Hogy fogadjam el, hogy a férjem nem szeret? (beszélgetős fórum)

Szeretnek valami teljesen mást én is leírni.

Expasi..... Életemben nem gondoltam, hogy ennyi idősen kétgyerekes anyaként ilyen hülyességgel kell foglalkoznom.

Expasi -olykor ír nekem, erről már írtam. De semmi különöset. Kábé annyit, hogy gondolt rám..... Ennyi.

Előre bocsátom, h az átlagnál visszafogottabb vagyok, tehát megcsalás nem játszik. Expasi az imádat kategóriába esett régen. Évekig imádtam. Meggyőződésem, hogy van valami közünk egymáshoz, nem érték hozza, előző élet, következő élet nem tudom. Vagy csak szimplán bepalizott....

Jó mindegy. Akkor is a férjemet akarom. Egy hülye öntelt, megcsalós fickó amúgy, hát nincs is családja. Lényeg, hogy ha boldog lennék férjjel, ki nem sz.rná le exet -most már. Kábé háromnegyed évig írogatta, hogy találkozzunk. Egyszer csak azt mondtam, hat jó esetleg. Erre most írtam, hogy a heten jó, ha neki is. Válasz semmi. Na én találkoztam volna vele, mert elterelte volna a figyelmem, tuti, h ő feltöltött volna,van benne egy nagy adag életigenlés benne. Mondom, szoba se jöhetne, hogy lefeküdnék vele, ez határozottan biztos.

Na mindegy, szóval ez van. Nem az a baj, hanem, hogy most nem értem, megérzik a kiszolgáltatott helyzetet az emberek? Áhh, mindegy.

Nem erre gondoltam.

Anyukád valami olyasmit mondott (te írtad ugyanabban a bejegyzésben, amit a szereted-e a férjed-re válaszoltál), hogy az ex-pasid többet törődött volna a gyerekekkel.

Nem erre gondoltam.

Anyukád valami olyasmit mondott (te írtad ugyanabban a bejegyzésben, amit a szereted-e a férjed-re válaszoltál), hogy az ex-pasid többet törődött volna a gyerekekkel.

Startból nem ezt javasoltam, nem is ezért kérdeztem. Csak azt akartam tudni, hogy támaszkodsz a férjedre, vagy erős nő tudsz lenni, ha akarsz.

Nem tudom mi okozta, de nem a megfelelő férfit választottad társul, s te ezt akkor is tudtad és most besokalltál. Ha vállalod ezt a féloldalas házasságot továbbra is, akkor alakítsd ki az életed azon részét amiből energiát tudsz meríteni. Ha lenyugszol, akkor valószínű újra megtanulsz kérni is, nem jó parancsolgatni egy felnőtt embernek, az mindig visszaüt.

Na ugye?!:D

Hát persze, hogy pillanatnyilag nem tudnál nélküle élni, hiszen most nem dolgozol és ö a családfenntartó.

Szerintem vészhelyzetben az embernek rejtett helyekről is előjön az ereje. Adamis felnevelt minket.

Csakhogy én a férjemmel akarom.

Az is egy fontos kérdés, szerintem , hogy érzek e erőt magamban ahhoz hogy együtt élve neveljem fel őket. Volt már, hogy féltem, hogy ez így hogy fog menni? Megöl a boldogtalanság stb..

Lentebb pl. megkérdezte valaki, hogy szereted-e a férjedet?

Te nem egy egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszoltál, hanem a volt pasidról, meg anyukádról regéltél valamit.

Örülök,h olvastad az előző fórumokat is, mert valahogy az egész együtt értelmezhető.

Nem házasság? Miért?

Gondolom, persze, hogy a kommunikáció és szex hiány miatt mondott ezt. Különben annak is örülök, h szerencsére nem ezen ragadtatok le, h nincs szex,gondolom, más is látja, h ahhoz előtte kell kommunikáció.

Ez nem házasság, hanem csak vergődés (olvastam az előző fórumaidat is)

Ha szerettétek egymást valaha is, az mára már biztosan elmúlt. Tele van mind a kettőtök puttonya a másikkal.

De ha eleve tudod, hogy ő így fog reagálni, akkor hiába vársz más reakciót, meg kell tanuld elfogadni, hogy ebben a helyzetben ő így reagál, beszéld meg egy barátnővel, más rokonnal.

Megnézheted ezt a filmet, hátha tudsz valamit meríteni belőle, a tegnap linkelték valakinek, nagyon jó film:

[link]

Csak arra figyelj, hogy ne várj viszonzást, mert akkor nagyot fogsz csalódni.

Függetleníteni kell magam, én is ezt szeretném.

Például egyszer rémálmok volt a fiammal kapcsolatban. Rémes volt! Kínoztak stb.. Nagyon rossz volt. Felkelteni nem akartam a férjemet, de valahogy nem akartam várni reggelig. Vicces, nem vicces, de megírtam neki sms-bén. Másnap azt hiszitek egy szóval is szobahozta?? Nem . Mintha nem is olvasta volna. :-(( Kivel beszéljem meg, ha nem a közös gyerekünk apjával?

Oké, tehát szereted.

Tudod, mitől lenne elégedett a férjed, mitől érzi-érezné magát komfortosan?

Ne nagy, világmegváltó dolgokra gondolj! Pl. szereti a vaniliapudungot, vagy egy bizonyos tusfürdőt, vagy könyvet, vagy pl. szabad napot, amit EGYEDÜL, nélkületek tölthet, és azt csinálhat, amit akar. Mondd azt, hogy elviszed a kölyköket strandra egy ismerős anyukával, vagy moziba meg mekizni.

Ha van ilyen ötleted, akkor semmiképpen se hangsúlyozd ki, hogy ezt direkt miatta csináltad. Csak tedd meg. Ha ezek jólesnek neki (és ezeket neked kell tudnod, mik ezek), akkor kezdetnek megteszi.

Ażert jó, amit írsz, mert én is így érzem, hogy nem látom át, nem értem, hogy akkor szeret vagy nem, jóba vagyunk vagy nem.

Néha elhiszem, h álompár vagyunk, hogy szoros a kötelék, mert például nálunk nincsenek titkos email stb.. kódok, nálunk nincs titkolózás, mindenhova szó szerint mindenhova együtt megyünk, együtt csinálunk, szép család vagyunk, ha csak képeket látnék magunkról rendesen irigy lennék erre a családra. Sokat haladtunk együtt.

Szóval ez van. Néha beájulok, amikor zéró kólát vész nekem , mert tudja, hogy nem csupán a sugarfree-t szeretem, hanem a zérót. Olyankor odavagyok. Vagy például egyszer dühömbe elkezdtem nézni szállásokat, h akkor elutazom én a gyerekékkel hárman nyaralni. Ő meg marad a francba. Aztán arra gondoltam, hogy esetleg átküldhetnem neki a szállás linkjét, h tetszik e neki. Aztán arra gondoltam, hogy basszus, ott helyszínen hogy fogok én mondjuk eltalálni az állatkertbe stb.. Aztán arra gondoltam, h akkor már meg is várhatjuk míg a férjem hazaér, esetleg mehetünk együtt. A végen persze már együtt néztük a szállásokat.

A kutyából nem lesz szalonna ha megszakadsz, akkor sem, de ha benne akarsz maradni ebben a házasságban, csak el kell fogadnod, hogy csak a te hozzáállásodon tudsz változtatni, ő rajta nem! (Most nem kérdés, hogy én egy ilyen helyzetben mit tennék).

Sok olyan bántalmazott nőt ismerek, akiket ugyan nem üt meg a férjük, de napi szinten folyik a verbális és lelki bántalmazás, azonban nem tudnak kilépni a házasságból. Ők keresnek valami mást amiből energiát nyerhetnek, van akinek a hit, van akinek a sport, valami más hobbi segít, folyamatosan dolgoznak az önbizalmukon, önértékelésükön - amit teljesen függetlenítenek a bántalmazótól, szeretetet adnak és kapnak a gyerekeiktől. Ennél többet sajnos nem segíthetek!

Idéztem az előbb anyut, valami ilyesmi igaz lehet, azt mondta, hogy már annyi rosszat kaptam a férjemtől, hogy biztos, hogy van, hogy már ok nélkül is piszkálom.

Hogy szeretem-e? Azt kell mondjam , igen. Ezt a következőből gondolom (például). Anyu amikor próbált beszélni velünk, hogy rendezzük a dolgokat, szóval már ő is kezdett fáradni, és mesélt egy ismerősről, aki balesetben sérült lett, talált párt magának stb.., és azt mondtál h örülnek én olyan társnak, olyan törődésnek, mint ez a sérült ismerős kap a párjától. Aztán folytatta, hogy lehet, h az expasim a gyerekeimmel is többet törődne és én is boldogabb lennék.

Summa summarum - túl azon, h nem is tudom, anyu ez hogy gondolta, és expasi se akar velem lenni, csak annyi, h felveti -olykor hogy találkozzunk de konkrétan 15 éve nem láttam..- szóval eljátszottam a gondolattal. Pillanatra jó volt, de aztán azt éreztem, de mi lenne a férjemmel? Nem látnám őt minden nap? Azt én nem akarom. A férjem is éljen velünk. Én a férjemet akarom. Szóval ezt éreztem. Pedig pipa voltam.