Hogyan lehet elérni a természetes szülést egy kiszolgáltatott kismamának, amikor minden kórházi dolgozó ellene van? (beszélgetős fórum)

Ne haragudj, de nálam ez nem parázás, hanem információgyűjtés.

Szeretném, ha a szülésnél nem csak futószalagon mennének az események, hanem odafigyelnének ránk, hogy mi a babának és nekem a legjobb.

Tudod, én már 2 műtéten is átestem azért, mert ezért fizet a TB nekik.

Elhalt a magzat egymás után kétszer, fél év eltéréssel. Ebből másodjára ikrek. Mondták, hogy menni kell műtétre, és kész. Én mentem. Elvégre nem ment el (egyből) spontán a Kicsi.

Senkinek nem kívánom azt, ami ott történik!

Ezután elküldtek meddőségi szakrendelésre azzal, hogy nem tudom kihordani a babát. Elmentem, mert nem értettem hozzá, és ki ne értene, ha nem a dokik?? Fél évig vártunk egy eredményt, mert nem mondták, hogy addig a többi helyen megcsinálhattuk volna ami kell még, majd még fél évig küldözgettek ide-oda, szurkáltak, a férjemet is megvizsgálták, minden eredmény tökéletes.

"Semmi baja? Nem létezik! Akkor vágunk."

2 műtétre kellett volna elmennem, meg lombik programra, de én inkább elmentem magándokihoz.

Ő 9.000 Ft-ért megvizsgált, és elmondta, hogy semmi szükség nem volt a 2 műtétre, mert a természet mindent elintéz, csak türelmesnek kell lenni. Ha belázasodom, vagy nem múlik a vérzés, csak akkor KELL a műtét.

De hozzátette, hogy az egyik műtétemnél jelen volt (a papírjaim alapján), és ő is ezt a végeérhetetlen problémakeresést kellett volna, hogy tanácsolja, végigmenni mindenen, ami elő van írva. (Egyébként meg minden ilyen elhalás utáni műtéttel csökkentik a teherbeesési esélyeimet.)

De így magándokiként mit tanácsolt?

Próbálkozni kell, és ha egészséges lesz a baba, akkor meg fog maradni. Ennyi!

Most egy makk egészséges 24. hetes kicsi fiú van a pocakomban, aki természetes úton fogant, és nem lettem lombikra ítélve, túlstimulálva, stb..

Értitek, hogy miért van herótom a dokiktól, meg attól, hogy csak azt nézik, hogy milyen beavatkozásból lehet több pénzt csinálni..?

Egyébként örülök minden olyan szüléstörténetnek, ami arra utal, hogy van még remény..

Mint ahogy korábban is írtam, le szeretném zárni a témát.

A császár számának a miértjét a kiskunfélegyházi dokiktól kéne megérdeklődni. Gondolom a két szélsőséges példát választottad ki, mikor a 72%-ot ellentétbe állítottad a 23%-kal.

Én erre sajnos nem tudom a választ, de azt viszont nem értem, hogy miért hasonlítod Magyarországot, Németországhoz.

Mi itt élünk, így teljesen mindegy az, hogy a világ más részén, mi van és hogy van.

Bocs, de azt hiszem én pozitív dolgot írtam... Ha pozitív szüléstörténeteket akarsz, keresgélj a fórumon, vannak itt bőven olyanok is....

De az biztos, hogy a magyar emberek inkább a panaszos cikkeket adják ki magukból, mert így könnyebbülnek meg és úgy gondolják ha megosztják másokkal is, akkor az velük már nem történik meg.

És az élethez sajnos hozzátartoznak a jó és a rossz élmények is....

Azt nem mondhatjuk 100%-ig hogy minden rendben lesz, hisz ez felelőtlenség lenne.

De talán ha pozitívan indulsz neki és nem úgy, hogy a rossz szüléstörténetek maradnak meg benned, ha nem is leányálom lesz a szülés, de minden rendben lesz Veled is és a babával is.

Mit tehetsz ennek érdekében? Na ebbe végképp nem lehet tanácsot adni.... vannak olyan emberek akik 100 ezreket fizettek az orvosnak mégis baj lett és van olyan is aki bement szülni az ügyeletre és minden rendben volt...

Ha nem a szülészorvos nevelt fel, akkor csak akkor tudod meg milyen lesz, ha ott vagy...

Nekem anno az első gyermekemnél azt mondták a terhesség alatt, hogy ne olvassak szomorú történeteket......nem tudtam megállni, de amikor odajutottam, hogy szülök már nem azzal foglalkoztam, hanem a babával.

Legyen problémamentes szülésed és jó egészséget kívánok!

Niki!

Nem tudom eldönteni, hogy te egyszerűen csak nem tudod értelmezni amit annyian neked írnak, mert nem akarod megérteni és a földbe dugod a fejedet, vagy csak simán elképesztően naív és jóhiszemű vagy.

Merthogy nem kevés jó történetet is leírtunk, de te egyiket sem akarod "meghallani" mikor már kiabálnak.Miközben folyton arról papolsz, hogy mindenki csak a rosszat hajtogatja. Ezen a ponton már SZEMBE kerültél a SAJÁT ÁLLÍTÁSoddal.

ÖRÜLJ neki, hogy te mindig jó kezekben voltál.De a te 3 szülésed elhanyagolható mennyiség már ahhoz képest is, hogy MAgayarországon 1 nap alatt hány szülést vezetnek le összesen, az éves szülésszámhoz képest meg aztán pláne. Ezért nem számít hiteles, értékelhető de még reprezentatív mintavételnek sem, amiből olyan következtetést lehetne levonni, amit te, hogy minden orvos a beteg érdkeit nézi minden esetben. Nagyfokú naivitásra vall, ha valaki eme 3 esetből azt szűri le, hogy minden szülés úgy alakul, ahogyan kell és ezáltal minden orvos fedhetetlen erkölcsi hozzáállását tekintve.

Itt még csak nem is az orvosok szakmai tudását bírálták legtöbben, hanem az erkölcsi hozzáállását. Hiába esküdött fel minden orvos, attól még vannak akik nagyívben lesz...ják azt. DE szerencsére VANNAK kivételek. És ezért van választási lehetőségünk. Sokan ha hiszed-ha nem, a presztízs és tekintély miatt választják az orvosi pályát és nem az elhivatottságért. És ennek megfelelően szeretnek fölényeskedni is.

De ha te ezek után még mindig úgy gondolod, hogy minden orvos a lehető legjobban jár el a szülések levezetésekor, és abban semmi megkérdőjelezhető nincs, akkor csak egy dologra adjál magyarázatot. Mert eddig semmit nem tudtál alátámasztani:

Hogy lehet, hogy Kiskunfélegyházi nők 72% alkalmatlan a természetes szülésre, míg a Szent Imre körzetébe tartozóaknak csak 23%-a? Hogy lehet, hogy Magyarországon a nők fele nem képes császármetszés nélkül szülni, és csupán 5%-a gátvédelemmel, míg Németországban 15-20% körüli a császármetszéssel szülő nők aránya és 5% alatt van a gátmetszéses és gátrepedéses esetek aránya összesen.Vagyis a német nők ennyivel jobbak nálunk, hogy 75%-uk orvosi segítség nélkül világra tudja hozni a gyerekét, mert ennyivel rugalmasabb a gátjuk? Mi meg alkalmatlanok vagyunk a szaporodásra?

Ezen a fórumon senki nem vitatta a császármetszés és a gátvédelem létjogosultságát, de ilyen elképesztően magas százalékban nem szabadna előfordulniuk!

Várom a logikus magyarázatodat. De ha nem tudsz rá választ adni, akkor elolvashatod például azt a cikket is, amelyiket valaki itt már belinkelt tegnap és idézett is belőle!

Ezek történetek, amiket meséltek nekem hozzám közel álló nők, saját tapasztalatukból:

- Komplett problémamentes szülés után a babát odavitték az anyának, mire az kijelentette, hogy nem az ővé. A nővérke fel volt háborodva, hogy nehogy már megismerje az újszülött gyereket! De mivel az anya ragaszkodott hozzá, a csuklópántot elolvasta, és kiderült, igaza van. Ezután hozta a másik gyereket, de olyan részeg volt, hogy az anyának sietnie kellett kivenni a kezéből, mert majdnem elejtette.

- Egy ismerősöm évekkel ezelőtt szült, és 1000 felé repedt, (gátmetszés mellett), mert kitolták belőle a babát. Azóta nem tud hosszabb ideig biciklinyergen ülni, a szeretkezés vérrel és fájdalommal jár, mert elcsúszott a gátja, és rosszul forrt össze. Emellett minden menzeszt komoly fájdalmakkal él meg.

- Egy másik ismerősnek nem hitte el a doki vizsgálat után, hogy megindult a szülés abban a pár percben, és vákuumozni kellett. Emiatt szellemi fogyatékos a gyerek, két szám eltérés van a két lába közt, és nyomorék a keze.

Én nem szeretnék így járni, ezt kiküszöbölendő szeretnék véleményeket.

A fórum indítójának más dolga is van, de mivel nagyon kíváncsi a véleményekre, ezért végigolvassa.

Nagyon örülök a szüléstörténeteknek. Van amelyik felháborít, van amelyiktől megkönnyebbülök.

Jó lenne tudni, hogy minden rendben lesz a Kicsivel és velem, és azt, hogy mi az, amit megtehetek ennek érdekében..

Tuti biztos vagyok benne, hogy nem szülészeten dolgozik.

Valakitől hallotta, mert azt egy szóval sem írta, hogy saját maga tapasztalta meg és ismét megy az általánosítás.

Azt hiszem, hogy inkább ezt a fórumot meghagyom a sok okosnak és csak osszátok nyugodtan az észt, szidjátok a kórházakat, az orvosokat, a nővéreket és továbbra is bíráljátok felül a tudásukat és a szakmai tapasztalatukat.

Nem kívánom senkinek, hogy kerüljön olyan helyzetbe, hogy a saját, vagy a hozzátartozója élete kerül veszélybe, ahol ezek a szakmailag és emberileg nulla emberek fogják megmenteni.

Persze abból majd nem lesz hír, hisz az természetes, mert esküdtek fel.

Szóval én itt befejeztem és mindenkinek nagyon jó egészséget és boldog babavárást kívánok.

Nem, nem gondoltam komolyan.. Pff.

Előbb olvasd végig, hogy mit kérdeztem konkrétan, és utána ítélj!

"Lehet-e természetes úton szülni úgy, hogy ha nem muszáj (!!!), ne avatkozzanak bele?"

Úgy látom, hogy egy szülészeten dolgozó nő véleménye hangzott el.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Bár tudom, hogy ők is emberek, és hibáznak, na de nem mindegy, hogy miben..

Borzalmas, amiket írsz.. Meg az, hogy tehetetlenek vagyunk ez ellen..

Ez nagyon jó történet összehasonlításnak.

Örülök, hogy megosztottad velünk.

Elképesztő, hogy jóformán szerencse kérdése kifogni egy olyan dokit, aki tényleg értünk van.

Ezzel én is így vagyok. Soha de soha nem tudnám megbocsájtani magamnak azt, ha valami lenne a babámmal, azért mert nincs ott a szakszerű segítség.

Elítélni ugyan nem ítélem el azokat, akik az otthonszülést választják, ő dolguk. Ahogy írtad is, mindenki dőntse el maga hol szül.

Viszont nekem is volt rossz élményem (a csecsemősökkel) és jó élményem (a szülőszobán) de még is jó érzésekkel gondolok vissza a kórházban töltött napokra. Szerintem nagyon jól körbe lehet kérdezni, és utána lehet járni, hogy adott kórházban melyik orvos az, aki olyan szülést vezet le, amilyet szeretnél. Tudom a pénz... De egy próbát megér konzultálni az orvossal, elmondani hogy az anyagi helyzete az embernek nem olyan... Tudna-e segíteni, stb...

Ahogy vannak rossz hírű orvosk, úgy vannak jó hírű orvosok is.

Ott szülsz, ahol akarsz.

Mindenesetre az elég okos gondolat, hogy otthon nem.

Honnan a jó büdös francból tudhatod, hogy esetleg beleesel-e abba a kevés százalékba, hogy bár problémamentes terhességed volt, de valami a szülés közben mégis úgy alakult, hogy a babával gond lesz. Nem szívesen tenném ki annak, hogy nem juthat azonnal szakszerű segítséggel, ezzel akár az egészségét, vagy életét veszélyeztetve. Vannak olyan esetek, ahol minden perc számít.

Mélységesen elítélem azokat a nőket, akik a saját kényelmük érdekében, otthon szülnek, hogy nehogy valaki úgy szóljon hozzájuk,hogy az a nebáncsvirág lelküknek rosszul essen és depressziósak legyenek tőle, vagy akaratuk ellenére gátat metszenek, ezzel szintén depresszió állapotba sodorva őket.

Az, hogy a gyerek mondjuk oxigénhiányos lesz, az nem probléma, végül is az a lényeg, hogy otthon szültem.

Köszönöm.:)

Szépen megfogalmaztad, amit én is érzek.:)

"Amúgy,amíg nem volt ilyen fontos a gátvédelem,meg a gyógyszermentesség,no,meg a medence, addig is születtek babák,és épek, egészségesek lettek!"

Képzeld!

Még ez előtt volt egy pár ezer év, mikor gyógyszer sem volt, és nem műtöttek, mégis ment a szülés.

De most nem arról akarok beszélni, mi volt az őskorban, hanem hogy ha választani lehet, miért ne lehetne a kettőt ötvözni. Ottvan a segítség, de csak akkor szóljanak bele a szülésbe, ha komplikáció van.

Már nem illegális az otthon szülés..

(De én nem is akarok itthon szülni!)

Csupán azt szeretném, ha választani lehet, ne vágjanak. Ha nem lehet, akkor oké, legyen úgy, ahogy a legjobb a babának és nekem. Ennyi.

Nem akarok itthon szülni.

Azt akarom, hogy kórházban, megfelelő felszerelések mellett szülhessek spontán, de ha kell, be tudjanak avatkozni.

késő van, ugyhogy most csak erre reagálok:

Dr. K. Nikolett, Székesfehérvár. 2011. július, de tudok többről is, de azoknál nem tudom biztosra az orvos nevét.

Utoljára írom le, amit már százszor leírtam.

Azért ez a sok panaszos hangvételű cikk, mert csak panaszkodni tudnak az emberek és sajnáltatni magukat.

Olyan fórumot még nem láttam, hogy valaki a pozitív tapasztalatairól akart mesélni.

Ja és amit még fontosnak tartok, mindenki tegye rendbe a saját lelkét, utána minden egyszerűbb lesz.

Különben másik városban szült nemrég az egyik barátnőm, és az orvos végig benn volt, két nővér sürgött-forgott körülötte, fogták a a kezét, biztatták, hogy meg tudja csinálni-mint a filmekben. Nem kaptak pénzt, mégis emberségesek voltak.

Másik helyen az orvos be sem megy, még akkor sem, ha baj van, aztán mégis várja a borítékot, a nővér lópokróc, nemhogy nem jó fej, de még le is cseszi az embert, mert épp bal lábbal kelt fel. Aki olyan embertípus, az igenis rosszul éli meg ezeket az apróságokat. Én sem szeretném, ha a legsérülékenyebb szituációban beszólogassanak, vagy éppen rámripakodjanak, vagy megfélemlítsenek, fenyegessenek, pénzt csikarjanak ki belőlem, miközben a gyerek élete a tét. Szülés és szülés közt óriási különbségek lehetnek. Nem várok gyertyafényt, rózsaillatot, azt sem, hogy öten ugráljanak körül, de nekem ne fenyegessenek, ne alázzanak meg, csak ennyi lenne az össz kíváságom.

Igen, de ez fordítva is igaz és csak azért írtam le, hogy ne vedjük el a kedvét annak aki szülés előtt áll és lássa mindenki, hogy igen is van ellenpélda.

Nem egyet szültem és soha nem tapasztaltam azokat, amiket itt egyesek leírtak.