Hitelesség! (beszélgetős fórum)

Kicsit talán lemaradtál, vagy nem emlékszel miket írtam. Én azon az állás ponton voltam végig, hogy egy-két közeli embert leszámítva nem látunk bele a másik életébe.

Amúgy inkább gondolkozz ezen:

"SZERINTEM ez valós, és nem SZUBJEKTÍV."

Hogy is kell ezt a kettőt összeegyeztetni?

Bizonyos nem távoli rokonokat illik köszönteni születésnapjukon. Nem én állítottam össze a vendéglistát. Mióta megfelelően kiismertük egymást nem szoktunk találkozgatni az említett figurákkal.

Így már megfelel? :)

Ez nem kritika,ez lekezelés.

Persze én tudom,hogy magával van gondja,így inkább már nem bántom érte.:)))

Legyen úgy,ahogy ő szeretné.

Igazad van.

Viszont amíg te nem láttad azt amit egy "külső szem",addig az általad látottak voltak számodra igazak,és ez így is volt,nem?:)

Amikor magad jöttél rá mindarra,amit esetleg már mondtak régebben mások,(és elutasítottad akkor),csupán abban a pillanatban lett reális,és igaz,amikor saját magad ismerted fel a dolgot,nem?:)

Örülök,hogy te mindenbe bele látsz.:)

Hát nekem jó így is,tudod,csak szerényen!:)))

Akkor igen érdekes,hogy miért is vagy velük néha?:)

Nem a másik nő érdekképviselete lettél volna,csupán önmagad ,és a gondolataid képviselete.

Ha sík hülyéknek tartod őket,akkor miért nem avval a másik nővel barátkozol,akivel megértenétek egymást?:)

Na látod,valahol ez épp hiteltelen volt tőled:)

nincs rájuk szükséged.Ennyi.

Ha hülyének gondolod őket,minek mész hozzájuk?

Én csevegni sem mennék.

Nem ,ez nem így van.

Voltam már én olyan helyzetben,hogy gondoltam valamit magamról,de nagyon nem volt jó az életem.

Éreztem,hogy nem jó,szóval ebben igazad van,hogy én érzem csak.

Más meg látja.

És én ráhúzhatom,hogy ez jó,de akkor nem lesz jobb az életem.

Külső szem tudod néha többet lát.

Hülyékkel nem állok le vitatkozni :) Nem most ismertem meg őket.

Bánt engem az ő álláspontjuk? Nem. Érdekképviselete vagyok én annak az idegen nőnek? Nem. Ismerem a jelenlévők gondolkodását? Igen. (Teljesen más az elképzelésünk a világról, családmodellről, mindenről. Alapjaitól változtassam meg? Nem, nem fogom.) Ismerem a viselkedésüket? Igen. Sokszor támadtak hátba? Igen.

Nem kell szeretni mindig mindenkit, és nem kell, hogy mindenki szeressen. Tőlük az sem kell, hogy elfogadjanak. Csendben, egymástól távol elvagyunk, egy évben párszor tiszteletem teszem és kész. Beszélgetünk sütemény készítésről, kisállatokról, filmekről meg hajbalzsamról, aztán hazamegyek.

Figyelj csak,elmondom még egyszer és utoljára,és látni fogod,hogy nem mondtam ellent.

Azon viccelődtünk,hogy aki hiteltelen,és azt mondja magáról,hogy ő hiteltelen,abban a pillanatban hiteles lesz,mert jól látja magát.

Erre mondtam én,hogy bizonyos szempontból tényleg hiteles,mert a saját magáról alkotott képe valós.

Van egy hiteles önképe.

Ettől függetlenül nem lesz hiteles,mert minden másban mást tesz amit gondol.

Ennyi.

Sosem mondtam,hogy egy embert csak egyben lehet megítélni.

Az ember fejlődik,és sokat tanul az élete folyamán.Van amiben már jó,és van amiben még gyengébb.

Van,amiben már hitelesek vagyunk,és van amiben nem.

K.G. a munkájában hiteles volt,ha jól emlékszem a példára.

De ez nem jelentette azt,hogy ő másban is az tud lenni.És lehet a munkában is érdekből.

Így van.

Önmagunkkal is szubjektívek vagyunk,mások is azok önmagukkal ,és persze másokkal is.

Hiába látod tisztán egy másik ember személyiségét,vagy tetteit,hiába mondod el neki,ha ő nem így érzi,vagy gondolja.

És igazából mindig az az igaz,amit az adott ember érez,és lát önmagáról.

Miért maradtál csendben?:))

Lehet,hogy ha elmondod nekik a te álláspontodat,változtathattál volna az ő megítélésükön ,avval a nővel szemben.

Sőt,lehet ,hogy a gondolkodásukat is kicsit szélesítetted volna,és akár pozitívan csengett volna le a vita.:))

Én értem. Talán te nem érted, hogy ha feltételezzük, hogy egyesek közelállnak objektivitáshoz és az "igazsághoz", akkor nem illene kettős mércét alkalmazni, ú.m. egyszer létezik több szempont, az embernek több aspektusa, máskor meg nem, az ember osztatlan egész, amit csakis egyben lehet megítélni.

Írtam egy Kovács Gézát. Arra azt írtad, hogy nincs olyan, hogy K. Géza kiskunbüdösbütykösi lakos nekem hiteles, mert az egész ember hiteltelen. Most meg azt írod, hogy csavart logikával a Hazudós Egér bizonyos szempontból lehet hiteles.

Nem én vagyok értetlen, hanem ellent mondasz magadnak.

A történések megítéléséről beszélünk ,a jó vagy rosszról,amit sokszor egy hajszál választ el egymástól,vagy épp semmi,szerintem.

Egy nakór belehal ,mert nem tud kilépni a függőségéből.

Kinek negatív?

Neked,nekem ?

Nekem ugyan nem.

Az Ő élete volt,félresiklott,nem nekem kell megítélnem őt.

De ha azt látom,hogy egy,két vagy több embert emel ki a szarból a példája,akkor azt mondom,nem élt ,és halt hiába.

Hogy minden okkal történik.

Ha nem történik semmi pozitív változás a tette után,ha nem ment meg evvel senki önmagától,akkor azt mondom hülye volt,és rá is cseszett.Ennyi.

Nekem ugyan nem negatív ,hogy balfék volt,és szarrá vágta az életét.Az övé volt,azt tett vele amit akart.

Akkor ha jól értem,számodra ebből az következik,hogy ha te nem ismered magad,akkor más sem vonhat le rólad valós következtetést,mert te nem tudod neki megmutatni,a saját véleménye meg szubjektív lenne.

Jól értelek?

Nem tudok ezzel egyet érteni.

Szerintem ha nem ismerem magam,egy odjektív megfigyelő tud rólam valós következtetést levonni.

Gondolj egy olyan emberre,akinek lelki segítségre van szüksége.

De az!

Itt a csavart,és tekert logikáról volt szó.

Nézd meg újra,hogy mi volt a gondolat menet,ha nem érted.

Ez így rendben van, de jó esetben az ember megválogatja, hogy kinek mit mond el. Nem kell mindig mindenhez hozzászólni. Pl. hétvégén egy beszélgetés folyt körülöttem. Arról ment a felháborodás, fujjolás hogy az egyik szomszédasszony milyen rossz anya, mert a kisgyerekét, akivel otthon lehetne másra bízza, és visszament dolgozni. Én ezzel nem értek egyet. Nem helyeseltem, nem mondtam ellen, csendben kimaradtam a beszélgetés eme részéből. Lehet, hogy X év múlva ők csalódnának bennem, hogy képes vagyok hasonló galád tettre, mert nem ggondolták volna, hogy én is ilyen vagyok. Én viszont nem tartom szükségesnek, hogy vitát nyissak olyasmiről, ami igazából csak rám tartozik, és a jelenlévők véleménye nem érdekel.

Igazából az számít, hogy én a saját elképzeléseimet követném, tehát hiteles lennék, viszont könnyen lehet, hogy nekik másként csapódna le.

Elhallgatással akár rengeteget lehet "hazudni", bár valójában nem hazudunk, hanem meghagyjuk a teret, hogy a másik olyan képet alkosson rólunk, amilyet ő szeretne. (Most ebbe nem venném bele a direkt átverés elhallgatását, mert az más eset.)

De,abból a szempontból pozitív a tette,ha ez más tanul belőle és emiatt nem kezd ilyesmibe.

Persze akkor ezt bármire ráhúzhatnánk,és élhetnénk úgy hogy bármi hülyeséget megcsinálhatunk.

Mondjuk kinyírhatunk 500 embert,mert ezért megölnek minket,így a másik gyilkos banda meg emiatt jó útra tér.

Szóval ezek nem olyan klassz következtetések.

Önmagunkhoz mérve,és a ránk ható következményt tekintve kell vizsgálni,hogy első sorban a tettünk milyen minőségű volt.

Utána jön csak,hogy másra ez,hogyan hatott.

Ha belehal,akkor negatív volt.

Ha kilábal,és leáll vele,akkor pozitív volt.

Nem,itt az én megítélésem objektív.

Csak a tettét nézem,és a viselkedését,és abból vonom le a következtetést.

Szerintem ez valós,és nem szubjektív.

És ha senki nem tanul belőle?

:)

Amúgy nem azon múlik egy dolog pozitív jellege, hogy van-e, aki ebből tanul. Dehát ha a te gondolatmentedet továbbvisszük, akkor te meg azt állítod, hogy akkor ez pozitív hiszen van, aki ebből tanulhat. Ezzel meg csak az a gond, hogy innentől te is címkézted, csak más szempontból.

A tette ettől még nem lesz pozitív, mert valaki emiatt nem lesz gáz :)

Mit?:)

Talán azt ,hogy jó vagy rossz ember,a te megítélésed szerint,de nem azt hiteles e,az épp akkori önmagához,lelkivilágához,stb.