Kapcsolat újrakezdése? (beszélgetős fórum)

Én eddig nem szóltam hozzá, mert nem volt egyértelmű véleményem.

Most már van.

Ha egy szülő képes a gyereke nélkül időt eltölteni azzal az indokkal, hogy neki az fáj, számomra mindent elmond.

Innentől kb. nulla lenne az esély, hogy visszafogadom.

Pontosan ezekre a kérdésekre nincs biztos válasz, ami a felelmemet okozza.

Nem zsarol ezzel, pont az ellenkezője. Azt mondja, hogy nem jön a gyerekért. Ami miatt megszakad a szívem, mert a kislanyunk napi szinten menni akar.

Azzal magyarázza, hogy ez faj neki, félteni a sebeket, úgy sem ő fogja felnevelni, inkább nem jön, csak majd ha lesz vkije neki is.

Nem érti meg, hogy ezzel mit okoz a lányunknak.

Annak ellenére, hogy mi történt, akkor vihette, amikor akarta. Soha rosszat nem mondtam a gyerek előtt róla, nem úgy visszafelé.

A gyerek úgy jön haza, hogy miért törted össze apa szívet? És hogy nem szereti az új páromat, mert apát szereti...stb.

Én probalok baráti viszonyt fenntartani vele, de ez csak addig működik míg lát reményt arra, hogy visszakapjon.

Szerintem tegyél fel magadnak pár kérdést.

Van e esély arra, hogy az exed hosszú távon is tud rendes lenni veled? - nem elfelejtve azokat a sérelmeket, amiket korábban elszenvedtél tőle.

Ha visszamész és kiderül, hogy minden a régi, lesz e erőd újra külön menni?

Ha igen, nem szenvedi e meg újra a kislányod a szakítást?

Ha maradsz egy rossz kapcsolatban, boldogtalan leszel, esetleg ingerült. Az jó lesz e neked, a kislányodnak?

Aki egyszer valahonnan eljött, annak bőven volt oka. Kidobott gyerekkel együtt, mert sérelem érte?

Sosem lennék képes megbocsátani. Örüljön neki, hogy szóba állsz vele, hogy találkozhat a kislánnyal. Ez az apa kishercegnője nekem olyan ... meseszerű... Hol volt a hercegnő, amikor apu menesztette?

Nem írtál róla, de szerintem talán vele zsarol téged? Hogy neki is jobb lenne?

A másik pasi nem ezt érdemli. Ha simán ott tudnád hagyni, mert az exed visszacsábít, akkor mondhatjuk azt, hogy maximálisan kihasználtad. Ha jól értem, befogadott titeket, amikor az ex kidobott.

Lehet, hogy nem ő a nagy ő... de megérdemli, hogy fair legyél vele. Ha nem tudod szeretni, akkor állj a magad lábára, menj el tőle, élj külön és tisztázd az érzelmeidet, elsősorban önmagaddal szemben.

Nem csak úgy légből kapottan írom le a véleményem, 25 évi házasság után egy hétévessel hagytam el a férjem. A két nagy gyerekem is ottmaradt, a kicsit tudtam csak magammal vinni. A lányom sokszor vádolt engem, hogy miért jöttünk el otthonról. Kitartottam a véleményem mellett. Ma már 4 éve élünk külön (elváltunk), apa-lánya kapcsolat rendezett. Sőt! Az exemmel többet beszélgetünk, mint a házasságunk alatt. Tiszteljük egymást. Most ő épp egyedül van, de nem hiszem, hogy visszamennék, ha hívna.

Néha önzőnek kell lennünk. Nem szabad mindig másokat első helyre tenni és magadat meg elnyomni.

Te is Nő vagy, szükséged van a szeretetre. És ha ezt nem az extől kapod meg, akkor meg minek?

A kislányod pedig idővel megszokja, hogy Apa nincs mindig vele.

Nem feltétlen azt akartam hallani, csak talán reméltem, hogy lesznek ellenpeldak, amik esetleg azt bizonyítják, hogy van értelme.

Sokszor az aki benne van egy ilyen szituációban, talán nem lát tisztán, mert nem csak logika és józan ész vezérli, hanem érzelmekkel is benne van.

Néha jobban látják a helyzetet kívülállók, bár azért általánosítani nem lehet.

Nyilván nem örülök neki, hogy az eltervezett életemből semmi nem jön össze, és onzosegnek érzem picit, hogy kiléptem a boldogabb élet reményében, miközben mindenki szenved a vesztesegtol.

De talán én vagyok túl érzékeny.

Szerintem mar eldontotted, hogy mindennek ellenere visszamesz hozza.

A te életed, es igazabol mindenki azt csinal, amit akar.

Én kicsit úgy érzem, hogy azt szeretnéd Tőlünk hallani, hogy menj vissza az exhez.

Annyi rosszat leírtál róla, mindenki az új pasi mellett kampányol, de Te mégis a régit akarod.

Én is háromszor kezdtem újra, az első 1 hónapban persze, hogy újra a jobb oldalát mutatja az ember, de utána megint ugyanaz van, mint korábban.

Amúgy a mai világban az esetek 80 %-ban elválnak a szülők és a gyerekek túlélik.

Nem olvasom vegig, szoval bocsanat, ha olyat irok, ami elhangzott mar.

Elozo parom tobb alkalommal is elhagyott, kozos gyerek is van.

Megprobaltuk tobbszor folytatni, hatha, bar azt nem tudom, mennyire volt a reszerol oszinte.

Amig vele volt, velem tartotta titokban a kapcsolatot, mikor velem volt, vele beszelgetett (meg mast is, de azt inkabb hagyjuk)

Szoval, az en tapasztalatom az, hogy inkabb ne.

Mostanaban sokat gondolkodtam azon, mi lett volna, ha egyszer sem kezdjuk ujra, nem haromszor...

Sokaig nem akartam, nem tudtam kilepni a kapcsolatbol, meg ugy sem, hogy gyakorlatilag hulyenek voltam nezve, es tobb alkalommal is bebizonyosodott, hogy nem volt minden annyira oszinte, mint allitotta a kedves ex.

Nehez, de ujra kell kezdeni. Massal.

Az elmult par hetben tobb kedvesseget, es figyelmet kaptam az uj Paromtol, mint az exemtol az utolso bo fel evben.

De ez persze csak az en velemenyem.

Nem mentél messzire 😀

Természetesen megkérdeztem, azt mondta nem csinálna újra végig, és hogy rengeteget öregedett az idő alatt, de 3 kisgyerekkel nem sok választása volt. Viszont azokat az éveket, amiket elvett tőle apa, sose bocsajtja meg.

Egyébként ő rám bízta a döntést. De nagyon nem tartotta mellem illonek az exemet. Viszont sajnálja, hogy így se vagyok boldog teljesen.

Egy, hogy évek óta azt hallgattam, hogy milyen szar vagyok.

Meg azt hogy neki ez az élet velem mennyire nem fekszik.

Az utolsó évben már elég rosszul működött a kapcsolat.

Szerintem ő szart a fejünkre, szerinte meg tőlem nem kapott elég szeretet.

Mert az hogy főzöl, mosol, takaritasz, gyereket neveket, egyedül intezel mindent, az semmi.

A másik, hogy külföldön élünk, senkinek nincs jóformán, nem úgy vagyok, hogy hazamegyek anyamhoz.

A másik srácot az élet hozta. Nem rendbe akartam már hozni én a régit, hiszen azt hittem teszek egy nagy szívességet neki ha elmegyek.

De nem így lett.

Egyébként hidd el, hogy okolom magam emiatt, hogy így léptem. De otthon voltam egy kisgyerekkel, még nem is dolgoztam, nem tudtam volna önálló életet kezdeni a lányommal.

De amúgy ez bennem is felvetődött.

Elég sokminden lement a torkomon, igen. Jól gondolod, nem volt még semmi akkor.

Vannak ilyen nárcisztikus személyek, mint akiről te is írsz.Sajnalom.

Nálunk a gyerek nehezíti meg a helyzetet.Es talán az onbecsulesemet is aláásta az elmúlt években.

Biztos, hogy a kislányomba ez is nagy törést okozott. Ezért is felek vele újból végigcsinálni ezt egy bizonytalan kimenetelnel.

Én is így gondolom.

Lehet valaki dühös a feleségére, párjára, de a gyerekét nem dobja utcára, nem teszi ki ilyen traumának.

Az a kérdés merült fel bennem, ha édesanyádtól megkérdeznéd, nem bánta-e meg, hogy kapott édesapád új esélyeket, a mostani eszével is adna neki esélyt:

Ő mit szól ehhez a jelenlegi problémádhoz?

Természetesen, ha úgy gondolod messzire mentem a kérdéssel, felejtős.

Azt nem értem, hogy ha nem volt jó a kapcsolat, miért szedtél össze rögtön egy másik fickót, mielőtt még a gyereked apjával rendezted volna a dolgot?

Inkább arra törekedtél volna, ha nem megy együtt, hogyan élj tovább a kislányoddal.

De megcsaltad a párod, naná, hogy nem volt elragadtatva. Neked meg ez a faszi se jó, aki most van.

Hát, nem vagy könnyű helyzetben, de te főzted. Szerintem próbáld megoldani az életeteket mindkét pasi nélkül, azaz élj külön a kislányoddal. A gyerek nyilván lehet az apjával is, de ne menj vissza hozzá.

Nincs rá bocsánat. Ez egy pszichopata. Ha valaki kifelé néz annak oka van. Okod volt.. Nem történt még semmi úgy hiszem, elhiszem hogy férfi büszkeség, de akkor is...

Soha vissza ne fordulj! Mesélek egy sztorit!

Volt egy pasim menő vállakozó, pár hónapig tartott csak a fél év nem volt meg. Egyszer hajat mostam és közben valamin össze szólalkoztunk. El zárta a vizet. Nála voltam habos hajjal.. Egy igen jó barátom jött értem persze haver de pasi olyan egy órán belül ott volt nála mert mennem kellett.. Ki dobott! Mai napig le van tiltva mindenhonnan össze szedett egy valakit tőlem jóval idősebb nőt.. Saját gyerekét lányt ki tagadta mert anyuka anno megcsalta..

Lényeg ma boldogan élek férjem nem menő vállakozó, de boldogan élünk. Mr ha nem lenne tiltva mai napig keresne pedig ez több éves történet. Utánam is jött hozott rózsát.. Ígért fűt fát. Habár nem volt gyerekem azóta sincsen de önbecsülésem igen. Egyszer lehet csak ki dobni el küldeni főleg samponos habos fejjel.

Neked ott a gyerek számít rád. Hiába apuka ő milyen apa az ilyen? Nővel játszani még azt se nagyon értem, de egy gyerek érzelmeivel soha. Mit érezhettet az a szerencsétlen gyerek?

Soha ne fordulj hátra!

és ezt nem bírta elviselni az onbecsulese.

Az egoja inkább. Azt még lenyeli az ember, hogy az anyát kidobják, de a gyerekét? Biztos, hogy a kishercegnője?

Biztos hogy megbecsül majd, nem vágja a fejedhez 1000x hogy ott hagytad anno, akkor nyeld le most te, hogy……..

Biztos a támaszod lesz, biztos békében, nyugalomban, szeretetben tudsz majd vele élni?

Az embernek szüksége van arra, hogy tartotton valakihez, hogy átöleljék, hogy biztonságban érezze magát valakivel, ahogy most biztonságban lehetsz a mostani pároddal, a régi is megadja szerinted? Vagy csak, az hajtja, elvették a játékát. Aztán, amint megszerzi, megint unalmassá válik neki és a sarokba dobja?

Jezus,vissza ne menj hozzá!

Mert ha egyedül vagytok és ugy azt mondja,hogy most menj el,akkor oké,de gyerekkel?

Becsüld még azt,aki jelenleg a gyermekeddel együtt szeret,a kislány majd feldolgozza,én is egyedül maradtam egy négy éves lánnyal,a férjem így fogadott el minket,sajátjaként szereti és bár az első két év nehéz volt,míg a lányom elfogadta őt ,de mostmar minden szuper.

Ő is apuka kis hercegnője maradt,pedig 1000km-re vagyunk apukától.

Ittas volt és épp bejelentettem, hogy vkit megismertem.

Én se ezt vártam tőle. Én biztos a kulcsot is lenyeltem volna, míg le nem ülünk megbeszélni a problémáinkat. De ő csak azt nézte, hogy egy másik férfi jött képbe, és ezt nem bírta elviselni az onbecsulese.

Jogos! Csakhogy ebben a bizonytalan helyzetben képtelen az ember tisztán látni.

Egykor szerettem a lányom apját nagyon, nyilván az együtt töltött idő és emlékek és a lányunk miatt mindig fontos lesz számomra.

Nem akartam sose rosszat neki, ő hangoztatta, hogy nem boldog velem.

Viszont ezzel a lelki súllyal bár kaptam annyi erőt az új kapcsolattól, hogy kiszalljak, ezt hamar beárnyékolta amin keresztül mentem.