Házas férfi-lehet nála esélyem? (beszélgetős fórum)

De miért kell megcsalni a másikat? Miért nem lehet szólni, megpóbálni megoldani a fennálló problémákat, ha ez nem sikerül lezáni a kapcsolatot és utána új kapcsolatot keresni?

Tapasztalatom szerint az emberek nagy része nem direkt vagy nemtörődömségből szarja le a másikat, sőt! nem is szarja le. Csak éppen a kapcsolatok dinamikája is olyan, hgy változik, van mikor sok minden összejön és egy időre a másik embert is eltemethetik a hétköznapok, a gondok.

Kis türelem is kéne, mielőtt farokfelvágva átrohantok a szomszédnőhöz vagy kolléganőhöz, engem elhanyagolnak felkiálltással! (hamár általánosítunk)

Látod, itt van a dolog lényege!

Írtad, hogy: "átalában az a felállás, hogy az otthon lévő max arról tud, hogy gond van a kapcsolattal, arról fogalma sincs, hogy a másik fél már mással kavar, sőt, tervez!"

Ha már ÁLTALÁNOSÍTUNK, általában azért csalják meg ezeket a "kis naiv nőket/feleségeket" mert "fogalmuk sincs..."!!!

Aki megfelelő figyelemmel van a társa irányában, az ezt azonnal észreveszi!! (Mármint az első, legkisebb jelből is rájön)

Aki meg le se sz.rja az urát, azt meg általában megcsalják és az orránál fogva vezetik!!!

Es ezt ferfinek tartod? Bocs, hogy csak igy kivulrol belevau.

Esetleg teremts elo te tobb penzt es lehet megkapod ot 100%-osan :S

Amig van le. Aztan ha nem lesz, gyakorlott leven majd atteszi a fohadiszallasat mashova.

Azt azért el kell mondjam,mi is fogtunk ki eddig 3-4 olyat,akinek számított a gyerek is.De a legtöbb nem való pedagógusnak.

A fiammal kifogtunk egy jó logopédust is csak az sajna Új-Zélandra ment férjhez és elköltözött.Az őt követő "szakemberek"-ről inkább nem nyilatkozom.

Egyébként be sem kell mutatkoznia,ha úgy jön be a rendelőbe,hogy megmondja mi a baja/nem a panasza/és arra mit KELL felírni,akkor csak annyit kérdezünk hol tanít?

Tanácsot nem adhatok, mert egyrészt nem biztos hogy jó tanácsként működne! (Még akkor se, ha én annak szánnám)

Talán segíteni tudok.

Megkísérelem, hogy ráébresszelek valamire, és a felismerést követően már te is fogod tudni, helyén kezelni a dolgot.

Első feladat, hogy próbálj elvonatkoztatni a saját helyzetedtől, és mintegy külső szemlélő, értékelni a lehetőségeket. (Tudom, ez nem könnyű feladat. Legalább olyan, mint amikor egy fuldokló a saját hajába kapaszkodva próbálja kimenteni magát) Te milyen tanácsot adnál valakinek, akit nem ismersz, de ilyen kérdést tenne fel neked?

Folyt. köv.

nana, nekem nincs kapcsolatom foglalt emberrel!

De abban igazad van, átalában az a felállás, hogy az otthon lévő max arról tud, hogy gond van a kapcsolattal, arról fogalma sincs, hogy a másik fél már mással kavar, sőt, tervez!

Legalábbis a saját (igen, tudom, nem reprezentatív mintavétellel készült) tapasztalatom, a környezetemben látott, tudott dolgok alapján ez.

El kell, hogy ismerjem, IGAZAD VAN!!!

Mármint abban, hogy nem sok normális pedagógust találni mostanában. (A logopédusok tábora is sajnos egyre inkább felhígul)

Nekem óriási mákom van!

Sikerült találnom/összehoznom egyet-egyet mindkettőből!

Feleségem esetében, ezt nem csak én látom így!

Életében kétszer akarták az akkori igazgatók helyettesnek, de ő nem vállalta ezt, mert a tanítás a mindene. Aztán amikor alapítványi iskolából tagiskola lett a sulijuk, mégis csak rámaradt a kvázi-helyettesi státusz.

Mikor ezt év elején az igazgató bejelentette, a szülők tapsviharban törtek ki.

(Talán ez jelent valamit)

A lányunk esetét is le tudnám írni de ez itt már túl hosszú lenne. (Ha érdekel elmesélem)

Tehát majd akkor fog veled élni, ha a megcsalás és hazudozás mellett anyagilag is eléggé megpumpolta már az aszonyt?

Itt nem is az a kérdés ő miért tart ki melletted, hanem, hogy te miért tartasz ki mellette és állítod természetes példaként a gyerekeid elé a hazugságot, megcsalást és anyagi lehúzást? Miben tudsz rá felnézni, mit tudsz benne értékelni?

Jaj,szegény!

Láttam már normálisat is,csak keveset.

Ne haragudj,hogy beleszólok!

Kicsit visszautalnék a másik fórumban pontokba gondolataidhoz.

Egyet értek veled , talán nincs is olyan pont,amiben nem.

Valahol meg is értem, bár én nem tudok ezzel a viselkedéssel azonosulni teljesen.

Akkor viszont kérdezem,és kérlek,segíts a válaszoddal,ha tudsz még újat mondani, az ilyen pasi, mért tart ki mégis a szeretője mellett?

Konkrétan: én több,mint 2 éve csinálom ezt a szeretősdit.

Nem csak ,sőt,elsősorban nem szex van( nem z igény nincs meg rá,egyszerűen hol több,hl kevesebb alkalom adódik rá). Az elejétől fogva ő volt az,akinek terve volt,hogy tudnánk majd együtt élni.

Én a 2 gyerekemmel élek, ha nem otthon van,akkor itt van velünk.Erőfeszítésébe került,hogy elfogadják őt, de mostanra éreget a gyümölcse,tehát integrálódott a családba, bármit megcsinál...itt is él,és otthon is.

Nálunk van a szeretet, otthon pedig az anyagi biztonság- ezt mondja-

És a terv továbbra is,hogy szeretne velem együtt élni.

Sosem fogom megérteni,hogy képes valaki így élni: velünk is van közös program, ebéd, túra... aztán haza megy.

Nem mondhatnám,hogy kihasznál,sőt! Érzelmileg is, és egyéb téren is sokat kapok tőle.

Már annyiszor elmondtam neki,a tisztesség azt kívánja,maradjon a neje mellett,aki eltartja, eteti, mos rá...és ne járjon idegen portára.

Vagy vállalja fel,hogy változtat az életén.

Hú, de zavaros voltam, bocs, de már agyilag zokni vagyok emiatt.

Most mondd, ezt komolyan kérdezed?!? Mármint azt, hogy mi mást tudtál volna tenni?

1000+1 lehetőséged lett volna, hogy ne alakuljanak így a dolgok!

A "+1" mindjárt az, hogy az első "otthonalvást" követően, kulcsra zárod még a kertkaput is, kiírva, hogy jelezze azt előre, hogy mikor szándékozik a szerszámait és eszközeit "hazacuccolni"!!!

Aztán, akkor majd elgondolkodott volna, hogy kivel is szándékozik leélni az életét! Az anyjával, vagy veled.

A HOXÁN múltkor azt firtatták többen, NŐK hogy egy férfi/férj miért marad meg egy "kihűlt" kapcsolatban/házasságban, főleg akkor, ha már van új szerelme/szeretője is.

Akkor egy 10-12 pontos válaszban leírtam, az általam vélelmezett okokat.

Most azt kérdezném, hogy egy nő miért teszi ugyanezt?!?

Vagy miért hagyja, hogy kapcarongyot csináljanak belőle, kihasználják, megalázzák, stb.?!? És a végén még meg is köszöni a dolgot!!

Na erre kapott el a "harci ideg" és írtam azt, hogy: "Úgy is kell neki"

Ha valaki azért küzd, hat erőlködik, hogy ezt elérje, és ráadásul ezt meg is kapja (azaz célt ért) akkor mi mást tudnék számára mondani, mint "gratulálni a sikeréhez" hiszen ezt akarta!!! Vagy nem?!?!?

Most úgy őszintén, én mi MÁS-t tudtam volna tenni? Én ott voltam a kis házamban, az ajtó tárva nyitva volt neki... de nem kellett, jobb volt neki a saját kis világa! Most örülhet neki :)

A végén a "úgy is kell neki" pedig elég gúnyosra sikeredett! Felesleges gúnyolódni, mert nekem csak jobb lett így! Inkább külön, mint egy szarul működőben! Csak annyit bánok, hogy nem léptem előbb, dehát valamiért most jött el az ideje... Minden úgy van jól, ahogy van! És kész. :)

Ezt verik bele,főleg a nőkbe,családban,iskolában(tanulásban),munkahelyen,hogy adni-adni-adni..Sőt általában mindenre azt mondják,hogy tenni kell bele,még-még-még,és előbb-utóbb sikerül.

És azt is,hogy : aki megdob kővel..stb..És hogy a nők pláne egyáltalán csak kenyérrel dobálózzanak.

Aki nem ilyen adakozós típusú karakter a nők közül,arra könnyen rámondják,hogy egoista,önző dög,és nem tesz semmit azért,hogy működjenek a dolgok.

Persze férfira úgy érdemes dobálni a kenyeret,ha már az elején figyelünk a reakcióira,és megnézzük,jól esik-e ez neki,ill.el tudja-e fogadni...és hogy valamiképpen viszonozza -e!

Az "úgy is kell neki"-t kihagyhattad volna..Mint írtam,EZ túl erősen van kódolva és nevelve a nőkbe,hogy energiát adjanak.

MÁS megoldási lehetőséget viszont sehol nem tanítanak,hogy miként tudunk javítani valamin,az említett módon kívül.

Ez az, ami kimaradt a listámból!!!

Erre főleg a nők hajlamosak!

Igen! Arra, hogy egy kapcsolatot úgy kezeljenek, mint ha ők egy akkumulátortöltők lennének!!

Azt hiszik, hogy elegendő az egyoldalú lemondás, áldozatvállalás, szerelem, bizalom, odaadás, stb. és ez majd egyszer biztosan meghozza a gyümölcsét! Szerintük a férfiak úgy működnek, mint egy akkumulátor, vagy egy bankkártya ha feltöltődtek, akkor - ha akarnak, ha nem - szolgáltatni fogják az energiát, vagy lehet velük fizetni. Azaz viszonozni fogják a dolgokat!

Jelentem, nem vagyunk mi malacpersely, amibe, ha elég sűrűn és szaporán dobálják a pénzérméket, egyszer csak (fel)használhatók leszünk!

Aki ezt hiszi az nagyot téved!

De úgy is kell neki!!!!

Ennek a kapcsolatnak ennyi volt az élete... :)

És nem bánom, hogy vége! Sajnos, hogy ezt kell mondanom, de nem érzem, hogy nagy veszteség ért volna...

Egy ideig működhet úgy egy kapcsolat, hogy az egyik alkalmazkodik a másikhoz, de egy idő után nem megy, hogy mindíg csak az egyik... a kölcsönös tolerancia és egymásra figyelés nem árt ha megvan egy kapcsolatban...

Azért kösz a véleményedet! :)

Írjad csak bátran!

Feleségem pedagógus, idősebb lányom logopédus...

Tudod mit?

Legyen, ahogy te akarod!

Végül is, nem az én kapcsolatom/házasságom ment rá!!

Csakhogy pontosítsak kicsit a dolgokon:

1. Nem volt itt semmiféle "zűrös kapcsolatról" szó! Az első két év szép és jó volt, aztán jött a betegsége (elképzelhető, hogy a korábbi életmódja következményeként...) és onnan kezdődtek a gondok... Gyógyszereket szedett, amitől elálmosodott, és ezáltal otthon bealudt, elfelejtette, hogy én a szomszédban várom! Nemhinném, ha más, aki párkapcsolatban él és beteg lenne, akkor hazafutna anyuhoz aludni... hanem a párjával együtt vészelné át a nehezebb időket. Elvégre azért is voltunk EGYÜTT!

2. Nem vártam el tőle soha, hogy a kedvemért 'meg'változzon, (nem vagyok olyan ostoba, hogy meg akarjak változtatni bárkit is...)csak arra vártam, hogy kikerüljön ebből a depressziós időszakból... Meghagytam a nyugalmát, nem zaklattam hülyeségekkel és nem erőltettem rá magamat! Egyébként nem hinném, hogy te annyira örülnél neki, ha egy párkapcsolatban minden este egyedül feküdnél le, mert a kedves párod a műhelyében csücsül begubózva a számítógép előtt, vagy éppen elalszik otthon...

3. Teljesen jól ismertem! Máskülönben a 7 év sem ment volna vele, de tudtam, hogy milyen és szerettem! Egyébként érdemes tudni, hogy eléggé magának való ember, aki az érzelmeit sem nagyon tudja kimutatni... és ebbe ha tetszik, ha nem, bizony bele lehet fáradni!!!

4. Anyósjelölt nem járt át hozzám!

És lehet, hogy én vagyok hülye, de továbbra is az a véleményem, hogy nem én szúrtam el! Az volt a legnagyobb gond, hogy a szomszédban voltam, és valahogy egybefolyt minden, és nem volt rendes, külön életünk, az állandó hazafutkozásai miatt...

Ezért igazából nem is érztem ezt a kapcsolatot olyan erősnek, hogy házasság legyen belőle!

Úgyhogy nincs miért magamra vetnem. Tett ő arról bőven, hogy szép lassan kiábránduljak belőle...

Csak az utolsó bekezdéseddel nem értek egyet.

Anyóssal egy településen sem egészséges lakni,főleg ha az pedagógus,ami nálam nem foglalkozás,hanem diagnózis.

nagyon élesen,aprólékosan rálátsz dolgokra,mint kevés ember..

tetszenek,amiket írtál,mármint az általános része,a kapcsolati útmutatóidnak.

Én ezt nem taglaltam,h kin múlik,és kin nem..

Kizárólag arra írtam 1 ötletet,hogy miért próbálja az exe Enya előtt most adnia jófiút.

Nem ez volt a te hibád! Ezt számodra könnyebb beismerni és vállalni, mint az igazi okot!

Rühellem már, mindig ugyanarra az útmutatóra hivatkoznom, amit pontosan az ilyen helyzetek megelőzésére állítottam össze!

Ott szerepel olyan, hogy "zűrös kapcsolatot kerülni!" meg olyan is, hogy senki nem fog megváltozni a MI KEDVÜNKÉRT!! Ezt hinni pontosan akkora tévedés, mint amikor valaki azt gondolja, hogy a légy azért mászkál az ablaküvegen, mert a kijáratot keresi!!! (Egy lópikulát, azért, hogy minél több helyre odasz.rhasson!)

Tehát aki ilyenekben hisz, az mesekönyveket olvasson csupán!

Aki a házasságkötés előtt képtelen kiismerni valakit, aki ráadásul a szomszédjában lakott, az vessen magára és ne panaszkodjon itt, hogy: "Nem ilyen lovat akart"!!! (Ha a lovat nem is kapta meg, de a ...)

Máshol írtam azt is, hogy anyóstól olyan távolságban jó lakni, ahova a gyerekek gyalog, biztonságosan átküldhetők, viszont az anyósnak eszébe se jut papucsban-pongyolában, hajcsavarókkal a hajában "átlépni"!!

Aki ezt elb.szta, az szintén vessen magára!!!

váó, megdícsérte a hajadat? Ha én mindenkivel kapcsolatot akartam volna aki az enyémet megdícsérte, még nem értem volna a végére.

Egymásnak vagytok teremtve nyilvánvaló. Nőként, emberként, pszichológusként meg pláne ne érdekeljenek olyan dolgok, hogy ez kiben milyen nyomot fog hagyni, hogy van feleség, van gyerek, van etika. Miért is törődnél vele?

Amúgy miért lettél pszichológus? Mondd, hogy nem azért, hogy másokon segíts!