Idézetek, bölcsességek (beszélgetés)

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az.

A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"

Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot,

mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz,

hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.

/A. A. Hodge/

“Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet.”

(Hannibal)

Fel kell arra készülnünk, hogy át kell majd kelnünk bizonyos akadályokon, mielőtt az álmaink megvalósulnának.

Jerry Savelle

mit csinálsz?

-álmodok.

-ébren?

-ébren.

-úgy nem lehet.

-én tudok.

-hogyan?

-azt nem tudom, de nekem megy.

-miről álmodsz?

-mindenről, ami jó.

-például?

-egy tökéletes világról.

-és mire jó ez?

-ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol m...inden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.

-akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?

-nem, csak nem mindig vagyok boldog.

-dehát mindig vidámnak látszol.

-te úgy látod.

-az hogy lehet?

-mert azt akarom, hogy úgy lásd.

-és, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?

-egyszerűen. csak elmegyek az álomvilágomba.

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél.

(Benjamin Franklin)

"Vannak dolgok, amiket hiába áhítunk mindennél jobban, sosem lehet a sajátunk. Ott van az orrunk előtt, csak a kezünket kellene kinyújtanunk, hogy elérjük, de ezt az egyetlen mozdulatot mégsem tesszük meg. Talán félünk attól, hogy a magunkénak tudjuk. Talán félünk, hogy az elérhetetlensége miatt annyira kábító, vonzó varázs szétfoszlik abban a pillanatban, ahogyan hozzájutunk.

Ettől az állandó vágyakozástól, és a tudattól, hogy sosem birtokolhatjuk, iszonyú nehéz lesz a szívünk. A levegő csak ritkán jut be a tüdőnkbe: akkor, amikor egy-egy mély sóhajjal szétfeszítjük azt a mellkasunkban levő nyomást, amit a szívünkön csücsülő elefántnyi súly okoz. Nehéz, nagyon nehéz ez a folyamatos vágyakozás. Tudva azt, hogy hiábavaló, a súly csak még több és több lesz, és a napok múlásával egyre nehezebb elviselni. Beleöregszünk a viselésébe. Lassú és megfáradt lesz minden mozdulatunk. A hangunk reszelőssé válik, megkopik a fény a szemünkben, és nehezünkre esik mosolyra kényszeríteni az ajkainkat.

Talán nem is létezik orvosság. A tavaszi, boldog madárdal, a nyári rét tarka virágos illata, az őszi éjszaka kristályos égboltja, a hűvös hótakaró éteri csillogása mind-mind csak pillanatnyi megkönnyebbülést hoznak. Hogy magunkhoz ölelhessük azt, ami után sóvárgunk, soha nem pótolhatjuk semmi mással.

Csak a színjátszó remény marad, hogy majd egyszer, valamikor, talán nem lesz olyan fontos nekünk. Hogy talán majd egyszer, valamikor, képesek leszünk lemondani róla - egyszer s mindenkorra, véglegesen.

De addig - addig minden marad a régiben. Marad a csillapíthatatlan fájdalom, tovább cipeljük a súlyt, és tovább vágyakozunk, kielégíthetetlenül és megmásíthatatlanul."

Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

(Tatiosz)

Utadba jön - nem is kerested.

Útjára megy - hiába nem ereszted.

Mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!

Mindegy - üvölts, ha az vigasztal!

Mindegy - harapd némán a nyelved!

Mindegy - párnád ököllel verjed,

vagy görcsösen szorítsd a szádra!

Hiszel? - most istent káromolhatsz!

Hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!

Legyintenél - az is hiába,

s hiába vágyol a halálra.

Hát élj, s tanuld meg elfogadni,

hogy nem tud ennél többet adni:

Ahol nincs te, ott nincs én se.

(Ingmar Bergman)

"Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik.

(Márai Sándor)

EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSA

Ne adj igazat.

Neked túlsokba kerül;

nekem meg épp van.

Fodor Ákos

Van-e annál veszélyesebb, mint hogy az embert megértik? Annál is inkább, mivelhogy ez nem létezik. Az embert mindig félreértik. Az ember úgy gondolja, hogy nem magányos. Valójában pedig nagyon is az.

Pablo Picasso

"A szeretet nem érzelem. A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.”

(Andrew Matthews)

"Ha ezen az úton mostantól kezdve nem is tanulok semmi újat, egy fontos dolgot legalább megtanultam: muszáj kockáztatni."

(Paulo Coelho)

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

(Paulo Coelho)

Lehet, hogy hosszú távon a pesszimistának van igaza, de az optimista jobban érzi magát közben.

Daniel L. Reardon

"Aki remél, már retteg is, hogy a remélt sosem következik be."

(Alexander Lernet-Holenia)

Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.

Wass Albert

"A lelked a dallam, a tested a ritmus,

Az elme az rím, ez Zenebuddhizmus"

"A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik."

(Wass Albert)

"Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú ideig."

(Wass Albert)

Kettős ügynökök vagyunk, két világban élünk.Az egyikben palacsintát sütünk, ágy szélén mesélünk, nyúzottan és karikás szemmel ülünk a parkban egy padon, mindenünket elveszítjük, már nincs kedvünk kavicsot gyűjteni, üres az összes zsebünk, és tavasszal kidobunk mindent. Ott, a másik világban viszont minden mese rólunk szól. Királynők vagyunk, tőlünk forognak a csillagok, és a Nap is máshogy süt. Odabent.

Emlékszel? Annak idején megígértük magunknak, hogy mi nem leszünk „olyanok”. Hogy milyenek? Hát szürkék, kockák, „mindegy, milyenek”.

Emlékszel? Ígérgettünk, fogadkoztunk, hogy velünk máshogy lesz. Hogy nem hagyjuk! Hogy lesz egy tégla a világ falában, ami csak a miénk. Amire a mi nevünk van írva. Ami miatt elhisszük, hogy nem volt hiába megszületnünk. Felnőttünk. Elveszítettük a játékainkat, elcsereberéltük az álmainkat, másnak kellett odaadnunk a tündérkoronánkat, az üvegcipellőnket. Fájt? Fájt.

Egyszer csak egy felnőttvilágban ébredtünk. A szemembe mondták, hogy nem vagyok már gyerek. Hagyjam a ruhatárban a szárnyamat, ez itt a valóság, most mutassam meg, mit tudok. Lett éves rendünk, heti rendünk, napirendünk, rendesek lettünk, vagy legalábbis megpróbáltunk törekedni a rendre, mert elvárták tőlünk. De odabent,amikor egy pillanatra magunk maradunk meg tudjuk állítani az időt. Ott magunk vagyunk. Olyanok, amilyennek látni szeretnénk magunkat. Nincsenek határok, feladatok, kócos falevelek, kiszáradó virágok, dobozos kaják, bukó tőzsdeindexek. Ott csak mi vagyunk. Meg a kastély, meg a létra, meg az ablak. És minden ablakban mi állunk."

Mirtse Zsuzsa köszönöm

"oroszlán "

"Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol - s becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz,

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és - ami több - ember leszel, fiam."

(Rudyard Kipling - Ha)

Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.

Giovanni Boccaccio

"Senkinek nem biztos a holnap,akár fiatal,akár idős.

Talán ma vagy utoljára azokkal,akiket szeretsz.

Ne várj semmire,mert

ha nem lesz semmilyen holnap,bánnád,hogy nem szakítottál időt a mosolyra,ölelésre,csókra."

/Gabriel Garcia Marquez/

Hja és egy kis segítség a fogyókúrásoknak, itt oly sokan vannak... Én még nem próbáltam, de biztos hatásos, sok sikert!:)

Hétfő: Reggeli: Alma

Ebéd: Tejfölös paprikás csirke illatának mély beszippantása, az asztalon hagyott morzsák, savanyúsággal.

Vacsora: 2dl aludttej savója, néhány cukrászsütemény receptjének lemásolása.

Kedd:Reggeli: Sárgarépa saját zsírjában, rágógumi.

Ebéd: Hatalmas tál töltöt káposzta és a hozzávaló friss kenyér megtekintése, edények elmosogatása.

Vacsora: A szabad szemmel is jól látható darabka sovány sajt reszelt káposztatorzsával megszórva.

Szerda:Reggeli: 5-6 teljes jógalégzés, félbevágott főtt tojás sárgájának fele, de abból annyi amennyi belefér.

Ebéd: Bécsi szelet és sült krumpli készítésekor lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok elemzése céklával. Nagy tál túrós lepény lefényképezése.

Vacsora: A képek előhívása, savanyú uborka hashajtó.

Csütörtök:Reggeli: 1db fürjtojásból készült rántotta, utána kifli, gyulai kolbász és vaj segítségével tízórai készítése a gyerekeknek.

Ebéd: Húsleves és rakott krumpli alkatrészeinek beszerzése a közeli ABC-ből. Madártej elhelyezése a hűtőszekrényben. Vágott vegyes savanyúság.

Vacsora: Ecetes hagyma citrommal.

Péntek:Reggeli: Főtt kolbász, mustár, tea, citrom, zsemle ízléses, már-már esztétikai élményt nyújtó elhelyezése az asztalon, mire a többiek felébrednek, frissen mosott káposztalevél, kekszreszelék.

Ebéd: Gőzölgő bableves, csülökpörkölt, uborkasaláta lerajzolása, kiszínezése. 1 szelet kétszersült harmadszor is átsütve, nagy pohár Igmándi.

Vacsora: Hasított karalábé, dúsan díszített sárgarépa reszelékkel. Lefekvés előtt füldugó a korgó gyomor neszeiben kiküszöbölése.

Szombat:Reggeli:Joghurtba mártott almaszeletek, limonádé szacharinnal, nyomelemekkel ízesítve.

Ebéd: "Halászlé, túrós csusza, sütemény" címmel frappáns epigramma megalkotása, egy teljes kockasajt parádi vízzel.

Vacsora: Paradicsombelsőség, kamillatea, egy teljes rúd ropi.

Vasárnap:Reggeli: Fagylalttölcsér, nagy adag friss levegő, sűrű szitán áttört kefir.

Ebéd: Ricinusleves, csontlében abált torma citromhéjreszelékkel, süteménymaradványok levakarása a tepsiről.

Vacsora: Amit a kanári meghagyott.

És ami az egyik legnagyobb, még megvalósításra váró álmom: szeretnék az El Caminon - a francia úton - végig gyalogolni. Ez kb. 820, kitérőkkel együtt közel 900 km.

"az a jó diplomata, aki úgy küld el a ...ba, hogy már alig várod, hogy indulhass!"

Azt mondják, csak egy fiatal bolond lehet olyan bolond, mint egy öreg bolond. De a fiatal bolondnak előbb fel kell nőnie, hogy öreg bolond legyen, és lássa, milyen átkozottul bolond volt fiatal bolond korában.

Rossz macskába rúgtam bele...

A fontos az, hogy dőljenek le falaid. Omolj össze. Engedd be életedbe mindazt, mi körülvesz. Ne te légy, aki belép hozzájuk. Ne csinálj semmit. Ne szervezd ezt a világot.Neked előbb meg kell világosodnod, hogy magad is árasztani tudd a fényt. Alulról nem látod a perzsaszőnyeg mintáit. Emelkedj fel, a nagy egészt nézd. Vedd észre, hogy a sötétet nem lehet ütni, vágni, törni..Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess!

Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik…

Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Minden nagyon egyszerűvé, áttetszővé válik. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a Világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a Világért fakad.

Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek.

"Ha az embert olyannak vesszük,

mint amilyen, tulajdonképpen

rosszabbá tesszük. De ha olyannak

vesszük, amilyennek lennie kell, akkor

azzá tesszük őt, amivé lehetne. "

/Goethe/

"A vágy ezer nyelven szól hozzánk. Mindezt megértem. -Én magam is szoktam vágyakozni- De csak szabad emberek vethetik magukat ezekbe az áradó mély vizekbe… Minden más aljas csalás, rosszabb, mint a tudatos kegyetlenség. Emberek, akiknek közük van egymáshoz, nem élhetnek titokkal a szívükben. Ez a csalás értelme. "

(Márai Sándor: Az igazi)

"Mivel nőből vagyok nem mondom ki, amit akarok, de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg!"

Ma elmosogattam éppen este nyolcra,

Rakosgatom fel a bögréket a polcra.

Kettő van fületlen, de elölről szépek,

Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,

S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!

Mert hiszen töretlen használhatóságuk,

És csak szépséghiba ez a kis hibájuk.

Most az jut eszembe: sok felebarátom,

Hogyha képletesen fületleneknek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,

Hogy ne lássak mindig arra a hibára?

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,

Mert csak ha így térek egykor nyugovóra,

Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,

Ahogy a bögréket rakosgattam itten:

A mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,

Hátrafelé az én letörött fülemmel.

(Máriássyné Szemere Katinka: A fületlen bögre)

A farkas és a rózsa. . .

. . . Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerű! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!

- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

- Ez meg micsoda? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt. - Csúnya! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy harmatcsepp hullott a földre. "Hát nem látjátok, hogy fáj neki?" - gondolta a farkas - "Miért kell bántani?"

- Nem szeretem a virágot! - dörmögte a medve - Tépjük ki! Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.

- Nézzétek! - bömbölte, és magasba tartotta a mancs