Idősödő, beteg, de makacs (beszélgetős fórum)
Látod!
Ő sem ért veled egyet! :)
Nem ígérhetek semmit, de majd igyekszem kordában tartani magamat. :)
Mellesleg ne úgy képzeljétek el, hogy elmegyek hozzá, és ezt mind rázúdítom, próbálok burkoltan hatni rá, egyelőre nem sok sikerrel. Anyámat látszólag nem hatja meg a dolog úgy, mint engem...
Más generáció,más életfelfogás...ha a fejed tetején forogsz is,nem fog változni!
Ismerős a téma...de nem tudsz mit csinálni!
Tudom, miről beszélsz.
Édesapám a harmincas évei elejétől lábszárfekéllyel élt, majd a negyvenesek elején hozzá csapódott egy feltehetően idegi eredetű cukorbetegség magas vérnyomással. Rettenetesen sokat panaszkodott éjszakai izomgörcsökre (Szerintem alulműködhetett a
pajzsmirigye, de ezt akkoriban nemigen vizsgálták. Voltak egyéb erre utaló tünteti is)
Lényegében iszonyú fájdalmai voltak. Sajnos nem olyan életmódot választott, ami meghosszabbította volna az életét, de azt mondta, hogy inkább olyan életet él, amit élvez és szeret mint olyant, ami korlátozásokkal meghosszabbítja a számára csak vegetálást.
Úgy gondolom, hogy akárhogy is döntött, az ő döntése volt. Hogy helyes döntés volt-e? Neki az. Nekem nagyon hiányzik, s szomorú vagyok, hogy nem találkozhatott vele az unokája, de ez az én világom, én érzéseim.
:) Amit ő mond nekem?
Két hónapos koromtól kezdve kristálycukros kekszet adott nekem enni. Nyolc éves voltam, amikor rászoktatott a felvizezett feketekávéra. Minden nap csokit, cukorkát vett nekünk, azt hiszi az édességgel lehet legjobban megfogni egy gyereket, a legjobban kimutatni a szeretetet. A dédunokájával ugyanezt csinálja. Fél éves korában húst evett, pudingot, banáncsokit, s szerinte ez rendjén van.
Nagyon szeretem őt, de tudod, néhány dologgal nem értek egyet, amit csinál.
Az Ő élete!
Amit Ő mond neked, azt te betartod?
Szegény nagyi!
Had élje az életét úgy, ahogy ő szeretné!
Azt hittem, legalább 80 éves emberről beszélünk! Beteg??? Minden második ember magas vérnyomással él a mai világban! Gondolom, a gyógyszert az orvos írta fel neki!
Megmondom őszintén, engem is idegesítene, ha valaki állandóan bele akarna szólni abba, hogy miit egyek és mennyit!
Sajnos a szüleim, anyósom pont ugyanez. Marékszámra szedik a gyógyszert, de az életmódjukon, étkezési szokásaikon véletlenül sem változtatnának. Ha véletlenül nálunk vannak, akkor megeszik amit főzök, meg azt mondják finom, de otthon minden marad a régiben. Ha mi megyünk hozzájuk, akkor arra figyelnek, hogy legyen saláta, de az is csak a mi kedvünkért.
Pedig jó lenne ha még láthatnák az unokáikat leérettségizni, férjhez menni/ megnősülni.
Én már rég nem mondok nekik semmit egyébként, mert nincs kedvem összeveszni velük.
Szerencsére az embereknek nem csak az evés jelenti az örömöt. Annyi jó dolog van még, ki-ki megtalálja azt, ami neki az öröm forrását jelenti. Van aki az életmód váltástól reméli a hosszú életkort, van aki meg másképpen gondolja. Ne erőltessük másra a saját életfelfogásunkat. Mindenki maga dönti el, hogy hogyan akarja leélni az életét, köztük a Nagyid is, ne akard már Te előírni Neki, hogy mit csináljon, vagy ne csináljon.
Elmondtad Neki, hogy a vasárnaponkénti tepsi sütemény nem tesz jót az egészségének. Meghallgatott, de nem érdekli. Nyilván kivetted a kapát a kezéből, amikor 40 fokban kint dolgozott a kertben, de ez sem érdekelte.
Ezek után miért akarod Neki előírni, hogy mit csináljon? Hagyd békén, szeretgesd, amikor elmész Hozzá, de ne nyomd fel a vérnyomását azzal, hogy nyomulsz ezerrel az egészsége megóvása érdekében.