Hogyan zajlik a szoptatás a kórházban? (tudásbázis kérdés)

Az édesanya, és ahogy a világra jön a kis csöppsége özönösen mind a ketten tudják, hogy mit kell tenniük. Ma már Magyarországon is sokkal jobban oda figyelnek a szülész orvosok és szülésznők az anya és gyermeke közti szoros, bensőséges kapcsolatra, amikor a világra jön az újszülött. Ahogy az anya méhéből a szülőcsatornán keresztül előbújik a maszatos kis ember, ráhelyezik az édesanya csupasz mellkasára, és az újszülött magától, esetleg egy kis segítséggel rátalál az édesanya mellbimbójára, amely oly csodálatos örömmel tölti meg az anyai szívet, hogy megszűnik körülötte létezni a világ. Hiszen önmagából táplálhat egy édes gyermeket, akiről Ő fog gondoskodni óvva minden veszélytől, immáron a kinti világban. Az újszülött kis ember pedig érezheti annak az anyukának melegségét, akit eddig csak az édesanya szíve alatt hallhatott és érezhetett. :)

A legtöbb kórházban Magyarországon már baba-mama barát kórház működik, ahol nővérek és szülész orvosok hasznos tanácsával elősegítik az általában egy hetes kórházi tartózkodás utáni rugalmasságot a következő időkre, különös hangsúlyt fektetve a szoptatás fontosságára a kisbaba egészséges fejlődéséhez. Mindenképpen meg szeretném itt jegyezni, hogy a harmonikus élet és az édesanya egészséges, nem puffasztó táplálkozása még több tápláló anyatejet termel a vas felszívódását elősegítő fehérjével, valamint olyan enzimekkel, amelyek egyrészt az emésztést segítik elő. A szoptatások közti időtartamot tapasztalatom szerint nem mindenkinél lehet szabályozni, hiszen minden ember más. És minden édesanyánál számítanak a körülmények! :)A kórházi kedves ellátás nem elegendő, ha meleg, szerető otthon nem várja a kismamát és az újszülöttjét.

Minden Édesanyának és Édesapának a legnagyobb örömöt és Boldogságot Kívánom a legcsodálatosabb megértésben! :)

Nekem nagyon nagy szerencsém volt,mert annak ellenére hogy a babám születése előtt még csak közelről sem láttam picibabát,nemhogy fogtam volna,valahogy mentek simán a dolgok,a szoptatás is.

Viszont mindkét szülésem után feküdtem egy kórteremben olyan anyukával,akinek nehezen ment a szoptatás,maximálisan segítettek neki a nővérkék is,de nekem a doktornő hozzáállása is nagyon tetszett,minden este egy-két órát bejött és lelket öntött az anyukába,segített megfeleő pózt találni,napokon át.Pótlást csak akkor kaptak a babák mikor nagyon kellett,alapos indok nélkül nem.

Sziasztok!

Nekem nincsenek túl jó tapasztalataim a kórházi szopiztatással, bár úgy általában a szopiztatással sem, ugyanis nekem nem jött össze a dolog. Amilyen szerencsétlen vagyok, befelé forduló mellbimbóm van, így akár mennyire is szerettem volna, nem tudtam szoptatni a kislányomat, pedig nagyon készültem rá.

A kórházban már a tejbelövelés előtt felvilágosítottak, hogy ebből a ciciből nem fog tudni a gyerek szopizni, esetleg bimbóvédővel, amit az uram rögvest behozott. Próbálkoztunk vele, de sajnos nem nagyon sikerült. Kb. a 4. napon lövellt be a tejem (császáros voltam), fájt meg minden. A csecsemős nővérkék között akadt, aki kedves és segítőkész volt, volt amelyik olyan pokróc volt, hogy arra nincs szó.

A kedvesebbik fajta jött, segített mellszívózni, masszírgálta a mellem, hogy be ne gyulladjon, a pokróc fajta is jött, és próbálta mellre tenni a kicsit, kb. egy órán keresztül, aminek az lett az eredménye, hogy az addig nyugis gyerekem két órán keresztül üvöltött, én is sírógörcsöt kaptam egy jó kis hasmenéssel egybekötve.

Biztos nem minden kórházban ez a helyzet, mindenesetre idegbetegen jöttem haza a kórházból a kicsivel.

Sajnos hamar elapadtam, mert nem tudtam sokat kifejni a cicijeimből, bár eleinte két fejésnyi adott egy adagot, később már az egész napos fejés mennyisége lett ennyi. A bimbóvédő se jött be, véresre szívta a gyerek a cicimet de egy grammot se szopizott.

Ugyanerre a helyzetre számítok majd a második babánknál is sajnos.

Egyébként a kórházban velünk volt a baba egy szobában, ami jó is volt, meg nem is. Mivel császároztak, nehezen mozogtam, nem bírtam sokáig járkálni, jah és az egyik gyógyszer (cerukal) mellékhatása is kijött rajtam (egy napig nem bírtam járni, a babát emelgetni, mert kiment a kalcium a szervezetemből). Éjszaka 11-kor és reggel 5-kor volt szopiztatás, napközben pedig 3 óránként. Ha kértem, elvitték a picit, hogy pihenhessek. Persze látogatók nem jöhettek be, nekünk kellett a folyosó végére kicsoszogni.

De azért kismamák kitartás! Csak pozitívan szabad hozzáállni a szopiztatáshoz, biztos hogy összejön.:)

Akkor itt az ellenpélda:

Ha akrtam rooming in, ha akartam nem, de mindenkit arra bíztattak, hogy vegye maga mellé a kicsit. Ha nem kérte, három óránként hozták a babákat. Éjszakára elvitték őket, de nem attak nekik tápszert, ha jól szopizott, csak teáztatták, vagy a lefejt tejet adták nekik.

Mindenki nagyon segítőkész volt, jöttek, ha jól csináltuk megdícsértek, ha nem megmutatták hogy kell. A kórházi védőnő, még filmet is vetített a szoptatásról. Mindenkit bíztattak és különféle "sikeres szoptatás történeteket" meséltek, ha valaki el volt keseredve.

Hatan váltották egymást és volt olyan, hogy két ápolónő volt a két osztályra (szülészet, nőgyógyászat+csecsemők)

Mindez Dombóvári Szt. Lukács Eü Kht.

Én úgy tudom, hogy bárhol jogában áll a kismamának kérni, hogy had lehessen vele a babája. Csak a sarkára kell állni.

Én az első szülésemnél egy teljesen bababarát korházban szültem, ahol 24 órás rooming in volt, és szerencsére mindent meg tudtam csinálni egyedül, nem kellett segítséget kérnem.

Sajnos elköltöztünk azóta, és a helyi korházban nem ennyire jó a helyzet, de utánajártam és a nővérek szerint, mindenre van lehetőség, csak az anyukának kérnie kell. (nma gyereknek az anyja se érti a szavát)

Nem tudom, hogy mennyire tényleg így van-e, majd a következő szülésemnél kiderül.

De azt hiszem, nem viselném túl jól, ha nem lehetne velem a kisbabám, miután megszületett.

Nekem szerencsére elég jók a tapasztalataim.

Nálunk úgy kezdődött, hogy még várandós sem voltam, eldöntöttem, hogy márpedig én,ha törik ha szakad, szoptatni fogom a babámat. És ettől a hülye kérdések sem tántorítottak el :"mi lesz, ha nem lesz tejed" erre válaszoltam: "de lesz" (egy kis agykontroll) Önbizalmam az lett tőle, és eszembe se jutott, hogy nem ilyen előfordulhat. Elolvastam mindent, amit találtam, és elmentem szülni.

Szerencsére már a szülőszobán odaadták a babámat, illetve elkértem, hogy ugye most már szoptathatok. Erre odaadták. Lili nagyon ügyi volt, szopizott mint egy kisangyal.

Ettől kezdve oda sem adtam volna, éjjel nappal együtt voltunk és ez segít szerintem a legtöbbet.

Még a kiságyba sem tettem be a kórházban, mellettem aludt az ágyon.

Aztán tanácsot se kértem, mikor bejött a nővér, mutogatta, hogy így nem jó, hogyan csináljam, bólogattam és csináltam továbbra is, ahogy nekem jól esett, kényelmesen, tökre nem "szakszerűen". De tejem lett és örültem neki.

A csecsemős osztály dugig volt, így engem nem nagyon nyaggattak.

A második éjszaka elég nyügis volt a babuci, a szobatársam mondta (háromgyerekes anyuka), hogy biztos éhes, kérjek tápszert neki.

Szerencsére a nővérke nagyon aranyos volt, azt mondta, titokban megpróbál adni neki, csak a gyerekorvos meg ne tudja, mert akkor biztos tovább kell bent maradnunk, és tápszerrecepttel megyünk haza.

De az én lányomnak nem kellett a tápszer.

Így maradt a szopi, sokszor-sokszor, mire hazamentünk már nagyobb volt a súlya, mint születésekor.

Az igazi belövellés elmaradt, csak azt éreztem, hogy most már sok tej van a cicimben.

Ez egy nagyon jó kérdés, köszi norahh.

Én is nagyon félek, hogy milyen lesz majd. Sokat olvasok, mert nem igazán bízom abban, hogy a nővérkék segítőkészek lesznek majd. De majd meglátjuk, majd januárban beszámolok róla remélhetőleg.

Hatvanban a 3 óránként hozzák ki a babákat szoptatni, ha nem baba-mama szobát kér az ember.Reggel 8-kor kezdik és 1 órát van ott a baba.

Szülés után, attól függően, melyik szoptatási időszakra esik, akkor hozzák a babát.

Én úgy tapasztaltam, hogy az első 1-2 alkalommal megkérdezik kell-e segítség, ha igen akkor magyaráznak, mutatnak, utána csak ha maga kéri az ember, vagy lesi el a többiektől a technikát.

Azért szerintem rövid idő alatt, ösztönösen rájön az ember, hogy is kell csinálni.Meg, hogy a babának is, hogy a jó.

Az én kórházamról, ahol szültem nem sok jót mondhatok.

Bár volt 1-2 kedves, segítő nővérke.

Nekem már aznap, amikor szültem megindult a tejem.

3 órára mire megszültem hozták a picit. Egyből meg is akartam szoptatni,persze csak magunkra számíthattunk mi is a manóval, mert a kórházi alkalmazottak, a csecsemősnővérek nem segítettek semmit sem. Még kérésre se.

Szerencsémre 1 rokonom ott dolgozik a kórházban és ő felügyelt az első szoptatásnál, utána már minden ment magától.

Azért jobb ha az először szülő anyák segítséget kérnek vkitől, aki már szült, vagy utánajárnak a szoptatás folyamtának.

Szoptatas kapcsan szerintem legjobb ha felkeszulsz elore. Pl. www.lll.hu, www.szoptatasert.hu. Tudom, konyvbol nem lehet megtanulni, de azert erdemes keszulni ra.

En a budapesti MAV korhazban szultem, ott eleg vegyes volt a csecsemosnover tarsasag, volt koztuk angyal es boszorkany is, de legalabb velem volt ejjel-nappal a fiam es nem volt olyan hogy lerangattak a mellemrol mikor vegre valahara sikerult mellre tenni. Szuloszoban is szoptathattam, a szuleszno segitett, bar nem tul finoman. A noverhivot ha megnyomtam akkor mindig bejott valaki es segitett a mellre helyezesben.

Szerintem a legfontosabb szoptatas szempontjabol hogy olyan korhazat valasszatok ahol nem viszik el idore a gyereket, hanem ha akarod ejjel-nappal veled lehet, es nem tomik cukros vizzel vagy tapszerrel. A tobbibe belejosztok ha van eleg ido probalkozni. Ha bunkok is a csecsemos noverek, a szobatarsak kozott biztosan akad tobbedik gyerekes aki segitokesz.

Nekem 3. nap jott meg a tejcsi, ugy ereztem magam mint [{[{[A HREF=" [link] TARGET="_blank"]}]}]Pamela Anderson[{[{[/A]}]}]. Aztan igazi tejcsarda lettem, szerintem hatos ikreknek is eleg lett volna az elejen. Dani elso nap vegig aludt, masodik nap rendszeresen 3 orankent ebredt, de csucsoritett szajtatas helyett, harmadik napra egesz jol belejottunk, es nem is sebesedtem ki. Bar legnagyobb megdobbenesemre a szoptatas fajt az elejen.

Korhazvalasztasnal nekem fo szempont a baba volt, hogy neki jo legyen. Mert hiaba a hiper-szuper szuloszoba meg szulokad es bordasfal, mosolygo szuleszorvos, ha utana a picinek elete elso napjait tole idegen helyen kell toltenie tavol az anyukajatol, cukros vizzel teletomve.

Szép napot mindenkinek!

Az én tapasztalataim eléggé ellentétesek.

Kisfiam 1996.12.24.-én bújt ki végre 18 h 45'-es vajúdás után. Nem volt rögtön mellretétel, mert akkor még nem volt "szokás"!

Baba-mama szobába kértem magam, de ott Karácsonykor nem volt ügyelet, így hat ágyasba kerültem.

Mivel 2-3 napig nincs anyukának teje (nem így, amikor szülőszobai mellretétel van), állandóan úgy hozták le hogy aludt. Mikor végre sikerült felébresztenem csak úgy bugyogott ki belőle a tej!

Az osztályon jól beetették! Állandóan szóltam, hogy ne etessék, de kikérték maguknak, hogy szó sincs ilyenről! Még hazudtak is!

Volt néhány alkalom, amikor sikerült felébresztenem, akkor meg úgy szakították le a mellemről, mint egy darab papírtörölközőt a gurguláról! Szoptatásban egyáltalán nem segítettek, azt mondták hogy akinek gondja van a fejéssel, az álljon oda a "bocihoz"!

(fejőgép, ami a tejen kívül az összes belső szervedet is kiszippantja hatalmas fájdalmak, kínok közt! Nem tanítottak fejni, inkább megcsinálták!

Három napra rá szóltam hogy sárgul a gyerek, de közölték velem hogy ne aggódjak, nem sárga! Volt már pedig tapasztalatom ebben!

Az ötödik nap felíratkoztunk a hazamenős listára.

Az orvosi vizsgálat után közölték velem hogy sárga a gyerek, ne is reménykedjek!

Na gondolhatjátok!Kivertem a cirkuszt, hogy erről beszélek napok óta!

Másnap ismét felíratkoztunk akkor is csak azért engedtek haza, mert Szilveszterre mindenkit kiszanáltak! Értéken felüli ságasággal mentünk haza. Otthon aztán minden rendbejött, mert akkor szopiztattam, amiklor én akartam, így gyorsabban elmúlt a sárgasága.

Biust 2000-ben szültem ugyanebben a kórházban 2 órás vajúdás után.

Állítólag ekkortájt volt egy nagy botrány a kórház körül!

A szülőszobai szoptatást ekkor sem engedélyezték,

viszont ha szóltam, hogy ne etessék be a gyereket, akkor odafigyeltek hogy lehetőleg az osztályon csak teát kapjon, így mindíg farkas éhesen hozták le. Biababa üvöltött a leghangosabban.

Mindenki Biuson nevetett, mert olyan intenzitással szívott és olyan hangosan kortyolt, hogy a hatágyas szobában mindenki hallotta.

Viszont szinte minden nap bejött egy hölgy, aki megkérdezte, hogy a szoptatással mindenkinek sikerül-e megbírkóznia.

Én már gyakorlott tejcsárdaként nem kértem segítséget, viszon nagyon sok első gyermekes anyukán segített nagy türelemmel.

Egy anyukának utána sem sikerült tejet facsarni a melleiből, de nem azért mert nem kapott meg minden segítséget.

Bius is értéken felüli sárgasággal került ki a kórházból, de nem voltam elkeseredve. Már alaposan belejöttem a kis kínaik helyrehozatalába!

Higyjétek el! A másodiknál már minden sokkal könnyebb és egyszerűbb lesz.

Ajaj! Most nézem hogy mennyit írtam! De legalább egy kis pozitív véleménnyel is tudtam szolgálni.

Ha lehet, szerintem érdemes egy tapasztaltabb anyuka-barátnőt behívni látogatóba, hogy ő segítsen.

Másik topikban már leírtam, hogy nekem azt mondta a csecsemős nővér, amikor sírva mentem hozzá, mert nem tudtam Benjit felébreszteni, hogy csipkedjem szoptatás közben. És amikor megkérdeztem melyik kezemmel, mert a szoptatásnál nem maradt egyik sem szabad, ezzel ment ki a szobából:

- Legyen polip, anyuka, legyen polip!

Ezt míg élek nem felejtem el, és örökre el is veszett a bizalmam.

Abba a kórházba nem is megyek többet szülni, az biztos. Mert ha csak rá gondolok, összeszorul a gyomrom.

Tényleg jó lenne, ha valaki mondana egy olyan helyet, ahol kedves, segítőkész nővérek segítenek az első napok szoptatós gondjaiban, mert akkor a következő csemetét már én is oda vinném a pocakomban.

Jó lenne, ha valaki tudna ellenpéldát is mondani a kórházi csecsemős nővérekre, de sajna én se tudok.

Az egyik éjszakás nővér a fejemhez vágta, hogy éheztetem a gyerekemet, és ha ők nem adnának neki tápszert, akkor folyton üvöltene!

Úgy belegázolt a lelkembe, hogy zokogtam egész éjjel, és anyukám nyugtatgatott a telefonban.

Kimondottan szemét volt a nő, pedig nem tudta, hogy problémák voltak nálam és a Domi se volt az a segítőkész csecsemő. Elaludt, mint megérezte a bőröm melegét, és csinálhattam vele bármit, szunyált édesen. Aztán amikor elvitték, mert lejárt az idő, üvöltött, mert éhes volt.

Akkor nem volt lelkierőm kiosztani a nővért, de ha most elém kerülne biztos megtépném.

Szóval kismamák, ne számítsatok segítségre, reménykedjetek, hogy a gyereketek a 4 nap alatt gyarapszik, és gyorsan hazavihetitek, mert az kórház se nektek, se a babának nem jó hely.

Nekem sem jött össze a szülőszobai szoptatás, mivel Benjit vitték az örzőbe. Amint talpra tudtam állni, mentem, követeltem és megpróbáltam szoptatni még a szülés éjjelén.

A csecsemősnővérekkel kapcsolatban nekem sincsenek jó tapasztalataim. Úgy éreztem fásultak, ha mégis mondanak valamit, inkább kioktatóak, mint segítőkészek. Sajnos másoktól is sokszor hallottam ilyesmit. :( Pedig az első napokon nagyon sok múlna szerintem. De nem okolok őket azért, mert nekem nem sikerült túl jól a szoptatás, az már nem csak rajtuk múlt.

De nagy reformokra lenne szükség jópár kórházban. Odafigyelésre és kedvességre. Ami nincs. És szerintem ez nem azért van, mert keveset keresnek az egészségügyben, mert rengeteg a "kis boríték". Én is előkészítettem az ajándékokat a csecsemősnővéreknek, de végül nem adtam oda, mert több könnyet ontottam miattuk, mint kellett volna.

A kórházról egyáltalán nincs jó tapasztalatom. Engem nem csak, hogy nem segítettek (rám se néztek a roomin-inben, még ha csengettem, akkor se nagyon), még hátráltattak is. Szóval kritizálni, azt tudtak, de, hogy valamit segítettek volna... Ááá. A szülőszobán elvileg megengedték, hogy szoptassak, de mivel szülés után csak sokára hozták vissza a fiamat, így az se nagyon jött össze...

Azt hiszem, kb. 3. -4. napon lövellt be a tejem az első gyerekkel.

Kinek mi a tapasztalata a kórházakról?

Segítenek megtatítani a kismamáknak a szoptatást?

Kértétek, vagy maguktól ajánlották fel a segítséget?

Kinek hányadik napra lövellt be a teje?