Hogyan tovább? Kimerültem. (beszélgetés)

Én nem is vettem idegesnek a hangsúlyodat:)))))

Szerintem mi egyet értünk:))

Az is igaz, hogy Én is elhatároztam, hogy nem kelek éjjel, fogom hagyni sírni ha ez kell hozzá. De ahogy kibőjt a fiam ez mind mind megváltozott és egész máshogy gondolom az egészet.

És tényleg igaz, mindenki úgy csinálja ahogy akarja.

Szerintem is butaság, hogy egy babát el lehet kapatni!

Kukaccnak igaza van! Mindenki úgy csinálja ahogy akarja vagy ahogy gondolja!

Én is úgy voltam vele anno még gyermektelenül, hogy én tuti nem etetem éjjel és nem is keltem fel soha stb..stb...mondtam az okosságaimat. Aztán nem így lett. Más ha ott van a baba veled vagy a másik szobában. Én pl. bármilyen fáradt vagyok akkor is kimegyek a kicsimhez ha sír mert OKA van rá, hogy sír. Legyen az bármi is!!!!

Én azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy hagyjuk sírni, majd megszokja!

A lelkiismeretem nem hagyná...ennyi. Van aki így van aki úgy csinálja. Ezért senkit nem kell megkövezni és a torkának esni!

Nagyban függ a baba személyiségétől is. Ki mennyire érzékeny, mennyire igényli a dédelgetést. Vannak babák akik az első perctől kezdve végigalusszák az éjszakát, mindenféle szoktatás nélkül. Van aki nem, és úgy gondolom, hogyha majd Ő úgy érzi, hogy nem éhes, nem szomjas akkor már nem fog ébredni.

Borzasztó étvágya van a fiamnak, alig bírom etetni, de azt hiszem ez látszik is rajta. Hossza is megvan és a súlya is:)

És tényleg ki kell tapasztalni, hogy melyik baba milyen temperamentumú. Pl sóginőm szorgalmasan kivárta a 3 órát amíg az anyukája meg nem etette. Na a fiam már nem. És nem hagyom sírni, mert miért is hagynám, hisz ha éhes vagyok akkor Én is eszem egy picit. És anyatejből bizony sosem elég. Zöldséget és gyümölcsöt meg húst ehet annyit amennyit akar egész életében, de anyatejet nem.

Köszi! Megfogadom a tanácsodat. Igazából nem sok példa van előttem, a legerősebb az öcsém születése, babakora. 16 voltam akkor, tehát jócskán felfogtam, mi fán terem a gyerek.

Hazahozták, majd anyukám csak két hónapig tudta szoptatni, aztán tápszeres lett. Ő ezt elfogadta, nem lett depressziós miatta, hogy "nem tudja szoptatni, és ezért már ő nem is normális anya". Az éjjeleket átaludta, mivel nem kapkodták fel a próbálkozásaira. Ez jó, hiszen én akkor gimis voltam, sokat kellett tanulnom, és korán is keltem, a húgom szintén iskolába járt, nem hiszem, hogy megengedhettük volna magunknak, hogy hónapokig bőgjön éjjelente.

Alkalmazták nála a kézrácsapást, ha nem értett a szóból, akkor tudta utána, mit szabad, mit nem. Anyukám el tudta látni a teendőket a ház körül, míg ő a babakocsiban volt, vagy a járókában, játszókuckójában, nem bömbölt, hisztizett, tudta, hogy anya főz, mos, takarít, és akkor kár is a gőzért.

Ma ötödikes, nagy fiú, színkitűnő tanuló, értelmes, rendes gyerek. Lényegében nem lett egy elfajzott gnóm, amiért nem keltek fel hozzá éjjelente, megtanították neki, hogy anyának más dolga is van azonkívül, hogy vele foglalkozzon a nap minden percében. Minden olyan természetes volt, nem fordult fel az életünk azáltal, hogy ő lett. Mindig volt ebéd, tiszta ruha, rend volt, anyám kialudta magát...

Itt fordított a helyzet: a gyerekért mindent. És nyilván anyámat egy szörnyű anyának kiáltanák ki, de azt hiszem, ha én oda jutok, inkább csinálnám úgy, mint ő, mert helyesebbnek látom, és járhatóbb útnak. Igazából nem is értem, hogy miért csinálják mások máshogy, azzal a címszóval, hogy úgy jobb, ha folyton kialvatlanok, a gyerek elkényeztetetté válik, és nincs idő feltakarítani, főzni, mosni, mert a baba nem tanulta meg, hogy anya nélkül is létezzen egy picit.

Ezt csak úgy megosztottam, nem céloztam semmire, nem akartam bántani vele senkit, ezt csak egy babátlan nő jövőbeli aggodalmai kapcsán megfogalmazott kismonológként értelmezzük! :)

Egyetértek:)

Én ugyan mindenki tanácsát és véleményét meghallgattam, de csak azt alkalmaztam, ami nekem szimpatikus volt.:)

Fiatal voltam, nekem már nem volt anyukám, akitől feltétel nélkül mindent elfogadhattam volna, de volt anyósom, aki sokat segített:)

Azt hiszem kijelenthetem, hogy jól csináltam, mert van egy 23 éves fiam, aki pont olyan, amilyet szerettem volna belőle nevelni:)

Tehát Mazsinka, minden jön majd és valóban nem kell a gyerek élete mögé sorolni a tiedet, mert ez nem egy verseny, ahol vannak elsők és utolsók. És én sem vagyok vacak anya, a fiam teljesen elégedett velem:) a mai napig és ha nem lesz egy hárpia a menyem, amiben biztos vagyok, akkor a kapcsolatunk a fiammal mindig kiegyensúlyozott lesz. Ja, és persze ne hagyjam ki a férjemet, aki szintén elég jó apa:) És bevallom, én nem mindig keltem fel a fiam nyekergésére, így azt gondolom, hogy csak időnként ivott éjjel, de tudom, hogy a férjem hamarabb ébredt, így elrendezte, később pedig cumisüveg a gyerek kezeügyében és kiszolgálta magát éjjel, így senkit nem keltett fel:)

Nem kell görcsölni és akkor minden rendben lesz:)

Nem, eszembe sem jutott, hogy elkapatod:)

Én leírtam a véleményemet. Ha a gyereked jó súlyban van és egészséges, akkor nincs szükség az éjjeli etetésre. Szerintem.

Az én fiam sosem volt sírós, és sosem evett éjjel. 6 napos volt amikor hazamentünk. Az első éjszakát végig cuppogta, a másodiktól végig aludta az éjszakákat.

A bátyám fiam 3 hónapos koráig éjjel is evett, de nagyon ki volt már sógornőm, ezért tanácsot kért a védőnőtől, aki azt ajánlotta, amit én most. Nem éhes a gyerek éjjel, csak a törődésre van szüksége, amiről le lehet szoktatni.

Tehát én nem állítottam, hogy beteg lesz.

Szerintem itt senki nem állított semmit.

Mindenki elmondta a véleményét és igyekezett a fórumindítónak segíteni. Erről szólt a történet.

Mazsinka!

Ha rám hallgatsz, akkor ne hallgass senkire,mert mindenki igyekszik majd okosabbnál okosabb tanácsokkal ellátni és ha valamit kérdezni mersz, lesz, aki a torkodnak ugrik, de nem kell semmivel, senkivel foglalkozni.

Úgy neveled a gyereked ahogy akarod, senkinek nincs köze hozzá.

Mindenkinek más a véleménye mindenről, de ahogy itt az utóbbi napokban tapasztaltuk, nem szabad megosztani, mert hamargyorsan leharapják éteren keresztül a fejed....

Nekem még nincs babám, és fogalmam sincs, ha lesz, hogyan neveljem úgy, hogy aztán elmondhassam, jól csináltam. Egy biztos: én fogom irányítani az ő kis életét felnőtt lévén, nem ő az enyémet, és attól, hogy otthon leszek vele, még nem csinálok mártírt magamból, egy rabszolgát, azt mantrázva, hogy ez a gyerek érdeke, a gyerek miatt csinálom, így jó a gyereknek...azt nem tudhatjuk, hogy hogy jó neki, amint a mellékelt ábra is muatja. A fórumindító az odafigyelés és szeretet jegyében babusgatja éjjelente a babát, aztán nappal olyan fáradt, hogy nem tud kellőképpen ügyelni rá, és folytonos sérüléseket szerez emiatt. Akkor ez kinek is az érdeke?

E témában Irisszel értek egyet, többször is írta, hogy jó gyerek volt a fia, kiegyensúlyozott, nyugodt baba, és neki is volt ideje mindenre mellette, nyilván azért, mert ő terelgette a baba mindennapjait, nem a baba vette át az irányítást az egész családon. Nem is értem, mi baj ezzel.

Még mielőtt kigondolnád, hogy a fiam rosszul fejjlődik vagy nem egészséges, elmondaném, hogy 8 hónapos és hamarosan 10 kg lesz. Tökéletesen fejlődik, kiegyensúlyozott, okos és értelmes baba.

Nagyon örülök, hogy Te így gondolod, csak annyi, hogy Én máshogy. és ez már évtizedek óta így megy, hogy a 3 óránként etető anyáknak és az igény etető anyáknak különbözik a vélemyénye és egyik sem tudja meggyőzni a másikat a maga igazáról...

Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy egy csecsemőt nem lehet elkapatni szeretettel és odafigyeléssel.

Magán ügy, hogy ki hagyja sírni a gyerekét, ki nem kell hozzá és ki kell hozzá. Csak ne állítsa senki, hogy a másik módszeres car és még a végén a gyerek beteg is lesz. Ezt nagyon nem szeretem.

Csak mosolygok... :)

Nálunk tágabb családban volt egy elkényezetett, hisztérika egyke lány, a sógornőmé. Születésétől kezdve felkapkodták, hurcolták, kényeztették, minden kívánságát lesték. Nehéz terhesség után született, babusgatták. Meg is lett a következménye... akkor mi elhatároztuk, hogy ha valaha lesz gyerekünk, ilyen nem lesz!

Gyerek persze bepróbálkozott: felvettük- csend volt, letettük- üvöltött. Beléptünk a szobába, elhallgatott. Olyan nyilvánvaló, hogy ilyenkor babusgatásra vágyik, az okokat ne firtassuk, akár valós, akár elkapatott szükséglet. Lényeg az, hogy nem mentünk be a hisztijeire, és lőn csoda, abbamaradt! Nagy lelkierő kell hozzá, de megéri kivárni.

Amikor az öcsém született, a következőképp mentek a dolgok: egy-két nap eljátszotta, hogy ok nélkül sírdogál éjjel. Harmadik napon a szüleim ráuntak arra, hogy nyafog, figyelmet követel, még akkor is, ha tele a pocakja, tiszta a pelusa, és az éjjelt szeretné felcserélni a nappallal.

Anyukámék eldöntötték, hogy nem veszik fel ilyenkor. Első nap sírt, második napon is, harmadik napon rájött, hogy mindez hiába, és azóta folyamatosan végigaludta az éjszakákat.

Tudom, a szuperanyák most felhördülnek, de én túlzásnak tartom azt az elkényeztetést, ami a gyerek körül megy. Megnyikkan, anyuka ugrik, csapja fel a villanyt, cirógatja, dallikázik. Naná, hogy másnap éjjel is kikönyörgi, kiordítja magának ezt az édes kis figyelmet, holott az éjszaka alvásra való. Szerintem az anyukák annyira jól akarják már csinálni a dolgukat, hogy átesnek a ló túloldalára.

Ugyanígy volt más dologgal is: csipkedte a bútort az öcsém, csipkedte, szedte szét, lett neki mondva, hogy tilos, nem értette meg, rácsaptak a kezére, attól kezdve nem ért hozzá.

Szóval...az én szüleim ezek szerint sz.r szülők, anyuka3 az anyám, de az éjszakákat mindannyian átaludtuk, én tudtam rendesen gimibe járni, mert éjjelente nem gyerekbőgés hallgatása volt a programom, és senki másnak sem, nem fordult fel a családi életünk, mert jött az öcsém, így nappal is kiegyensúlyozott volt, nem bőgött égnek-világnak, és tudta, hogy mit szabad, mit nem. Mindenkinek volt élete, az öcsém a kiságyban, a többiek a saját ágyukban, az éjjel éjjel volt, a nappal meg nappal.

Többször olvastam már, hogy anyuka azért van otthon, hogy lesse a gyerek minden kívánságát, ha kell, egész éjjel strázsáljon mellette, dallikázzon, etesse, itassa, fordítsa fel a saját életét, és nulla szabadideje legyen, nulla magánélete. Nos, akinek így megfelel, csinálja, de aki kiborul, kialvatlan, és aztán fórumokat nyit arról, hogy romokban hever, az gondolkozzon el azon, amit írtam. És ez nem szemrehányás, csak egy ártatlan gondolat.

És mielőtt az orrom alá dörgölné akárki:

Igen, mindezeket úgy mondom, hogy csak EGY gyerekem van és ő is már felnőtt, tehát régen volt, valamint tudom, hogy az idő megszépíti az emlékeket, mert itt ezt már többször megkaptam és azzal is tisztában vagyok, hála az hoxázóknak, hogy én csak a szerencsének köszönhetem, hogy a gyerekem ilyen és nem annak, hogy én neveltem, hiszen az én gyerekem valószínű, akkor is ilyen lenne, ha magára hagyom 4 naposan és csak így 23 évesen nézek rá újra.

Tehát tisztában vagyok vele, hogy én nem tudhatok semmit, mert nem most vagyok kisgyerekes anya...

Írtam is, hogy csak okoskodásnak fog tűnni sokaknak, de én mindenképp azt gondolom, ha egy gyerek normálisan fejlődik, a súlya rendben van, akkor elég nappal ennie. Persze ekkor lehet cici, de éjjel nem hiszem, hogy terhelni kellene a szervezetét. Most gondolj bele, ahányszor felkelsz éjjel (jó esetben persze nem kelünk fel), minden alkalommal eszel. Hogy fogod reggel érezni magad? A szervezet mikor regenerálódik, mikor pihen? Mikor emészti meg az ételt és mikor méregtelenít. Én úgy tudom, hogy a szervezet ezt éjjel az alvásunk alatt végzi el, ha ezt a biológia rutint megbontjuk, mondjuk egy éjszakai munkával, akkor a szervezet ezt valahogy igyekszik rendezni, de sajnos nem tudja, így jönnek a betegségek.

Ez nem a te kényelmed kérdése, hanem a te gyereked egészségének érdekében kellene alkalmazni, hiszen már nem egy 3 kilós csecsemőről beszélünk, akinek valóban szüksége van a többszöri evésre a fejlődéséhez, hanem egy közel 1 éves vagy ennél idősebbről, akit már rá kellene szoktatni a szokásos életvitelre.

De mondom, ez is csak az én véleményem! Mindenki azt csinál, amit akar, de én így gondolom!

Bocsi, de miért is kellene egy 10 hónapost leszoktatni a ciciről meg a szopiról?

elég nagy butaság szerintem

amíg igényli addig kell szoptatni

Én inkább kelek 1000 mintsem leszoktassam csak a magam kényelméért

Szia!

Szerintem nem okoskodás, amit írsz :)

Ilyenkor elvileg már nem kellene szopizniuk éjjel, ez igaz, de valszeg a cici és az anya testmelege megnyugtatóan hat, ezért kelnek éjjel.

A vizet azért javasolják, mert állítólag, ha huzamosabb ideig azt kap éjjel, akkor rájön, hogy ezért aztán baromi felesleges felkelni éjjel, és nem is fog.

Én (és itt SZIGORÚAN MAGAMRÓL beszélek) szeretném minimum 1éves koráig szoptatni. Én emiatt is vagyok "óvatosabb".

Talán még a felvesz/letesz módszert meg lehet próbálni, bár az elalvási nehézségekben segítség, nem átalvásiban.

Én sem tudok tanácsot adni, mert az én fiam sosem kelt fel éjjel, csak néha, amikor inni kapott. Igaz, tápszeres volt.

És most biztos kapni fogok, hogy ne okoskodjak.:)

Miért kell egy ekkora, sőt sokkal nagyobb gyereknek szopnia? Főleg éjjel?

Én az éjszakai evést sem tartom jónak.

Amikor hazaengedtek minket a kórházból, azt mondták, hogy 3 óránként etessem éjjel és nappal, de én nem tettem. 4 óránként etettem és csak nappal, éjjel pedig csak inni való, ha felkelt. Rögtön hozzászokott, hogy az éjszaka az alvásról szól és ő is aludt, este 10-től-reggel 7-ig, így én is tudtam pihenni.

Esetleg nem kellene leszoktatni a ciciről és az éjszakai evésről? Szerintem már elég nagy ahhoz, hogy éjszaka ne kelljen ennie. Nem tud pihenni a szervezete. Nekünk felnőtteknek sem tesz jót az éjszakai evés és most nem a hízásról beszélek, hanem a biológiai folyamatokról. Én el tudom azt képzelni, hogy egy ekkora gyerek azért nem tud pihenni, mert a szervezete nem dolgozik megfelelően az örökös etetés miatt.

A baba nyűgös, ha nem alszik, ettől aztán még kevesebbet alszik. :)

Nekem egyik lányom sem aludt 1 éves koráig. A nagyobb fordított alvó volt. Nappal akart aludni, este meg állandóan fenn volt,pedig egyáltalán nem evett és inni is csak nagyon ritkán. Nappal nyűgös volt, mert azért a szervezete érezte, hogy ez nincs jól. Mikor egy éves lett, olyan álmos voltam, hogy nem ébredtem fel, mikor sírt. Hallottam valahol félálomban, de egyszerűen képtelen voltam felvergődni. Reggel arra ébredtem, hogy 1 év óta először aludtam 2 óránál többet éjszaka. A lányom végigkacagta a napot, nem volt nyűgös egy csöppet sem. Megbeszéltem a férjemmel, és azt mondta, ne vegyem fel este, ha sír. Mivel kialudtam magam, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne kelljek fel hozzá. A férjem pihenőn volt, így otthon töltötte az éjszakát, ő tartott vissza. Másfél óráig sírdogált, én meg elmondtam magam minden szemétnek. De elaludt, újra végigaludta az éjszakát, és boldog volt egész nap. Másnap este fél órát sírt, utána minden rendben volt. Onnantól kezdve végig aludta az éjszakát. Nyolckor feküdt, és nem ébredt fel reggel hét előtt. Most 11 éves, és hétalvó. :)

A kisebb lányom éjszaka óránként felébredt, hogy igyon egy kortyot a cumisüvegből. Gyakorlatilag már kortyolás közben visszaaludt. Mikor egy éves volt, a következőt tettem. Felkapcsoltam a nagy villanyt, odamentem, de a cumisüveget nem adtam oda, fektetéskor betettem a kiságyba, most megmutattam neki, hogy ott van. Megvártam, míg elveszi. Két éjszaka múlva már csak a kis éjszakai lámpát kapcsoltam fel, mikor odamentem hozzá. Mire odaértem hozzá, már a kezében volt az üveg. Így másnap csak felkapcsoltam a lámpát, nem mentem oda. Azt követő éjszaka pedig aludtam, mint a bunda. Lefekvéskor odakészítettem a cumisüveget, ő pedig ellátta magát. Igaz, hogy gyakran átázott a pelus, de bánta fene, gyakrabban cseréltem az ágyneműt. Később meg már olyan mélyen aludt, hogy fel sem ébredt.

Nem fog ez örökké tartani. :)

Nagyon cuki vagy. Komolyan. :)

Kitartás. Lesz ez még így se :)

Jaj kis drágám, most szívem szerint megölelnélek!:)

Nagyon sajnállak, de sajnos nem tudok tanácsot adni, mert az én fiam nagyon régen volt kicsi.

Nincs valami segítséged, csak annyira, hogy néha kialudd magad?

Ha a Tisza-tóhoz közel laksz, esküszöm átmegyek !

Ismerős, mi sem alszunk túl sokat éjjelente, sőt.

20percenként felsír és igen nehezen nyugszik meg, van hogy cicre sem.

Én is vittem már orvoshoz, védőnőhöz, mindenki azt mondja, a hirtelen mozgásfejlődés miatt van, illetve, hogy éjjel az agyuk nem tud kikapcsolni és pörgeti, újraéli a nap eseményeit. Hogy így van-e, nem tudom.

Mindenképpen pihenj le Te is, amikor lehet. Akár napközben is, és ne aggódj, a főzés, a mosás, a takarítás meg vár.

Viburcol homeopátiás kúpot javasolták még(nekünk nem vált be, de sok mindenkinek igen), illetve a citromfű teát. Ez annyiban hatásos, hogy 6-tól már csak azt adok Neki és 9-10-től alszik éjjel fél 1-ig 1huzamban. Lehet, ez a 3órás alvás már neked is életmentés lenne :)

A cukorral vigyázz(gyümölcscukorral ugyanúgy), mert az rengeteg fölös energiát ad a gyereknek, felpörgeti őket.

Ma voltam védőnőnél, aki most azt javasolta még, hogy vizet adjak neki cici helyett(ahogy azt többen is írták már) és hogy hagyjam picit sírni, illetve menjek be, magyarázzam el, hogy aludni kell, puszi, simi és vissza kijönni.

Szóval nem tudom, de hátha tudsz egy kis segítséget csenni ezekből a tanácsokból :)

És ha 7végén nem dolgozik a Párod, kérd meg, hogy vigyázzon 1-2órát rá, te pedig olvass, pihenj, vagy csak feküdj el egy kád vízben... Esetleg rokonnak, nagymamának odaadhatod még néhány órára.

Illetve esténként(mi heti 3-szor csináljuk) a Férjem fürdik a babánkkal, aztán Ő bemegy vele a hálóba, én meg maradok félórát a meleg vízben, tv-zek, olvasok, pihenek. Az a félóra is Isteni tud ám lenni :)

Szia!

Nem vagy sz.r anya!

Nekem is ismerős az érzés, sosem volt jó alvó a fiam, de nem tudom, most mennyivel tudnám jobban csinálni... lehet semennyivel, mert új dolog mindig van/lesz, amit meg kell oldani egy kicsivel.

Ami eszembe jutott:

sok tejed van? előfordulhat, hogy azért ébred óránként, mert megéhezik? A pihenés, a lelked/kedved javulása megérne annyit, hogy CSAK éjszaka tápizhatna. Gyűlölöm a tápszert és minden mű dolgot, de idővel mégis bevezettem, mert rájöttem, hogy megtérül és a kicsinek is szenvedés ha nincs tele a pocak. Onnantól több időt aludt egyhuzamban, mint előtte, bár így sem lett hétalvó.

Fogzási fájdalmakra nekünk bevált a homeopátiás Chamomilla vulgaris CH15, 3 golyót kell vízben felolvasztani, napi 3 is lehet, de olvass utána nyugodtan.

Gondolkodok még.

Kitartást és sok erőt kívánok!