Hitelesség! (beszélgetős fórum)

Ez tök mindegy. Szubjektív hozzáállásból és értékítéletből van rengeteg.

Objektív valóságból 1.

Nem erre gondol.

Hanem arra,hogy ha te valami rosszat, nem olyan rossznak élsz meg, mint amilyen,hanem megpróbálod a dolgok jó oldalát is nézni,és nem süllyedsz bele,akkor az a te valóságod,és te hozod létre.Tehát felállítasz egy másik hozzáállást.

Nekem ez jött le,de Fata szólj,ha félre értettelek.

Pl. a valóság az, hogy ha nem iszol semmit 12 napig, akkor a 3-ik napon meghalsz.

Gondolhatsz te erről bármi mást. Ez lesz a valóság.

A szubjektív valóságodban lehet egy naív gondolatod, hogy az lesz, amit te akarsz igazságnak látni. A halál bekövetkezik.

Ha meghal valaki, akkor gondolhatod te, hogy 2 és múlva kimászik a sírjából és újra minden szép lesz. És ha látsz valakit, akkor hiheted, hogy ez ő, attól még nem ez lesz a valóság.

Ezt tényleg ennyire meg kell magyarázni? :))))

"Ha olyantól kér az ember segítséget, aki objektíven tényleg a valóságot tudja elé tárni, akkor a valóság lesz elé tárva. "

Ha ismersz ilyen embert ,akkor becsüld meg!:)))

Oké,egyetértek.

Ez a felszíni valóság.

"...sőt amit elé terítesz,az a te valóságod lesz,nem az övé. "

Ez nem igaz.

Ha olyantól kér az ember segítséget,aki objektíven tényleg a valóságot tudja elé tárni,akkor a valóság lesz elé tárva.

Ha viszont olyantól,aki nem látja a valóságot,akkor bizony igaz amit mondasz.

Mi a valóság?

A valóság az ami körbe vesz téged,és mindenkit.

A valóság az ami pillanatról pillanatra épül fel előtted.A valóság az ami van.

Ahogyan működnek a dolgok,és maga az élet.

Igen,talán ez a legjobb szó,a valóság,az az élet működésének az igazsága.

Ezt így most nem tudom neked leírni pár szóval.

Túl hosszú lenne,de majd megpróbálom.

Én is értem,hogy mit mondasz.

Pontosan ez az amit mondani szeretnék.

Amíg nem jut el egy ember addig a pontig,hogy látja,érzi,hogy rossz az amit tesz,gondol,érez,addig hiába teríted elé a valóságot,mert nem tudja befogadni.

....sőt amit elé terítesz,az a te valóságod lesz,nem az övé.

....sőt....nem is biztos,hogy a te valóságod a helyes út számára...

Mi a valóság?:))

Ha objektíven figyel a másik,akkor lehet jobban lát engem,mint én magamat.

Előfordul,hogy olyan tudatlanok vagyunk egy egy dologban,hogy nem tudjuk,hogy hogyan működik,így amit mi gondolunk magunkról és a szituációról,az nem is a valóság,csak annak szeretnénk látni.

Az élet mutatja,hogy nem jó úton haladunk,de képesek vagyunk ezt elbagatellizálni.

Szóval más is láthat engem valósághűen.

Persze ha kellő önismerettel rendelkezem,akkor én látom magam a legjobban.

Nagyon jó példa.

Szépen bemutattad a különbséget!

Ügyes!:))

Ami valóban megtörténik. Mi gondolhatunk róla, amit akarunk :O)

Mondj példát. Ez így nagyon fiktív.

Pl. Azt mondod, hogy szerinted Feri szerelmes Ágiba. Jozsu azt mondja, hogy nem, csak érdekkapcsolat. Pimperell azt mondja, hogy ez pusztán barátság Feri részéről, Solair azt mondja feri valójában ki nem állhatja, csak udvariasságból kedves hozzá.

Na ezek a szubjektív megítélések. Lehet, hogy valamelyik igaz, de az is lehet, hogy egyik sem.

Beszélünk Ferivel, aki őszintén elmondja, hogy ki nem állhatja Ágit, csak nem meri neki elmondani, mert fél az édesanyja haragjától.

Akkor Solair objektív volt.

Mert a valóságot látta.

Ennyi a nagy lényeg. :)

És hogy spékeljük: Csaba tárgyilagosan annyit mondhatott volna, hogy Feri sokat beszélget Ágival az utóbbi időben.

:O)))

De a valóságot nem láthatod annak aminek akarod,mert akkor az már nem a valóság.

Sejtem mire gondolsz.

Valami nem túl jó,de másképp éled meg,és próbálod kellemesebben,vagy kevésbé rossznak látni.

Ez a nézet sokszor segít,de azért tudni kell,hogy mi a valóság,és akkor nem csak átvészelni lehet a rosszat,hanem kiemelkedni belőle.

Oké,akkor máshogy fogalmazok.

Én gondolok rólad valamit,más is gondol rólad valamit,te is gondolsz önmagadról valamit....melyik "kép" a valóság?:)

Így van.

A valóság ,"aminek látni akarod",ott lesz.

Szerintem hagyjuk.Pláne hogy belőlem elfolytott régi traumákat hoz elő:(((

:DD

Mindig Tomnak drukkoltam a fenébe is!:))

Van külömbség a kettő között.

Aki objektív ő beleérzi magát a szituációban résztvevők helyzetébe.Megérti,és pontosan látja mit élnek át.

Aki tárgyilagosan figyel,az csak azt látja ami történik,amit csinálnak,és amit leszűr,de ő nem megy bele a résztvevők érzelmeibe.

Egyet értek azzal hogy több rétege van,amit nem tudunk látni.Talán nem is kell.

De a valóságba hiába kevered bele azt aminek látni akarod,az akkor is adott lesz.!:)

"Ja, és ne csámcsogj!"

:DDDDDDDDDDDDDD

Fenomenális!...de hát mi is csak ezt tesszük,kérődzünk egy vacak szón,és annak jelentésén:)))

:DDDDDDDDDDDDDD

Ez olyan aranyos volt,hogy nem is mondok ellent!:))

Legyen neked igazad!:)

A kivételeknél Délibáb mellé engem is odaírhatsz. :) Kevés dolog van, sokkal kevesebb, mint gondolnád, amiről engem nem lehet meggyőzni, de az OBJEKTÍV = TÁRGYILAGOS az ide tartozik.

Uzsi előtt mossál kezet, és a tányér fölött egyél, hogy ne morzsázz össze mindent! :))) Ja, és ne csámcsogj!

Na egy utsó próbálkozás. A valóság az egy. Nem lehet több, csakis egy. Minden pillanatnak egyetlen valóságos formája van.

Ezt értelmezheti mindenki a saját szubjektív módján és ha ezt úgy teszi, hogy ez egyenlő lesz a valósággal, akkor objektív lesz. Ebben a legtöbben asszem egyetértünk, kivéve talán Fata.

Ha a megítélésünkben pusztán szemmel látható dolgokat állapítunk meg és érzelmi oldalról nem beszélünk, (amit ugyanúgy érezhetünk objektíven) akkor csak tárgyilagosak vagyunk!

A szóértelmezési óra ezennel végetért, kicsöngettek, menjetek uzsizni és Pistike gombold be a köpenyed:))

Tudtad hogy van radírozós toll!:)))

Kedvelem!:DDDDDD