Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogy vezessem rá a 2, 5 éves fiam az enyém-tiéd fogalomra? fórum

Hogy vezessem rá a 2, 5 éves fiam az enyém-tiéd fogalomra? (beszélgetős fórum)


1 2
32. egypt (válaszként erre: 30. - Sokimm)
2012. szept. 6. 09:56

Nem akarok itt ebből vitát, mert nem erről szól ez a fórum, az előttem szóló úgyis leírta, amit én is gondolok.

Számtalan eset bizonyítja, hogy odacsapás nélkül is lehet gyereket nevelni, sok ilyen kisgyereket ismerek, és semmivel sem neveletlenebbek vagy szófogadatlanabbak a társaiknál, sőt... A veréstől, odaütéstől pedig egyetlen gyerek sem lesz jobb, ezt elhiheted.

A 2. ponthoz: Mindig ezzel jönnek, hogy a veszélytől kell megóvni, pedig az esetek 99%-ában nem azért kap a gyerek, mert veszélyes dolgot csinál, hanem mert nem tetszik a szülőnek a viselkedése, hisztizik, nem fogad szót, stb... Érdekes módon nálunk soha nem volt probléma abból, hogy a gyereket hogyan óvjam meg a veszélytől, odaütés nélkül is megértették és megtanulták, hogy nem nyúlunk a konnektorba, nem szaladunk ki az útra, srb... . Én abból indulok ki, hogy a gyerek nem egy primitív, buta kis állat vagy "kiforratlan", tökéletlen valaki, aki csak az odacsapásból ér, hanem egy értelmes lény, egy tökéletes gyerek.

4. Mindent tanulnak, utánzással tanulunk. Szerinted magától kezdi el használni az általad leírt kifejezéseket, ugye nem gondolod ezt komolyan? Még szép, hogy hallja és eltanulja, mint minden mást.

A csapkodást eltanulja az óvodában is (az enyém akkor kezdte), de ha otthon nem lát erre példát, nagyon hamar leszokik róla, mert nem kap megerősítést.

31. tündér74 (válaszként erre: 24. - Sokimm)
2012. szept. 6. 09:39

Szerintem a legegyszerűbb, legprimitívebb "megoldás", ha jól odacsapunk a gyereknek. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat.

Azért egy szülőnek ennél jóval kreatívabbnak kellene lenni.

Azért is,mert a gyerekek imádnak utánozni, különösen azokat, akiket szeretnek és tisztelnek.


Én is azt tapasztaltam egyébként, mint egypt. Azok a gyerekek szófogadatlanabbak, agresszívebbek, akiket csapkodnak ezzel-azzal az ürüggyel.

30. sokimm (válaszként erre: 28. - Egypt)
2012. szept. 6. 08:34

Korrekt ellnérv! :)

1."mert a férjemet sem ütöm meg"

a férjed "kész termékként" került a házastársi kapcsolatotokba, és nem úgy keltél egyik reggel, hogy az agresszív, verekedős férjed, egyszercsak "megjavult"... ilyet választottál, azért nem kell verned. A gyerek kiforratlan, és:

2."Mert gyengébb nálam és ki van nekem szolgáltatva, és visszaélhetek ezzel?"

Nem azért kell rácsapni a kezére, mert hatalmi játszmát játszol, és hogy érezze nap mint nap, hogy "ki az úr a házba"... hanem, hogy olyan dolgoktól, gyorsan, és világosan megóvd, ami később nagy bajokat okozhat az életében. (akár közvetve, akár közvetetten)


3."Attól, hogy valaki nem alkalmazza a "fizikai nem szabad"-ot, az nem azt jelenti, hogy nem is neveli a gyereket." ez lehet igaz is, bár kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. :\ (elnézést)

nem azt mondtam (ISMÉTLEM), hogy verjétek a gyereket, mert az JÓ, hanem hogy ha úgy alakul, egy apró pofon, javíthat a helyzeten...


4."ugyanúgy alkalmazzák ezt a társaikkal szemben is." a rossz dolgokat nem tanulja a gyerek... a "nem!", a "akarom", és a "az az enyém" kifejezést is tanulták másoktól? :)))) a csapkodáshoz sem kell semmiféle szülői rossz példa... egyszer jöjjön rá, hogy az "erősebb kutya b..." mondás igaz, és ne legyen szociálisan érzékeny, vagy értelmileg kiforrott, és máris jön a fizikális bántalmazás, a korabeli emberekkel, vagy a rászorultakkal szemben...


(szerintem még témánál vagyunk. Ha tévedek, javítsatok ki! :) )

29. drazsegur (válaszként erre: 28. - Egypt)
2012. szept. 6. 07:42
nálunk a büntetés fő-fő formája, ha harmadján kérem meg, és nem csinálja akkor sem, hogy mész a kispadra (ami valójában egy macis sámli) a beépített szekrény előtt. Néha elég, ha csak mondom, és megtenni nem kell, mert szót fogad. Az egyetlen szembetűnő dolog, aminél ez sem működik, pont az, amire a kérdés irányul. Nem kis droidot szeretnék nevelni, hanem egy egészségesen kiváncsi, kalandor gyermeket, aki azért a keretekkel tisztában van.
28. egypt (válaszként erre: 24. - Sokimm)
2012. szept. 5. 23:53

Fizikai nem szabad=verés? (Kézre ütés, stb...)

Én ezt azért ellenzem, mert a férjemet sem ütöm meg, ha valami rosszat csinál, ő sem üt meg engem, más felnőttet sem ütök meg semmiért, sőt más gyereket sem, akkor a sajátomat üssem meg, csak mert megtehetem? Mert gyengébb nálam és ki van nekem szolgáltatva, és visszaélhetek ezzel? Ha valaki csak jelképesen legyinti meg a gyereket, az nem ér semmit, max. a gyerek megalázónak érzi. Csak akkor van visszatartó ereje, ha fáj, ez meg nekem visszataszító. Tőlem ne féljen a gyerekem és ne azért fogadjon szót, mert fél az általam okozott fájdalomtól. Attól, hogy valaki nem alkalmazza a "fizikai nem szabad"-ot, az nem azt jelenti, hogy nem is neveli a gyereket. vagy szabadon neveli. Létezik millió más nevelési módszer is, csak sok anyukának egyszerűbb odacsapni, mint elgondolkodni, hogy mi mást lehetne helyette alkalmazni.

Egyébként azok a gyerekek, akiknél ezt a remek módszert rendszeresen alkalmazzák, ugyanúgy alkalmazzák ezt a társaikkal szemben is. Mindig meg tudom mondani a játszótéren, melyik gyerekek azok, akiknek néha odacsapnak. Sokkal agresszívabbak, mint a többiek.

Én is csak leírtam a véleményemet egy kis "ébresztő" jelleggel, a fórumnyitótól pedig bocs az OFF-ért...

27. egypt (válaszként erre: 2. - Sokimm)
2012. szept. 5. 23:41
Valóban nem, ez az idomítás kategóriájába tartozik...
26. fbf357da85 (válaszként erre: 20. - Drazsegur)
2012. szept. 5. 23:38

nem rád értettem, hanem arra, aki azt az értelmet kereste a hozzászólásomban, hogy a szülőket kritizálnám, hogy ők milyen rosszul csinálják a dolgokat.


holott nem erről volt szó, csak van, akivel a rosszindulata ezt láttatja...


arra próbáltalak rávezetni, hogy teátrálisan játszáttok el hangosan, hogy "kedves apa, ideadod nekem a xxx dolgot" "hát persze" "nagyon szépen köszönöm", stb. ha többször látja, akkor ez rögzülhet benne.

nektek nyilván a házasságban tök természetes, hogy nincs enyém-tied. de a gyerek nevelése kedvéért kis időre be lehetne ezt vezetni. szerintem megér egy próbát, még ha fárasztó is. sokkal célravezetőbbnek tartom, mint a s..reverrést meg a büntetést.


aztán ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. :)

25. drazsegur (válaszként erre: 24. - Sokimm)
2012. szept. 5. 20:10
ez is egy vélemény. Én magam más utat választottam, nem a csapkodósat. Nem tartom magam modern szülőnek, van akinek ez, van akinek egy másik út a megfelelő. Ja, és a gyerekem nem nyúlkál a konnektorba, sütőbe. Attól, hogy fizikális kényszert nem alkalmazok, még lehet célravezető. Szerintem minden szülőnek megvan a problémája, amit már saját kútfőből nem biztos hogy meg tud oldani, ezért kér tanácsot, és ezek közül kiválasztja a személyiségéhez legközelebb állókat.
24. sokimm
2012. szept. 5. 19:43

sose értettem, hogy a "modern" szülők mért óckodnak annyira a fizikai "nem szabad"-tól? (költői kérdés, mert sajnos tudom a választ...)


mielőtt azt mondanátok, engem életemben 1 ütöttek meg a szüleim... de akkor megérdemeltem. Jah és nem neveltek elkényeztetettnek, ezért nem kellett soha kezetemelni rám. De ha majd a konektorba nyúlkál, akkor is ilyen türelemmel, és szeretettel viszonyuljatok hozzá. (jah, hogy SEHOL SEMMI veszélyforrás nincs a gyerkőc körül? Értem... neveljük buborékba, és akkor jó lesz. :) asztmás, allergiás, és még levegőérzékeny is lehet. Nah és a szocializációs dolgokat is megtanulja majd magától... Majd ha öregek lesznek az ilyen szülők (akinek ne inge, ne vegye magára kéremszépen!), ne várjanak csodát, hogy nemhogy át nem adják a helyet, de még a lábukra is lépnek a "szabadon nevelt anyukám" gyerekek.


(nem bántó szándékkal írtam le a véleményemet, hanem egy kis "ébresztő" jelleggel, mert olvastam pár fura dolgot tőletek. :) )

23. tündér74 (válaszként erre: 20. - Drazsegur)
2012. szept. 5. 11:04
Sajnos mást nem tudsz csinálni, mint továbbra is türelmesen magyarázol, idővel úgyis változni fog a helyzet:)
22. tündér74 (válaszként erre: 13. - Drazsegur)
2012. szept. 5. 10:45
Ebből látszik, hogy nem mindenki szakember, aki gyermekekkel foglalkozik.
21. Mandula71 (válaszként erre: 19. - Fbf357da85)
2012. szept. 5. 06:20

Nem téged minősítettelek, hanem a véleményedet. A kettő nem ugyanaz.

Azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy a gyerekek utánzás útján tanulnak és nyilván a szülők az elsődleges példák. De azt azért nem fogom elhinni, hogy a jelen problémában, amit a fórumindító felvetett, otthon kell keresni a hibát. Ebben az életkorban sajnos-nem sajnos, MINDENKITŐL tanulnak-másolnak, nem mellesleg pedig nincs türelmük még várakozni. Ha figyelmesebben olvastál volna, kiderül, hogy a kisgyermek kér, csak éppen nem várja meg a választ, hanem elveszi a kiszemelt játékot. Nem fogod tudni megmagyarázni nekem, hogy ez a szülők hibája...


Miután ez egy nyílt fórum, akkor és annak válaszolok, akinek kedvem tartja, ezt nem te fogod nekem megszabni. Ha neked ez nem tetszik, lehet menni zárt fórumokra és ott olyanokkal beszélgetni, akik mindenben egyetértenek veled és bólogatnak.

20. drazsegur (válaszként erre: 19. - Fbf357da85)
2012. szept. 5. 06:18
nem tartom magam butának, és tudunk viselkedni is. nem kapkodjuk ki egymás kezéből a dolgokat kérés nélkül...és nem nyúlhat veszélyes dolgokhoz. A kérdés nem is erre irányult. Csak egyszerűen érdeklik az új játékok és nincs türelme kivárni, amíg odaadják neki. Erre keresem a megoldást. ne haragudj, igaz, nem nekem címezted a választ, de muszájnak éreztem leírni. kicsit sarkítottnak érzem a válaszod. remélem, megütöttem a szintet, amit még válasznak minősítesz...
19. fbf357da85 (válaszként erre: 18. - Mandula71)
2012. szept. 4. 22:41

mielőtt én is leírnám a véleményem rólad (buta emberek első reakciója: a másik látatlan, kapásbóli minősítgetése), még az öreg - isten nyugosztalja - ranschburg jenő vélekedése is az volt, hogy a kisgyermekek erős utánzási képességgel tanulják el a szülőktől a mintákat.


ha ezt nem érted, meg miért írtam azt, amit, leszel szíves megkímélni a válaszaidtól. kösz.

18. Mandula71 (válaszként erre: 16. - Fbf357da85)
2012. szept. 4. 21:54
Jézusom... Akkor szerinted minden 1-2-3 éves gyerek azért veszi ki mások kezéből a játékot (vagy akármit), mert otthon is ezt látja??? Te sem láttál még közelről gyereket...
17. 117b1693d0 (válaszként erre: 13. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 21:28
Nekik biztosan jobb lenne:)
2012. szept. 4. 20:42

otthoni példa mindig iránymutató


apuka anyukának: odaadod a mobilodat?

anyuka apukának: megkóstolhatom a vacsorádat?


a gyerek utánozza, amit otthon lát.. nem túl "közös" az életetek véletlenül?


mindegy is, játsszátok le ezeket a párbeszédeket. bármi, ami a férjednél van, sose vedd ki a kezéből, és fordítva. el kell kérni.

15. Pan Dóra (válaszként erre: 14. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 20:37
Ennek örülök :))) Ha esetleg olyan dologhoz nyúl, ami tényleg nem neki való, netalántán veszélyes, akkor simogasd meg, szeretetteljesen, de határozottan vedd ki a kis kezéből, és mondd, hogy "ez apáé", "ez anyáé", és tedd a tárgyat olyan helyre, ahol nem fér hozzá :)))
14. drazsegur (válaszként erre: 11. - Pan Dóra)
2012. szept. 4. 20:14
megnyugtató olvasni :D
13. drazsegur (válaszként erre: 10. - Tündér74)
2012. szept. 4. 20:14
köszi :-) csak a dadusok mondták, hogy már kellene tudnia...
12. f3000dc5ef (válaszként erre: 1. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 18:10
szuper ötlet: hagyd még nőni egy kicsit......
11. Pan Dóra (válaszként erre: 1. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 14:21

Teljesen normálisan viselkedik a gyereked! 2,5 - 3 éves korra alakul ki az éntudat, amikor a gyerek már egyes szám első személyben beszél magáról, és ennek függvényében fogja majd megérteni a enyém -tied-övé fogalmát is. Tehát amit most tanítani szeretnél vele, az korai :)))


Egyébként még a kiscsoportos óvodások is "önzőek", ami megtetszik nekik, azt simán kiveszik a másik kezéből. Az ilyen "hatalmi harcokba" nem szerencsés mindig beavatkozni, mert a gyerek ekkor kezd megtanulni harcolni a maga igazáért, és ha már idejekorán letörik a küzdelmét, később nem értik a szülők, mitől lett nyámnyila a gyerekük... a kezére nehogy rácsapj! :)

10. tündér74 (válaszként erre: 1. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 11:40

Szerintem a gyermeked teljesen korának megfelelően viselkedik, kb. 3 éves korra értik meg igazán, mit jelent az, hogy ez az enyém, az pedig a tiéd. (persze itt is vannak gyermekek között különbségek)

Ebben a korban a legfontosabb ő saját maga, az ő vágyai és igényei. Ez a korszak is átmeneti, a kor előrehaladtával úgyis változni fog a helyzet.

Szerintem jól csinálod, elég ha mesélsz neki ezekről a dolgokról, türelmesen magyarázol, ennyi elég egy 2 és fél évesnek.

A kézrecsapást én mellőzném (nem jó példamutatás), abból nem sokat tanul a gyerek, legfeljebb ő is elkezdi csapkodni a társait.

9. drazsegur (válaszként erre: 6. - Mandula71)
2012. szept. 4. 08:41
ez sem rossz, köszi :-)
8. drazsegur (válaszként erre: 5. - Homern)
2012. szept. 4. 08:40
nálunk sajnos minden csúszott, mert mikor másfél éves volt, akkor először csak feküdnöm kellett veszélyeztetettként, majd utána 3 hónapig a terhespathológián voltam. Férjem volt itthon vele egyedül. Az egy szem nagyi meg havonta egyszer jött le hozzájuk, testvéreink meg nincsenek.
7. Mandula71 (válaszként erre: 6. - Mandula71)
2012. szept. 4. 08:31
*syerintem NEM kisebb (bocsi, a nem szó kimaradt az előbb)
2012. szept. 4. 08:30

A kézrecsapás nagy valószínűséggel nem fog eredményt hozni...

Akkor kellene közbelépni, amikor odamegy a másik gyerekhez. Mivel te tudod, hogy ő a kérés után rögtön el is fogja venni a másik kezéből az adott dolgot, akkor kell figyelmeztetni,újra magyarázni, megfogni a kezét, nem engedni, hogy hozzányúljon. És persze nagyon megdicsérni, ha képes -akár segítséggel is- kivárni, amíg a másik gyerek odaadja neki.

Egyébként azért nehéz a helyzet, mert ezt elsősorban szerintem kisebb, hanem nagyobb gyerekekkel lehetne gyakorolni, akik már hajlandóak is odaadni a játékukat. A kisebbek általában nem fogják odaadni neki, pláne nem első kérésre. Úgyhogy én nem a kistesóval gyakorolnék, inkább veletek kellene...

5. homern (válaszként erre: 1. - Drazsegur)
2012. szept. 4. 08:29
ezt hamarabb kellett volna,nem? az enyém is 2,5 éves, de 1,5 évesen csinált ilyet utóljára,akkor játszottuk el ezeket az enyém-tiéd dolgokat.2,5 éves évesen kerülnek nálunk oviba a gyerekek,ők azért már elég nagyok és értelmesek,ha a magyarázás nem segít akkor rá kell jönni miért dacol ennyire a szülő kérése ellen,mert ezt már úgy csinálja,hogy tudatában van annak,hogy nem lenne szabad. (a kézrácsapást+ jutalmazást és nem igazán tartom jó dolognak,de próbáld ki ha szeretnéd...)
2012. szept. 4. 08:25
Nálunk az vált be, hogy cseréljen. Tanítsd meg neki, ha vmi kell, adjon helyette másik játékot. Ha elveszi a másét, vedd el tőle, add vissza akitől elvette, és a gyerekednek mondd, hozzon egy játékot és cseréljen.
3. drazsegur (válaszként erre: 2. - Sokimm)
2012. szept. 4. 08:13
a kézcsapkodás eddig nálunk nem volt szokás, de lehet, egy póbát megérne, mert már szinte reménytelennek látom a helyzetünk
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook