Ha megtehetnétek, ti fogadnátok örökbe gyermeket? (beszélgetős fórum)

Egy pszichológusnő aki maga is örökbefogadó szülő mondta egyszer, és nagyon igaza volt:

"Mi történik akkor ha megszeretik egymást a vér szerinti szülővel? Egy emberrel több lesz aki szereti a gyerekemet."

Egyébként ez nem nagyon fordul elő, nem is nagyon életszerű. Az örökbeadott gyerek sokszor egy találkozás erejéig sem fér bele a vér szerinti anya életébe. Gondolj bele, eltelik tizensok év, a legtöbben titkolják hogy örökbeadtak, családjuk, férjük, gyerekeik vannak akik semmiről nem tudnak... hogyan vállalhatnák fel az örökbeadott gyereket. A tipikus eset inkább az, hogy 20 év elteltével újra elutasítják a gyereket - ez jobban fáj szerintem...

De ha a sajatoddal lesznek problemak, mas az egesz lelektana.

Egyesek iszonyuan szemellenzosek itt.

Akinek ez a fontos, ne is fogadjon örökbe. Azoknak a gyerekeknek akiket nem tudnak, akarnak felnevelni a vér szerinti szüleik, nem húsra-vérre, hanem feltétel nélküli elfogadásra és szeretetre van szükségük.

Ugyan a genetikai állományomat nem adtam tovább, és nem is fogom, de biztosan tudom, hogy egy hajszállal sem éreznék másképp a vér szerinti gyerekem iránt mint most.

De,én biztos kíváncsi lennék.

És nem félsz attól,hogy esetleg egyre többet akar majd találkozni vele?Hogy talán majd elkezd ragaszkodni hozzá?Bár a leírtak alapján hozzád ragaszkodik,hiszen téged fogad el anyukájának és téged szeret úgy.

Szinte biztosan kutatni fog. Te nem tennéd? Szerintem az a normális ha kíváncsi lesz a vér szerinti szülőjére. Én úgy gondolom, szeretnék én lenni aki segíti ebben ha itt az ideje. 4.5 évesen kérdezte meg egy beszélgetés során, hogy megismerheti-e majd. Természetes hogy igent mondtam és az ígéretemet be is fogom tartani.

Nekem egyetlen félelmem van, hogy nem akar majd vele találkozni (mármint a vér szerinti anyja) - azt nehéz lesz feldolgozni. Szüksége lesz rá, hogy ha többet nem legalább egy találkozás során őszinte válaszokat kapjon, azt gondolom az örökbefogadás kapcsán akkor kerülhet végleg helyére minden az ő lelkében amikor fiatal felnőttként megismerheti aki a világra hozta. És én ebben támogatni fogom.

Mi már nem képzeljük :)

22 hónapos volt a lányom, amikor azt kérdezte, ki volt ott amikor született. Addigra már a meséinkbe finoman beleszőttük hogy hogyan találkoztunk mi elöször, így gondolom adódott a kérdés, mert a mesék úgy kezdődtek, hogy ő megszületett, és Zita néni (a Bölcső alapítvány vezetője) tudta, hogy mi nagyon várjuk már hogy egy ilyen csodálatos kislányunk szülessen, úgyhogy szólt nekünk és mi rohantunk érte... ez hamar leesett neki, hogy nem az én pocakomban volt előtte. Akkor amikor rákérdezett, nyíltan elmondtam, hogy kik voltak ott, hogy a néni akinek a pocakjából született, és hogy én akkor még csak a szívemben éreztem hogy Ő megszületett és vár rám.

Aztán van egy olyan mesénk is, amit már Ő szövöget tovább, hogy a kisbabák mielőtt megszületnének egy felhőről nézegetik az anyukákat, apukákat akik babára várnak és oda születnek akit kiválasztanak. Aztán vannak babák akiknek ez valamiért nem sikerül, de ők akkor is ahhoz az anyukához akarnak menni, ha pl. neki nem lehet kisbaba a hasában.... Sokféleképpen lehet erről beszélgetni, nyilván 5 évesen már egészen konkrét dolgokat is kérdez, és nem mindig könnyű. Most épp ott tartunk, hogy boncolgatja az okokat, vajon miért hagyta el a Néni... sokat kell segíteni nekik, hogy el tudják fogadni, és pl. ne saját magukat okolják azért amin átmentek. Az én lányom is mondott már olyat, hogy biztosan azért hagyta ott, mert ő nem volt jó baba és sokat sírt. Máskor kérdezi, hogy szerette-e őt a Néni és ha nagy lesz találkozhat-e vele. Sokat beszélgetünk és úgy érzem az egyetlen út az, ha beszélhet róla és nem egy nagy titok árnyékában nő fel.

Ez tetszik ;)

" én is mondtam anyámnak hogy tuti nem ő az igazi anyám, csak a bokorban talált... Ő azt monda, ha ilyen zűrös gyereket talált volna a bokorban, tuti visszavitt volna már régen... :)"

Én igazából attól tartanék,meg félnék,hogy nehogy kutatni kezdjen az igazi szülei iránt,hogy megakarja ismerni őket vagy ilyesmi...

Általánosítasz szokás szerint és áltudományos magyarázatokra hivatkozol, persze link vagy egyéb elérhetőség nélkül.

Tudom, hogy nem rosszindulatból teszed, de képtelen vagy felfogni azt, hogy milyen mély emberi érzéseket sértesz-nemcsak ezzel a hsz.-eddel, hanem szinte az összessel.

Azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba amit elkövethet egy örökbefogadó. MINDEN gyerek érzi, hogy hazudnak neki, vagy nem, őszinték. Mindennek az alapja az őszinteség, én nem tenném meg a gyerekemmel hogy hazugságokra építem az életét.

Az én lányom úgy nő fel, hogy mindent tud, nyilván a korának, szintjének megfelelően kap választ a kérdéseire, de elég korán kérdezett már és én válaszoltam. Volt már rá példa, hogy miután konfliktusunk volt egymással, azt mondta, sajnálja magát, hogy ilyen rossz anyukához került. Mivel Ő 4.5 volt én meg 38, nem akadtam ki ezen, ez a gyerek dolga, hogy próbálgassa mik a határok és hogy akkor is szeretem-e ha ő rossz vagy olyasmit mond amivel megbánt. Mondtam neki, hogy ha tényleg úgy gondolja, körülnézhet a világban jobb anyuka után, bár én nagyon szomorú lennék, mert épp olyan gyerekre vágytam mint ő. Ezen elgondolkozott és úgy döntött, mégsem költözik :) Nem kell ezen kiakadni szerintem... én is mondtam anyámnak hogy tuti nem ő az igazi anyám, csak a bokorban talált... Ő azt monda, ha ilyen zűrös gyereket talált volna a bokorban, tuti visszavitt volna már régen... :) ezzel el volt intézve...