ünnepének éneke.

KARÁCSONY ünnepe: a téli napforduló ősi ünnepe. December 24. az adventi időszak utolsó napja.

Érdekes kultúrtörténeti háttér szerint: időszámítás 354. Évében „LIBERIUS” pápa rendelte el,December 24-25. napra karácsony ünnepét.

Mithras kultusz szerint, az óperzsa nap isten tisztelete, a világosságot és a fényt jelentette. Mithrasz születésének napját december 25.-én ünnepelték, ezért ugyanez a nap lett a keresztény karácsony ünnepe is. Azt tartották, hogy a pogány ünnepeket nem kiirtani, hanem keresztény szelleművé kell tenni.

December 24-én állítjuk a talpába és díszítjük fel a Karácsonyfát.

A karácsonyfa állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. Században. A XVIII. Században, előbb protestáns családi szokásként, majd a XIX. Század első felétől megjelent hazánkban is.(Brunszvik Teréz martinvásári grófnő állított először karácsonyfát).

Ezen a napon az ajándékozás az ókori római újévhez kapcsolódó szokásból ered, amikor is családi ünnepkor elsősorban a szülők meg ajándékozták a gyermekeket.

Időjósló versike ” Karácsonykor, ha csillagos az égboltja, tele lesz jövőre búzával a kamra.

De ha ekkor az eget felhő borítja, nem lesz liszt a malomba. Éhezni fogsz eleget, kémleld, hát a csillagos eget.”

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő

-Csing-ling-ling-száncsengő.

Száncsengő -csing-ling-ling-

Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló,

-Kop-kop-kop- nyolc patkó.

Nyolc patkó -kop-kop-kop-

Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő

-Csing-ling-ling-száncsengő.

Száncsengő -csing-ling-ling-

Tél öblén halkan ring. Fel

Karácsony előtt

Olvad az első hó, csupa sár minden,

A szánkó is még a padláson pihen,

De a téren reggeltől fenyőfa áll

És minden ága csillogó díszre vár.

Az ablakokban este gyertyák égnek,

S az emberek szemében titkos fények.

Szájukon mosoly, kezükben csomagok,

Emlékeik közt régi karácsonyok.

A faluban száncsengő hangja szálldos

És megszaporodtak a Mikulások,

A gyerekek is most egy kicsit jobbak

És aranyos-furcsa leveleket írnak.

Karácsony jön és bekopog csendesen,

Varázsától megváltozunk hirtelen

S olvadhat az első hó, minden csupa sár,

A szeretet mostmár a szívekben jár.

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép.

Nem is sárba, latyakba, ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő,

Búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.

Elszegődik, beáll csak a karácsony fájának,

Derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő csendüljön, ahány gyerek örüljön,

Ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben. Fel

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon

Deres szánkón didereg, fázik a karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek.

Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!

Gyújts meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!

Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra! Fel

December24-25 Karácsony napja: a téli napforduló ősi ünnepe. E napon áll meg a nappalok rövidülése s ezt követően újra hosszabbodnak a nappalok. A 25-i nap jelenti a világosság győzelmét a sötétség felett.

KARÁCSONY (Ditka Ákos verse)

Karácsony, béke szeretet.

Beszéltek róla emberek,

Várjátok, vágyó álmotok

S nincs itthon, Soha nálatok.

Elillant drága képzelet:

Gyermekkorodból jön veled.

Aranydiós szent mesefa,

anyád terített asztala.

Karácsony, béke, Betlehem…

Elég a gyertya hirtelen.

Elég a karcsú mesefán,

S mi marad holnap ezután?

Marad a gond, bűn, gyűlölet!

Pedig higgyétek el emberek,

Ez az egyetlen értelem,

Amelynek titka végtelen.

Ez az egyetlen igaz út,

Melyen mindenki haza jut.

Mely földre hozza, az eget,

A Szeretet, a Szeretet.”

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,

Az ünnepi foszlós kalácson,

Láthatatlanul ott a jel,

Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,

Úgy kell mindig e kis melegség,

Hisz arra született az ember,

Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,

Ne ünnepi foszlós kalácson,

Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen KARÁCSONY.

Mindenkinek Boldog Karácsonyt!

Donászy Magda: Kis fenyő.

Szabad-e bejönni?

Zöldfenyő vagyok.

Kicsiknek, nagyoknak,

Békés jó napot!

Jó napot, Zöldfenyő!

Régen várunk rád,

maradj itt minálunk,

díszítsd a szobát!

Nincs tarka virágom,

egyetlen tobozban,

a távoli erdők,

üzenetét hoztam.

Zúzmara díszíti,

a tobozod, s ágad,

maradj itt közöttünk,

kiskarácsonyfának.

Szeretettel jöttem,

szívesen maradok,

hogy veletek töltsem,

a szép ünnepnapot.

Állj ide középre,

feldíszítünk szépen,

te leszel a legszebb,

a földkerekségen.

Hófehér karácsony

Itt az este: giling-galang.

Megszólal az esti harang.

Szól a csengő: csingilingi.

Pelyhét a tél szertehinti.

Téli erdő, fehér álom…

Díszes csipke ring a fákon.

Karcsú fenyők tüskés inge

hókristállyal van behintve.

Minden házban – giling-galang…

Ünnepelni hív a harang.

Elérkezett szent karácsony,

fény táncol a fenyőágon.

-----------------------------------------

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok!

Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.

Istennek fia , aki született jászolban, jászolban,

Ő leszen néktek üdvözítőtök valóban, valóban.

Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária.

Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szentfia, szentfia.

El is menének köszöntésre azonnal, azonnal,

Szép ajándékot vivén szívükben magukkal, magukkal.

--------------------------------------------------

Dicsőség

Dicsőség mennyben az Istennek!

Dicsőség mennyben az Istennek!

Az angyali seregek vígan így énekelnek:

Dicsőség, dicsőség, Istennek!

Békesség földön az embernek!

Békesség földön az embernek!

Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet,

Békesség, békesség embernek!

--------------------------------------------------

Pásztorok, pásztorok

Pásztorok, pásztorok örvendezve

Sietnek Jézushoz Betlehembe;

Köszöntést mondanak a kisdednek,

Ki váltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív.

Értse meg ezt tehát (tehát ezt) minden hü szív;

A kisded Jézuskát mi is áldjuk,

Mint a hív (hü) pásztorok magasztaljuk.

Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,

aki a váltságot hoztad nékünk,

meghoztad az igazság világát,

megnyitád Szentatyád mennyországát.

Dicsőség, imádás az Atyának,

érettünk született szent fiának,

és a vigasztaló szentléleknek:

Szentháromságban az egy Istennek

--------------------------------------------------

Csendes éj 1.

Csendes éj, drága szent éj,

Mindennek álma mély

Nincs fönn más, csak a drága szent pár,

Várja gyermeke alszik-e már,

Küldj le rá álmot nagy ég!

Küldj le rá álmot nagy ég!

Csendes éj!

Örvendj szív, bízva élj!

Isten gyermeke áldva néz rád,

hív az óra ,mely víg reményt ád,

Jézus a földre szállt!

Jézus a földre szállt!

Csendes éj!

Csendes éj, drága szent éj,

Pásztor nép gyorsan kélj,

Halld az angyali alleluját,

Szállj itt zengve, s a távolon át:

Üdvhozó Jézusunk él!

Üdvhozó Jézusunk él!

Csendes éj!

--------------------------------------------------

Nagykarácsony éjszakáján...

Nagykarácsony éjszakáján,

Jézus születése napján,

ma örvendjünk, ma vigadjunk,

ma született kis Jézusunk.

Jézus ágyán nincsen paplan,

megfázik a kis ártatlan.

A szemei könnyedeznek,

a könnyei esedeznek.

Feljött már a hajnalcsillag,

keljenek fel, kik alusznak!

Vidám szellők lengedeznek,

az angyalok énekelnek.

--------------------------------------------------

Ezüst szánkót hajt a dér

Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon

Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek

Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony

Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára

Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

--------------------------------------------------

Jaj de pompás fa

Jaj de pompás fa,

a karácsonyfa

Nincs árnyéka, csak játéka,

jaj de pompás fa!

Minden ága ég,

gyönyörűen ég

Karácsonyfám csillog,

mint a fényes ég.

Karácsonyra

Nagy pelyhekben hull a hó,

Puha, fehér takaró.

Elbúcsúzott a Télapó,

Hozott mindent, ami jó.

Bent a meleg szobában

Fenyőfa áll vidáman.

Fényben, díszben, pompában,

Karácsonyi ruhában.

Weöres Sándor: Nagy a hó

Nagy a hó

igazán,

fut a sí

meg a szán,

hejhó!

Lecsúszik a Mari meg a Ferkó!

Karácsony délután

Karácsony délután

lassan jön az alkony.

Kíváncsiság bújkál

minden gyerekarcon.

Végre sötétedik…

hamvas lesz az este.

Bodri velem együtt

figyel minden neszre.

Mikor szól a csengő,

az ajtó kitárul,

piros alma nevet

rám fenyőfárul.

Tudom, az erdőből

édesapám hozta,

a diót meg anyám

be is aranyozta…

Azért olyan kedves,

azért olyan drága,

meghatottan nézek

apára…anyára.

Kis karácsony,nagy karácsony,

ki sült-e már a kalácsom,

ha kisült már,ide véle,

hadd egyem meg,melegébe.......

Michael Jackson-Little Christmas Treee

Stevie Wonder- Someday At Christmas

Santa Claus is coming to town

We wish you a merry Christmas

Away in a manger

Silent night

When Santa got stuck up the chimney

O Christmas tree

The twelve days of Christmas

We three kings

Frosty the snowman

Ezek első sorban gyerek/tradicionális angol dalok.

Frank Sinatra - White Christmas

Dean Martin - Let it Snow!

Ezek már megvannak, de szeretnék még, csak nincs ötletem:

jingle bells

jingle bells rock

feliz navidad

mary's boy child

rudolf, the red nosed reindeer

rockin' around the christmas tree (resszkessetek betörőkben volt)

paul mccartney féle

chris rea - driving home for christmas

britney- nem tudom mi a címe

mariah carey - all i want for christmas is you

wham - last christmas

Télapó itt van

Télapó itt van

Hó a subája,

Jég a cipője,

Leng a szakálla,

Zsák, zsák, telizsák,

Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta,

Szán repítette,

Gömbölyű zsákját

Százfelé vitte.

Zsák, zsák, telizsák,

Piros alma, aranyág.

T. Nagy Ilona: Angyalokra várva

Valamikor régen

ünnep éjszakáján

kis fenyőgally mellett

angyalokra vártam.

Kis fenyőgally mellett

vén tanyasi házban

ültem anyám mellett

angyalváró lázban...

Óh! Az Angyal nem jött

nem érhetett rája,

ajándékot hordtak

fényes fenyőfákra!

Mennyezetes fákra

szép díszeket rakva,

csilingelő szánkón

égi dalt dúdolva...

Nem tudtak eljönni

szegényes házunkba,

kényes úri porták

várták őket sorra...

Míg aludtam éjjel,

az Angyal megjelent,

meséskönyvet hozott,

benne üzenetet:

Első oldalára

aranyozott írás,

"Szeretettel Édesanyád"

s kis verses folytatás...

"Néked adnék mindent,

de nekem semmim sincs,

ezért Karácsonyra

e könyv legyen kincs."

Akkor nem értettem,

Angyal sugallhatta,

tiszta üzenetét

az Úr meghallgatta...

Örök szeretetét

adta a sorokban.

Karácsony éjjelén

előveszem újra.

Könnyes szemmel látom

azt a boldog évet,

a mesés gyermekkort,

gyönyörű meséket.

Kívánok neked az ablakodba fényeket,

a fényhez szép csendeket,

a csendhez tiszta vágyakat,

s a vágyhoz mindig társakat.

Első emelet

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Paulo Coelho