Ha megtehetnétek, ti fogadnátok örökbe gyermeket? (beszélgetés)

De te engem ne sajnálj se a gyerekorom se a lelki világom miatt, pusztán azért mert leírtam, hogy mi volt a húgom egyik osztálytársával.

Szóval szerinted akinek a környezetében van/volt egy problémás gyerek az már minimum szociopata. Gondolkozz már el azon amit írsz!

Te tényleg eltértél valamitől!

Nézd már meg hogy mire mit reagáltál

persze, erre írtam, hogy nem tudni mi lehetett a háttérben, annyit tudok, hogy pár hónapos babaként vették magukhoz, szóval tényleg ők nevelték.

Csak tényleg az a fura, hogy pont egy gyerekpszichológustól nem várná az ember, hogy nem tudja a helyzetet kezelni... de ugye ahogy írtam a vízszerelő és a csepegős csap esete :S

Sok oka lehet annak ami történt: pl. mennyi idős volt a kislány amikor a családhoz került, miken ment addig kersztül, hogyan viszonyultak hozzá a szülők, hogyan kezelték a problémáit stb. A cigány származás még nem egyenlő a bünözéssel.

Természetesen az, hogy vannak mindenkinek öröklött tulajdonságai, vérmérséklete stb. igaz. De ugyanez a vér szerinti gyereknél is megvan, max. ő az egész család által utált nagynénire hasonlít...

ez sajnos nem egészen igaz, a saját gyerekemen is látom, hogyha megfeszítenek se tudok mindenben hatni rá, örökölte az apja makacsságát, meggyőzhetetlenségét és bármit csinálnék vele akkor is "dömper" stílusa lesz, bár ez már bennem is bennem van.

Valamelyest igaza van jstefannak; még ha én ezt így nem is merném állítani, hogy mindig ez következik be és nincs kivétel, mert nincsenek ilyen irányú tapasztalataim... egyetlen családot "ismerek", akik örökbefogadott gyereket neveltek/nek. Apa orvos, anya gyerekpszichológus (persze ugye a vízszerelőnél csepeg a csap elven lehet ez is a gond) egy kis roma lányt vettek magukhoz, még babaként. Aranyos, értelmes és nagyon szép lány volt, aztán kiskamaszkorban valami elromlott, jöttek az apró stiklik, meglopta a szülőket, a suli büfét, osztálytársakat -húgom oszttársa volt általánosban- majd szülőktől lelépett, aztán nagy pocakkal, bagóval a szájában, piával a kezében ért haza :S mindezt érettségi előtt. Hogy azóta mi van vele passz, húgom már fősulira jár, így nem tudjuk hogy folytatódott a történet.

Nem azt mondom, hogy törvényszerű, de sajnos előfordul, hogy a sors ismétli önmagát, nevelés ide vagy oda. De persze én nem tudhatom mi volt ott a háttérben, hisz attól hogy orvos-pszichológus a szülő pár, még nem garancia semmire, csak tényleg meglepő, hogy pont náluk fordul elő

Egy hiba van az eszmefuttatásban: nem bűnözők gyerekeiről beszélünk! (Még ha igaz is egyáltalán hogy bűnözőnek feltétlenül bűnöző a gyereke... mert nyilván nem igaz, mint ahogyan az sem, hogy akinek nem bűnöző az apja, anyja az maga sem lesz az.)

Egy esetrehivatkozni meg enyhén szólva is röhejes, tekintve hogy jelenleg több ezer örökbefogadott gyerek és felnőtt él ebben az országban.

Amúgy olyan eset is volt amikor a szupergenetikájú szülő gyereke autót lopott... ÉS???

[link]

[link]

EZ CSAK EGY TÖREDÉKE A NETEN LÉVŐ PUBLIKÁCIÓK,TANULMÁNYOK KÖZÜL!!!

[link]

[link]

Sajnos én lemaradtam a híradóról mivel külföldön vagyok jelenleg.

Jelenleg mi nem rég fogtunk bele a baba projektbe bár mi alapba tudjuk hogy nehezen fog össze jönni, de bizakodunk. Én/Mi mindenképp szeretné(n)k saját vérszerinti gyereket.

Felvetődőtt a kérdés nálunk is mi lenne ha még sem sikerülne, örökbe fogadnánk e?

Bennem is olyan kételyek merültek fel elsőnek mint az előttem hozzászólok némelyikében, nem vagyok benne biztos hogy tudnám teljes oda adással szeretni más gyermekét sajátomként..de lehet tévedek, így a kérdést elnapoltuk. Annak ellenére hogy imádom a gyerekeket, és nagyon jól elvagyok bárkinek a picikéjével.

Párom 9 évig volt nevelőszűlöknél a hugával 3 öccse örökbe van adva, nem tud róluk semmit. Nem tudja azt mondani hogy igazi családban nőtt fel. Amit megköszönt az annyi hogy megtanulta mi az hogy dolgozni keményen. De az hogy szeretet igazi törődés, család azt mellettem tanulta, tapasztalta meg először.

Barátnőmet 3 hónaposan vagy 3 évesen pontosan nem tudom mikor fogadták örökbe, igazi családban nevelkedett, soha nem éreztették vele hogy nem vérszerinti gyerek, bár kicsi kora óta tudta hogy ő örökbefogadott gyerek. Tini korában borzasztóan bántotta és nehezen tudta elfogadni hogy "eldobta" az igazi anyja miközben van 2 testvére akit az anyja nevel. Nem volt nyílt örökbeadás de a vérszerinti anya írt egy pár levelet barátnőmnek innen tudja ezeket. 14-17 évesen nagyon megakarta keresni a vérszerinti anyját, végül lemondott róla.

Az anyukájával aki felnevelte viszont soha nem jöttek ki igazán, mindig is ott volt az ellentét közöttük, hiába nevelték szeretetben sajátként, kapott meg mindent ami tőlük telt.

Én úgy látom hogy manapság "bárki" lehet nevelőszűlö de utána a kutya sem néz a gyerekek után, jól vannak e stb. Elég csak vissza nézni az előző év pár eseményét mikor a nevelőszűlök bántalmazták a rájuk bizott gyerekeket fizikálisan, szellemileg akár szexuálisan stb stb. Szégyennek tartom amikor az örökbefogadó éveket vár mire örökbefogadhat, míg a nevelőszűlőkre rá se néznek utána a legtöbb esetben ezt kellene szígorítani.

Az aki örökbefogadásra adja a fejét az tényleg komolyan gondolja.

Az megint más kérdés mi a jó a gyereknek tudja hogy örökbefogadták vagy sem. Biztos hogy hozzá állás és nevelés kérdése az egész.