Karácsonyi dalok, énekek, versek (beszélgetés)

Itt lakik,itt lakik a télapó bácsi,

Háztetőn kis ablak azon kukucskálki,

Meglátni,mi van benn jajj de jó is volna.

-Nyissa ki az ajtót öre télapóka!

/A krampusz válaszol.../

Egyedül maradtam nincs itthon a gazda,

Elvitte a puttonyt,nincsen piros alma,

De virgács maradt itt,kettő-e vagy három,

Hejj kíváncsi gyerekek,mindjárt kipróbálom!!

Itt van már a Télapó tele van a zsákja,

Mosolyog az arca örömünket látva,

Énekelünk neki nem vár biztatásra ,

Úgy búcsúzunk tőle ,a viszont látásra!

Bocsika, de én is tudok egy karácsonyost, amit képeslapon szoktam küldeni az interneten:

Mikor kigyúlnak a fények

Pajkos angyalkák zenélnek.

Huncut mosollyal egy rádkacsint,

Selyemkendőből csillámot hint;

Így adja át az üdvözletet

BOLDOG KARÁCSONYT NEKED!

és mégegy...

Erdő szélén ezüst fenyő,

havas ággal büszkélkedő.

Őz és nyuszi körbejárja,

tekintetük megcsodálja.

Képzeld el, hogy ott állok,

s boldog Karácsonyt kívánok!

Megszólalt a kisharang

Karácsony van újra

Megszületett a megváltó

Békességet hozva!

Köszöntsük hát egymást a

Szeretet nevében

Békés Boldog Új Évet

Krisztus kegyelmében!

Erdő szélén áll egy kunyhó

ezüstösen csillogó

öreg bácsi lakik benne

úgy hívják ,hogy télapó.

Sürög forog reggel óta

várják már a gyerekek

zsákjában van ajándéka

szívében a szeretet!

Alkonyatkor csilingelve

útnak indul szánkóján

ablakokban kis cipőcskék

tündökölnek bárhol jár

Hogyha alszol és ajándékot

visz neked a télapó

betakar mert ágyacskádról

lecsúszott a takaró!

Eljött végre ez a szép

nap mit olyan sokan vártunk

kisszobánkat fenyőillat

tölti be minálunk!

Kívánjuk,hogy nálatok is

minden szép és jó legyen

végezetül mindenkinek

Békés Boldog Újévet!

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó

Hull a hó,

hull a hó,

mennyi apró télapó!

Igaziak, elevenek,

izgő-mozgó hóemberek.

Nagykabátjuk csupa hó.

Honnan e sok télapó?

Kik ezek,

Mik ezek

az apróka

Télapóka - emberek?

Óvodások mennek

sorba,

záporozó, habos

hóban.

Parányi ökörszem, kuporog az ágon,

Vidáman csipogja: süt még nap a nyáron !

“Esik a hó a jégre, nádra

esik szememre, szempillámra,

esik bokorra, fűre, fára

esik a fázó vadmadárra,

esik, esik csizmám nyomára,

hogyha keresne sem találna

senki, pedig milyen jó lenne,

hogyha valaki megkeresne,

megfogná a kezemet szépen

s együtt mennénk a hóesésben,

együtt mennénk a havon, a jégen,

amíg csak süt a nap az égen

és mikor a nap lemenne

a hó örökre betemetne.”

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!

Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Répa, cukor, csokoládé, jaj, de jó!

De a virgács jó gyereknek nem való!

Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás!

Mikor jössz, mikor jössz, minden gyerek vár!

Télapó itt van, hó a subája,

Jég a cipõje, leng a szakálla.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta, szán repítette,

Gömbölyû zsákját százfele vitte.

Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág.

(Gyermekdal – Donászy)

Fehér hóból puha ágyat vet a tél,

Ázva – fázva didereg a kósza szél.

Letette a puttonyát a Télapó,

Karácsonyra készül õ is, jaj, de jó!

Színes gyertyán libben – lobban pici láng,

Csillagszóró száz sziporkát hint le ránk.

Csilingelõ csengõ dalol a fákon,

Azt énekli; óh be szép a karácsony

Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó

Nézd már nyílik ám az ajtó.

Kinn pelyhekben hull a hó,

S itt van, itt a Télapó!

Meg-megrázza ősz szakállát,

Puttony nyomja széles vállát.

Benne, dió, mogyoró,

Itt van, itt a Télapó!

Oly fehér a rét, a róna,

Mintha porcukorból volna,

Nagy pelyhekben hull a hó,

Csakhogy itt vagy, Télapó.

Kotta:

d m / s f / m r / m d ://

m m / r r / l l / s Z /

f f / m m / r r / d Z //

Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!

Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.

Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,

Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.

Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.

Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.

Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Karácsony

Mikor este a gyertyák csendben égnek,

az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,

egy árva arcocska az ablakhoz simul,

s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,

ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,

nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,

s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,

fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,

gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,

s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,

hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,

egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,

s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...

Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,

szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,

s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi...

az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi...

Szeress...

"Béke szálljon minden házra,

kis családra, nagy családra.

Karácsonyfa fenyőága

hintsél békét a világra!"

K. László Szilvia: Karácsonyi Ének

Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,

Csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.

Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,

Zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.

Megérkezett szép Karácsony, köszöntjük az ünnepet,

Örüljetek nénik, bácsik, örüljetek gyerekek!

Együtt csendül, együtt zendül kiscsengő és nagyharang,

Jó, hogy itt vagy, szép Karácsony, csingi-ling, giling-galang!

„Megnyílt az Ég!

Pehelyspórákban hullt a szeretet-fény,

Millió lámpa gyúlt

A sötétség titkos éjjelén.

Testet öltött s emberré lett

Az üdvöt sugárzó isteni lény,

S fehér gyolcsokban piheg, mint halvány

Rózsaszirom: a Szűz kebelén.

S gyúlt millió lámpatűz a sötétség éjjelén

S a föld minden zugába betört a lámpa-fény.

Úgy lángol azóta s patakzik szerteszét

Hogy kétezer év sem olthatta el forró szív-tüzét.

E forró lávafényből

Harangot öntött a szeretet,

E harang zugástól megittasult a föld,

A szikla megrepedt,

S meg-megkondul ember szívednek

Elrejtett zugában, halkan, csendesen,

S így szálldogál Karácsony éjjelen

A béke, s megszentelt szeretet.”

Borulj a földre téli álom, ölelj át minden gyermeket...

És mindenütt a nagyvilágban örüljenek az emberek...

Harangok tiszta zengő hangja kisérjen minden éneket...

Csituljon el szíved haragja, várjuk a legszebb ünnepet ...

Karácsonyi fények

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,

ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek, és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi fínom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor

fényesek a felhők,

csillagokból

horgol a tél kendőt.

Ráteríti

hegyek tetejére,

fenyőágnak

jégrojtos a vége.

Karácsonykor

mindenki varázsol,

meglepetés

bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek

titkos rejtekéből,

édesapám

legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra

kalácsot is sütnek,

nincsen ennél

izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is

készítettem,

amíg készült

majdnem tündér lettem!

OFF:bocs, most vettem észre, hogy már nixe megelőzött

Újházy Irén: Karácsonyi ima

Édes kis Jézuska,

gyermekek barátja,

hallgasd meg imánkat

fenn a mennyországban.

Születésed napján

bús sóhaj ne szálljon,

legyen áldás, béke

az egész világon.

Fésűs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén

az a kívánságom.

Legyen boldog mindenki

ezen a világon.

Itt is, ott is mindenütt

legyen olyan béke,

mint amilyen bent lakik

az emberek szívébe.

A fenyves erdők elindultak

A fenyves erdők elindultak,

s hozták a havas illatát,

hallgassuk meg elcsendesedve

mit mond egy kis fenyőfaág?

Amíg csak ember él a földön,

akinek szíve-lelke lesz,

amíg csillagra néznek égre,

kitáguló gyermekszemek.

Amíg a kérges szívek mélyén

lesz egy parányi szeretet,

addig mindig lesz karácsony

a télbe burkolt föld felett.

Ne keresd a fa ajándékát,

Isten az ajándékozó,

ne várj mindent a hangulattól,

hogy szépen esik-e a hó?

Az igazi, fehér karácsony

a testet öltött szeretet,

s az, hogyha számodra

Jézus megszületett.

A fenyves erdők megérkeztek,

hozták a havas illatát.

A megszületett megváltóról

beszél minden fenyőfaág,

s hallgatja szerte a világ.

Udud István: Tél

Teli a kamra,

dióval, almával

Lombjavesztett erdő,

álmodik a nyárral

Füstöl a kémény,

duruzsol a kályha,

Kinn a téli erdőt,

haragos szél járja

KARÁCSONYFA, KARÁCSONY

Karácsonyfa. Karácsony!

Aranydió zöld ágon.

Csillagszóró, gyertyafény

ég a fenyő ünnepén.

Csilingel a csengettyű:

„Szép vagy fenyő, gyönyörű!”

Karácsonyfa, karácsony!

Nincs is szebb a világon!

Csilingel a csengettyű:

„Szép vagy fenyő, gyönyörű!”

Weöres Sándor: Nő a dér, álom jár

Nő a dér, álom jár,

Hó kering az ág közt.

Karácsony ünnepe

Lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,

Hóban lépegetnék,

Ha a jeges táj fölött

Karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt

Nagy könyvből dalolnék

Fehér ingben, mezítláb

Ha karácsony volnék.

Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor

fényesek a felhők,

csillagokból

horgol a tél kendőt.

Ráteríti

hegyek tetejére,

fenyőágnak

jégrojtos a vége.

Karácsonykor

mindenki varázsol,

meglepetés

bújik ki a zsákból.

Szekrényeknek

titkos rejtekéből,

édesapám

legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra

kalácsot is sütnek,

nincsen ennél

izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is

készítettem,

amíg készült

majdnem tündér lettem!