Hogyan tovább? Kimerültem. (beszélgetős fórum)

Én úgy vettem észre. Máskülönben miért támadnátok? Gondolom, nyugodt gyerek volt, eljátszott huzamosabb ideig a kis kezével, játékaival, amíg az anyja mást csinált. Ha meg bömbölt, nyilván annak is oka volt, de az értelmetlen felkapkodásnak sincs eredménye-gondolom én, de nálam ugyebár csak az öcsém, vagy a közvetlen környezetemben lévő kisgyerekek mutathatnak példát, mivel sajátom még nincs.

Azt veszem észre, hogy az emígy nyugodt, csendben elnézelődő gyereket is sok anya piszkálgat direkt, mint egy kislány a kiscicáját, nyúzza, ahelyett, hogy hagyná, hogy egy kicsit felfedezze önmaga a világot maga körül. Rosszul látom?

Legalábbis mostanában ezt veszem észre. A baba nyugodtan fekszik a kis hordozójában, de anyuka nem bírja ki, hogy ne dallikázzon neki, ne gagyarásszon, ne csipkedje, simizgesse, puszilgassa, mint egy cirkuszi mutatványos.

Szerintem erre szokik rá egykönnyen, és aztán követeli is. Nyilván Irisz babája korán rájött, hogy délelőtt nincs móka, és nem is követelte magának. Attól függetlenül foglalkozott vele, csak nem egész nap. Az öcsémmel sem "foglalkoztak" egész nap, mégis már 3 éves korában le tudta írni segítséggel a keresztnevét, úgy ment suliba, hogy írt, olvasott.

Nem gondolod, hogy ha a több, mint négy éves gyereket "szorong a külön szobában", akkor annak az okát kellene feltárni és megszüntetni,nem pedig kiszolgálni a szorongást, fenntartva ezzel az állapotot?

Egyébként nem merült még fel senkiben, hogy egy éjszaka felsíró kisgyereket meg lehet nyugtatni anélkül is, hogy szükségtelen étellel tömnénk vagy anélkül, hogy felvennénk és órákon át szórakoztatnánk? Megnyugtatásra szorul és arra, hogy lássa, érezze: ha sír, megjelenik a szülő. Nem arra, hogy lássa: ha sír, etetik vigaszképpen ha kell, ha nem és sokat foglalkoznak vele a sírás miatt?

Valaki írta, hogy soha nem elég az anyatejből. Ez NEM igaz. Megvan minden kornak a maga mennyiségi ételszükséglete és azzal, hogy kétszeres mennyiségű tej van beletömve, nem lesz kétszer egészségesebb a gyerek, csak kétszer akkora lesz a gyomra és vigaszevésre szocializálódik.

Kedves Topicindító!

Neked sürgősen alvásra van szükséged, nagy bajokat okozhat a kialvatlanság, nem csak a gyerekeddel kapcsolatosan, hanem a testedben és a lelkedben is. Beszéld meg a férjeddel, hogy legalább három napig, mondjuk most hétvégén ő éjszakázik, te pedig kialszod magad. A gyereked érdekében IS.

Én vagyok porondon?:)))) Akasztják a hóhért?

Miért?

Az én gyerekem már felnőtt.

Ha tényleg elolvastad, amit írtam, akkor meg is értetted, ugye?

A kedvedért újra leírom:

Tehát, amikor kicsi volt a fiam, reggel 7-kor kelt, elrendeztem és utána délelőtt végeztem a dolgomat (takarítás, mosás, főzés, stb.) és délután már vele voltam egy helységben estig, amíg el nem aludt este. És igen, ilyenkor nekem volt időm mindenre, akár olvasásra is.

A fiam nem volt sírós, ha sírt, akkor biztos volt baja és akkor tudtam mit kell csinálni.

Miért baj, ha valaki nem játszik mártírt? Miért baj, ha valaki valóban úgy vállalt gyereket, hogy tudja mit, hogyan kell csinálni? Miért baj, ha valaki jól beosztja az idejét?

Miért ne hinném el, amit írsz? Látod? Én elhiszem, amit állítasz, bár szerintem egy kicsivel nem igazán lehet sem porszívózni, sem mosogatni együtt. Ez csak a mai eszement divatnak felel meg, mert azt hiszik az anyukák, nem tudom miért, hogy akkor jó anyák, ha ezt teszik, de ez nem így van! Akkor jó anya valaki, ha a gyerekét következetesen neveli, meg ad neki mindent, ami a gyerek igénye, és emellett nem feledkezik meg saját magáról sem, hiszen csak akkor tud maradni valaki jó anya hosszú időn át, ha nem teszi tönkre magát.

Te akarsz belémkötni, mert szerinted csak úgy lehet csinálni bármit, ha nyakadba van kötve a gyerek és azt hiszed, hogy ez így jó. Én viselem a kritikát, de te...

Nem tudom miért érzed, hogy nem foglalkozol a gyerekeddel eleget. Lehet nem foglalkozol vele eleget? A gyerekkel foglalkozás nem az amikor rád van kötve egész nap, hanem az, amikor x időt rászánsz arra, hogy segítsd a fejlődését.

Egy csecsemővel sem foglalkozol azzal többet, ha egész nap ölbe van, vagy egész nap ott ülsz mellette. Egy csecsemőt nem tudsz tanítgatni, vele a foglalkozás annyi, hogy eteted, tisztán tartod, levegőre viszed, stb., de vele játszani még sokat nem tudsz, nekik bőven elég, ha időnként megpuszilgatod, megcsikized a talpát, bohóckodsz egy kicsit neki, stb. Ha már nagyobb, akkor többet kell vele foglalkozni, hiszen, már több igénye is van rá.

Én a gyerekem mellett sok-sok könyvet kiolvastam, hiszen tényleg elég nekik annyi, hogy időnként rájuk mosolyogj, megölelgesd, ha már elindul, akkor figyelni, hogy ne essen baja. Én ebben a korában pl. minden olyat, ami baleset veszélyes felpakoltam, ahol nem éri el, a szekrények ajtaját begumiztam, csak azokat nem, ahonnan kipakolhatott és ugye ebben a korban sem kell nekem órákon át tologatnom vele egy kis autót, hanem csinálhatok én is mást, valamint később is, amikor a tanulás a célja a közös játéknak. Nem hiszem, hogy hasznos lenne napi 5-6 órában mondókázni, énekelni, rajzolni vagy bármi, mert azt a gyerek is megunja, sőt elmegy a kedve tőle. Az én fiam mindenféle mondókát, éneket, mesét tudott annak ellenére, hogy ezek a "foglalkozások" nem voltak napi 5-6 órások, csak 2-3 talán, ahogy kedvünk volt. A meséket kívülről tudta, így az oviban sokszor ő mondott mesét a gyerekeknek alváskor, és tanította őket a mondókákra, énekekre, mert olyanokat ismert, amilyeneket sok óvónéni nem. Nagyon szépen rajzolt/rajzol. Mondjuk ez lehet genetika, hiszen én is. Ami érdekelte azt megtanulta tőlem. Pl. kötni, horgolni, varrni:)

Tehát igenis nem kevés az az idő, amit vele töltöttem, akárhogy is próbálja itt valaki elhitetni.

Majd mindenki akkor nyilatkozzon arról, hogy jól csinálta e, amikor a gyereke eléri azt a kort, amit már az enyém elért és látja, hogy hasznos volt e napi 24 órás "foglalkozás".

Mondjuk ez a napi 24 órás foglalkozás nekem sci-fi, hiszen ilyen nincs. Én nem hiszem el, hogy valaki ebben jól érezné magát.

Azt szokták mondani, hogy addig kell szeretni a gyereket, amíg kicsi, mert ekkor van rá igénye, de ha valaki rátelepszik a gyerekére, akkor az ne is csodálkozzon rajta, hogy a gyereke felsős korában már nem igen akarja, hogy anya megjelenjen vele.

Van barátnőm, aki éjjel és nappal is a fián csüngött, a lakás futott, neki semmire nem volt ideje és a fia azt mondta neki, hogy nem akarja, hogy a többiek lássák, hogy együtt vannak. Az én fiam ilyet sosem tett. Ő mindig büszke volt rá, hogy én vagyok az anyja és pont azért, mert én nem telepszek rá, nem kényszerítek rá csak annyit, amennyi szükséges.

kék írisz! Nálam nincs kupi. És tod miért? Mert együtt porszívózunk a lányommal és amikor elalszik és port törölök és felmosok. Ja és együtt mosogatunk mint ahogy előttem írták. És hiszed vagy sem főzök minden nap mert ha a párom hazajön akkor éhes!!

De te azt írtad az előbbi hozzászólásodban, hogy míg a gyerek játszik a járókában te pihensz és olvasol. Na kinél volt/van kupi???

Meg a gyerek miatt sem tehetem meg hogy kupi legyen....

És szerencsémre most már alszik a kislány majd egész éjjel, persze vannak kivételek. És igen kimegyek hozzá ha kell, mert mint írtam OKKAL sír..

És én kitartok!

És még valami: akasztják a hóhért???

Te vagy az az személy itt a hoxán többek között aki mindenkibe beleköt!! Most te vagy porondon...fáj igaz?? Viseld el mint ahogyan mások is elviselik a TE kritikád!!!

Igen, nekem mindenre jutott/jut időm. A lakásom mindig tipp-topp és a gyerekem sem nélkülözött sosem.

És hidd el!, akkor is lehet csinálni ezt-azt, amikor a gyerek fent van.

Ha csak akkor csináltam volna meg egyéb dolgaimat amikor aludt a gyerek, akkor bizony én is a kupi kellős közepén tettem volna, hiszen mint írtam is a gyerekem délelőtt aludt 1 órát, valamint éjjel és ha én ehhez igazodok, akkor bizony nem aludhattam volna szinte semmit és akkor én is nyafoghatnék, hogy de vacak volt az életem, amikor kicsi volt a gyerekem.

Ahogy írod és írtam én is, a gyereknek rendszerre van szüksége és nem azért, hogy az anyuka jól érezze magát, bár ez is nagyon fontos, hanem azért, hogy a gyereknek nagyobb korában ne legyen problémája, hiszen neki is dolga lesz, hiszen megy majd bölcsibe, oviba, suliba és ugye ide sem akkor visszük őket, amikor épp van időnk rá, hanem reggel 8-kor ott kell lenni.

A gyerekkel vagy akkor ha ő a kiságyban van, te meg csinálod a dolgodat, valamint akkor, ha ülsz a szobába a közelében és TV-t nézel vagy olvasol.

hű, az utolsó hozzászólásokhnál kissé meglepődtem. Könyörgöm, mit lehet elrontani egy pár hónaposnál azzal, hogy felveszed, ha sír? SEMMIT! ő ilyenkor még egy kis "ösztönlény", szüksége van az anyai melegségre, közelségre stb, pont ezáltal fogja megát biztonságban tudni, és később emiatt lesz egy magabiztos, kiegyensúlyozott gyerek majd felnőtt.

Azt, hogy szórakoztassuk este 10-ig, valóban a ló túlsó oldala, a legfontosabb, hogy legyen rendszer az életében. De, hogy hogy tud valaki egy pici gyerkőc mellett tévézni + újságot olvasni?! az nem semmi, meg hogy várja ki a sorát?! mi van? hát ilyet még nem is hallottam...

egyszerűen csak kellenek a normális határok, pl nem alszom egy ágyban a picivel, ill egy kisgyerek ne este 10kor menjen már aludni! (mert anyucinak úgy kényelmes, ha gyerek reggel tovább alszik..)

De azt kibírod, hogy kupiban vagy otthon? Vagy azt, hogy nem alszol?

És még azt is elárulom, hogy nekem nem eldobhatók voltak a pelenkáim és még automatám sem volt, akkor, hanem csak egy jó kis keverőtárcsás mosógépem vol, amivel a mosás igen csak eltartott 3-4 órát, hiszen 5x kellett legalább öblítenem, de ezt is meg tudtam csinálni, mert a gyerek nagyon jól el volt a rádió hallgatással és a játékaival:)

És persze azt is gondoltam, hogy megkapom, hogy nem foglalkoztam vele, de ugye tudod, hogy erre azért van szükséged, hogy mentsd magad?

Pont annyit foglalkoztam vele amennyit kellett:)

28-as hozzászólás.

És van. Ha hiszed, ha nem.

Igen, el volt, időnként benéztem rá, de simán tettem vettem.

Délután írtam, hogy vele voltam egy helységben, de semmi gond:)

Biztos voltam benne, hogy ezt mondja majd valaki.

Szerintem nem jók ezek a nézetek sem....

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a saját fülével hallotta amint két anyuka beszélgetett, és az egyiknek 2 hós babája volt, akinek rengeteget sírt a babája...

Azt tanácsolata neki a másik anyuka hogy ki ne menjen hozzá éjjel hadd sírjon majd leszokik róla. És ő elfogadta a tanácsot, hogy ez milyen szuper ötlet.

Na az ilyen anyát tarkón vágnám, ez az igazság!!!

Nem a a baba akart megszületni hanem mi akartuk hogy éljenek. Akkor igenis kötelességünk önmagunkhoz képest a legtöbbet és legjobbat megadni. Én így gondolom!

Anyámék is nagyjából ezt csinálták anno, igaz ott hárman voltunk testvérek, én az utolsó gyerek.

Ebben a nagyis dologban is van valami, hogy nála/vele máshogy működnek a dolgok és a gyerekek ezt tudják. Igaz én azt látom, hogy manapság pont a nagyik azok akik inkább elkényeztetik a gyereket. Igaz lehet ott nincs kert meg hasonlók.