Hol és hogyan vesztetted el a szüzességedet? (beszélgetős fórum)

az nem nagyon pótolja a gyerek számára a leghitelesebb kép, a szülő már gyermekkorban mutatott példáit, információit.

mint mondtam nem csodálkozom, nem érted a szexet ne haragudj, maximum testi téren ezért agresszivitással kompenzálsz.

Tudod azoknak a fiataloknak akiket mélyen elitélsz a szüleik szintén sosem beszéltek a szexről, csak ők nem elutasítják, hanem próbálgatják mindegy is kivel, a lényeg ugyanaz marad nem nem és nem értik.

De még nem késő bepótolni, ami kimaradt, csak le kell vetkőzni az előítéleteket azzal szemben, hogy a gyengédség és a testi vágy egy szükséges rossz vagy kötelező darab, ami nélkül, mint régebben írtad, te bőven elvagy.

Azt megértem, hogy fontos, de hogy legfontosabb, azt nem... :-D

Persze, hibák lesznek. (ezt írtam a mostani hosszú hozzászólásomban is)

Erkölcsi normák. Nos, persze, múlik a szülőkön is, de ahogy a gyerkőc kirepül és először megy oviba, iskolába, a napja nagyobb és fontosabb részét ott tölti... Hatalmas hatást tudnak gyakorolni rá a többiek. Egyrészt a másik gyerekek, másrészt az ott lévő dadák, óvónők, pedagógusok. Nekem szerencsém volt, nagyon jó nevelőim voltak, imádtam őket, ők is engem. Viszont a gyerekekkel, kortársakkal már nehezebben jöttem ki. Ez a csúcspont főleg gimire lett igaz. Az osztálytársaim 90%-a "utált", a tanáraim imádtak. A tanárokkal "lógtam", ha tehettem, ha gondom volt, őket kérdeztem, stb.

A párom főiskolán tanított. Többek között tanárokat is. És kb. naponta azt hallottam tőle, milyen sík hülye, műveletlen, bunkók, p*r*sztok azok, akiket felvesznek, mert már tényleg minden hülyét felvesznek. Akad 1-2 értelmes, de csak elvétve. Aztán hozzátette, ha gyerekünk lesz, már retteg, hogy ezeknek a kezei közé fog kerülni, inkább járassuk külföldre, vagy valami... :-S

A szülőnek nem szabad a saját véleményét a gyerekre erőltetni, csak megvilágítani/megmutatni neki a kapukat. Ha a gyereket egyenlő félként kezeljük és barátságosan közeledünk felé, akkor szerintem nagyrészt elkerülhetők azok az esetek, hogy a gyerek hazudjon, csaljon, teherbe essen. Nem azt mondom, hogy 100%-osan kizárható, de nagyban befolyásol.

Ami a gyermeket és a hibák elkövetését illeti, naná, persze! Jönnek tévedések. És kell is, hogy legyenek. Abból tanul. De az orbitális, fatális tévedésektől meg lehet menteni szerintem egy gyereket jó eséllyel.

Persze, én sem tudhatom, mit hoz a jövő, mit tartogat a gyermekem számára, de azt már most tudom, hogy nagyon sokat fogok vele beszélgetni, nagyon oda fogok rá figyelni, és igyekszem a távolból megóvni. Hosszú póráz, de póráz... Aztán persze ha eljön az idő, ez a póráz lecsatolódik, és elkezdi a saját, önálló életét. Én meg remélem, hogy nagyon büszke leszek rá. :-)

Hű de jó,vagy hű de nem jó,a világ folyton változik.

De egy nem változik soha.

Egy szülő sem mentheti meg a gyerekeit attól ,hogy hibát kövessenek el,mert fognak ,ebben biztos lehetsz.(nem konkrétan csak a párkapcsolatokra gondolok)

Én megértem az álláspontodat.

Te számodra a szexualitás nem játszik fontos szerepet az életedbe,csak azt nem értem miért olyan nehéz megértened,hogy mások számára igen?:))

"sőt, a szüleim ebben a témában szinte sosem beszéltek velem,"

ebben szinte biztos voltam.

sok mindentől függ, hogy egy balul elsült éjszaka kinek mit okoz, nem lehet ráhúzni általánosan mindenkire.

:)

Vedd már kicsit lazábban tényleg, az Ő életük nem a tied.

Szerintem az, hogy a Te gyereked hogyan, milyen erkölcsi normák közt fog felnőni, az nagyobb részt rajtad múlik. Nem attól függ, hogy a hasonló koruak mikor szexelnek először.

Több helyen is olvastam a lesúlytó véleményedet a "mai fiatalokról", amihez persze jogod van. Pusztán azért említettem meg, mert a köv sztorihoz kapcsolódik.

Van egy ismerősöm, aki ugyanígy mint Te, előszeretettel emlegette a "mai fiatalokat" nem a legjobb kritikákkal illetve őket.

Aztán egy szép napon kiderült, hogy a 15 éves lánya (aki egyházi iskolába járt) 4 hónapos terhes.

Utólag derült rá fény, hogy 19-nek mondta magát, a barátja pedig 28 éves.

Ez a történet járt az eszembe, amikor alább megemlítettem, hogy senki ne ítélkezzen a másik felett, mert nem tudhatja még, hogy később mi szakad a nyakába!

Talán azért, mert ha nekem lesz gyerekem, akkor milyen világban fog felnőni..? Például az én szüleim is sajnálnak, hogy sokkal nehezebb dolgom van/lesz, mint nekik volt, pedig nekik sem volt könnyű. Én még csak-csak, de folyamatosan igyekszem előre tekinteni, és a saját jövendő családomnak próbálom a lehető legjobbakat. Az én szemléletemben pedig ezek nem olyan hűdejó dolgok, ezért viseltetem a téma iránt így, nem azért, mert ilyen akarnék lenni. Úristen, soha!!!

Ha belőlem valami negatív érzelmeket vált ki, az nem azért szokott lenni, mert én is olyan akarok lenni, hanem azért, mert tényleg nem tetszik, nem értek vele egyet, stb. Persze semmiben nem vagyok meggyőzhetetlen, nem egyszer fordult már elő, hogy jó érvekkel meg tudták változtatni valamiről a véleményem, mert elgondolkoztam és rájöttem, hogy igen, inkább úgy van. Viszont vannak dolgok, amikben ez még nem sikerült és szerintem nem is nagyon fog már. :-))))

Harcolni ellene. És ki mondta, hogy akarok egyáltalán harcolni ellene? Nekem ez a jó, ezt tartom helyesnek. És nem feltétlenül azért, mert ez lett volna belém nevelve (sőt, a szüleim ebben a témában szinte sosem beszéltek velem, amiket tudok, nem tőlük tudom, szóval nem igazán nevelési kérdés ez nálunk), hanem saját tapasztalat. A környezetem történeteiből, viselkedéseiből, barátaim hozzáállásából, stb. önállóan jutottam erre az álláspontra. Hogy én ebből nem kérek, mert... És én ezt tartom helyesnek, mert...

Ez ilyen egyszerű.

Nem értem miért foglalkoztat más,hogy mit csinál,hogy vélekedik,hogyan éli az ifjú éveit?:))

Tudod ,ha engem zavar valami,és és negatív érzelmeket vált ki belőlem,mindig rájövök,hogy nem velük van a baj ,hanem velem.

A legutóbb volt egy kirohanásom az olyan anyák ellen ,akik baráti kapcsolatban vannak a gyerekeikkel,mert hogy ez túlzott majom szeretet és egyébként is egy anya ,legyen anya ,ne barátnő....aztán rájöttem ,hogy csak azért dühített fel a téma,mert én nem tudok olyan lenni,holott szeretnék.....

A szexualitás nem bűn számomra,de mások által belénk nevelt szabályok szerint élni ,és nem harcolni ellene ,az viszont számomra az.

Én alig múltam 15, a barátom 18, amikor először megtörtént a saját leányszobámban.

Nagyon jól éreztük magunkat, kellemes emlék.

Márcsak azért is, mert azóta is együtt vagyunk, idén volt a 19. házassági évfordulónk.

Nem bántam meg!

A hsz-okra csak annyit reagálnék, hogy senki ne ítélkezzen a másik felett!

Ha valaki 14 évesen érzi azt, hogy most jött el az idő, akkor szíve-joga megtenni. A fontos az, hogy a megfelelő előkészületek után történjen meg a dolog és védekezzenek!

Csalódhat a szexben az is, aki huszonéves koráig vár vele!

Senki nem tudhatja mit rejt számára a jövö. Ha nem a saját életében, akkor a gyereke által! ...

ezeket a bezárkózott dühös nyugdíjasok lapjából szeded?

:)

Igen.

De az a 'baj', hogy nekem (csak ezek) nem okoznak örömet... :-)))

(Amúgy az ételeket én a 3. helyre sorolnám. A pénz az első, szex a 2. ... :-D)

Oh ,nem is erről szól ,ez a forradalom:))

Nem a szexualitás a mozgatórugója,hanem a vágyak habzsolása,testi örömök hajszolása.

A mai világ mértéktelen,mindenben.

Pont a szex maradna ki ,ugyan már.

Az ételek,és a pénz után a legnagyobb öröm forrás!:DD

csak te hiszed azt, hogy az emberek ezt hiszik.

:)

Erre már rájöttem. De azért már vége lehetne. Legalább annyira, hogy az emberek rájöjjenek, hogy nem pusztán ebből áll az élet...

:-)))))))))

:)

persze, persze.