Hogyvolt (beszélgetés)

Szerintem még el fog telni másik 30 év mire a nők képesek lesznek elhinni, hogy a mai szülések már nem úgy zajlanak mint 30 évvel ezelőtt. Azok a dokik is már nyugdíjba mentek, de azok a mostani fiatalabb dokik, akik még mindig a régi módszereket alkalmaznák, mert hülye tanárjuk volt, addigra már ők is nyugdíjba mennek, szóval végre egyszer majd a nők visszatérhetnek a normális fiziológiás szüléshez és kevesebb császár lesz újból.

És akkor nem fognak ennyire félni, az a baj, hogy mindenki az anyjára, meg nagynénjére is hallgat, akik ugye még abba a generációba tartoznak akik erőszakos módon szültek, nehéz így a félelmet eloszlatni a mai nőkben.

Mivel nem voltam kapcsolatban egyik terhességem során sem anyámmal, és nincsenek rémtörténeteim a tarsolyban, az anyóst hallgattam 9 hónapig, aki azzal tömött, hogy neki volt 3 szülése, gátmetszés nélkül és nem kellett varrni sem, nem repedt stb. stb. és 45 kilós pici néni. Hát így nekem máshogy festett az egész. Hiába nem vagyok az ő leszármazottja, de ahogy leírta, nekem nem volt olyan brutál, és így nem szorongtam annyira eleve, mert mondom, na, ha ő megcsinálta...:)

Hátöö, fogalmam sincs. Este, mikor beértem a kórházba, nem volt, később meg szerintem nem volt, de nem emlékszem mindenre tisztán. Mondjuk egy ultrahangra csak emlékeznék...

Hogy miért nem, azt nem tudom, és azt sem, hogy ez az általános eljárás, vagy csak kicsúsztam a protokollból.

De közben már úgysincs, onnan már csak tapizásból jönnek rá, hogy hol fekszik a gyerek és akik farosak, azok szoktak forgolódni, szóval a szülésznő is megszülte volna farosan, csak hát egy idő után úgy volt már faros, hogy keresztbe rakta magát és slussz. Sztem ilyenkor már tök mindegy.

Én az olaszoknál szültem, otthon nem tudom, mi a szokás, és hogy ha nincs uh szülés előtt akkor miért nincs?

Így van, az értékrendembe nem illeszkedik.

Úgy döntöttél, hogy ítélkeztem, majd ítélkeztél. Így is lehet.

Az agybajodat kezeltesd, ha gondolod, olvasni meg értelmezve próbálj, mert ha jól emlékszem, leírtam, nem érdekel, hogy császár lett a vége, örülök, hogy épen, egészségesen megkaptam a kicsikémet.

Az meg, hogy nagyvonalúan önsajnálatnak minősíted a gyermekágyi lehangoltságot vagy a depressziót, az igen nagy tájékozottságra és empátiára vall, meg is értelek, hogy idegesít.

Mindenesetre annak örülök, hogy ezek szerint neked ezen soha nem kellett átmenned, kívánom, hogy ne is kelljen, bár senkinek ne kellene.

Nem szoktam belemenni már ezekbe a dolgokba, de ez a mondatod nagyon szemet szúrt és úgy éreztem, erre muszáj reagálnom.

Bocsi ha valakit megbántok esetleg.

Nem ítéled el, de az értékrendedbe nem illeszkedik. Ez is egyfajta ítélkezés, hogy szerinted egészséges nő érett gondolkodással nem választja önként a császárt. De igenis választják és nem is kevesen.

Én meg azt nem bírom felfogni és az én értékrendemben egy érett gondolkodású, egészséges nő örüljön az egészséges gyerekének és ne legyen világvége, ha nem sikerül hüvelyi úton szülnie. Komolyan agybajt kapok az önmagukat sajnáló, sebeiket nyalogató anyukáktól, akik ahelyett, hogy örülnének az egészséges gyereküknek a múlt miatt keseregnek (amin úgysem lehet változtatni)és emiatt érzik kevesebbnek magukat.

Én nem kövezlek meg, de ahogy mondtam, az én értékrendemben ez a helyzet.

Ez leginkább azt jelenti,hogy magamat erősen elítélném, ha pusztán félelem miatt a császárt választanám.

Mást nem ítélek el, hiszen nem a más életét élem, hanem a sajátomat. Nem tudhatom, kit milyen hatások értek, és az impulzusok hova vezetnek. Ezért is írtam, hogy az "én értékrendemben", illetve használtam a szót, hogy "szerintem".

Az első mondatodat simán cáfolom.

Egészséges érett gondolodású nő vagyok de valahogy mindig is császárt akartam.

Tudod van egy testvérem, aki szülés közbeni oxigénhiány miatt lett súlyos testi-szellemi fogyatékos.

Mivel a családban ez előfordult (zavartalan terhesség, csak éppen elakadt a szülőcsatornában a bátyám) nekem eszembe sem jutott volna simán szülni.

Most meg lehet kövezni, de én még fizettem is volna érte.

Kész szerencsem hogy nem kellett, mert faros lábtartásos lett a fiam, így esélytelen lett volna hüvelyi úton megszülni.

De amúgy sem választottam volna a hüvelyi szülést.

Neked mindegy lett volna a szules elotti uh, ha eleve nem nyilt a mehszaj semennyire, persze, ezt elore nem lehet tudni, nekem volt mindegyiknel, viszont mifelenk pl nem vettek olyan komolyan a szules elotti idokben a ctg-ket, csak 2 naponta kellett jarni.

Amikor megjelentem szulesre, a vizsgalat kozben volt rogton uh, hogy meg utoljara megnezzunk mindent. Ha mar mindenre lehet hasznalni ma az uh-t, mozizasra is, akkor miert ne, az utso pillanatban megmondani, mekkora a baboca?:)))

Habar egyeni, nem mindenkinek egyformak a szovetei, szoval ott es akkor nem lehet megsaccolni, hogy reagalsz, csak statisztikakra alapozhatnak. A teraranytalansagra szinten nincs muszer, ezt nem lehet megmerni, a mai napig nem letezik semmilyen muszer ami ezt kifejezheti szamban, csak utolag lehet tudni, hogy errol volt szo. A meh pedig egy izombol allo szerv, mint ilyen, nehez ezt is elore tudni, hogy kinek mennyire rugalmas vagy kotott stb. Ez mind mind elesben derul majd ki.

Mindenesetre adhat egy tampontot, ha tudod, mekkora a baba, ez csak egy tampont semmi tobb, megnyugtathat:)

Fene tudja. Néha olyan kis nők szülnek nagy babákat. Én már hetekkel a szülés előtt készültem rá, hogy ebből császár lehet, mert nagyon nagynak mérték.

Szülés előtt viszont nem volt UH nekem.

Nem rágódom rajta, hogy császár, most már olyan mindegy :).

En ezen nem ragodnek mar a helyedben. Ugyanezt gondolom, utolag lehet nagyon okosnak lenni es kesz. Nekem csinaltak uh-t mindig vajudoszobaba bemenet elott. Nem kerteltek, megmondtak 5dkg pontossaggal mindegyiknek a sulyat, es megmondtak a fejkormeretet.

Mivel korhazba ereskor mar 3-4-6 centire voltam nyitva, nem volt kerdeses, elso babanal 6centire, szoval en hamar lezavartam a szuleseimet. A szuleszno ismerosom nemtommennyi ido utan meg mindig csak 1 cm volt. Kapott zselet is es meg mindig. Van ilyen. Nala nem volt kerdeses, hogy keptelenseg huvelyi uton megszulni, sot, o extra sokat vajudott mert ragaszkodott hozza, hogy termeszetes uton akarja de a termeszet kozbeszolt. Sajnalom, hogy pont neki.

Szerintem sem vall erett gondolkodasra egy programozott csaszi mindossze para miatt, de bevallom, egy 4 kilos babat en igy kertem volna vilagra hozni.

Szerintem érett gondolkodással, egészséges nő ELŐRE nem választaná a császárt, legalábbis az én értékrendem szerint nem.

Az, hogy szülés közben a szülést vezető orvos hogyan dönt, arról azt gondolom, ezt senki nem tudja teljesen jól megítélni kívülről, még az az anya sem, aki épp szül.

Utólag lehet teóriákat gyártani, hogy ez kellett volna vagy az kellett volna, de utólag nagyon könnyű okoskodni, különösen arc nélkül, interneten - és ezt most nem neked szánom.

Én nem gondolkodom azon, hogy elhiszem-e vagy nem a téraránytalanságot, nem érdekel különösebben, mi volt a császár oka, az sem, ha más volt,és ez csak a papíron áll. Az orvosom így döntött, annyi idő után, amennyi, én pedig hiszek abban, hogy az ő huszon(?)éves tapasztalata és hozzáértése több, mint az én elképzeléseim vagy az internetes okoskodások (ismét nem neked szánom, hanem általánosságban írom).

Ő volt ott, mint szakmai hozzáértő, ő kísérte figyelemmel órák óta a vajúdást, ő végzett orvosit, és vezetett le több ezer szülést, nem én. És nem utolsósorban az ő felelőssége, hogy a gyerek is és én is ne csak túléljük, de maradandó károsodások nélkül megússzuk a szülést-születést. Így nem nagyon bírálgatnám, jól tette-e, amit tett vagy nem, hálás vagyok neki, amiért egészséges kisbabám születhetett.

Hogy őt idézzem: "... Tök felesleges önmarcangolás. 100 évvel ezelőtt önhibáján kívül belehalt volna, gyerekestől. Most meg vigyoroghat. Sikerstory. pont. Nem papolok, kínlódjon :D"

Hogy őt idézzem:

Igen, nem lehet tudni előre.

Azért nem szívesen gondolnék a másodikra, mert elég rosszul éreztem magam sokáig az első után. Nem a szülés miatt.

Viszont gondolnom kell, mert az apuka szeretne kistestvért a fiának -és régen én is szerettem volna, én azt tartom, jobb, ha van testvérke. Úgyhogy nem kéne önzőn magamra gondolni, de egyelőre nem repesek a gondolattól.

Igen, szakmailag is jo lett volna, mert szulesre felkeszito tanfolyamokat tart.

De nezd, a masik, aki szinten bennfentes es valaszthatott volna csaszart is, szerintem pont tole senki nem kerdezte volna, hogy miert, 2x is a huvelyi szulest valasztotta, mint nogyogyasz, szoval az osszes ilyen jellegu ketsegemre valaszt kaptam, amikor ezt megtudtam, mert o meg orvosilag is tudja a kulonbseget, hogy mivel jar.

Ismetlem, nekem normal/kis babaim szulettek, ezert nem tudok rosszat mondani a szuleseimrol, teljesen megfeleltek az alkatomnak. 85-os csipom van egyebkent, szoval a teraranytalansagot ugye jobban elhiszem, ha valaki vekonyka mondja, mint en, de egy nagyfenekurol nehezebben. Ott inkabb elhiszem mondjuk, hogy nem nyilt a mehszaj vagy hasonlok, de komolyan, a teraranytalansagot nem, nem 3 kilos babaval.

Tuti, hogy ha 4 kilos vagy nagyobb babaim lettek volna, megszenvedtem volna, szerencsere nem nottek ekkorara es akkor en biztos kertem volna csaszart. Sot, konyorogtem volna erte. Viszont van olyan ismerosom akinek 4 kilos baba sem okozott gondot mert az alkatahoz ez meg elment

Én 2 fiút szültem,az elsővel 19 órát szenvedtem,annyira fájt,hogy mikor az osztályon a szobába toltak,a szobatársaim kérdésére,hogy hányadik baba? az volt a válasz: az utolsó!!!

Ezt az álláspontomat 9 hónapig tartottam is,mert újra terhes lettem,de a második fiammal az első fájástól az utolsó nyomásig alig 3 óra telt el. Azt mondják,a második már könnyebb,de ezt is tudom cáfolni: anyám a nővéremmel éppen,hogy beért a szülészetre,pedig 5500g-os kis csöppség volt,velem majdnem 1 napig szenvedett,holott én csak 4800g voltam,a húgom pedig császárral jött.

Tehát nincs garancia! Én minden pillanatra emlékszem,pedig ma 3 éves a nagyfiam,és ezek talán a legfájobb és leggyönyörűbb pillanatok az életemben. Persze,csak így utólag...

Miért nem akarsz a másodikra gondolni?

Köszönöm :).

Szülésznőként biztosan más, hozzájön a dologhoz, hogy "szakmailag" annyival "kevesebb", hogy a hüvelyi szülés kimaradt az életéből.

Mondjuk, az én szülésznőméből is kimaradt, még nem szült. :)

Szia, Inta, aranyos a cikk. A teraranytalansagot en sem mindig ertem, de teny, hogy nagy babad volt, szoval megertelek.

Van egy nogyogyasz es egy szuleszno baratnom. A nogyogyasz 30 eves es 2x szult huvelyi uton. Vekony, magas csaj, de nem kerdeztem meg tole, mekkorak voltak a babak, az egyik a kozepsommel egyidos. Latod, o pl nap mint nap segit vilagra babakat, szoval mindent lat, elesben, megis a huvelyi szulest valasztotta, 2x is, szoval nem lehetett olyan szornyu, mondjuk mifelenk nem divat a szovjet/szlav modra szules, ugyhogy egyik gyerekemet sem konyokoltek ki belolem, nincsenek horrorsztorijaim:)))

Viszont aranyosan irtad le az egeszet, egyszer majd elolvastatom a baratnommel. A masik, a szuleszno, csaszarral szult es o nagy tragediakent elte meg, hogy sehogysem tudta termeszetes uton, pedig mindent megtett, neki is fontos lett volna egy termeszetes-szules elmenye elsokezbol, de igy jott ki a lepes. Egyebkent farosan is megszulte volna huvelyi uton, csak ugy volt faros, amit nem lehet, keresztben. Sztem mindketten csodalatos anyukak, maga az is, hogy ezzel foglalkoznak, sztem egy gyonyoru szakma, lehet, hogy az o szemszogukbol nem annyira ijeszto az egesz, mint valakinek aki eloszor latja, vagy remtorteneteket hall rola. Sok oromet a babadhoz!:))))

Köszönöm szépen. Jó, hogy könnyebbnek érezted a másodikat. Arra én gondolni sem akarok, bár nem a szülés miatt.

Gratulálok a gyerekekhez! :)

Szijó!

Tudom, mit éltél át, nálunk ugyan ez volt, amikor a fiam született... :( 4kor beindult a szülés, felső burok repedés, szivárgó víz, jó erős, 2 perces fájások, én is biztos voltam benne, hogy már se érünk a kórházba. 8ra bementünk, ügyeletes megvizsgált, egy ujjnyi... fain. 9-re bejött a dokim, hát ez még mindig egy ujj. Burkot repesztett, 10 óra, semmi, 11, semmi, éjfélre leállt az egész. Ott ültem fájások és magzatvíz nélkül. Ok, akkor méhszájlazító fenékbe, oxitocin, glükóz infúzión, 3ra meglett Samu 3,7kg és 57 cm. Borzalmas volt. Üvöltöttem az utolsó egy ujjnyinál én is, mint az állat. Azt mondták, nagy volt a baba és nagyon rosszak voltak a fájások.

Érdekes, hogy a kislányom 4 kilóval született, 12 órán keresztül vajúdtam, és mégis, 1000x jobb volt, mint a fiammal. Az, hogy tudtam, mi után mi jön, hol tartunk, hogy ennél már nem nagyon lehet rosszabb, hogy ok, most nagyon fáj, de mindjárt jobb lesz, hogy nem fekve kellett szülnöm, megfizethetetlen. Nekem nagyon sokat segített a légzés, hagyott úszni a fájdalommal. 100x rosszabb fájásgörbém volt, mint Samuval, mégis 100x gyorsabban haladtunk. 8kor kezdődött, még csak keményedtem. 10kor szóltam a nővérnek, hogy lehet, hogy szülünk, de nem biztos, nem nagyon tudom eldönteni, elég gyengék a fájások (a gyerekosztályon voltam a nagyobbikkal). Éjfélkor szóltam megint a nővérnek, hogy csak felmennék lassan a szülőszobára, mert nem akar elmúlni, nem valami erős, az igaz, de azért csak nem múlik. Felhívtam páromat, 1re beért, fél 2re felmentünk, 3 és fél ujjnyira nyitva voltam. Én meg azt hittem, toporgunk a szűk egy ujjnál. Akkor otthagytak a vajúdóban, aludtam 4ig (muszáj volt, mert gyereket szülni nem sétagalopp), 5 percesek voltak akkor a fájások, aztán 1/2 5kor feltettük a CTG-t, állva 2 percesek lettek, akkor menjünk a szülőszobára. 5ig vajúdtam a kendőn, hátha elpattanna a burok, de nem akart, akkor elfáradtam, lefeküdtem, akkor már nagyon a végét jártuk, de a görbét nézve, a Samus szülésből kiindulva úgy festett, soha nem szülök meg. 1/2 6 felé csak felkeltem, mert elviselhetetlen volt már feküdni, átkoztam az eget, hogy ilyen sz*r, gyenge fájásaim vannak, sose szülök meg. 6kor jött a szülésznő, elköszönt, mondta, hogy jött a váltás. 1/4 7kor beesett a váltás, megvizsgált, javasolta, repesszünk burkot, nincs értelme várni. Hozott be gimnasztikai labdát meg szivacsot,rátámaszkodtam a labdára, így indultam a finishnek. 6:25kor burkot repesztett. Ahogy elfolyt a magzatvíz, megkezdődött az utolsó "húúúúúúúúbammeg" egy ujj. Itt már a fájás erejéig segíthettem a leányzónak kicsit rátolni. 6:40kor elpattant a méhszáj, Hédi befordult az utolsó szakaszba, indult a mandula. Gátvédelem volt, akár akartam, akár nem, nyomni kellett, de nem lehetett, ettől szenvedtem a legjobban, az a szakasz amúgy már nem fáj szinte. 7:05 perckor, hosszas várakozás és vagy 1000 gyertya jelképes elfújása után meglátta a napvilágot a kislányom. Hogy ezt miért meséltem el? Hogy lásd, bár én sem hittem, de a második szülés mindig sokkal könnyebb és nem csak azért, mert lágyabb a méhszáj, hanem mert azt is tudod, mi következik, és sokkal rutinosabb az egész :)

Jó egészséget nektek és remélem, sikerül majd egyszer túllépni ezen az egészen :( Nagyon sajnálom, hogy ez ennyire megviselt :((((

Köszönöm a te véleményedet is.

Ha mástól olvasnám, hogy ezt mondta, én is azt mondanám, belefér.

Jó ezt olvasni, hogy császár után a második spontán sikerült.

Ezügyben egyébként nincs még konkrét állásfoglalásom, hogy hogy akarnám a másodikat (második??), nem vagyok beakadva azon, hogy császár lett a vége, kint van, az a lényeg. :)

Köszönöm, igyekszem jó anyukája lenni.

Sziasztok!

Köszönöm szépen a ti véleményeteket is!

Toro, ez így van, nem titok, leragadtam valaminél, amiből igyekszem kikeveredni, mert nem cél, hogy ez így maradjon. Haladok, szépen lassan, messze még a tökéletes, de nagyon messze van az is, amilyen volt.

A nevetés egyre jobban megy ;).

Foxy, sajnálom, ami veletek történt, nehéz lehetett ez az inkubátoros, majd a gyógytornás időszak. Remélem, egyre jobban lesztek ti is!

Bamag :). Örülök, hogy így látod.

Bonti, köszönöm az együttérzést. És jó olvasni, hogy van olyan, hogy csodálatos szülés. Én még mindig hiszek benne, hogy van, csak én nem tapasztaltam :). De ilyen a bungee jumping is, attól, hogy én nem csináltam, és a torkom szorul össze a gondolatára, attól még elhiszem, hogy létezik, és másnak nagyszerű élmény :).

Hát, orvos nem vagyok, úgyhogy nemigen tudnám megmondani, mennyi időt normális várni egy adott esetben a császár előtt.