Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogy viseled, hogy meghalt a férjed? Ha neked is fáj, gyere, dumáljunk fórum

Hogy viseled, hogy meghalt a férjed? Ha neked is fáj, gyere, dumáljunk (beszélgetős fórum)


19. asalget (válaszként erre: 18. - 4d418e4993)
2009. nov. 30. 15:54

Köszönöm az együttérző soraidat Tamara.

Még most sem könnyebb egy hajszállal sem. Sőt talán még nehezebb minden nap.

Segítenek a barátaim, ez nagyon jó, de attól még ugyanúgy fáj.

18. 4d418e4993 (válaszként erre: 17. - Asalget)
2009. nov. 23. 07:48

Fogadd őszinte részvétem!

Most nagyon nehéz lehet neked,de az idő talán segít elfogadni, beletörődni ebbe a helyzetbe.A barátnőm 26 évesen özvegyült meg. Ott maradt egy 1.5 éves és egy 8 hónapos kisfiúval. Évekbe telt mire össze szedte magát.Kitartást kívánok neked ,főleg ha vannak gyerekeid.

Puszi: Tamara

2009. nov. 23. 07:29

Pénteken meghalt a férjem. nov. 20-án du.

De még nem bírom felfogni. Mintha egy rossz álom lenne. Daganatos betegsége volt, de reménykedtünk a gyógyulásban, mert óriási élni akarása volt.

Úgy érzem csak egyre rosszabb. Most rosszabb, mint tegnap volt. Mit lehet ilyenkor tenni?

Tudom, hogy nem szenved tovább és neki már ez megváltás volt. De képtelen vagyok elfogadni...

Nagyon nagyon fáj.

16. mamo55 (válaszként erre: 12. - D4a2436008)
2009. nov. 17. 19:13
Én is próbáltam egy kapcsolatot, de nem volt hozzám való az illető, rá kellett jöjjek. A gyerekeim is mondják, hogy keressek magamnak valakit. Hát azt meg hogyan kell? Olyan helyen élek, ahol a népesség 1800 fő. Ebből 1000 lehet a nyugdíjas. Nem járok sehova, hiszen egyedül hová menjek? Most 54 éves vagyok. Harminc évet éltem a párommal.
15. mothertiger (válaszként erre: 14. - Gonoszdi)
2009. nov. 17. 18:59

:(

Nagyon sajnálom!

14. gonoszdi (válaszként erre: 10. - Mothertiger)
2009. nov. 17. 18:54
28 éves volta fia amikor megnősült. Nem kapkodta el. Én voltam neki az első és az utolsó felesége. Megértem milyen az amikor valaki elveszti gyerekét. Sajnos én az első szülött kislányomat vesztettem el.Mai napig nemtudom túltenni magam ...
2009. nov. 17. 18:45

Tiszta szívemből sajnálom, ami veletek történt. Az én párom teherautón dolgozik, ezért nap mint nap aggódok érte...


Nem tudom, hogy mit jelent neked, de én minden jót kívánok a további életedben! Tudom, hogy semmi nem pótolhatja a férjed hiányát... De az emléke örökre veled marad!

2009. nov. 17. 18:39

Nekem 98-ban halt meg,a ferjem.Ott maradtam,4 gyerekkel.Egyszeruen,nem is tudtam,mihez kezdjek.

Az idosebbik fiam dolgozott,a kisebbik,es a ket lanyom kozepiskolasok voltak.Hianyzott,mert mindent megbeszeltunk,mindenhova egyutt mentunk,nagy ures ter maradt utana.De bekellett latnom,hogy a gyerekek miatt menni kellett tovabb az eletnek,felkellett nevelnem oket.Mikor mar bulikba jartak,jottek a hetvegek,szilveszter,sajnos egyedul voltam,nem volt tars,akire tamaszkodhattam.2002-be,kijottem,

latogatoba,edesanyamhoz,ocsemhez,es az ujboli kijovetelemkor,2003 szilveszteren,megismertem,a mostani ferjemet.Tavasszal lesz 5 eve,hogy hazasok vagyunk.Nem lehet elfelejteni,azt a 24 evet,amit egyutt toltottunk,de gondolni kell az idosodo korunkra is.A gyerekek kirepulnek,es ott maradnank egyedul.

11. mamo55 (válaszként erre: 10. - Mothertiger)
2009. nov. 17. 18:27
Igen, biztosan igazad lehet, neki is rettenetes lehetett, hogy elveszítette a fiát, előtte meg a férjét. Mindkettő infarktusban halt meg, hirtelen, én még csak 48 éves voltam. Nagyon sokat segített volna, ha lettek volna barátaink, de akkor, a 3 gyerek mellett, ebben a rohanó világban erre nem volt idő. Talán könnyebb lett volna, ha ki tudom dumálni magamból a problémáimat.
10. mothertiger (válaszként erre: 9. - Gonoszdi)
2009. nov. 17. 18:13
Az ilyen anyós szerintem úgy érzi, hogy a menye elvette tőle a fiát, és annyi időt vett el kettejüktől, amennyi ideig a házasság tartott. Egy anyának nyilván fáj, ha túléli a gyerekét, de szerintem az ilyen anyósok részéről ez túlzás és ostobaság... Főleg, ha előtte normális volt a kapcsolat vele.
9. gonoszdi (válaszként erre: 7. - Mamo55)
2009. nov. 17. 18:10
Nem foglalkoztam anyósommal.Ittvoltak a fiaim (4fiam),velük foglalkoztam. Elvégre nekik is fel kellett valahogy dolgozni,hogy apukájuk már nincs többé. Nem is mentem el hozzá. Gyerekeimet sosem tiltottam el tőle.De nem akartak elmenni hozzá.Anyósom szinte már nem is úgy viselkedett a fiaimmal mintha unokái lennének.Pedig még élt a férjem,csak már nemtudott beszélni ,járni.Én fiaim már nemkaptak ajándékot szülinapjukra,karácsonyra,névnapjukra. Férjem betegsége elött kapta. Többi unokái mind kaptak ajándékokat,csak én fiaim nem.Rosszúl esett a kisgyerekeknek,de én megadtam nekik amit csak tudtam.
8. mamo55 (válaszként erre: 6. - Klimpírozi)
2009. nov. 17. 18:04
Tudod én sem hisztizek, siránkozom, teszem a dolgom, de nagyon egyedül vagyok. Az én 3 gyerekem már mind külön él tőlem, van családjuk, néha látogatnak, ha idejük engedi.
7. mamo55 (válaszként erre: 3. - Gonoszdi)
2009. nov. 17. 17:57
Ez rettenetes, hogy tudtad ezt feldolgozni? Az én anyósom nem bántott, de azóta nem jár hozzám, telefonon köszöntjük egymást, én néha meglátogatom, akkor kedves velem, de nagyon hiányzik a régi "nagy" család
6. Klimpírozi (válaszként erre: 1. - Mamo55)
2009. nov. 17. 17:53

kulturáltan, kellő fegyelemmel.. a lányomra és a feladatokra koncentrálva hiszti , siránkozás, panasz nélkül..hogy másképp?

/ 7 éve /

2009. nov. 17. 17:44
Nekem a volt férjem, a gyerekek apja halt meg november 1-én...
2009. nov. 17. 17:42

Bár nekem nem a férjem, de a gyerekkori legjobb barátom halt meg autóbalesetben. Egymás mellett laktunk, együtt nőttünk fel, és borzasztó elfogadni h nincs többé! :)

Gyakran, minden héten kimegyek a sírjához, és hiszem h "lát"...

El kell fogadni, ő már teljesítette a küldetését, amiért erre a Földre jött. Most máshol van dolga! :(

3. gonoszdi (válaszként erre: 1. - Mamo55)
2009. nov. 17. 17:39
Én férjem 12 éve lesz dec.23.án,hogy meghalt. Sokáig nemtudtam feldolgozni.Főleg az is rátetézett ,hogy anyósom azt mondta egyik ikerfiamnak,hogy bárcsak anyád lett volna beteg és ő halt volna meg(nekem kellett volna meghalnom).Elhiszem,hogy fájt fia elvesztése.De nekem is fájt férjem elvesztése.Amikor a fiam elmondta,hogy mit mondott anyósom,ennyit mondtam:nemkivánom halálát,éljen egészségben jó sokáig.Ugyebár átok visszaszáll.Bizony 1 év múlva szívbeteglett,2 éve,hogy meghalt.
2009. nov. 17. 17:34

Fogadd őszinte részvétem!


El sem tudom képzelni, mennyire fájhat neked a halála.

Nekem egy volt barátom halt meg, szakításunk utáni évben. Az is nagyon fájt, bár csak néhány hónapig voltunk együtt... Még mindig sokat gondolok rá, holott már az arcára sem emlékszem. Még egy képem sincs róla...

2009. nov. 17. 17:31
Hat éve meghalt a párom, de még ma is nagyon fáj. Kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá, ahogy most élek? Ti hogyan dolgoztátok fel, vagy egyáltalán fel tudtátok dolgozni az özvegységet?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook