Kapcsolat újrakezdése? (beszélgetős fórum)

Teljesen igazad van.

Tudod ez sztem intelligencia(főleg érzelmi) kérdése is. A két férfi között ez egy hatalmas különbség.

Az exem egy sokkal onzobb, és lelkileg egy ridegebb személy, és nagyon önző típus. Sose gondolt bele a mi helyzetünkben, csak magát siratja.

Mintha nekem az az 5,5 év felhőtlen boldogság lett volna.

Soha nem akartam elhagyni, nagyon szerettem, ő évente 2x jutott oda, hogy menjek el.(terhesen is)

Lehet nem voltak komolyak a szándékai, de én komolyan vettem, és ha ki is bekultunk, tüske maradt és bizonytalanságot alakított ki bennem. Az ő szemében a pénz volt az isten, és az ért sokat, akinek sok volt. Én gyerek mellett nem dolgoztam, a családom nem tudott segíteni, at is nezett rajtuk, sőt kopkodte őket.

Míg az ő családja volt az isten, bár őket is szidta, de ha pénzeltek, mindenkinek a lábuk előtt kellett heverni.

Az új párom szülei nem élnek már, hosszú lenne leírni milyen tragédia változtatta meg az életet és állt önálló lábra, úgy hogy más nem maradt volna ép eszű.

Igazi jó lelek lett, és mindenben mellettem all, bármiről tudok vele beszélni, míg az exem előtt meg kellett válogatni mit mondok, és lebutitva, minél kevesebb lelki dologgal lehetőleg, mert ha nem, egyből a torkomak ugrott. Megtanított a hallgatásra. Most pedig azt fájlalja, hogy de hat én sose mondtam, hogy ekkora a baj..

Szóval nem, nem döntöttem el, de az agyam folyamatosan ezen kattog.

Az otthonról hozott családi kép miatt tudat alatt is szenvedek, de a felelmeim a visszamenetellel kapcsolatban nagyon nagyok.

Valójában szerintem ő a világ előtt nem bírja elviselni a szégyent, hogy elment a családja.

Magát szerette mindig a legjobban. Csak azután lettünk ennyire fontosak, hogy eljöttünk.

Szerette a lányát, csak ideje, türelme nem volt soha hozza. Viszont nagyon tudott mások előtt büszkélkedni vele. Minden jót tőle örökölt (még szerencse hogy én neveltem egyedül)

'És sokat látom hogy szomorú és apahoz akar menni.

Ez az elején nem így volt, imádták egymást, most nem akar vele egy percre se kettesbe maradni.'

Te eldöntötted, hogy visszamész a kislányod apjához, mindig keresel valami kifogást, hogy miért.

Természetesen a te életed, te döntesz. Itt egyikünknek sem lesz ettől jobb, könnyebb, vagy rosszabb az élete.

Az, hogy a kislányod változott, az annak köszönhető, hogy az apja manipulálja. Idáig még kicsi volt ehhez, most már nyiladozik az értelme és apa tömi a fejét.

Te magad írtad, hogy zsarol téged is, hogy nem viszi el a gyereket, ha nem mész vissza hozzá. Aki a gyerekét szereti az nem játszik az érzéseivel egy kicsilánynak. Az csak azt szeretné, hogy felhőtlenül boldog legyen a gyereke, nem akasztana a gyereke nyakába is problémákat pont, hogy kímélné a gyereket a felnőttek gondjától. Nem hagyja a kislányt gyereknek lenni, egy gusztustalan senkiházi, aki a gyerekével operál.

Menj vissza a gyerek apjához aztán majd meglátod mi lesz, én sok jót nem jósolok nektek, de nincs nálam a bölcsek köve. Csak a hasonló esetek tapasztalatai, ahogy édesanyád tapasztalata is az volt, ahogy írtad, hogy nem volt a legtökéletesebb döntése, hogy együtt maradtak, ha jól értettem.

Ha imádná a lányát akkor pusztán sértődöttségből nem hagyná hónapokra ott.

A kislánynak biztosan tele beszélte a fejét és szegény most vágyik újra az apjára. Neki lesz a legrosszabb. Ha csak a gyerekért teszed akkor ne menj, mert ugyan olyan lesz minden...

Hát ha az apám úgy imádna, hogy kivág az utcára anyámmal, akkor inkább nem kérnék belőle. A lányod még nagyon kicsit hál istennek, nem hagyott konkrét nyomott benne (a tudatalattija más kérdés).

Ez a pali érzelmileg zsarol, manipulál. Amíg ott voltál neki, szarba se vett, az éves fizumat tenném föl rá, hogy ha visszamentek, idővel még rosszabb lesz.

Nehéz ez a helyzet :(

Azt mondja szeret, és mindenét elveszítette amiért érdemes volt élnie. A lanyunkat imádja. És azt mondja tudja hol rontotta el, oda fog figyelni rá, neki más nem számít csak mi.

Amiért haragszik, hogy miért máshoz mentem el? Miért nem mentem csak külön?

De azt mondja tud ezzel együtt élni, minden kapcsolatban vannak krízisek, és nekünk ez volt.

Egyszer szeretnek kistesot neki.

Persze az új párom odáig lenne meg vissza a gondolattól. Biztos vagyok benne hogy jobban megbecsulne mint bárki.

Viszont jelen helyzetben egyikkel se tudom elképzelni, hiszen évekig egyedül neveltem a kislányomat, és ez elég kihívás volt. Most pedig lelkileg nem vagyok olyan jól, hogy erre egy gyereket vallaljak be.

Nyilván ha csak elképzelésről beszélünk, itt sokkal könnyebb dolgom lenne,mint először.

Igazad van ezekben a dolgokban.

Csak ami kevésbé tesz boldoggá, hogy a kislányom szomorú. Elfordult az új paromtol, azt mondja nem szereti és én se szeressem, mert apa szeret. Már nem is szól hozza tüntetőleg, sír hogy apa menjen érte a bolcsibe. És sokat látom hogy szomorú és apahoz akar menni.

Ez az elején nem így volt, imádták egymást, most nem akar vele egy percre se kettesbe maradni.

Erre én is csak azt mondást tudnám használni, hogy

"ha negdöglött az én lovam, akkor a szomszédé is haljon meg"....

Jó, de miért teper?

Mert szerelmes? Mert imádja a lányát és látni szeretné? Vagy ne adj isten, mert megbánta, hogy nem becsülte meg a párját??

Egyiket sem látom igazolva a leírtak alapján.

Inkább csak b..a a csőrét Lydia boldogsága.

Folytassuk egy kicsit tovább ezt a gondolat menetet.

Gondolom szeretnél a lányodnak egy esetleg több kistesót, igaz?

Melyik férfivel tűnik kivitelezhetőbbnek?

Az exeddel? És miért vagy miért nem vállalnád be? És az új pároddal?

"Jól írtad, elmenekultem. Sok rossz dolgon mentem at, az évek alatt teljesen megkeseredtem. Semmibe nem neztek, csak a szórakozás volt a fontos"

Tehát az a kérdés, hogy visszamenj egy ilyen emberhez?

Szerintem ez nem kérdés.

Legalább is én nem gondolom, hogy megváltozott volna az exed.

Arról nem beszélve, hogy a gyerek végignézte és végignézné újra, hogy te boldogtalan vagy, esetleg vitákat is nyomon követne.

Szerintem az is munkál az exedben, hogy te most boldog vagy. Lett volna ideje megváltozni kettőtökért, nem tette.

Én biztos nem tenném kockára a mostani boldogságom egy bizonytalanért.

Viszont a gyerek miatt mindenképp maradjon a jó viszony köztetek. Láthatás stb..

De mint az olvasható, az ex teper.

Csak kérdés az, hogy miért nem lehet megbecsülni amim van amíg van.....

Szerintem is tisztázni kell a helyzetet. De én megvárnám, amíg az apuka akarja ezt. Mert amíg Lydia keresi őt, addig nyeregben érzi magát. Úgyis van egyéb elintézni való - házhitel és gyerektartás.

Azért az fura, hogy akkor akarja csak látni a kislányát, ha neki is lesz kapcsolata.... ???

Ez is ovis visszavágás... úgy érzem.

Biztonság érzete a közelében?

Odafigyelés minősége?

Veszekedések kimenetele?

Szerintem csak olaj lenne a tűzre egy újabb próbálkozás a fentiek alapján.

Viszont ha nem vagyok túl indiszkrét, szeretnék felteni pár, amiket vagy csak magadban vagy itt válaszolj meg.

Ezekre a kérdésekr3 mind az exeddel mind sz aktuálissal adj választ.

Közös célok?

Közös elképzelések az életről?

Közös értékrend?

Fontossági sorrend?

Szexuális beállítottság?

Nem eltartot kerestem, de más választásunk nem igazán volt, ezt a jelenlegi párom vállalta is.

És itt külföldön nem olyan könnyű ám egyedülálló anyának lenni. Havonta kb 200.000 Ft a bolcsi, és ezt csak akkor tudom finanszírozni, ha dolgozok teljes állásba, és a lakhatást még ne is számoljuk.

Tehát kisgyerekkel itt meg vagy lőve egyedül, ha nem használsz ki segélyeket, amiket viszont ha akarnék se tudnék, mert hazhitel van a nevemen( amiben apuka maradt) ami kizáró ok.

Úgyhogy a hazakoltozes talán megoldaná ezt, viszont akkor tényleg elszakitom őket végleg egymástól.

Egyébként pedig sztem elég nagy törés volt a kislanyomnak az elmúlt fel évben kétszer költözni, és én se tudnám most meg egyszer végigcsinálni, már miatta sem.

Egyetértek én is.

Szerintem egyébként ez neki hiusagi ügy. Elveszítette a családját, hiába próbál engem elaztatni, annyira mindenki csak van értelmes (kivéve a családját), hogy nem ok nélkül megy el egy no kisgyerekkel, jövedelem nélkül.

Gondolom csak az lenne a gyógyír a szégyenére, ha ezt visszakaphatna.

A gyerekkel kapcsolatban meg nem az van, hogy sose akarja látni, csak volt hogy heti 2-3 alkalommal is elvitte, majd besertodik és azt mondja, hogy most nem jön pár hónapig. Ami nekem kegyetlenség a gyerekkel szemben. Neki mégis a második legfontosabb személy az életében.

A kislányt én is nagyon sajnálom. De ez egy óvodás hozzáállás az apja részéről! Gyenge, iszonyú gyenge kifogások. Amúgy jellemzően pasis viselkedés... De ha őszintén szeretné, akkor nem számítana neki, hogy látnia kell téged azért, hogy vele lehessen. Amit pedig művel vele, amikor mégis elviszi... az a legtrógerebb viselkedés. Ne haragudj, de meg sem fordulna a fejemben, hogy visszamenjek hozzá. Ő csak el akarja verni rajtad a port és megtalálta hozzá a leggyengébb pontodat is.

Bocsánat, hogy ilyen példával hozakodok elő, de ha azért veszíti el a gyermek a szülőjét, mert meghal, előbb-utóbb azt is megszokja. Ha nem emlegeted és nem keresed a társaságát a kislányod számára sem, akkor meg fog nyugodni. Azt is mondhatod neki, hogy apa nem akar jönni érted... Te hívod, de mégsem jön. És még tök igazat is mondasz.

Sajnálom, de a pasik - tisztelet a kivételnek - nem ragaszkodnak úgy a gyerekeikhez, mint mi anyák.

Ha már dolgozol, akkor szerintem egyikhez se menj, az önálló életedet alapozd meg, hogy ne örökké egy pasitól függj.

A régi úgyse jó, sz új meg csak azért kellett, hogy legyen aki eltart, míg nem dolgozol. Vele se lenne jobb egynidő után, mint a régivel.

Én is így gondolom. Időnként ha meg volt sértődve, már szinte konyorogtem, hogy vigye el.

Amúgy szeret vele lenni, csak engem nem akar látni, mert fájdalmas neki.

Nem tudja különválasztani egyáltalán a kettőt.