Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetős fórum)

Nem olyan vészes a Stefi. A Kuni(Gundi) tényleg húzósabb.

Ha anyám és nagyanyám nevét, az Ilonát kapom (tényleg, ők Ilonák voltak), hát komolyan hamarabb nevet változtatok.

Nem a neve miatt hoztam fel, hanem mert a csizmáról leszerelte az értékes cuccot, amire a többieknek nem volt szemük :-)))

De igazad van, szerintem sem igazán választható név :-)))

Hivatalosan akkor a Józsa nevet kapta magyarul. Ő Bécsben született. Nem tudom, mi volt a története, hogyan lett nevelőapja a nagyapám apja (ha nem tévedek...)

Nincs már, aki ezekről tudna bármit is.

Azért az Emerencet nem választottam volna.

Nem tudom, volt-e a családban öröklődő név. Az első házasságomban született lányaim közül a kisebbik nekem Eszter, de a volt anyósom valami miatt nem szerette azt a nevet. Rábeszéltek, hogy kapja meg az én nevemet. Nahiszen, amit én is eleve utáltam, Nem voltam képes azt a kis ártatlant saját nevemen szólítani.

A névváltoztatáskor felmerült, hogy felveszem apai nagyanyám nevét, ha nem is Jozefin változatban, hanem a magyar Józsa változatában. De Józsi lenni valahogy mégse akartam...

Igen! :-)))

Szeretem Szabó Magdát, nagyon tetszett ez a könyve is.

Erdekes dolgot hoztatok fol!

Nekem az apam mind ket nagyapam ferenc voltak, Edesanyam nekem is azt akarta adni. A novere, meg olvasott egy konuvet amibe a Robi volt a foszereplo, es valami kimagaslo egyeniseg volt a konyvben. Neki, szegenynek volt egy kis ferikeje, de meghalt koran es nem engedte hogy en is feri legyek! Azt mondta, hogy a jo Isten mar nem akartobb ferencet latni ebben a nagy csaladban, azert vette el az o Ferikejet is! O azt akarja, hogy ne legyen tobb Feri! Igy lettem Robi.

De az unoka testvereim ujra kereszteltek :)))

Haroman voltunk fiuk ket hozap volt a leg elso, esn es a madik kettonk kozott, egykoruak lettunk majdnem. Lalinak meg Imrisnek a kisgyerekkori ajandeka a Dodi.:-)))

Nekem gyerekkoromban volt álmom a névváltoztatás (is) - nem szerettem a nevemet: az István női változata. Sváb faluban a nagymamáméknál gyakori volt, így aztán a pocakos, nagybajuszú, kopasz Stefi bácsitól kirázott a hideg :-))) Pedig ő nagyon kedves volt, mindig szólogatott, hogy "kis druszám", "te leszel az én menyem" ilyenek :-))) Nekik nem volt lányuk, csak három fiú (a legkisebb már tutira lánynak készült, de hát így jártak :-))). A legidősebb fiú volt a Kisstefi - nahát, minden bajom volt, nem szerettem őket :-)))

Aztán kinőttem (ezt) a hülyeséget... :-)))

Nálam is ez megy. Általában inkább életemnek, kedvesemnek, nyuszómuszónak, akárminek hívom a páromat, volt akinek a keresztnevét soha ki sem mondtam. :-)

A mostaninak azért már igen. Ha magas a polc, nem érek fel valamit, akkor kajabálok. Akkor a nevét kajabálom. :-)

Szeredás Emerenc :-))) Ismerős valakinek? Tumbónak biztos :-)

Lomok közül kimentett egy régi bőrcsizmát, ernyőtartónak használták - kiosztotta a népet, és leszerelte a csizmáról a régi, míves sarkantyút, mondván, hogy az az érték!