Hogyan tudjam elviselni egy hóbortos anyós szeszélyeit? (beszélgetős fórum)

De az, nem is mondtam mást. De... én igazodtam hozzájuk, nem ők hozzám. És én erre külön nagy figyelmet fordítottam. Szóval, amikor a férjem körülbelül 10 órakor bújt ki az ágyból, akkor én már anyóssal egyszer elfáradtam, nem a férjemmel való hancúrozásban. Ez utóbbi lett volna a történet, ha külön házban élünk... :)))

És azt, hogy ennyit segít nekünk, azt ő döntötte el. Ha valamire nemet mond, az a szíve joga. Előfordult már, igaz, ritkán. De én szó nélkül továbbléptem, hiába lett volna szükségem a segítségére, megoldottam máshogy.

Szerintem a mai fiatalok tényleg nagyon sokat várnak el. Én ezt már egy másik fórumon kifejtettem. Sokan gondolják úgy, hogy a házasságkötés után anyósnak kuss. És lehet, hogy ez így durván hangzik, az is lehet, hogy van, aki szépen is meg tudja fogalmazni, de a tény az, hogy a többség le akarja építeni anyóst. Ez a mai tendencia. És nem azt mondtam, hogy mindenki. Csak ritka, aki nem.

És bizony ritka a tisztelet is. És azt is gondolom, hogy bizony magunkat is nagyító alá kellene vetnünk sokszor, hogy megtudjuk, vajon mi milyenek vagyunk. Mert sokszor nagyon fáj az, amit úgy kapunk vissza, mert mi is azt adtuk másnak....

Sehogy!

MENEKÜLJ!

ennél még csak hülyébb lesz és ha a párod nem tartja kordában a "kedves mamát", akkor rámehet a kapcsolatotok...

Ha nem, akkor hatalmas távolság...hogy meglátogatni is min. 1 napi autóút legyen...

sajnos tapasztalatból mondom

Az biztos ,hogy öregebb vagy nálam(bár nem értem ,hogy jön ide a kor),de ,hogy több bölcsességed és élettapasztalatod lenne,az naggyon -naggyon kétlem.:)))

Nem tartom magam sem okosnak,sem bölcsnek,egyszerűen csak leírom amit az életről és az emberekről ÉN gondolok,saját tanulságaim alapján.

Van még mit tanulnom és bizony néha a gyerekeim nagyon jó mesterek ,mert néha,bizony bölcsebbek akár melyik felnőttnél.

Azt hiszem egy célom van velük szemben,nem kinevelni az ősi tudást,egyszerűséget és a magától érthetődő szeretetet és bizalmat ,amivel felénk fordulnak.

Ha egyszer majd nagyobbak lesznek és önálló életet élnek ,majd kiderül ,hogy jól neveltem -e őket.

Tévedsz,nincs bennem se düh ,egyszerűen az őszinte véleményem ez.

Nem vagy se több se kevesebb mint az egy generációval lejjebb lévő emberek.A tisztelet pedig pedig nem megalázkodást jelent egyik részről és nem hatalmat a másikról.Tisztelet csak egyenlő parnerek esetén lehetséges.

Ha lenézed a fiatalokat ,akkor soha nem fogsz tiszteletet kicsikarni ,bármennyire is szeretnél.

Ha tisztelek egy embert ,akkor nem tartom többre magamnál,sem előbbre,egyszerűen tisztelem .

Há peeee azok után ahogy te letámadtál!

Na még ezt muszály volt leírnom.:DD

Mi is évekig együtt éltünk, és közösen csináltunk mindent. Aki épp ráért az főzött, vagy mosott. Amikor megszületett a fiam, akkor lettünk külön konyhán, de sokszor én főztem, mert ő dolgozott. Egyáltalán nem volt teher, kb. 5 évet laktunk együtt. És ha jól látom, mi leszünk, akikhez ha úgy adódik, jöhet is, mert szívesen fogadjuk. Apóst is:)

Szeretem őket, ahogy vannak.:)

Már írtunk ilyet is, de meg is kaptuk a választ:

"Akárhogy is akarod itt adni a jó meny, jó anyós szerepet, "(boszi után szabadon.....):)

Csak szélsőségekben tudtok gondolkodni????? Nem azt mondtam, hogy a beköltöző félnek át kell engedni az irányítást, hanem azt, hogy kölcsönös megértésre, toleranciára elfogadásra van szükség. Főleg akkor, ha már a szeretet nem dominál a kapcsolatban. És azt is írtam, hogy ha magától nem alakul ki egy íratlan "szabályrendszer", akkor le kell ülni, és tisztázni, hogy hol vannak a határok.

Viszont nem lenne tisztességes az sem, ha a beköltöző felet kényszerítenék arra, hogy folyamatosan hálálkodnia kelljen és meghúznia magát, azért mert az Ő sorsa így alakult, hogy rákényszerült az összeköltözésre. Ez egyfajta kiszolgáltatottságot jelent, és az, ha még a fejéhez is vágják, az meg kemény megalázást. Gondolom, ha a Te sorsod alakulna úgy, Te sem örülnél neki, ha ezt hallgathatnád naphosszat, vagy ha megtűrtként kéne élne az életed. A lényeg a KÖLCSÖNÖSSÉG!

Nálunk is após a simulékonyabb... :)) Farsangkor fánkot sütött, máskor meg korán reggel érkezett termoszban friss forraltborral, mert imádom.

Egyébként én tényleg azt szeretem, ahogyan vénboszi megmondja a dolgokat. Van, ami tetszik és van, ami nem. De az a tiszta, ha megmondja. Abból nincsen mellébeszélés, sumákolás. Akkor látja az ember, hogy mi a "miheztartás" náluk. És szerintem hosszútávon ez kifizetődőbb, mint kedvesen esténként úgy bezárni a szobaajtót magam mögött, hogy lenyelem, ami nem tetszik, csakhogy ne bántsak meg mást. A sok tüske egy idő után elviselhetetlenül szúr....

Én is,nagyon szerettem az apósomat,tisztességes ember volt,és mindent megosztott velünk ,ami értékes a mai világban.

A történeteit,a szeretetét,és az otthonát.

Mi pedig ott segítettünk neki ahol csak tudtunk.:))

Talán én. Én igenis szeretem az anyósom. Sokat segít nekem. Tulajdonképpen bármiben, amire kérem. Ha ő kér, én is megyek....

Ja, és az a jó, hogy ő nagyon szókimondó. Kicsit a stílusa hasonlít vénbosziéra, talán ezért is értem őt és amit ír. És kövezzetek meg, de egyetértek vele. Pedig meny vagyok és fiatal. Mi átmenetileg 2 hétig laktunk anyósoméknál, hogy ne kelljen még egy havi lakbért kifizetnünk az albérlet után, mielőtt beköltözünk a házunkba. Én minden reggel felkeltem, amikor hallottam, hogy ő is. Mentem automatikusan a konyhába, segíteni neki. Még szólnia sem kellett. És bár városi lány voltam, mentem utána állatokat etetni, hogy ne egyedül kelljen neki. Kapáltam, gyomláltam vele. És bizony hozzájuk igazodtam. Az ő napirendjükhöz, életükhöz. Takarítottam náluk és mindent csináltam, amit kell. És amit mondott. Ez van.

Mi a baromság? Pl: az hogy az én házamban én dirigálok?Még szép.Ha azt mondom hogy nálam 30 éve az a szokás hogy este 8-kor együtt vacsorázik a család,akkor az van.Mi ebben a hiba?Kit sértek vele?

és pl az én kötelességem miben nyilvánúlna meg?

A tolerancia ott bújik meg,hogy helyt adok nekik,ha akarják elfogadják a rögeszméimmel együtt,ha nem tetszik akkor menjenek másfele,ennyi.

Nehogy azt hidd:))

Szerintem sokan tisztelik a férjük,feleségük szüleit és szeretik őket.Merem remélni,hogy sokkal többen ,mint nem:))

Valaki indítson már ilyen fórumot: Hóbortos a menyem/vejem.Mit csináljak?

vagy

Imádom a menyem/vejem/anyósom.

Nálam jobban senki nem szereti az anyósát!

:)) Az nagyon vicces lenne..:)))

Mert az emberek sokszor ostobák és tele vannak előítéletekkel ,mint ahogy a kép nagyon jól mutatja.

De ne általánosítsunk folyamatosan.

Én azt írtam,hogy kötelességük támogatni a gyereküket ,bölcsességgel ,evvel-avval LEHETŐSÉGEIK szerint .Ez lehet pár jó tanács is ,ha más nem.

A bölcsességbe pedig az is hozzátartozik,hogy nem kényelmet biztosítok nekik,hanem lehetőséget az önálló külön életre.

Folyamatosan EZT állítod, az összes hozzászólásod erről szól!

Elolvasod amit írsz, vagy csak fröcsögsz?

Ez baromság.

Annyira lesarkítod a dolgokat ,hogy szörnyű.

Lehet ,hogy vannak ilyen menyek,de szerintem elenyésző számban ,nem ez a jellemző.

Nem ,nem egyenlő a toleranciával,pontosan az olyanoknak mint amilyen te vagy.Épp az előbb írtad,hogy ha te szívességet teszel,akkor csak nekik vannak kötelességei feléd,mert a te házad és az lesz ahogy te akarod,vagy tévednék?Hol bújik meg itt a tolerancia?

Nem tudom, hány éves vagy, vannak-e gyerekeid, mekkorák, de néha az az érzésem, mintha már anyós lennél, akit megpróbál kihasználni a menye.

Tegnap azt mondtad, nem vagy indulatos, de továbbra is azt érzem, hogy érzelmileg erősen érint téged ez a téma. Anyós, kihasználás .... stb.

Miért?