Hogyan tovább? Kimerültem. (beszélgetős fórum)
Szerintem meg nincs.És nem azért veszik fel az anyukák a gyereket,mert ez a divat, hanem mert a "kölyök" nem egy kutyakölyök, hanem egy érző emberi lény, akivel rengeteg dolog történik amit még nem fog fel és semmi más nem tudja megnyugtatni csak az anyukája közelsége.Én is leteszem a gyereket a hordozóba vagy a kiágyba de csak 20-30perceket van el.És én biztos vagyok benne, hogy ez a normális.
Miért gondolod, hogy a régi elavult nézetek a jók?
Szerintem meg van. Az, amelyiket nem szoktatnak fel a szülei. Régebben divat volt nem felszoktatni a gyereket. Olvastam is egy hetvenes évekbeli könyvet arról, hogyan rendszerezzük a gyerek mindennapjait, és abban is az állt, hogy tegyük be a kis ketrecébe, amíg mi a dolgunkat végezzük. Manapság divat az, hogy a gyerek nélkül sehova. Barátnőmék úgy esznek, hogy amíg apuka eszik, addig anyuka játszik a párhónapos gyrekkkel, aztán fordítva. Nem is értem, miért kell állandóan szórakoztatni egy párhónapos kölyköt. Az még igazán ellehetne egymagában, bár addig, míg a szülei esznek. És anyósom is mesélte bizony, hogy amikor a férjem született, be volt téve a kiságyba és senkinek nem volt szabad felvennie, csak meg szabadott nézni, mert a gyerek nagyon rászokott volna a felkapkodásra, és aztán nem tudott volna vele mit kezdeni. Nyilván a kettő köztött van a járható út. És szerintem az is tévedés, hogy egy éves koráig halálra kell foglalkoztatni, mert máskülönben hülye lesz, ráér később is megtanulni a világ dolgait. Én is egy csomót voltam a nagyimmal, aki kapált, tett-vett, nem tanított angolra, verselt állandóan, mégsem lettem elmeroggyant, írtam-olvastam, mire suliba indultam. Szóval a felkapkodásnak is megvan a böjtje erősen.
Köszönöm! Tényleg nem kötözködni akarok!
Ez nálunk is így van.Együtt házimunkázunk a fiammal,mindig ott van körülöttem mióta mászni tud.Most meg 22 hónaposan meg aztán főleg.Ma is mikor főztem ő verte az edényeket fakanállal.Volt ám ricsaj,de jót nevettünk rajta együtt.Ha szundizik ebéd után,nekem is akkor van egy kis pihenőm.
Ez nekem is fura volt.....Ki sem bírnám, hogy ne foglalkozzak vele több órán át...
Kedves kék irisz! Szóval a te gyermeked 8-11-ig 3 órán keresztül egyedül elvolt a kiságyában?Majd délután szintén?Mindezt 6 napos korától! Szerintem te csak a szépre emlékszel!Ilyen gyerek nincs!
Ez gyerekfüggő nagyon. Nálam a nagynál simán ment, nem volt gond, a kicsinél szívtam ezerrel, akkor aludtam ki magam mikor elmentem otthonról...
Szerintem minden gyereknek kell a renszer, az enyémnek is kellett.
Reggel 7-kor keltünk, öltözés, evés 8-kor, majd ment a kiságyba én pedig megcsináltam a dolgomat, 11-kor elaludt, de mindig csak délig, mert ekkor már éhes lett, majd kaja után az egész délutánt együtt töltöttük, ő játszott a kiságyba én meg olvastam, TV-t néztem, illetve, amikor már olyan korú lett együtt játszottunk, stb. Este 8-kor fürdés evés és még játszottunk együtt, 10-kor elaludt és reggelig aludt. És ez így volt 6 napos korától. Az alvásigénye minimális volt, mire oviba ment már nem aludt délután sem, ez elég nagy probléma volt, mert mindig büntiben volt alvás után, de este mindig időben elaludt, sosem volt gond a keléssel és sosem volt hiszti. Tudta, hogy mikor van az ő ideje és azt türelmesen kivárta, pedig mi négyen voltunk körülötte és egész jól beoszthattuk volna az időt egymásközt, de nem tettük pont a rendszer miatt.
Igen, sok szülőnél előfordul ez a probléma, mert tényleg hagyják, hogy a gyerek irányítson.
Ezzel rontanak el mindent, utána meg kikészülnek.
És igen, tudom, miről beszélek, mert nekem is volt egy ilyen időszakom a kisfiam 5-6hónapos korában. Nála igenis húzni kell egy bizonyos határt, hogy eddig és ne tovább. Én meghúztam és nem is bánom.
Egyébként féléves kor után elvileg végig kellene aludniuk az éjjeleket, bár az én Kisfiamról aztán lehetne tanulmányokat írni, mit csinál másképpen, mint a tankönyvben leírtak. :D
Nálunk az éjszakák valószínűleg azért nagyon rosszak a doktornő és a védőnő szerint is, mert nagyon hirtelen, nagyon nagyot fejlődött.
(És ezt abszolút nem dicsekvésképpen írom, sőt.... )
8 és fél hónapos, kinn van 8 foga, ül,mászik-kúszik, áll, kapaszkodva totyog.
És el is hiszem, hogy nálunk ez lehet a gond sajnos.
De remélem, előbb-utóbb eljutok arra a szintre, hogy 4-6 órát is alszik egyhuzamban :D
Addig meg igyekszem együtt végezni vele a házimunkát :)
Ha én főzök, ő is főz(adok neki egy tepsit kanállal, órákig el van vele), ha porszívózok, akkor ő ül a tetején, én meg húzom, ha mosok, ott sertepertél, míg bekészítem a gépbe, közben meg megy a mondókázás, hallgatjuk a zenét, stb..
Persze emellett normálisan is játszik, de így én is szépen el tudok végezni, és nincs az, hogy nem érem magam utol.
Ma is melléfeküdtem és 2-től 4-ig szunyáltunk egy óriásit, amit nem szokott, így meg is lepődtem.
De én igenis lefekszem, amikor ő alszik és fáradtnak érzem magam.
Talán tényleg ez lenne a megoldás a fórumindítónak is.
Nálunk abszolút bejött ez a dolog. A kisfiam okos értelmes és borzasztóan jókedvű gyermek. És még csak elfogult sem vagyok...hihihihihi
És engem nem zavar ha kelnem kell hozzá. Szívesen teszem. Természetesen nem állítom, hogy nem vagyok fáradt de felelősségteljesen ellátom.
Tudom, hogy van ilyen. Rövid óvónői pályafutásom alatt lattam pár dolgok.
Pont erre írtam, hogy nem megfelelően lett kiválasztva a nevelési stílus ha lehet így mondani.
Ugyan is vannak babák akiknek kellene a szabályok, mert Ők olyan "vérmérsékletűek". Ez bizony génjeinkben van.
Egy anya nagyon hamar ki tudja tapasztalni, hogy a gyermekének mi a jó. Tényleg pár hét és megtudod majd különböztetni a sírásokat egymástól, melyikkel mit akar.
Szóval a lényeg, hogy vannak akik igénylik a szabályokat és vannak akik nem tűrik. Na most ha a kisfiú egy olyan természetű aki igényli de nincs akkor jönnek a gondok.
Pont ezért kell figyelni eleinte a rezdüléseit.
Nem is értem, hogy egy 1 éves gyermeknél erre miért nm jött rá az anyja.
Van aki próbálkozott az igény szerinti szoptatással, a gyermek sírós és nyűgös volt és áttért a 3 óránkéntire. A baba kiegyensúlyozott volt. De volt már ez fordítva is szerintem.
Nem beszólni akartam, csak írtam arról, hogy a gyerek temperamentuma sokszor nem olyan, mint hisszük. Anyuka sem akarta elhinni, hogy a gyereke a mamával szépen elalszik, szépen mindent megeszik, nyugodt, mert a mama is az, higgadt, kimért, ezt a vérmérsékletet átveszi a gyerek, vagy nem tudom. Ha az anyja felemelei a hangját, vagdalózik, csapkod, ordít, akkor ezzel a módszerrel válaszol a gyerek is, és ő is hisztissé válik a jelenlétében. Nem tudom, ez más babáknál érzékelhető-e, vagy csak egyedi eset.
Neked van igazad akkor.
Ne haragudj de nem tudok mást mit mondani.
Én a fiammal egyensőlyban vagyok, egyikőnk sem uralkodik a másikon.
Nem feltétlenül van igazad. Adott egy másik kisfiú, egy-két éves. Anyukával hisztis, mamával nyugodt. Miért? Nagyon egyszerű: anyuka kezdetektől lesi minden óhaját, teljesen alárendelte magát a gyereknek, semmilyen házimunkát sem nagyon csinált, nem főzött, mert minden percben a gyerek figyelmét kötötte le azzal, hogy szórakoztassa. Aztán a mama vigyázott rá. Mama főzött, mama mosott, takarított, és ezeket nem a gyerekhez igazította, hanem a gyereket igazította a saját, egyéb teendőihez. Ha főzött, a gyerek egyedül kellett, hogy játsszon, játszott is, nem hisztizett, mint az anyjánál, mert tudta, hogy semmit nem fog elérni vele. Mamánál szabályok voltak. És igen hamar megtanulta ezeket a szabályokat, de amint megjelent az anyja, rögtön átváltott az amúgy csendes, nyugodt kisfiú méregzsákba. Rinyált, hisztizett, csipákolt, míg ki nem harcolta az akaratát. A saját szememmel látom ezt napról napra. A gyerek, úgy látszik, elég hamar rájön arra, kinél meddig mehet el, és akinél lehet, annál be is próbálkozik.
hányszor ébred éjszaka? olyankor mit csináltok?
szopizik? vagy játszik?
Ez az anyuka, nem találta meg az egyensúlyt. A baba nem kiegyensúlyozott és nem nyugodt, az anyuka ideges és fusztrált. Itt szerintem nem lett a gyermek temperamentuma figyelembe véve.
Egyébként az, hogy valaki kel éjjel a gyerekhez az nem egyenlő azzal, hogy hagyja nőni mint a dudvát.
Én is tisztességesen és becsületesen szeretném nevelni a fiam. Csak épp Én fel kelek hozzá, ennyi az egész.
Én sem fogom hagyni, hogy törjön zúzzon.
szerintem nem az éhség miatt csinálja, mert ő már mindent eszik egyébként...azért köszi
Valóban ez sem jó! Kellene egy középút ami mindenkinek jó:)
Ha este tejpépet adsz neki plusz cicit? Tele lenne jobban a pocija és nem lenne éhes..vagy próbáltad már?
Az én lányom azóta nem kel fel mióta ezt csinálom:)
Sziasztok! Én is ebben a cípőben járok, mint a fórum inditója.Arra szeretnék tanácsot kapni, hogy hogyan lehet leszoktatni az éjszakai szopizásról a gyereket (1 éves) ha bármit csinálok addig üvölt amíg nem kap cicit.
Barátnőm elve: mindent a gyerekért. Éjjel felkel hozzá, dallikázik, sétálgat órákig, nappal meg frusztrált. Volt, hogy mások szeme láttára csapkodta az ajtót, ordibált, és olyankat mondott a gyereknek, hogy letöri a kezét, földhöz csapja-indulatból, majd sírt, annyira ki volt borulva, mert napról napra ez ment. Talán ez jobb a babának? Nem hiszem. Lehet, hogy egy drasztikusabbnak tűnő lépés, mint pl. hagyni sírni, elég pár napig ahhoz, hogy aztán mindenki kialudja magát, és a nappalok is vidámabban teljenek. Szerintem sokszor hiszik azt az anyukák, hogy jól csinálják a dolgukat, mert épp abban a szituációban, amiben vannak, az jónak tűnik, de hosszabb távon már nem biztos, hogy az a legjobb megoldás.
Ha az elv működik, akkor csak néhány napig kell sírni hagyni a babát, mert aztán ráhagyja, és alszik szépen. Nyilván ez akkor nem alkalmazható, ha már ez a szülők sokadik próbálkozása, és nem az első. Nekem így logikus, persze lehet, hogy tévedek.
Úgy gondolom, hogy az anyai megérzésnél nincs jobb dolog a világon és ha Te így érzed jónak akkor az a jó a babádnak.
És most megint azt mondom, amit már leírtam, de csak a magam részét:)
A giam pont olyan érzékeny volt, mint az összes csecsemő és pont annyira igényelte a dédelgetlést.
Ha az anyukák nem akarnának különleges gyereket csinálni az amúgy átlagos gyerekükből, akkor semmi gond nem lenne, de manapság ez nagyon nagy divat.
Tehát összegezve: Sem én sem a gyerekem nem hülye, nem érzéketlen, nem szenilis, stb.
Mindketten nyugodt, kiegyensúlyozott emberek voltunk/vagyunk.
Tehát a fiamat is kellett dédelgetni még 10 évesen is, ha olyanja volt, és ő is érzékeny pont annyira mint a többiek.
És most így végig gondolva, a gyerekem azért nyugodt és kiegyensúlyozott, amióta megszületett, mert a szülei is azok, mert olyannak neveltük, azt kapta, amire szüksége volt.
Eddig is keltem és ezután is fogok.
Nincs ebben semmiés abban sem ha valaki nem kel:)
Köszönöm mindenkinek a hozzászolást. Pozitívat és negatívat is. Nekem ill nekünk is voltak terveink,és elképzelésünk a gyereknevelésől mielőtt Bence megszületett. Aztán máshogy alakult,de nem banom. A fórumot nem azért indítottam mert megbántam. De mivel első gyerekem és nincs túl sok segítségünk vagy példa előttünk,tanácsokat kérünk. A fórum erre tökéletes. Vagyok elég érett és tanult ahhoz hogy felismerjem ha valamit elrontok. Megpróbálok javítani rajta. A sírni hagyás számunkra nem megoldás. Ellene vagyok,de értem ha valaki ezt az utat választja. Mi nem. Szerintem ilyen idősen nem kényeztetem el ha ilyen módon szeretem.
Ennek örülök.
Tényleg nem is úgy szántam:))))))))))
Fogalmam sincs milyen leszek, s ahogy mondani szokták: nincs gyerekem, és majd ha lesz, minden felfordul, és a korábbi nézeteimet, határozataimat csuklóból el fogom utasítani, hiszen így, gyerek nélkül könnyű mondani bármit is. Lehet, hogy igaz. Lehet, hogy én is fel fogok hozzá kelni, lehet, hogy elkényeztetem, lehet, hogy nem lesz nekem sem időm mellette semmire, de legalább megpróbálom majd az ellenkezőjét, még mielőtt ez mind bekövetkezne. Aztán majd meglátjuk, hiszen a gyerek habitusától is annyi minden függ. Kíváncsi vagyok, hogyan fogok majd boldogulni. Különben lassan-lassan tervezgetjük, hogy hamarosan kellene egy poronty.
Nagyon jók a meglátásaid.Jó és következetes anyuka leszel,azt hiszem.
További ajánlott fórumok: