Hogyan tudjam elviselni egy hóbortos anyós szeszélyeit? (beszélgetős fórum)

Már bocs, de, ha magadra vetted, annak csak Te tudhatod mi az oka!

:))

"Soha ne vitatkozz primitív emberekkel, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal!"

EZt az idézetet mit gondolsz,honnan vettem?Hát ezért nem vagyok jó vitapartner!Pá,további jó vitatkozást kicsikéim!

Magam sem mondhattam volna jobban. Nem értem, mit értettem félre veled kapcsolatban. Én hiszem, hogy ha jó szülők vagyunk, akkor a gyerekünk később is kiváncsi lesz ránk. Nekünk a férjemmel ezt célunk elérni.

Amiről én beszéltem, az más. Néha tényleg leír az ember valamit és a másik kisarkítja. Talán nem direkt, de ő máshogy értelmezi.

Igazad van. Ez a vita tényleg meddő!

Az a tény, hogy valaki átélte ezeket a dolgokat és eltűrte, egy dolog.

Az, hogy a mostani 20-as, 30-asok nem tűrik el, az egy másik dolog.

Én (mint már említettem) nem is ismertem az anyósomat, de más okból meg tudom érteni a panaszkodókat.

Igaza van nazcának: élni és élni hagyni!

Na ettől a beszólástól fordult fel a gyomrom!

Summa summárom: amíg anyósok és menyek vannak sajnos problémák is lesznek.....

Mirinek : itt az idő válaszút elé állítani a férjedet, először próbából. Ilyen kizsákmányoló nem lehet egy anya sem!

"Élni és élni hagyni!"

Tudod hogy mi szokott "szembeszállni"?????

Nem az ellenvélemény, hanem az északi szél, meg az, ha széllel szemben végzi az ember a kisdolgát.

Kellemes zsörtölődést kívánva maradok tisztelettel: "nem mekegő" öregnéne "nem mekegő" őzikéje.

szembeszáll.....már megint kezdődik, tisztára mint egy mérkőzés! :))))

Úgy látszik ő jobb vitapartner. :)

Az őz nem mekeg, mekegni tudomásom szerint a kecske szokott--- ezt a kis kitérőt csupán a fogalomzavar elkerülése miatt tartom érdemesnek megjegyezni.

Ne is haragudj, de ahogy olvaslak, Téged sajnos nem "ötperces" kap el, mert semmi baj nem volna ha valóban csak öt perc lenne az emlegetett "ötpercesed".

Te ehelyett már jó ideje itt vadítod a jónépet a saját begyöpösödött baromságaiddal, nem figyelve s nem tisztelve senki véleményét. Pedig van egy-két nagyon megfontolandó és lényegretörő hozzászólás is lentebb, érdemes volna egy kicsit értőbben nézned (olvasnod) s nem csak a saját vélt igazadat szajkózni.

Nekem van egy sanda gyanúm hogy Magad mindezt az Általad keltett "örvényt" fenemód élvezed, kicsit mazochista jellem lehetsz, de lelked rajta, én se lépek le , merthogy nem olyan fából faragtak, hajrá boszi, jöhet ami csak a csövön kifér !!!!!! :)

Köszi szépen!:D

Csak az ilyen öregnéne őzgidácskája" féléktől kap el az 5 perces...Hm..

Csak bemekeg egyet aztá lelép :DD

Linduskám édes előtted meg emelem a kalapomat",sajnálom hogy nem mindenkit te csináltál!:)))))))

Viccet félretéve,jóleső érzés tudni hogy vannak még ilyen emberek mint te,akik a helyes irányból közelítik meg a dolgokat.Nagyon jó a rálátásod,igaz neked sem könnyen jött,de mostmár látod hogy megérte néha nyelni egy kicsit. Nyeltem én is mint a kanalasgém,mégsem szídtam anyóspajtit soha,s lám most én vagyok a kedvenc menye,pedig van neki rajtam kívül még 3.

Neveltetés kérdése ez?Egyáltalán nem,ez leginkább attól függ hogy én személyesen milyen akarok lenni,mik a valódi céljaim.Kerek 5 évig éltem anyósomékkal,meggyőződésből mondom,hogy még luciferrel is ki tudnék jönni:DDDDDDD

Dehogyis! a pipi az már csoroszlya :)))) legalább olyan vén csoszi mint én.Fertelmesen fortyog és azt hiszi hogy én is:DDDD

Nem zavar hidd el meg tudom védeni az álláspontomat.Kíváncsi vagyok a következő csörtében mi lesz a bedobása?!Bugylibicska,balta avagy tomahwk?Mindegy,ez amit most írtam,ez már vééért kíván!!!

Köszi szépen! Elismerem,több okból is nagyon jellemző rám ez a név,nem hiába választottam :DDDD

Viszont ha már voltál kedves kis őzgiduska ennyire megdicsérni,akkor talán bővebben is kifejthetnéd milyenségemet a te szemszögedből nézve,Nagyon kiváncsivá tettél,szóval hátha tanulok tőled.Szóval milyeh is vagyok én pontosan?

Remélhetőleg meg tudod magyarázni a véleményedet,ha már így beszóltál?!

"Na még ezt muszály volt leírnom.:DD"

Biztos kijön még más is, ne fogd vissza magad:))

Vénboszi: nagyon jó és találó a nickneved, gratulálok hozzá!

Nem kívánok Neked semmi rosszat, csak az jutott eszembe a hozzászólásaid alapján, Isten mentsen meg attól, hogy valaha is ilyenné legyek, mint amilyen most Te vagy.

Folyamatosan félre értetek,pedig annyira egyszerűen fogalmazom meg hogy mit gondolok erről!:)))

Megpróbálom újra és még egyszerűbben.

A szülők feladata az,ha gyermekeket szültek,hogy szeressék,tiszteljék és segítsék abban,hogy amikor felnőnek és tudják mit akarnak,akkor utjukra bocsássa őket.

Amikor ez megtörténik,teljesítette az "élet és a társadalom"elvárásait,akkor újra szabad lesz és ő is élheti az életét újra ,önállóan és teljes életet,a férjével, a barátaival a gyerekei nélkül.

Innentől nem kötelessége semmi sem,mert azokat már teljesítette,de innentől fogva beleszólása sincs a gyerekei életébe,csupán jó tanáccsal ,tapasztalatokkal,vagy ahogyan ő akarja segíthet,de nem mondhatja meg már mit tegyenek és hogyan ,mert már önálló szuverén emberek,saját élettel.

El kell engednie őket ,ez van.

Innentől fogva pedig ki-kinek úgy alakul majd a gyerekeivel az élete,ahogy azt ő alakította.

Ha hálátlan gyerekei lesznek,akkor valószínüleg semmi olyat nem tett az életében ,hogy legyen amiért hálásak legyenek neki.Ha nem segíteenek neki,akkor ő sem segített soha ,ha nem szerette őket ,akkor a gyerekei sem fogják és ha nem tisztelik őt,akkor valszeg nincs is miért tiszteletet elvárnia.

A gyerek szülés nem érdem,anyának lenni egy feladat,ezért nem jár semmi tisztelet.A többi a lényeg ami utána következik.

Szerinted nem lehet úgy együtt élni, hogy az egyik fél se legyen kiszolgáltatott? Csak az van, hogy valaki kinyitja nagyra a pofáját - Tőled a kifejezés - vagy meghunyászkodik? Hol van itt az egymás tisztelete? Nem tudod azt elképzelni, hogy közösen kialakítanak egy olyan rendszert, életformát, ami mindkét félnek nagyjából megfelel, ha már együtt kell élniük?

A "kölkömmel" nekem semmi dolgom. :o))

Másnak a házában, más munkájának az "eredményében" ha rászorulnék, akkor évekig kellene így élnem. Ha rászorulnék, és mástól várnék megoldást, akkor nem nyitnám ki soha a pofám. Pedig az van jó nagy.

Ja, és még valami... Ezt már valahol egy régebbi hozzászólásban olvastam... a kölköm kifejezést. Én is így hívom a fiamat. Sokszor, hogy a kölyköm. Ő meg úgy, hogy a világ legjobb anyukája (a férjem meg a világ legjobb apukája). Eszerint azért érti és érzi, hogy én mit érzek, érzünk. Szerencsére :)