Havi 200ezerből lehet valaha saját otthonom? (beszélgetős fórum)

Albérletbe ilyen keresetből akkor tud menni, ha valakivel összeáll és úgysem nagyon fog tudni spórolni, de legalább békében lesz.

Ezért is írtam, hogy esetleg gondolkodhatna olyan melóban, amiben van lakhatási opció, mégha nem is kacsalábonforgó.

A folyamatos stressznél és zsigerelésnél bármi jobb.

Azzal egyetértek, hogy úgy a legegyszerűbb spórolni, ha otthon lakik.

Azzal viszont, hogy vidéken annyira olcsó házak vannak ( nem mindenhol),nem.

Ott olcsó az ingatlan,ahol közel távol nincs munkahely,ahol rossz az infrastruktúra stb...stb...,azért olcsó,mert nincs rá kereslet.Nem véletlenül. De nagyváros közepén és szélén pl.hajléktalan szálló mellett sem veszek ingatlant ,pedig olcsó.

Ha albérletbe mész, akkor meg attól kell félned, hogy miből fizeted hónapról-hónapra a bérleti díjat.

Ilyen körülmények között mindenképp belevágnék és költöznék.

Borsod ilyen szempontból annyira nem reménytelen.

Ki lehet fogni olcsóbb ingatlant.

Esetleg amivel próbálkozhatsz szocmunkásként, olyan helyre bekerülni, ahol van lakhatás is. Szolgálati lakás, bérlakás ilyesmi. Nem tudom a környéketeken opció-e, ha nem, így már szóbajöhetne más országrész is.

Ehhez mit szólsz?

Ne áldozd fel magad anyukád választottja miatt, fiatal vagy, tele tettvággyal! Lépj!

Utolsó mondatodban a lényeg: vagy anyagi vagy szabadságbeli áldozatot kell hozni.

Ezt viszont a fórumindító tudja eldönteni.

Nem kell kiforgatni a mondandóm. Nem azt írtam, hogy nem tudnék a szüleimmel élni, hanem hogy ennyi idősen...otthon =rájuk támaszkodva. Nem ellenük irányult. Szeretem, tisztelem őket, rengeteget kaptam tőlük, de az életnek van egy rendje. (Nekem furcsa a sok mamahoteles, főleg annak a tükrében, hogy nem egy azon kesereg, hogy nincs pénze, de utál otthon lenni.) Ha már beindult az odaszurkálás elmondom, a mai napig nagy örömmel megyek haza, amikor csak tudok és szükség van rám, ezt pedig tudják a szüleim is. Szoros kapcsolatunk van, valamint az egyetlen élő nagymamámmal is. Azért mert én nem vagyok anyámasszonykatonája, nem kell "nemérteni".

Én úgy gondolkodtam, hogy nem szeretnék a nyakukon maradni, mivel van saját keresetem, ezért elmentem albérletbe, de cserébe nem búsulok azon, mikor lesz egy önrészrevalóm. Gyűlik így is, csak lassabban, erre mondják, ára van. (Plusz, esetleg nem minden családban egy gyerek van, akiről gondoskodni kell és akinek tér kell a szülői házban, ezért pl. az a normális, hogy amint az idősebbnek/szerencsésebbnek állása lesz, megpróbál független életet kezdeni.)

A FI nem fog tudni úgy függetlenedni, hogy nem hoz számára kényelmetlen döntést vagy anyagilag, vagy szabadság(?) tekintetében.

Meg tudom kb. melyik bankokkal nem beszélt a valahai enyém.

Az ingatlanokra vonatkozó dolgok sokat valtoztak.

Egyetértek azokkal akik az otthon lakás mellett érvelnek.

Kivéve ha nem szeretsz otthon lenni .

Akkor bizony marad a másodállás.

Nem tudjuk merre laksz de érdeklődj az ingatlan árakról.

Merre keresel, és mit dolgozol?

Én talán a szallasban tudok segíteni, ha te meg kitakaritasz, kifested.

Én ezt most nem értem.

Mostanában több fórum nyílt, hogy elegendő fizetés e az 500 eFt bruttó meg, hogy 300 eFt nettó alatt nem vállalnak melót, stb.

És amikor én azt mondom, hogy ez nem kevés, akkor le vagyok hurrogva.

Most akkor mi az általános, az, hogy valaki 200 ezret keres vagy az aki 300 ezer felett?

És a témához: Nem értem azokat, akik nem tudnak a szüleikkel élni, azokat meg főleg nem, akik ha velük laknak, akkor miért nem tesznek félre önerőre vagy akár teljes házra.

Vidéken annyira olcsó házak vannak (nem mindenhol), azokra simán összegyűjthető akár a teljes vételár is néhány év alatt.

Nem most hirtelen kell elhatározni, hogy elég volt, hanem kellene erre gondolni, ahogy keresete van az embernek.

Szerintem úgy kellene csinálni, ahogy Amaunet írta.

Sok sikert!

Csak ez az egy módja van.

Amíg otthon lakik minél többet félretenni.Évekig,hogy legyen önerő.Aztán lehet arra meglesz a nagy ő is,akivel közösen bele lehet vágni.Önerő nélkül esélytelen.

Havi kétszázból csak úgy tudsz félretenni, ha anyukáddal élsz, nem tartasz fent egyedül egy házat, háztartást.

Nem terveznék saját házat, hanem oda tervezném a jövőbeni családomat is.

Tudom, nem vigasz, de ezzel nem vagy egyedül.

Melyik részén élsz az országnak?

Én is vidéki vagyok, de nagyon nem mindegy, hogy Borsod vagy Veszprém megyéről beszélünk. Tehát ez önmagába véve nem infó. :)

Kisebb, turisztikailag kevéssé értékes településeken jobb eséllyel fogsz házat találni, amit nyilván újítgatni kell, de ha ezért sajog a szíved, hogy mindenképp saját, a kereseted nem tudod tornászni, akkor jó alternatíva lehet elsőnek.

Én nem tudnék ennyi idősen otthon élni, albérletben lakom jelenleg is, nem ördögtől való az sem. Lehet ábrándozni sajátról, de ha nem tudod összespórolni a kezdőt és nem kapsz normális hitelt, akkor fölösleges.

Ha eleged van, lépj! Nincs ismerős, barát, akivel átmenetileg albérletbe költöznél?

Vagy kibírsz még otthon éveket és spórolsz. Rezsibe nyilván belefizetsz, bevásárolsz... De ha alapvetően se hitel, se lakbér, akkor azért 200-ból lehet félrerakogatni.

Ha esetleg idősgondozás vagy hasonló területen dolgozol akkor érdemes külföldre kimenni pár évre.

Keresett szakma és megfizetik.