Hozzátáplálás: mikor kezdjük, mit adjunk a picinek? - Ahogy én csináltam... (beszélgetős fórum)

Na én ezt el nem tudtam volna képzelni, hogy más tejét adjam a gyerekemnek, még ha ismerem akkor se! Ne haragudj, nem ellened szól, csak nekem az anyatej olyan személyes dolog.

Egyébként szerintem a családi előzmény nagyon nem mindegy, mivel tudom, hogy anyukám sem tudott szoptatni (valószínű ugyanazért, amiért én sem, csak hát akkor még nem voltak profi gépek;)) engem, és nem éreztem semmi hátrányát ennek a dolognak én komoly sikerélményként éltem meg, hogy nekem ilyen "sokáig" sikerült anyatejet adnom a fiamnak.:)

Igen, mondta az én védőnőm is, hogy 5-7 hónapos kor között kell. És hogy eddig 1 év volt. Mondta azt is, hogy ez érdekes azoknál, akik 6 hóig csak szoptatnak, erre persze nem adott ajánlást a WHO.

Én teljesen megbízom a védőnőben, a tejterméket nekem is 8 hótól mondta, kiegészítésként, barátnőm 10-11 hósan adta először önálló ételként - nekik bejött. Én túrót adtam először és sajtot csak most, 9 és fél hósan, pedig állítólag fordítva kellett volna, mert a túró neccesebb. Nekünk jó volt így. :)

Ok semmi gond.:)

Más:

Most azt mondta a védőnőm, hogy az új álláspont szerint 6-7 hónap között adjuk gluténos dolgokat. Az első két lányomnál egy éves korig várni kellett.

Ti erről hallottatok?

Valahogy mindig mást mondanak, ahány védőnő annyi féle nézet. Az egyik azt mondja vezessük be 8 hósan a joghurtot, máshol meg azt olvasom ne legyen önálló étel esetleg egy-két kiskanálnyi a főzelékbe. A túró u.így.

Ne haragudj, senkit nem akarok megbántani, soha. Aki ismer tudja.

Csak leírtam az én véleményem. De egyetértek azzal hogy nagy a nyomás, túl nagy. Ez sem jó.

Sokszor el is van az egész túlozva.

És azzal is egyetértek, hogy ez csak a "jéghegy csúcsa", mert ezer meg egy dolog van a gyermeknevelésben, ami sokkal fontosabb. Pl. a türelem, a megértés, a következetesség, ami sokkal fontosabb, hogy most szoptattam-e vagy nem.

Hiába szoptattam pl. ha később ütöm verem. Jó most ez egy szélsőséges példa, csak érzékeltetni akartam mire is gondolok.

Ne haragudjon, akit megbántottam nem volt szándékos csak pár sorban nehéz kifejteni mit is gondolok valójában!

Nem minden az biztos, de én büszke vagyok hogy az első lányomat két éves koráig, a másodikat három éves koráig szoptattam. Most a harmadik lányom 8 hónapos és kicsattan az egészségtől, természetesen ő is szopizik, és már mást is eszik.

Az két nagyobbik lányom is csak hébe-hóba beteg.

Szerintem sok mindenre garancia az anyatejes táplálás. Én magam részéről egyébként is odafigyelek,hogy sok gyümölcsöt és salátát egyek. Ennyi elég is.

Persze megértem, ha valakinek pótólni kell, sajnos van ilyen. Pl. anyatej adó is voltam pont ezért, mert az anyuka aki vitte tőlem nem tudott annyit szoptatni. De mindent megtett, hogy ne tápszert kelljen neki adni, hanem anyatejet, ha mástól is...

Pedig van olyan. Van egy ismerősöm, most már 6éves a kislánya. Tőle tudom, hogy rengeteg teje volt, DE nagyon vizes, és hiába evett a gyerek rengeteget, nem lakott vele jól.

Nekem sokszor nem az a bajom a védőnőkkel, hogy mind mást tanácsol, hanem sokszor az hangnem sem mindegy. Mint a cikkben említettem, nekem kettő is kijutott (költözés miatt). Nos, a második védőnő, a gorombábbik elég erősen leteremtett, mikor mondtam, hogy napi 2-3 üveg bébiétel is elfogy, ebből az ebéd általában húsos. Közölte, hogy azonnal hagyjam abba a húsos ételeket a gyereknek adni, mert ártok vele. De nem az volt, hogy szépen, nyugodtan, ész érvekkel elmagyarázta, hanem elkezdett velem kiabálni. Később mondtam, hogy már adok neki tehéntejet, mert nem eszi a tápot. Akkor is a kiabálás jött. Meglehetősen erős stressz alatt elmentem a gyerekorvoshoz, hogy vizsgálja meg a fiamat, mert elegem van a védőnőből. Megnézte, mondta, hogy egészséges, fogadjam el, hogy vékony alkatú. Elmondtam neki is a tehéntejes dolgot. Azt mondta megérti, ha tényleg nincs más megoldás, adhatom neki nyugodtan, hiszen régen is így volt. Csak ma már a védőnők nem ezt tanulják, stb.

Én egyébként azt tartom, hogy könyvből etetni és nevelni gyereket nem lehet. Szerintem, hangsúlyozom SZERINTEM egy anya ösztönösen tudja, hogy mi a jó a gyerekének. Nekem legalábbis nem volt ebben segítségem, akikkel pedig ilyen téren kapcsolatban álltam, hogy tanácsokat adtak, mindenki azt mondta, nyugodtan kezdjem el abban az időben a hozzátáplálást, amikor meg is tettem.

Még annyit (megint kisregény lesz), hogy ismerős szomszédnéni (70éves már) szokta mesélni, hogy mikor ő szülte a gyerekeit, abban az időben bizony kizárólag 3óránként szoptathatták a gyereket (kórházban beléjük "verték"), éjjel pedig csak TEA volt. Nem szavazok mellé egyetértést, ezt csak úgy leírtam,mert eszembe jutott.

Még azt tenném hozzá, hogy ugyan én valóban nem élhettem át a szoptatás magasztos érzését és csodáját, de nem egy anyukával találkoztam, aki (miután én felfedtem laza álláspontomat a szoptatás kérdésről) őszintén bevallotta, hogy kb. fél év után a háta közepére kívánta az egészet, volt akitől a férje kérdezte meg 8 hónap után, hogy "Drágám sokáig akarod még ezt csinálni?", De olyannal is találkoztam, aki fogságban érezte magát mivel a gyerek nem fogadott el semmilyen más úton táplálékot, folyadékot, csak ciciből!

Ilyenek is vannak! Sokan! Mind rossz a anyák (apák) lennének?:)

Bocsánat az elkanyarodásért!

Csak nem tudom lezárni :)

Minden segítséget megkaptam (mondjuk tényleg nem a kórházban) és mégsem ment. Sajnos ez nem arról szól, hogy a kórházban mit csinálnak az LLL-esek meg hasonló szervezetek, hanem hogy a kismamák fejében mit érnek el. És nem vagyok egyedül azzal, hogy azt látom, hogy azt szajkózzák kimondatlanul, de éreztetve, hogyha nem szoptatsz senki vagy. Félve mertem bárhol mondani, hogy tápszert eszik a babám, nehogy szinte leköpjenek. Holott nem tehettem róla, én már nem tudtam többet tenni.

Szóval a kampány nem a kórházakat éri el, hanem azokat, akik vevők a lelki nyomásra, frissen szült, labilis, hormonugrálós kismamákat. És ha valaki azt mondja, hogy nincs is igazuk, valahogy mindig ott terem valaki, aki gondolkodás nélkül szajkózza azt, ami neki gond nélkül ment és azt hiszi, hogyha a baba fél napig nem evett, az szoptatási probléma volt és ő milyen szuperül felülkerekedett rajta. Tehát ha neki sikerült orvosolni eme szörnyű problémát, nyilván más szoptatási nehézségei is smafu és csak ő tehet róla, hogy nem tudta megoldani, ezért ő egy szenny, a társadalom alja.

Nem tudom, mennyire érthető, amit leírtam, szemléltetni szerettem volna ennek az egésznek a kismamákra gyakorolt káros hatását. Biztos jót akarnak, de nem azt érik el.

Szia!

Csak annyit szeretnék mondani, hogy én is nézegettem a tejemet, és nem volt sok rajta a zsír, inkább víz volt. Mondtam a védőnőknek erre azt mondták, hogy nincs ilyen, hogy nem tápláló a tej, a gyerek igényeihez igazodik.

Néha azon gondolkodom, hogy miért van az, hogy az egyik ezt mondja, a másik meg azt? Ezért van probléma a hozzátáplálásnál is, mert minden védőnő mást javasol.

Talán ez okoz annyi fejfájást, főleg a kezdő mamaáknak,akik még nem mernek magukra hagyatkozni, hogy mindenkitől más verziót hallanak és a végén csak állnak tanácstalanul...

Azért is írtam, hogy Te látod társul-e a vékonysághoz valami más baj is. Szerencsére nálatok akkor nincs semmi baj.

Még a gasztron is azt mondta a főorvos, hogy alkatilag vékony típus, mikor az eredmény megjött, csak akkor derült ki, hogy nem is lenne vékony.

Lehet leírtam a cikkben, már nem tudom, szóval nálunk akkor jött be a tápszer, amikor semmilyen módon nem tudtam a tejemet megtartani, hiába ettem a homeopátiás bogyókat, hiába ittam a laktoherb teát, semmi nem használt, viszont elég erős külső nyomásnak voltam kitéve (nappalis főiskola, költözés, stb) ez sok volt és a szervezetem ezt nem bírta ilyen tempóban. Nagyon rövid ideig még napi 60ml tejet ki tudtam fejni, de sajnos ez kevés volt és nem termelődött tovább. Ja, azt a 60ml-t viszont a fiam már nem fogadta el, mert üvegből nem kérte, öklendezett tőle, tápszerbe kevertem, akkor fogyott, de úgy is csak kevés. Ezután álltunk át a szilárd ételekre.

Egy hónapja, a 15hónapos mérésen volt a kisfiam 8500gramm és 78,5 cm. Három hónap alatt 70dkg-t sikerült híznia. Akkor a védőnőm azt mondta, ha a következő három hónapban is így hízik, akkor az tökéletes lesz. Reménykedem, bár ebbe beleszól az is, hogy azóta újabb két foggal gyarapodtunk, meg kisfiam egész nap megy mindenhová, mászik az ágyra fel, onnan le, tehát folyamatosan elégeti a felvett tápanyagot.

Sziasztok!

Szeretném megköszönni a kedves szavakat a cikkemmel kapcsolatban. Megint kellemesen csalódtam, hiszen hála az égnek nem lettem leszólva, ahogy azt előre gondoltam.

Visszanéztem nagyjából a hozzászólásokat és szeretnék némelyikre válaszolni. Nem írok nevet, hogy kinek szánom, szerintem mindenki tudni fogja.

Kezdeném azzal, hogy a teával egy cseppet sem ártunk annak a gyereknek. Nem evés helyett kapja, hanem két evés között, mert SZOMJAS. Szomjas és azt nem lehet anyatejjel oltani. Hogy miért? Kis pohárba fejjen le az anyuka tejet. Elég fél deci is. Majd tegye ki, mintha tehén tejet altatna. Kis idő múlva meg lehet nézni, hogy mennyi föle keletkezik. Szerencsés esetben a poháron kívülről is meg lehet nézni, de beledugni az ujjat és látszik mi marad rajta. Na kérem, ez azt jelenti, hogy az anyukának mennyire zsíros a teje. EZT A VÉDŐNŐNEK NEM TANÍTJÁK, HOGY MUTASSA MEG! Van akinek sok a teje, de egészen vizes, van akinek meg sok és jó zsíros, tápláló, van akinek kevés és úgy zsíros és tápláló. Na most ebből azt akartam csak kihozni, hogy akinek annyira zsíros teje van, bizony adni kell a babának kis vizet, vagy teát, mert szomjas és nem éhes! A fentebb említett praktikát drága Édesanyám ajánlotta, akinek szuper gyerekorvosa volt!

A másik: asztma, allergia bármikor az életünk folyamán kialakulhat. Manapság bármilyen ételt megehetsz, nem tudod honnan van, hogy készül (mármint a legtöbb bolti cuccra gondolok), mindenben ott van a tartósító szer és ezekben az anyagokban mindig akadhatnak olyan dolgok, amik felnőtteknél is kiválthat allergiás reakciót.

Asztma: nagyon erős stressz hatására is kialakuló jelenség, az életünk folyamán akármikor.

Az olyan jellegű ijesztgetéseket pedig én személy szerint nem szeretem, amit alább láttam. Szerintem nem kell előre bűntudatot kelteni az anyukákban.

Még valami. A nem hízásnak sok oka van. Mondjuk nagyon erősen genetika! Bátran merem mondani, ugyanis én is elég vékony testalkatú vagyok, nagy kínkeservesen néha fel tudok rántani magamra 3kg plusszt és akkor már repkedek örömömben. A fiam eszik 3óránként (ez napi 5 étkezés), plussz a köztes időben mindenfélét rágcsál. Mégsem hízik havonta fél-1 kg-kat.

Elnézést a kisregényért!

Rendkívül tanácstalan az ember az első gyermekkel. Mindenki a maga igazát tartja helyesnek, ha attól eltérsz, már fújnak is rád. Ha fafejű orvossal és védődővel vagy megáldva, akkor még rosszabb a helyzet.

Vagy az etetéssel, vagy a neveléssel kapcsolatosan kapod a jobbnál jobb ötleteket, amelyek teljesen bezavarnak és még tanácstalanabbá tesznek.

Engem a második gyereknél, már biztosan nem fog érdekelni, hogy mit mondanak, mint ahogy a most 22 hónapos lányomnál sem érdekel már, hogy kinek, mi nem tetszik a nevelésemben.

Persze az elején én is meg akartam felelni az elvárásoknak, aztán szembe kerültem a harsogó tömeggel.

A lányom 1 hónaposan majdnem fél kilót fogyott, a védőnő szerint nem szoptattam jól.

Szerintem meg nem volt elég tejem (20-30, néha 50 ml), pedig mindent megpróbáltam. Végül kértem a dokinkat, hogy írjon fel tápszert.

4 hónaposan kezdtem el a hozzátáplálást, a korának megfelelő bébiétellel és gyümölcsökkel.

1 éves korára már csak ritkán főztem neki külön.

22 hónapos korára majdnem 15 kg, jó kis husis, viszont az Apukája sem kis termetű és én sem vagyok valami vékonyka alkat, sohasem voltam az.

Persze mondhatjuk, hogy nem kell senkire hallgatni, azért a tapasztalatlanság és a megfelelni akarás megkeseríti az első babás anyukák életét, és ezt nem nagyon lehet elkerülni. Mivel a legjobbat akarod a gyermekednek, bizony sokszor hagyod befolyásolni magad...

Egyébként, nagyon tetszik a cikk, gratulálok! :-)

Teljesen igazad van abban, hogy nincs minden nőnek teje, vagy elég teje. Az igény szerinti szoptatást támogató szervezetek szerint ez kb 1-2 %-ot érint. A probléma sajnos mégis ott van, hogy kiderül, hogy ahol az anyák elegendő, megfelelő segítséget kapnak a szoptatáshoz, ott ez a százalék tényleg csak ennyi és nem több.

Nagyon sajnálom, ha benned ez rossz érzéseket kelt. Feltételezem azért, mert neked valamilyen rossz élményed volt. Én nem gondolom azt, hogy durva lenne a kampány. Ha Magyarország kórházait nézzük, akkor hivatalosan 10 (bár bocsánat, nem tudok pontos adatot, mostanában bővült a kör, ha jól emlékszem)bababarát kórház van csak, ahol ezt a fajta szoptatást támogatják, és az anyák elvileg megkapják a megfelelő segítséget. Ha ezt a számot nézzük, ez sajnos több mint kevés, nem hogy "durva" kampány lenne. Ez nem a divatról szól, hanem a megfelelő segítségről.

Szerintem senki nem mondta azt, ha valakinek nem sikerül, az csődöt mondott. Szerencsére a jó anyaságnak ehhez semmi köze. A sok-sok történetet olvasva én inkább azt látom, hogy anyák elkeseredettek, tanácstalanok, és nem kaptak megfelelő információt.

Olvasgatom a hozzászólásokat és csak egy valamire szeretném felhívni a figyelmét azoknak a mamáknak, akiknek nem hízik eléggé a babájuk.

Nálunk is ez volt a helyzet, 8 hónap csak vékony alkatú a gyerek után kiderült, hogy tejallergiás. Semmilyen bőrtünetei nem voltak, csak lazább széklet, sok nyűgizés és nem hízás. Tehát nézzétek azt is ilyenkor, hogy nincs-e valami más probléma.

Amióta kiderült, eszik rendesen és van, hogy fél kg-ot hízunk két hét alatt, pedig már 15 hónaposak múltunk.

A cikk egyébként nagyon tetszik. nagyon sok ilyet hallani, hogy ha egy baba tápszeres lesz, akkor nem követhetőek a nagy könyvben előírt hozzátáplálási elvek, egyszerűen azért, mert sok baba nem szereti a tápszert, nem eszik belőle eleget. Azt gondolom, ilyenkor természetese, hogy valamilyen megoldást kell találni.

Sajnálom, hogy nem kaptál több segítséget ahhoz, hogy még a kezdet kezdetén meg tudtad volna ezt állítani. Ha egyszer elkezdődik a tápszeres pótlás, utána bizony nagyon ritkán marad meg a tej mennyisége, még az a kicsi is, ami esetleg volt. Utólag persze ezt már nem lehet tudni, lehet okoskodni, mi nem stimmelhetett, de kiderülni nem fog.

Én mindenkinek nagyon ajánlom, hogy ha a szoptatás körül problémák vannak, akkor LLL-es vagy IBCLC-s tanácsadót keressen meg. Sajnos gyakori tapasztalat, hogy a védőnők és a gyerekorvosok nem fordítanak kellő figyelmet erre (tudtommal nem is része a képzésüknek). Nekünk és volt gondunk az elején, és IBCLC-s tanácsadó segített.