Idézetek, bölcsességek (beszélgetés)
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged? Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
-Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod?
- Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom. Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se.
A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.
*-*
Elmélyülten húzta a vonalat a homokban.
Én csak mosolyogtam rajta, hisz olyan nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik, hogy a körmértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt volna, ha nemmérföldekre vagyunk a civilizációtól.
Rajzoltak nekem már sok mindent gyermek koromban, legtöbbször piros kis szívet, de egy idilli családi képre is emlékszem, amit valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel azelőtt.
De még senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az éjszaka közepén.
De Ő megtette.
-Tudod, sokat gondolkoztam, mit adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután befejezte a rajzolást.
-A születésnapom csak jövőhónapban lesz - ellenkeztem vele.
Megfogta a kezem és a kör közepébe állított.
-Mikor kisgyerek voltam, egy nap édesanyám lehozott a partra - folytatta.
- Fogócskáztunk, homokvárakat építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk leültünk a homokba.
Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot, mellyel egy kört rajzolt.
Felemelt és a kör közepébe ültetett.
Majd azt mondta:
"Van egy világ a lelkemben, talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén.
"Megöleltem.
Hosszú percekig csak álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy bármelyikünk is megszólalt volna. Kapcsolatunk legszebb pillanatai voltak.
Azóta évek teltek el, a diákszerelem elmúlt.
Az életem során rengetegszer kaptam már szívet képeslapra,bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak azon a nyári éjszakán,csak akkor egyszer, kaptam valakitől egy kört, melybe egy egész világot zárt.
:')
"Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után.
Nem búcsúzik el, nem ír levelet.
Egyszerűen csak kisétál az ajtón.
Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép.
Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált.
Te csak folytatni akarod ugyanúgy.
De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög és Te ráébredsz, magadra hagytak.
Vádolod őt, majd magadat.
Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz.
Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta.
Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki, végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül.
Mindennap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea
mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban.
De nem jön.
Egyre keservesebben telnek a napok.
Majd valakitől megtudod, milyen boldog, élvezi az életet.
Rádöbbensz, hogy nem hiányzol neki, nem gondol rá, már lehet az emlékeiteket, se őrzi. Elfelejtett.
Összetörik a lelked.
Tartod magad, már nem sírsz.
Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat."
*.*
Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta sem, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre. S így nem tudja élvezni a jelent.
Robert Merle
"Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
Izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?"
Osvát Erzsébet
"Télapóka öreg bácsi,
hóhegyeken éldegél.
Hóból van a palotája,
kilenc tornya égig ér."
Donászy Magda
"Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél."
Zelk Zoltán
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
(Goethe)
Tudod, arra gondoltam,
akkor is jó élni,
ha úgy látszik,
keserű a világ,
rosszak az emberek,
egyik pofon után a másik ér,
ha körülöttünk minden elromlott,
akkor is érdemes élni,
küzdve is, betegen is,
fáradtan, néha elkeseredten is,
addig, míg él bennünk az öröm csírája,
az öröm csírája pedig nem pusztul el,
míg van valaki,
akár csak egy ember is él ezen a világon,
akinek fontos az életünk.
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot.
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S nyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!"
/Garay János/
(szigetváron olvasható egy réztáblán)
Lilla – Eljöttem .. Apu…
...Emlékszel még? - Apu?
Mézédes gyermekkorom
Nektár íze számon,
Ahogy papírszívet fest
Óriáskezed.
És egyre csak
Nevetsz – nevetsz…
Mint - megcsillanó
Könnycseppben
Olvadó emlékezet.
Mosolyogj!
"Ha nincs jobb semmi, mire várj
Ha száz fal kényszerít, hogy állj!
Ha nem tudod, honnan jöhet remény
Csak mosolyogj, bízz, dolgozz, táncolj és zenélj!
Mert kiviláglik majd Csillagod
Mert bizton eljön a Te napod
Mosolyogj mindig, ez nem hiba
A mosolyod számít,... hát add szeretettel oda!"
"Bármilyen nehéz az élet,
Bármilyen mostoha,
Szeretni megtaníthat,
de feledni: soha.
Valakit megszeretni-
egy pillanat elég.
De elfeledni,
egy élet is kevés.
Mert legyen az életed bármilyen mostoha,
Szeretni megtaníthat,
de feledni: Soha!
Szabó Ila
Solveig dala
húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő!
Engem is nagyon megfogott...Íme a folytatása! :)
"Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."
Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
"Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad."
"Minden ember fénysugár,
A mindenségnek része,
Azt hiszi, hogy porszem,
Pedig a Mindennek a része,
minden ember fénysugár,
Egy a Végtelennel!
Minden ember fénysugár,
De ebben hinni nem mer!
Szeress úgy , mint a Nap!...."
"Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot."
Ady Endre
...Ó, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk...
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
/Ady Endre/
"Lelkünk soha sincs olyan közel az örök Valósághoz, mint a temetőben. Itt vége az őrületnek, a káprázatnak és a hazugságnak, és a lét éppen olyan meztelenné válik, mint a megszületés pillanatában. Nincs már gazdag és szegény, ellenség és barát - a falak leomlanak, és megszűnik az esztelen loholás."
Müller Péter
Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.
Robert Anthony Salvatore
Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,
egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.
Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,
mintha minden élő csodára várna még,
hisz oly varázsos minden - hátha így marad
oly hamar sötétség reánk nem szakad -
de lassan, tétován fölkel a gyönge szél
vigasztalva suttog - szép estét ígér…