Gyógyulásról másképpen! Ha mindent kipróbáltál, mégsem segített. (beszélgetős fórum)
Az mondják, ha megváltoztatjuk a szemléletünket, a szemlélet tárgya is megváltozik. Amiről mi beszélünk az a pozitív hozzáállás. Lélekszinten a szeretet. Mindent meg tudunk változtatni önmagunkban, de a körülöttünk levőkben is. Ez nem egyszerű folyamat, és nem megy egyik napról a másikra. Ez egy nagy erőpróba. De utána az akadályok már nem is olyan nehezek.
Tökéletesen igazad van, soha nem szabad feladni, még akkor sem, ha éppen nem vagyunk valami jól. Előre kell nézni, és mindenhez pozítivan hozzáállni.
HIT NÉLKÜL SAJNOS NEM MEGY!!!!!!
nem fárasztó ,sokat futottam ösze vissza,lusta is voltam meg bevallom nemudom miben higyjek már..
A meditáció fárasztó neked, vagy csak nincs kedved hozzá, vagy nem találod értelmét?
szia nehari de nemis figyeltem ezt az oldalt...
kosz megvagyok..épp a fogaimmal szenvedek mint mindig...sajnos még vár rám kezelés,.jo lenne ha már vége lenne.
most elvagyok....
de sajna nem meditálok majd...
Hogy érzed magad Lilla? Régen hallottam rólad. Csinálod még a meditációs gyakorlatokat szorgalmasan?
Ha azt akarjuk, hogy lelkifejlődésünk szempontjából a legjobb utat válasszuk, meg kell tanulnunk a felajánlást Isten felé. Biztosan ti is észrevettétek, hogy gyakran bármennyire is szeretnénk valamit, mégsem sikerül. Szerintem ez mind a mi érdekünkben történik, csak éppen adott helyzetben nem ezt várjuk, így kudarc, csalódásként éljük meg. De ha az évek során visszanézünk, mi is az ami valójában nem sikerkült, de helyette mi lett, akkor szerintem beismerhetjük, hogy valamiért ennek kellett történni.Lehet, hogy türelmet, lehet, hogy szeretetet, empátiát kaptunk érte. Természetesen kell az akaratunk ahhoz, hogy valami sikerüljön, de vannak helyzetek, amikor egy idő után azt kell mondanunk: Istenem legyen meg a Te akaratod. Ameddig ezt nem ismerjük fel sokkal nehezebben viselünk minden megpróbáltatást, beleértve a betegségeket is. Ha azt hisszük, hogy minden csak rajtunk múlik ezzel saját magunkat tesszük felelőssé minden csalódásért, negatív eseményért. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, úgy fizikai,mint szellemi és lelki síkon. Ha úgy érezzük, hogy a mi a feladatunkat elvégeztük, akkor ajánljuk fel sorsunk további alakulását Istennek. És ezt fogadjuk is el harag, mások hibáztatása és feltétel nélkül.
Soha ne adjuk fel hitünket a szeretetben, az élet szépségében,a gyógyulásunkban. Mindenkiben ott van a jó és a rossz, a betegség és a gyógyulás. Rajtunk múlik melyiket választjuk.
Bár nem vagyok tempomba járó lélek (ennek is megvan a maga oka) de tiszta szívemből hiszem, hogy van Isten, aki nekünk mindig a legjobbat akarja, még akkor is, ha ennek az ellenkezőjét érezzük. Hiszem, hogy minden rossz valamiért történik, talán egy még rosszabbtól óv meg minket, de lehet, hogy egyszerűen csak jó útra akar minket téríteni. Ezeket nem csak a földi, hanem a lelki, szellemi síkon is értem. Néha úgy érzem elő kell vennem a bibliát, amiben rengeteg igazságot, vigaszt találunk. Minden mondatának jelentősége van. Ebben az őrült, gonosz, önpusztító világban sokszor nincs más lehetőségem,mint feltétel nélkül hinni Istenben.
Egyre több, és egyre fiatalabb emberekkel találkozom, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel, kilátástalannak látják a helyzetüket. Bármilyen fokon végezték el tanulmányaikat, és bármilyen eredménnyel, egyformán a mély üresség jellemzi őket. Egyre több a pánikbeteg, a depressziós. A forgatókönyv szinte mindegyiknél ugyanaz.A szülők dolgoznak, nem érnek rá foglalkozni a gyermekeik gondjaival, jobb esetben anyagilag fedezik a gyermekeik igényeit, (ők azt mondják: mindent megadtam nekik) és ezzel részükről befejezett a nevelés. Nem értik, miért kerül rossz társaságba a gyermekük, miért drogozik, később miért marad ki az iskolából. Vajon mikor kérdezik meg maguktól: Tényleg a legfontosabbat adtam meg a gyermekemnek? Lehet-e a símogatást, a dícséretet, az együttérzést helyettesíteni egy új ruhával vagy autóval. Gondolkozzon minden szülő el azon, mikor beszélgetett meghitten utoljára a gyermekével. És miről. Adott-e a gyermeknek lehetőséget, hogy a lelkét kiöntse, és tudott-e jó szóval és feltétlen bizalommal segíteni neki. Ne hagyjuk, hogy elvesszenek a gyermekeink. Ők a mi tükörképünk, olyanok, amilyenné mi alakítottuk őket. Nézzünk a szemükbe és meglátjuk önmagunkat.
Meglátszik rajtunk, ha boldogok vagyunk. Olyan, minha rózsaszín felhő venne minket körül. Ez nem csak szólás-mondás, hanem valóban rózsaszín energiát termelünk ilyenkor. És a fordítottja is igaz. Ha rózsaszín eneriát vizualizálunk magunk körül, megváltozik a hangulatunk. Lenyugszunk, csendesebbek, derűsebbek leszünk. Ha egy embercsoportot, családot, barátokat, szomszédokat stb. szeretnénk lecsillapítani, képzeletben rózsaszín felhőt küldünk nekik. Hamarosan megnyugszanak.
A pénzmágnest próbáld ki. Már előzőleg leírtam. Örülök, hogy a gyomrod jobb. A meditációt pedig próbáld megoldani, mert könnyebben fogsz mindent megoldani és elviselni is.
Én azt vallom, hogy ne akarjunk a természet ellen menni. Persze ha valakinek szemtengely-ferdülése van és lehet műtéttel javítani, akkor tegye meg. De az amúgy teljesen egészséges ember miért akar még szebb lenni. Ráadásul nem is biztos, hogy szebb lesz.És különben is mindenkinél van szebb. Szerintem nagyfokú önbizalomhiány vezérli őket. Azt hiszik, ezzel fognak jobban érvényesülni. Nem akarom megbánatani őket, nem ez a szándékom, csak azt szeretném, ha ők is rájönnének, hogy nem ettől lesznek boldogabbak. Legfeljebb ideig óráig. Nem igazán értékelik azt, amit kaptak a Teremtőtől. Pedig, ha belegondolnak milyen lenne igazán fogyatékkal, tolokocsiban, -nem is sorolom tovább- élni, akkor boldogok és elégedettek lennének a saját egészséges testükkel.
A belső értékek valóban többet számitanak, mint a külcsín. Mert mit ér a szép, ha belül romlott? Én az egyensúly híve vagyok! Semmit se vigyünk túlzásba!
Kaptunk egy testet, amit ránk bíztak, felelősséggel tartozunk iránta és önmagunkért is. Hisz ép testben ép a lélek. Nincs jogunk a testünket romlásba vinni, igenis kell tennünk érte, hogy egészséges szinten tartsuk. A belbecs fontos, de nem indok arra, hogy elhanyagoljuk külsőnket, így merülve a tespedés mocsarába:) Tegyünk meg mindent a testünk egészségéért, de ne az legyen életünk értelme és célja! Szóval, ne vigyük túlzásba!
már a gyomrom tök jó,de alul még nem az igazi,sajna nemvolt idöm ezzel foglalkozni pedig nagyon fontos de sajna ez a munka keresés kikészit mindenhogyan.
Persze! De lélekromboló. Ráadásul tévútra visz. Olyan szemléletet alakít ki, hogy csak a külső az ami számít. Így a belső érték, ami sokkal értékesebb elvész. Kiölik magukból. Lelketlenek, önzőek lesznek. Nem adják meg maguknak sem a lehetőséget az igazi boldogságra, szeretetre. Természetesen ők lesznek azok akik előbb-utóbb szenvedni fognak a közömbösségtől a magánytól.
ez sajna puszta marketing...
Sokszor elgondolkodom, hogy lehet az, hogy mások nem veszik észre, milyen negatív irányba visznek el minket a reklámok, a média. Miért is akarunk másokra hasonlítani? Plasztikáztatjuk a mellünket, orrunkat, stb. Megvesszük a legdrágább kozmetikumokat, remélve, hogy 100 éves korunkban is ránctalanok leszünk. A legdrágább fogyasztó szereket használjuk, hogy kilóinkból leadjunk. Nézzük a 40 kg-os, 180 magas modelleket, és olyanok szeretnénk lenni. A férfiak kopaszok, kigyúrtak, drága autókkal járnak, fizetik a hiteleiket de még rendes szakmájuk, munkája sincs. Ott csak minimálbért fizetnének. Hogy lehet, hogy nem vagyunk jók saját magunknak. Tényleg ennyit számít a kűlső? Tényleg azt hisszük, hogy csak az anyagiak, a fizikai adottságok, az álszent külső a lényeg. Mi lesz ezekkel az emberekkel, ha egyszer rádöbbennek, hogy mindez csak kellék. S ha egyszer eltűnnek a kellékek mi marad. Fel tudják-e dolgozni majd, vagy eszükbe jut-e egyáltalán, hogy az általuk oly fontosnak tartott dolgok semmit nem jelentenek. A boldogsághoz, a lelki tisztaságához, fejlődéséhez ezeknek semmi közük. Sajnálom őket.
jó,persze még mindig a gyógyulás a fontos(abb)ez sajnosnem egyik napról a másikra megy,,,
de igykszem.
Ez az amit felejts el. Hogy neked semmi sem sikerül. Nem igaz. Még tanulod a számodra kijelölt feladatot,és ha igazán tanultál mindenből, eljön az ideje a jutalomnak is. Nem szabad feladni, és bízni kell abban, hogy a rossz dolgok is a javunkat szolgálják. Erre legtöbbször utólag rájövünk. Az önbizalom erősítése több csakrát is érint. Elsősorban az alapcsakrát. Ennek erejétől függ, hogy megtudunk-e állni a lábunkon magabiztosan, erősek vagyunk-e. A következő meditációnál ezt erősítsd.
sosincs,szinte
a sok szerelmi csalódás stb,meg ugy mindenhol,sokan mondják h nem kéne de nekem akkor sincs.
talánmert sosem sikerült semmi...
Mesélj konkrét dolgot, amikor úgy érezted, hogy nincs önbizalmad!
hát igen az Önbizalom...nekem sem ártana ha lenne.:)
Az önbizalom hiánya veszélyes csapda. Van akinél látszólag túlteng, egoista, erőszakos, nem tűri az ellentmondást, stb. Nem érzi, hol a határ, mikor bánt meg valakit, nem érdekli senki véleménye. Ezek a nehezebb esetek, hiszen még önmagának sem képes bevallani, hogy mitől fél. Mindenáron bizonyítani akar, elősorban saját magának, másodsorban környezetének. Olyannyira sikerül elnyomnia a szívét-lelkét, hogy nem képes elgondolkodni azon, miért nem sikerülnek párkapcsolatai, miért kerülik a kollégái, barátai.
A másik fajta önbizalomhiányos ember magába fordul. Úgy érzi, nem érdemli meg mások szeretetét, figyelmét. Örlődik, szenved. Ő is nehezen visel minden ellentmondást, személyes sértésnek veszi, de nem szól senkinek semmit, magába fojtja érzéseit. Hallgat, befelé fordul,magányos.
Ha nem állítjuk helyre önmagunkat, a Test-Lélek-Szellem egyensúlyát, pszichés betegségek, majd fizikai betegségek támadnak meg minket.
Az egészséges önbizalom a lelkünkből fakad. Szerény, de határozott. Van véleménye, de nem mindenáron, nem erőszakosan érvényesíti. Neki elég, ha belülről tudja az igazat. Ha másoknak van igaza sértődés nélkül elismeri. Ha hibázik tud bocsánatot kérni, és megtesz mindent, hogy helyre hozza. Nem fáj neki, hogy más szebb, okosabb, csinosabb, sikeresebb, stb. Tudja, hogy ezek nem csak rajta múlnak.
Próbáljuk magunkat elemezni, főleg ha valami konfliktusba keveredünk. Gondolkodjunk el azon milyenek is vagyunk családunkkal, kollegáinkkal, környezetünkkel. Ha mindig a szeretet és a megértés vezérel, ha kinyitjuk a szívcsakránkat helyére billen a fizikai és a lelki egyensúly.
Rendben. Esténként megy tovább a gyógyulás. Koncentrálj magadra, és arra, hogy meggyógyulsz.
most ez a hugyuti szarság vcan sajna
köszi este nagyon égett megint stb alul aztán kezdtem jobban lenni..Köszi de sztem majd még kellne a segitséged ok?
Este újból küldtem az energiát. Hogy vagy?
További ajánlott fórumok: