Jobb a gondviselésben bízni, mint bármiféle dologtól félni! (beszélgetés)

Az, hogy nem kezeled külön az állandósult félelmet, és a hirtelen félelmet, ez szül némi ellentmondást a számomra.

A hirtelen félelem kezelésére nagyon is van képességünk, merthogy azt születésünkkor örököltük. Adrenalin fröccs, hirtelen kitáguló pupilla, szapora szívverés, izommegfeszülés, stb., ahogy tanultuk. Meglát az ember egy gyíkot, kígyót, automatikusan beindulnak a reflexek. Tehát ilyenkor automatikusan tudunk félni.

Amiről te beszélsz az a szorongás, az állandósult félelem lehet. Ennek a kezelése már nem automatikus, ehhez szociológiai képességek kellenek sokszor. Így itt már lehet arról beszélni, hogy milyen életstratégiát válasszunk, ahogy te is teszed.

A közmondást szerintem nem szabadna szószerint kezelni.

Az AI érdekes választ ad a közmondás jelentésére:

"bölcsebb elővigyázatosnak lenni és felkészülni a lehetséges bajokra, mint váratlanul szembesülni velük. A szólás arra utal, hogy a megelőző óvatosság (bár feleslegesnek tűnhet) megkímél minket a későbbi, sokkal kellemetlenebb meglepetésektől."

Valami ilyesmit érzünk mi is amikor ez a közmondás szóba kerül. Az állandósult félelem, szorongás nem tetszik nekünk és másként magyarázzuk a közmondás lényegét, nem az állandósult félelmet tartjuk helyesnek.

Értem és köszönöm a felvetéseidet.

Kicsit restellem magam, mert mondhatni e téma leglényegesebb vetületét tudatosan nem fejtettem ki.

Anélkül valóban úgy néz ki a helyzet, hogy valahogy magunknak kell megtalálni, kiizzadni a félelemmel szembeni hatásos viselkedési formákat.

Nyilván van ebben némi szerepünk, de van egy annál is lényegesebb dolog.

Nos pótolni fogom a naplóm következő bejegyzésében, részletesen írni fogok erről, s ha valakit érdekel, lapozzatok oda és olvassátok el!

Addig is köszönöm a türelmet.

Mélyen elgondolkodtató a cikk, a vele járó érvelésekkel és alátámasztásokkal egyet kell, hogy értsek.

Úgy gondolom, hogy minél erősebb az embernek a hite, annál kevésbé kap helyet lényeben a félelem. Ez nem csupán meggyőződés, gyakorlati fenntartás és kellő tudatosság is szükséges hozzá.

Köszönöm a cikk nyújtotta nézőpontot!

Oliver Cromwell: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport.”

"Jelentése: Bízz Istenben, de készülj fel arra, hogy szükség esetén azért meg tudd védeni saját magadat. "

Huh..... Nagyon hosszú ez a cikk, most csak az elejére reagálok.

Nem kell félnünk, így teremtődtünk szerinted. Ez nem igaz.

Ha a félelem nem lenne része az embernek, már születéskor sem lennének védekező reflexeink. De vannak, mert a félelem nem ellenség, hanem a túlélés egyik eszköze.

A félelem alapvetően a túlélésünket szolgálja, nem pedig valami, amit egyszerűen ki lehet kapcsolni.

Hoztál pédát, hogy jogos, hogy az árkot kiássuk, hogy a víz ne öntsön ki, de, mint ember nem kell előre látni, nem kell izgulni, mi lesz.

Értem, hogy a bizalom és a belső nyugalom fontos, de szerintem a vak bizalom önmagában kevés. Az életben sokszor épp az visz előre, ha teszünk is magunkért , például elmegyünk szűrővizsgálatokra, odafigyelünk az egészségünkre. A bizalom jó, de a felelősségvállalás legalább ilyen fontos.A vak bizalom könnyen tétlenséghez vezet.

"És engem is másképp neveltek. Merthogy mindig arra törekedtem, hogy gyermekeim életében a félelem legkisebb szikrája se jelenhessen meg. Soha, még a legkisebb mértékben sem szerettem volna látni arcukon a félelem okozta rettegést. És gondolom, hogy minden gyermekét szerető szülő ugyanerre törekszik."

Értem a szándékot, és természetes, hogy senki nem akarja a gyerekét félni látni. De szerintem nem a félelmet kell teljesen kizárni, hanem megtanítani kezelni. Van egy egészséges, védő félelem is: hogy ne lépjen ki az ablakba, ne menjen el idegennel, ne rohanjon ki az útra, vagy ne egyen olyat, ami árthat neki. Ezek nem ijesztgetések, hanem a biztonság alapjai. Ha mindentől megóvjuk őket, könnyen kiszolgáltatottá válhatnak, mert nem tanulják meg, hogyan vigyázzanak magukra. A valóság nem mindig "majd megoldódik" alapon működik.