Kapcsolat újrakezdése? (beszélgetős fórum)

Jobb ha nem is reszletezem,mennyire nyomos indokaim voltak.

Így van, egyáltalán nem becsült meg. Lehet szeretett a maga módján, de valahogy nem bantast (lelki) vár az ember vkitol, aki elvileg szereti.

A mérleg egyértelműen az új párom fele billenne, viszont ez logikai következtetés, az érzések, a veszteség, az nagyjából 50-50%-ra hozna ki az eredményt.

Igazad van,ő pont ezeket kereste bennem. Lelki társam biztosan nem lehetett.

Köszönöm szépen a jókívánságokat! Nagyon kedves tőled! ☺️

Persze, értelek. Én is azt vallom, hogy a problémát meg kell oldani. De, ha elköltöztél nyilván annak nyomos oka volt. Az ember nem igazán ugrál gyerekkel.

A mostani párod elfogad más gyerekével, sőt azt írod, jól ki is jönnek. A párod, a saját gyerekével együtt nem becsült meg.

Azt javasolnám, vegyél elő egy-egy papírt, oszd őket kétfelé. Egyikre írd fel a gyermeked apjának a jó tulajdonságait, és azt amivel megbántott, a másikra a mostani párodnak a jó és rossz benyomásait, amit letett a kapcsolatotok alatt és gondolkodj el.

És tudom vannak kivételek, amikor valaki változik, de az annyira kevés, és amint írtad mennyi sebet hagy addig is maga után.

Annyi ember van, aki nem a társát keresi a másikban, hanem a biztonságot. A tiszta ruhát, a melegételt és a mindig kéznél lévő szexet.

Remélem jól döntesz. Én szívből kívánom, hogy boldogok legyetek a kislányotokkal, és tegyétek boldoggá azt az embert, akivel együtt fogtok élni.

Pontosan miatta vagyok bajba. Az ő boldogsága a legfontosabb nekem, és ő az apját akarja, akinek a kis hercegnője lehet. Hiába imádja az új párom, neki az apja a nagy szerelme.

És tudom, tudom, a gyerek ott boldog, ahol anya, de mégse gondolom hogy én hibátlan voltam és mindent tökéletesen csináltam. Törekedtem rá, de az utolsó évben már feladtam és kiábrándultam az egész életünkből.

Köszönöm!

Igazad van, ezt is számításba vettem. Tudom, hogy én is ilyen példát láttam gyerekkoromban. Valószínű ez is befolyásolja, hogy képtelennek érzem magam lemondani a csaladkeprol.

Viszont csak megjegyzem, azt se tartom jó példának a gyerek előtt, hogy ha vmi nem jó, dobjuk el. Az én apám meg tudott változni, igaz mire ez eljött, anyám rengeteg stresszes éven volt túl.

Nem is értelek. Gyereked van. Nem élheted úgy az életed mintha nem lenne. Százszorosan át kell gondolni minden lépést és ha megtetted akkor ne csapongj mert tönkre teheted az életét.

Kiszedted? Akkor edd is meg!

A kislányod akkor is szenvedni fog, ha netán rosszul döntesz, az apja mégsem változik.

Egy olyan példa lesz előtte, hogy a nőnek muszáj alkalmazkodni a gyereke apjához. Ez a minta az ő életét is megbélyegeztetheti. Családon belül van erre közvetlen példa. Az anya többször visszament az apához, mert az ígért tücsköt-bogarat, toronyórát. Aztán egyre rosszabb lett, már megütötte , nyíltan csalta. A három gyereke ezt látta. és a kapcsolata a lányának éppen ilyen car lett. A fia alkoholista és a legfiatalabb gyereke sem tud, nem mer belemenni egy kapcsolatba.

Tehát, amikor egy rossz kapcsolatot etetsz tovább, lehet sokkal-sokkal többet ártasz a gyerekednek, mintha azt látja, ami nem megy nem kell erőltetni.

Egyre kell ügyelned, az apja, akármilyen ne bántsd előtte, legyen felhőtlen apa-lánya kapcsolatuk.

Azon is gondolkodj el, a gyerekednek igaz az élete végéig szüksége van az anyjára, de kb. 13 év, amíg igazán a tiéd, utána ő is éli a saját életét. És vagy ott ragadsz egy car házasságban, vagy egyedül maradsz.

Az életem folyamán nem tapasztaltam olyat, aki megváltozott volna a környezetemben a másik kedvéért hosszabb távon.

A gyerek részéről logikus, hogy ragaszkodik az apjához. De jobb egy jó távoli kapcsolat apa-gyerek között, mint egy viszályokkal teli anya-apa kapcsolat.

Természetesen te fogod eldönteni, könnyű észt osztani, az életeddel magadnak kell elszámolni önmagad és a gyereked felé.

Én nem mennék vissza egy rossz kapcsolatba, azt szokták mondani, szegény ember, aki még ígérni sem tud.

Nagyon gondolkodj el rajta milyen döntést hozol.

Így van, én se tudtam feldolgozni.

És nehéz is, ha tudod, hogy visszavarnak fel év után és a gyereked is apát akarja( bár semmi baj a potapaval, ez sztem gyerekkori ösztön)

Pont ezért felek.

A gyerekkel nem tehetem ezt. Visszaadom majd újra elszakitom őket. Nagy a kockázat.

Vissza nem mehetnek még egyszer az ujhoz, tehát egyedül maradnank.

Nagy fellángolásnak indult, részéről az is maradt.

Viszont engem szetszed a kétség, hogy szetszakitottam a családunkat.

Ő ígér változást, tudja hol hibázott,és vissza akar kapni.

Nyilván igazad van,hogy nem merülne fel bennem, ha az új kapcsolat feledtetne, de még a múlt sebeit nyalogatva nehéz új jövőt tervezni vkivel.

Kutyából nem lesz szalonna!

Éld az életed nélküle!

Jól írtad, elmenekultem. Sok rossz dolgon mentem at, az évek alatt teljesen megkeseredtem. Semmibe nem neztek, csak a szórakozás volt a fontos.

Új reményeket kaptam, gondolhatod, hogy szerelmesnek éreztem magam,ha ezt megleptem.

De nem tudom a múltat elfelejteni, a kislány miatt sokat találkozunk, és megbánást mutat. Egykor szerettem, aztán eltavolodtunk, de örökre összeköt a gyerek.

Ez alatt a gyaszfolyamat alatt nehéz szerelmet adni. De egyébként tényleg nagyon megértő az új párom, és minden tökéletes lehetne, csak az érzéseim nincsenek a helyükön.

És ha nem változik, akkor megint új pasihoz költözöl, vagy akkor meg megpróbálsz visszajönni ehhez, akivel fél éve élsz?

Nincs rá garancia, hogy megváltozik exed. A legtöbb esetben a különélés megszépíti a dolgokat, aztán visszamész, és kb 1 hónapon belül rájössz, hogy semmi se változott.

Van egy gyereked.

Gondolod hogy jó lesz neki hogy hol apával éltek hol egy másik hapsival??

Lépj túl és add meg a szerelmet annak aki kitartott melletted.

Ha viharos volt, viharos lesz mindig. A gyerek nem ezt érdemli.

Van láthatás, meg fogják szokni.

Fél éve mással élsz nagy fellángolásban, és azt szeretnéd, hogy az ex visszafogadjon? Ne viccelj.

Biztosítsd a láthatást békében és jó viszony fennmaradását, de többel ne próbálkozz.

Sziasztok!

Külföldön elek, 5,5 éves kapcsolatból szálltam ki. Van egy 3,5 éves kislanyunk és közös házunk.

Nagy szerelem volt, de elég viharos, nagyon különböző személyiségek vagyunk.

A kislanyunk születése után teljesen egyedül éreztem magam. Mindenbe egyedül voltam hagyva, és mellette ő nem volt elégedett velem, és ennek sokszor hangot is adott.

Sokat dolgozott, de amikor nem, akkor magát szórakoztatta.

Az élet úgy hozta, hogy találkoztam egy sraccal, aki szöges ellentéte.

Nagy fellángolás volt, fel éve együtt élünk. Nagyon odafigyel ránk, de se én nem tudtam túllépni a múlton, se a volt párom.

A kislanyunk folyamatosan hiányolja az apját, és fordítva. Nem tudok így új életet kezdeni teljes emberként. Vissza akar minket kapni, de nem tudom bízzak e benne, hogy most más lesz.

A gyerekem jövője a tét, családba no e fel, vagy elszakitom őket.

Mindenki szenved ebben a helyzetben.

Ti adnatok új esélyt neki?

Tudom hogy nagy ára lesz, ha igen, hiszen elveszitem azt aki igazán kitartott mellettem, de ebben a helyzetben nem tudok szerelmet adni neki és faj, hogy a lányom is szenved ettől.

Köszi a válaszokat!