Ha minden álom így teljesülne....

A konyhába vettünk egy asztalt és hozzá való székeket. A szék világos huzattal van (volt) bevonva. Kedves édesanyámnak is az volt az első mondata, hogy szép, DE kényes.

A gyerekek rövid időn belül leamortizálták. Próbáltam kefével dörzsölni és kimosni, próbáltam kárpittisztítóval, de csak rosszabb lett.

Ekkor megszületett az elhatározás.

Áthúzom a széket!

Az elhatározást tett is követte. A méteráruboltokban is szétnéztem, és bizony a turkálóban is. A választásom egy kellemes színű függönydarabra esett, amit pár száz forintból meg is vásároltam.

A szék ülőkéjét lecsavaroztam a férjem szerszámos ládájából kölcsönvett csillagcsavarhúzóval.

A régi huzatot nem vettem le, csak a kapcsozást takaró alátétet.

Mint minden nő, célszerszámot nem találva, felhasználtam minden kéznél lévő eszközt, így egy késsel feszegettem le.

Az anyagot kiterítettem és rámértem az ülőkére a szükséges ráhajtásokkal. A textíliát előtte természetesen kimostam.

A szabásnál ügyelni kell a mintára, és a szálirányra, hogy minden széknél egyforma legyen. A kimért darabot kárpittűzővel erősítettem az ülőkére.

A kárpitrögzítő egy egyszerű belövős tűzőgép, amit erősebb kapoccsal kell csak megtölteni.

A hosszúságot pontosan kell kiszámolni, mert ha átüti az ülőkét, akkor kellemetlen pillanatokat okoz fáradságos munkánk.

A rögzítésnél a túlfeszítést kell elkerülni és a sarkoknál való hajtást kell szépen eligazítani.

A többi már gyerekjáték. Rátűzni az alátétet és visszacsavarozni az ülőkét.

Jó munkát mindenkinek!