Vallomások

A kórus vezetőjével majdnem összevesztem a szülei halála miatt, de aztán visszafogtam magam

Utálom, amikor letegez a pincér, a benzinkutas, az eladó.

Nem örököltem semmit a "messzi mamától", csak a bütyköt a lábamon... Mondjuk a másik unoka a vonásait... lehet jobban jártam. 😑

Sosem csinálok kerek pogácsát, a négyzetet sokkal könnyebb előállítani. Ilyen típus vagyok és kész.

Bármin is megyek keresztül a jelenlétében, vállalom, mert látni akarom, annyira hiányzik!

Szeretem az extrém háztakarítás videókat.

Akartam enni egy szelet kenyeret, valaki leöntötte vízzel véletlen és én hajszárítóval szárítottam meg, aztán megettem.

A boltos édesemnek szólít, a pedikűrös kicsimnek. Nők, és én is az vagyok.

Nekem a macskás lakások otthonosabbak, harmonikusabbak, mint ahol nincs cica.

Én sosem nézek meg olyan naplót vagy klubot, aminek egyértelmű a címe és engem nem érdekel az adott téma.

16 éves fiam megszakította velem a kapcsolatot (csúnyán kiosztott), de elég gyorsan elfogadtam a helyzetet. Gyötör a gondolat, hogy akkor lehet nem is szerettem igazán őt.

Tartozom egy bocsánatkéréssel a nyitva hagyott naplóm miatt! Azóta nemhogy zárt lett, töröltem is! Remélem nem "sokkoltam" senkit. :)

Nem tudom eldönteni, hogy melyiktől félek jobban: a vérképem alapján előirányzott csontvelő vételtől, vagy annak eredményétől. 😢

Az óraátállítgatásban 2 dolog bosszant: programoznom kell 4 „buta” eszközt, és hogy az EU nem képes a sarkára állni ezzel kapcsolatban. A biológiai órám, az alkalmazkodóképességem ez ügyben köszöni szépen, jól van. 😀

Erre vártam hogy végre sötét legyen! Én nem félek a sötét időszaktól, gyerekkorom óta megnyugtat, örömmel, otthonossággal tölt el! Márciusig élvezkedhetek! 🤗⬛🌌⬛🖤

Tegnap túráztam a Cuha-szurdokban, és kifejezetten élveztem, hogy az öltözékem megbotránkoztatta az embereket. Fehér sportcipő volt rajtam, fekete cicanacival, titokzoknival, és szép, világos szövetkabát.

Napi programom a pénz miatt aggódni 😖😢

Nem tudok velem azonos neműekkel barátkozni. Mióta az eszemet tudom, fordítva vagyok bekötve.

Holnap megyek kabátot meg sapkát venni télre. Jó lesz kicsit kimozdulni itthonról már.

Jól esik, hogy nyertem 60 percet ma.

Ma utazunk pár nap kikapcsolódásra és nekem már konkrét pánikrohamom van tőle. Napok óta alig alszom. Ma már hajnali egy óta ébren vagyok.....

Bevallom, hogy lábrángást kapok attól, ha valaki teleszórja emojikkal a bejegyzéseit. Ettől nem kifejezőbb lesz az irománya, hanem szirupos, idétlen.

Hosszas levelezés után az sem érdekel, ha első randin az ágyban kötünk ki.

Aggasztónak találom, hogy simán veszek egy repülőjegyet Európán belül, aztán a repülőtéren senki semmilyen ponton semmi személyes iratot nem kér. Bárki beszállhatna a gépre a telefonra küldött QR kóddal, legyen az más nemű, nevű, állampolgárságú.

Hikikomori akarok lenni.

A munkahelyem rendkívül stresszessé vált. Egymást érik az alap munkakörön kívüli határidős feladatok, miközben a főnök rosszindulatú beszólogatásai, gonoszkodásai mindennapossá váltak. Nehezen bírható.

Kidobtam egy almacsutkát a másodikról.

Igazán eldönthetné, hogy mennyire szeret. Vagy, ha nagyon, akkor ne meneküljön.

Néhány hét múlva ki fogom tudni pipálni az egyik bakancslistás helyemet. :) Egy kicsiny szigetet az óceánon. Egy csomó mindenről lemondtam, hogy el tudjak utazni erre a helyre.

Suliban a menzán néha azon nevettünk, hogy a visszavitt ételt jól megborsoztuk a disznóknak, mert gondoltuk oda fog kerülni. Ha ők is ették meg, biztos nem vették észre a borsot, de azóta is eszembe jut ez a dolog néha és nagyon szégyellem magam.