Hitelesség! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hitelesség!
Egyrészt nem ítélkeztem, hanem mondtam tulajdonságokat, ami negatív és ami pozitív.
Aki öngyilkos lesz az menekül. Ez nem kérdés, ez tény. Tárgyilagosan és objektíven is. :O)
Az, hogy gyávaságból-e, az már nem feltétlenül biztos. Azt már esete válogatja. :)
Oké,de ugye abból indult,hogy elkezdtek egy beszélgetést,amit te máshogy gondoltál,de inkább kimaradtál belőle.
Eddig nem mondtad,hogy egyszer már megvitattátok ezt,és ők tudják,hogy te máshogy gondolod.
Amiket itt elmondtál,igenis benne vannak a te gondolataid,negatív érzéseid,....szóval a véleményedben benne vagy te.
Ítélkezel egy ember felett aki nem tudott élni az életével.
Negatívan értékeled.Gyávának,gyengének ,menekülő áldozatnak tartod,mert nem tudod elfogadni,hogy ő nem tudott "átlépni a saját árnyékán".
Akkor egy példa:
Két ember vadul szeretkezik.
Tártgyilagosan:
Egy férfi és egy nő heves mozdulatokkal nemi életet él.
Objektíven:
A férfi és a nő vadul szeretkezik. Látszik, hogy nagyon kívánják egymást.
(ha valóban ezt érzi a két ember, akkor ez objektív volt és nem csak tárgyilagos) :)))
Igen, ez a te szótárad :)
:O))))
Tárgyilagos,objektív,szerintem egymás szinonimái.
Mindkettő azt jelenti,hogy önmagunktól,érzelmeinktől ,előítéleteinktől mentesen tudunk igazságosak,megértőek lenni másokkal.
De lehet hogy ez megint csak az én szótáram?:D
Az nem feltétlenül valóság. Az még simán lehet képzelgés.
A valóság ellenőrizhető. Akár közvetlenül, akár közvetetten.
A képzelődés meg szintén ellenőrizhető. :)
Az objektív nem egyenlő az érzelem mentességgel. Az a tárgyilagos.
Keveredik a két fogalom. :)
Az öngyilkosság azért negatív, mert nem azért születünk, hogy feladjuk.
Pozitív érték a kitartás és a megoldás keresés. A menekülés nem pozitív.
Pozitív a bátorság
a gyávaság nem pozitív.
Lehetünk bármelyik, mert nem vagyunk tökéletesek, de ettől még nem lesznek semlegesek.
Az egyik energiát ad, a másik inkább elvehet.
Aki kikapcsolja az érzelmeit, számára minden egysíkú lesz, de ettől nem objektív lesz, pusztán tárgyilagos és érzelem mentes.
Az öngyilkos ember sem pozitív érzéseket érez. :)
Hja,így értve van egy fajta elfogadott valóság,és van egy másik ,ami belőlünk fakad,amit nem tudunk bebizonyítani ,megmagyarázni,csak elmondani....de még lehet hogy ez sem megy mindig.
Én ezt nevezem valóságnak,ami belülről fakad,ami bennünk van,amit más nem lát,vagy csak egy kicsit.
Mitől lesz negatív egy srác öngyilkossága?
A te ,és már ítélete miatt.
Mert előjön a sajnálat,és ezernyi érzelem,ami befolyásol minket abban,hogy összeszoruljon a gyomrunk,egy ilyen értelmetlennek tűnő élet,és halál után.
Ettől lesz szubjektív az egész.
Ha objektívan szemlélnénk,nem éreznénk sem negatívnak,sem pozitívnak azt hiszem.
Na ne viccöljünk :O)
Ha azt hiszem, hogy holnap nem kell fel a nap, akkor a valóság igazolni fogja, hogy jól gondoltam-e.
Ha már a valóságban sem hiszünk, akkor elég sok szó kiesik a szótárunkból. Pl. Objektivitás.
A valóság elég konkrét. Azon nincs mit magyarázni. Attól nem változik.
Kérdés, képesek vagyunk-e jól látni. :)
Nem arról szól a kérdés, hogy tisztednek érzed-e eldönteni, hanem arról, hogy el tudod-e dönteni. Ha nem, az sem baj, de ettől még van, aki el tudja dönteni objektíven. Nem kell csak magunkból kiindulni :)
A jó és a rossz nem csak hogy értelmezhető, hanem alap kategóriák a földi életünk során.
Mindenki a boldogságra vágyik, ha nem tudja a negatívat a pozitívtól megkülönböztetni, akkor csak áhítozhat rá :O)
Felőlem.:)))
Számomra nem az.
Élt ,meghalt,úgy ahogy akarta.
Nem tisztem eldönteni pozitív,vagy negatív élete volt-e,nem tudom sajnálni,nem akartam volna megmenteni....egyszerűen nem érint.
Sokszor az sem igaz. Viszont kívűlről néha sokkal objektívebben lehet látni valakinek a dolgait, mint amennyire ő azt saját maga látja.
Magával lehet teljesen elfogult. Sőt :O)
"Balfék volt és szarrá vágta az életét"
Tehát nem pozitív :O)
Ha nem csűrjük csavarjuk, akkor ugyanaz a végeredmény :)
Az, hogy téged érdekel-e az élete még nem jelenti, hogy ne lehetne az negatív ,vagy pozitív. :)
Akit éríntett, az ő számukra is negatív.
Igen,ezek voltak az igazak számomra,de nem ez volt a valóság.
És nem értettem,hogy miért egyre rosszabb minden körülöttem.
Annyit éreztem,hogy eljött a változás ideje.
Semmi mást.
És görcsösen ragaszkodtam a régi berögződött érzéseimhez.
Ezeket el kellett engedni.De ehhez meg segítség kellett.
Ekkor már elhittem és beláttam azt amit mondtak mások.
Volt olyan is,amit nem éreztem még.
De hallgattam a jó szóra,mert amikor mondták,jó érzést adott.
Felüdülés volt amikor léptem ilyen dologban.
Sokat tanultam így.
Hát,a rokonságot valóban megfelelő,"kiemelt" helyen kell kezelni egy bizonyos határig ,ez igaz,mivel kényszerűségből néha muszáj fenntartani a kapcsolatot velük.
De ez azért nem jelenti azt,hogy nem szabadna ellentmondani nekik.
Amúgy megértelek,hisz én is alább már kifejtettem,hogy van úgy ,hogy az embernek egyszerűen nincs kedve felesleges körökbe rángatnia önmagát,vagy hiábavaló konfliktushelyzetbe keveredni.
Ez egyéni megérzés kérdése,mikor érdemes megszólalni,és mikor se.
:))
Érdemes lenne ha a szöveg környezetet is figyelembe vennéd.Engem nem tudsz megfogni,bár látom,hogy hergellek.
Szóval:
Azt mondtam ezzel a mondattal,hogy ha valakinek a véleményét majd a tettét nézed,és ebből vonod le a következtetést,az valós megállapítás lesz,nem pedig szubjektív.
Összecsaptam a mondatot,és örülök,hogy felhívtad a figyelmemet,köszönöm legközelebb határozottabban fogalmazok!