Hogy fogadjam el, hogy a férjem nem szeret? (beszélgetés)

Ja, amúgy már amartam kérdezni!

Te szereted a férjed?

Vagy mit érzel iránta?

Tudsz legalább egy dolgot, amivel boldoggá, vagy legalábbis elégedetté tudod tenni őt? (oké, mondtad, hogy a hallgatás az bejön neki, végülis nem elvetendő opció az időnkénti hallgatás)

Nem lehet, hogy sokat morogsz, zsörtölődsz vele, nem kap pozitív töltetű szavakat? Bocs, hogy erre gondolok, nem akarlak megvádolni, de annyira nem áll össze a kép. Ha minden jól megy, akkor nincs baj?

Alapvető gond lehet még, ha állandóan keresik, hogy a történéseknek, cselekvéseknek ki a felelőse, okozója, kit lehessen hibáztatni. További veszekedést szül, mert e kérdésre nem lehet igazságos válasz.

Hja, persze. Mindenről van könyv. Akiknek szól(hat)na, azok meg a feneküket sem törölnék ki velük.

Előtted van, abogyan a fórumindító kedves férje elgondolkodik viselkedésén, majd iziben felcsapja az idevágó irodalmat, s lám, megvilágosodik...?

Na, én sem látom.

Nem volt soha.

Van két gyerekünk.

Pedig létezik ilyen, hogy a feleségéhez nem szól a férj.

A feleségek gyöngye lennék számára, ha lehetőleg sose szólalnék meg. Amikor megkérdezné, h mi volt ma, én illedelmesen azt válaszolnám, hogy a fiúk aludtak szépen, ettek szépen, játszottak szépen - ő nagyon boldog lenne.

Látod, milyen aranyos...

A férfiak közül meg egy csomó kifejezetten utálja az ünnepeket. A családiakat pláne.

A te férjed nem autista egyébként?

Ja, átírta a gép.

A jogosított, eredetileg jópofizott vele

A másik:

Anyu egyből észrevette a hangulatomon, őrült is neki

Akivel ezelőtt sem lehetett beszélni, ezután sem fog menni, nem is fog elmenni semmilyen terápiára.

Milyen volt a megismerkedésetekkor? Törődő, gondoskodó?

Gondold csak át még egyszer.

Az egy dolog, hogy végül se virágcsokor, se bonbon, se torta nem volt, de egy böfögés se, h ba.meg bódog szulinapot...

Hanem a legnagyobb baj, h még a gyerekeinket is megfosztotta az élménytől h az anyjukat felkoszonthessek.

A gyerek napokkal előtte mondta, h o rajzolni akar nekem, a férjem nem rajzolt vele.

A szülinapon napján egész nap együtt voltunk. Reggel gondoltam, biztos azért nem köszöntenek, mert megvárják, h fogat mossak. Aztán azt, hogy felöltözzek. Amikor elkészültem, vártam. Gondoltam, bizotts, majd ha elindultunk. Aztán gondoltam talán a kiránduláskor fognak megköszönteni. Aztán amikor akkor se gondoltam, majd ebednél. Aztán gondoltam, biztos otthon akarnak majd felköszönteni. Aztán amikor hazaértünk, vacsi, stb.., gondoltam biztos fürdetés után fognak köszönteni..... Amikor a fiuk az agyban voltak..... Akkor kibukott belőlem , h "ugye tudod, h nem köszöntettek fel^- mondtam férjemnek, aki semmit nem szolt rá. A fiam egyből megszólalt, h de én fel akarom köszönteni anyát. Másnap szegény teljesen magától rajzolt nekem egy tortát!!!!!!!! :-(((