Hogy lehet úgy dolgozni, hogy állandóan beteg a gyerek? Segítség nélkül! (beszélgetés)

Engem nem zavarna,ha csak 6 hónapig lenne szülési szabadság.Itt Mo-n szerintem sokkal nagyobb probléma a munkanélküliség,mint az,hogy egy gyerek korán bölcsibe kerüljön,bár ezért a véleményemért mindig kapni szoktam...a családit is eltörölném "egyéb" okok miatt...

Van különbség azért,mert ha valaki emiatt nem dolgozik,mert arra hivatkozik,hogy a gyerek kéthetente

te beteg az kifogás.Viszont az nagyon is valós probléma,hogy anyukát kirúgják fél év után ha túl sok a táppénz.Nem személyes tapasztalat,de én ezt látom,cáfolja aki szerint nem így van.

Europaban meg maradt asszem 2 orszag, ahol van gyes: Magyarorszag es Ukrajna.

Az olaszoknal pedig nem jar csaladi potlek, ha nincs munkaviszonyod. Visszamenoleg valamennyit kifizetnek, Ha ujra munkaba allsz, de ennek is vannak idoben hatarai. Gyes nincs. Van 3 honap szulesi szabi plusz meg 3 honapig a fele fizu, es slussz, meg 6 honapig a fizu 25-30%a.

Az, hogy nem adnak semmilyen tamogatast, nem jelenti azt, hogy nyuzsognek a munkahelyek, vagy, hogy kapkodnak a munkaadok a part-timeban elhelyezkedni akaro nokert. Nem. Viszont 2 valasztasa van a nonek, anyanak. Vagy elvallalja a munkat amit talal, vagy ha otthon marad, azt nem az allam, hanem teljesen sajat budgetbol fizeti. Ennyi. Nem jelenti azt, hogy nalunk nincsenek munkanelkuliek, inkabb, hogy minden munka egy munka, es a forum temaja a beteg gyerek volt, nalunk odaviszik az oviba. A maganba is es az allamiba is. Mert egyebkent nem ad nekik kenyeret senki, es ugyanugy nem mindenkinek vannak szulei, vagy nem telik bebiszitterre.

Mint mondtam, mindenkinek a maga dolga, most lehet fujolni, de olaszba ne gyertek mert melo van. A szomszedos Svajcban pedig nem 1 evig, hanem mindossze 5 honapig tartjak a munkahelyet valakinek, szoval nincs otthonmaradas (illetve van, onkoltsegen).

Mint irtam, nem kell rajta megsertodni, olyan orszagokban, ahol nincs gyed, gyes, a nok altalaban fejvesztve rohannak vissza dolgozni, barmit. Akar vegzettsegen aluli munkat is. mig egy olyan helyen, ahol sok az ellatas, ott inkabb leulnek az emberek es lehet panaszkodni, hogy na, ez is keves, meg az is keves, meg hogy szivatnak minket...

A forumtema az volt, hogy hogy oldja meg, en erre azt mondtam, vigye, mas meg azt mondja, ne vigye, ha elkanyarodtam a tematol, bocsi, csak amikor a gyerek betegseget hasznaljak kifogasnak, nem szeretem, hiszen van epp eleg olyan gyerek, aki tenyleg beteg es ugy, hogy mondjuk fogyatekos is, es meg melloluk is sok anya dolgozni jar. Veluk szemben nem tartom fairnek a kifogast, sot, felolem valaki mondhatja azt is, hogy nem eri meg anyagilag, csak konyorgom, ne fogjuk mar az influenzakra, hogy nem lehet dolgozni menni!

Gondolom, ez sokak onerzetet zavarja, de nyilvan azert mert van benne valami, amit leirtam, es aki ezen felidegesiti magat, az tudja, hogy valahol igaz. Es akinek nem inge ne vegye magara!

Na, most ha gyeden, gyesen van valaki, akkor miért kellene otthon maradnia a beteg gyerekkel, hiszen otthon van? Nem értem...

Én pl. elég későn szültem, sok éves munkaviszony után. A gyed után mentem ismét dolgozni, most is ezt teszem. Szóval alighanem fizettem annyit a közös kasszába, hogy ne mondhassák, hogy másokon élősködtem, amíg otthon voltam a gyerekkel.

Valahogy nem bírom, amikor úgy állítják be a gyedet, gyest, mintha ingyenélő lenne, aki igénybe veszi.

Itt élve én határozottan úgy látom, hogy aki otthon van, többnyire nem kényelemből teszi (nyilván akad kivétel), hanem mert pl. nem veszik vissza a munkahelyére, a gyerek miatt.

Melyik országban nem jár a családi pótlék? (Nem mintha nálunk az egy nagy összeg lenne.)

Hú,hát én nem tudom,senkit nem ismerek aki kényelemből lenne itthon,sőt...

Merre éltek???? Nagyon más élet lehet ott...

Jogos, nekem maga a bolcsi ara vinne el a fizetesemet, en kiszamoltam, es nem keresnek tobbet mint a bebiszitter. De mondjuk nalunk ugy van, hogy gyes nincs, gyed nincs. Ha van, akkor hamarabb ramondod, hogy itthon maradok a gyerekkel, mert beteg, mert van, aki fizeti (mas, aki dolgozik).

Ha nincs gyes, sem gyed, egy fizetesbol el egy csalad, az anya rendszerint ranez a gyerekre es hamarabb ramondja, hogy szerinte meg nem beteg. Mert ha otthonmarad a gyerekkel, nincs senki aki fizet utana. Sot, nalunk, aki nem dolgozik, annak csaladi potlek sem jar. Ezek a tenyezok nagyon motivalok abban, hogy az itteni gyerekek nem betegeskedhetnek annyit (azokrol a napokrol beszelek, amikor "szubjektiv", hogy mehet-e oviba), 25 nap betegszabi van evente azoknak, akik dolgoznak. Ezt be kell osztani.

Akinek nem inge, nem veszi magara, nagyon sokan kenyelembol vannak otthon es nem muszajbol, es termeszetesen az o dolguk. A tobbi, akik dolgoznak, meg fizethetik, ennyi. Utanam nem fizet senki, ugyhogy emiatt nem lesz lelkifurkam, ami juttatasokat kaptam szules utan is, szinte mind mind elore le lett vonva valahol a fizujaimbol, amikor dolgoztam annyit.

Sziasztok,

én is elmondom, nálunk hogy van.

A kisfiam nyáron volt 3, most kezdtük az ovit.

Gyakorlatilag egyedül nevelem a mindennapokban(apuka külföldön dolgozik, 2-2,5 hetente jön kb. 2 napra).

A férjem maga is külföldi, így az ő családjának közelségére és segítségére nem számíthatunk, mert tényleg nagyon messze élnek. Az én szüleim sajnos már meghaltak mindketten még a kisfiunk születése előtt, a húgom pedig Németországban él sok-sok éve. Így családi segítségünk valóban nincsen.

A barátaink is hozzánk hasonlóan keményen dolgozó emberek- valahogy úgy hozta a sors, hogy az igazán közeli barátainknál még nincsenek gyerekek. Természetesen vannak a kisfiamnak pl. játszótéri barátai, de ezekkel az anyukákkal/családokkal nem olyan szoros a kapcsolatunk.

Banki területen dolgozom elemzőként- csupa férfi között, kemény elvárásokkal. Annyiban szerencsém van, hogy szinte mindenkinek van családja, hasonló korú pici gyerekei, a felettesemnek is- így nem kell magyaráznom külön, hogy mi az a középfülgyulladás.

Jól keresek- így ha táppénzre megyek, a fizetésem kb. fele ugrik, ami nem 10-20 eFt, ezért igyekszem más módon megoldani.

Mivel a munkáimast határidőre kell elvégeznem, de szellemi munka révén azért van a megoldásban és az elvégzés idejének beosztásában van valamennyi önálló döntésem :)- így ha a kisfiam beteg (tehát tényleg: hány, lázas, fülgyulladás, sír, zöldes orrfolyás, mély köhögés stb.)- akkor bizony otthon maradok vele.

Ebben az esetben a kollegáim vannak olyan normálisak, hogy küldik az anyagokat, amik kellenek nekem ahhoz, hogy a munka egy jórészét otthon meg tudjam csinálni.

Na ez sem egyszerű egy beteg kicsi mellett- általában éjszaka megy csak- így ha a kisfiam beteg- én hulla fáradt vagyok. Nappal mellette vagyok, éjjel meg a munkát nyomom.

Már november van lassan- szinte az összes szabadságom elfogyott (1 hetes nyaralás fért bele...) és még összetehetem a kezem, hogy:

- a kisfiam nem nagyon beteges típus

- a munkaköröm ad valamennyi önállóságot

- a kollegáim segítőkészek (helyettem semmit nem csinálnak meg, de pl. ha otthon szükségem van egy anyagra, akkor elküldik vagy elhozzák pendrive-on stb.)

Viszont ez kölcsönös: ha valakinek az osztályon van problémája (akár fogorvos vagy más családi)- akkor én is segítőkész vagyok és ha tudok beállok helyette vagy tartom a frontot, mert tudom, hogy bármelyik nap én is újra abba a helyzetbe kerülhetek, hogy jól jön, ha rendesek velem.

...és még valami: a munkát nem halogatom, minden nap maximálisan igyekszem haladni- mindig az lebeg előttem, hogy ne hagyjak magam után lehetőség szerint rendetlen és befejezetlen ügyeket- ha másnap nem tudnék bemenni.

Az irodában megosztott mappákban, közös meghajtókon dolgozunk a kollegáimmal és bár nem tudjuk azonnal egymást 100%-osan helyettesíteni, de legalább telefonálás, emailváltás után nem akad meg a munkamenet, az anyagok hozzáférhetőek.

Illetve az jutott még az anyagi részéhez eszembe, hogy a céges cafeteriából is illetve egyéni befizetésből is az egészségpénztáram egyenlegét nem csak jó cipőkre vagy gyógyszerekre költöm, hanem van egy olyan szolgáltatásuk is (ezt nem mindenki tudja), hogy egy munkáltatói igazolás alapján a normál bér és az adott napokra kapott táppénz közötti különbözetet megtérítik- így nem lesz jövedelemkiesés. A befizetéseim után pedig 20% szja kedvezmény jár bevalláskor.

A betegség egyébként is gyakran nagyobb kiadással jár, a jó orvosokat, gyógyszereket és a kieső napok bérét én ezzel meg tudom oldani és még előre is tudok rá félretenni.

A beteg kisfiamat egyébként nem bíznám másra, idegenre (nagyobb családunk pedig nincs, munkanélküli ismerős pedig szerencsére nincs :)

Nálam ebben is a kulcs az előrelátás és a jó szervezés- már amennyire lehet. Előrelátás az anyagiakban, az egészséges életmódban, ilyen megfázós időszakban az immunerősítésben, megelőzésben is.

Szép napot mindenkinek.

Én árva vagyok, de nem egyedülálló. A párom vszont hivatásos, vezényléses munkarendben dolgozik, plusz itthonról is behívják. Szóval rá nem lehet számítani ebben.

Nagyszülők nincsenek, oviban, suliban tilos gyógyszert beadniuk a tanároknak, óvónőknek. Az oviban volt, hogy 3 hetet hiányzott a fiam egy novemberben, akkor ráadásul még egyedülálló is voltam..és elvesztettem az állásomat, jah.

Aztán egy suliban dolgoztam gazdasági irodában. Hivatali munkaidő, szóval mindig odaértem a gyerekért, és mivel nem magáncég, így a táppénz sem volt gond. Emlékszem, alapból úgy indítottam pedig, hogy egy hét munka után egy hét táppénz a gyerekkel..állati volt.

Apropó széltől is óvás: vannak gyerekek, akik évi 4 antibiotikum kúrán esnek át, ezt nem tudom miért, sok anyuka megnyugszik, ha az orvos azonnal antibiotikumot ír fel bármire, az ilyen gyereknek esélye sincs immunrendszert kiépíteni.

Másrészt jó kifogás a gyes után nem visszamenni dolgozni, hogy "a gyerek folyton beteg". Nos, én itthon vagyok, és ha dolgozom, akkor is itthonról, és nem igaz, hogy ennyire sokszor betegek a gyerekek. Nem fogom egy picit karikás szem miatt itthon tartani. Lázasan nem viszem, mert itthon vagyok vele én, de el tudom nézni a másik anyának, hogy nem akarja magát kirugatni egy kis láz miatt. Azt meg nem hiszem el senkinek, hogy havi 20 napig keményen hány és fosik a gyerek és ezért nem viszi. Kényelemből nem. Mert ha tényleg ilyen beteg lenne, akkor már kórházban a helye.

Nálunk ugyanez a helyzet.Anyósom 71 éves,apósom 79.

Még apósom úgyahogy ellátja magát,de már fáj mindene,anyósom meg szinte kriptaszökevény-nem is fogta meg még a kisfiamat az ölébe,mert még magát se bírja tartani

Sajnos én ettől félek előre amit itt írt a fórumindító!!!

Most megtudom oldani,mert a 8 hónapos kisfiammal itthon vagyok Gyes-en.A nagy fiam meg szepemberben kezdte az ovit,és a szeptember szinte azzal telt el,hogy hiányzott.Volt,hogy hétfőn ment,és a többi napon meg nem,csak a következő héten...:-(

Sajnos nincs segítségünk,senki:-(

Nem tudom mi lesz velünk ha a kicsi is megy majd oviba....

Sajnos én is azt tapasztalom,és hallottam más szülőktől(akik máshova hordják a gyerekeiket),hogy sok szülő betegen viszi a gyereke(i)t az oviba.Hogy az addig is melegen van,és kap nai 3-szor ennivalót,mert otthon nincs ennivalójuk:-(

Természetesen nem vagyok ebben a helyzetben, mert a gyerekem már felnőtt, de pl. apósom a gyerekem születésekor 74 éves volt, anyósom 61. Nekik is volt minden bajuk pl. anyósom szenilis volt, de amíg nem felejtette el, hogy az unokájára vigyázz, addig rábíztam. Apósom pedig daganatos volt és bár ágybanfekvő volt közel 2 évig, de így is tudott még gyerekre felügyelni. Persze ekkor már nagyobb volt a fiam és nem kellett futkosni utána.

A gyerek elhelyezése betegség esetén mindig problémát okozott az embereknek, és mindig meg lehet valahogy oldani. A férjed is otthon maradhat, ha biztos az állása, akkor nem hiszem, hogy gondot okoz néhány nap hiányzás, akár a szabi terhére. nekem is van olyan férfi kollégám, aki rendszeresen otthon marad a gyerekeivel, ha betegek, azaz felváltva teszik a feleségével. Senkit nem zavar.

A legjobb, ha a közelben keresel olyan kisgyerekes anyukát, akinek jól jön az a kis pénz, amit gyerekfelügyelettel kereshet, neked meg olcsóbb, mint a hivatásos babysitter.

Több gyerekes, racionálisan gondolkodó anyuka nem esik kétségbe, ha az övé is elkap egy-egy náthát, hasmenést, mivel így mire ő kerül oviba, addigra már edzettebb az immunrendszere.

A legtöbb oviban, iskolában amúgy is egyszerre esnek túl a gyerekek az ilyenen, valószínűleg az övéi is már elkapták, vagy ha nem, akkor hazahozzák a suliból.

Első gyerekes szülők annyira nem jók ilyen feladatra, mivel a széltól is óvják a csemetét, jellemzően ezek a gyerekek lesznek folyamatosan betegek közösségbe kerülve.

Pedig ha nincs pénzed, akkor gyógyszert sem tudsz venni.

Nálatok sincs segítség...

Itt mindenki egyedülálló és árva?

Jó, de végülis valamit tesznek, nem tiltják meg, hogy odavidd. Tudva a hűtőfürdő szokásról, azért még oviba menet előtt adnék neki gyógyszert, mondjuk extrém esetben én is szoktam hűtőfürdőztetni a gyereket, csak sajnálom (pedig természetes és hatásos)

Nálunk, ha hány a gyerek, akkor sem hínak fel, megmosdatják, átöltöztetik és mikor érte megy a szülő, akkor mondják meg neki. Tudom, az ovi nem kórház. De mint mondtam, a legtöbb betegséget már lappangás idején elkapják egymástól a gyerekek ez van. Ha komolyan beteg, otthon tartani, logikus, de melyik a komoly? Pl tüdőgyuszi, hasmenés, olyan, amitől nem is áll lábra. A köhögés októbertől áprilisig olyan gyakori, hogy ha emiatt mindenki otthon tartaná a gyereket, tényleg mindenkit kirúgnának

Igen, adj hálát, hogy ennyire összetartó családod és barátaid vannak!

Ez nem mindenkinek adatik meg...

Gyakorlott anyukák ezt úgy csinálják, hogy adnak neki gyógyszert és viszik ugyanúgy az oviba. Ha csak köhög, akkor van, aki egyenesen odaadja a köhögés elleni szirupot az óvónéniknek, ha fáj a hasa, vagy épp hányásból gyógyult, akkor szólnak, hogy a kaját csak mindent üresen adjanak, pl csak tészta pörkölt nélkül stb.

Ovija válogatja. Ne kérdezd, hogy akkor a többi gyerek elkapja és mi a teendő? Elkapják, de az oviban már lappangáskor is egymásra köhögnek, szóval attól, hogy te tekintettel vagy másokra, hogy ne fertőzd a gyereküket, más nem lesz tekintettel a tiedre, plusz a látens időszakban meg a lelkiismeretes anyuka sem tudja, hogy a beteg gyereket vitte az oviba. Kis szolidaritás mindenkitől elvárt. Én nem szoktam beszólni senkinek, hogy dolgoznia kell és emiatt a köhögős gyereket beviszi mert elkerülhetetlen. A lázast nem vinném be, de tudok róla, hogy van, aki a lázasat is beviszi, előtte gyógyszert adott neki. Akinek van lehetősége, otthon tartja, akinek nincs, viszi. Ez mindig is így volt