Grimm mesék Anya-szemmel: A fehér kígyó

A jó mindig győz a végén, de szerintem nem a szolga képviseli a Jót ebben a mesében. Mert hogyan is jut hozzá a fehér kígyó húsát? Ellopja a királytól. Aztán valami mással megvádolják, kiderül, hogy ártatlan, de amikor bocsánatot kérnek tőle, felhúzza az orrát, hogy ő nem marad olyan házban, ahol kételkedtek a becsületében. Mit tanít ez a gyerekeknek? Vedd el ami kell, aztán lépj olajra, és örülj, hogy nem derült ki.

A folytatásban egy kicsit megnyugodtam, hogy azért van lelke az emberünknek. Először 3 halat dobott vissza a vízbe, aztán nem taposta agyon a hangyákat, végül pedig megmentette a hollófiókákat az éhenhalástól, igaz közben megölte a lovát, merthogy azt ették a madárkák.

Ez felveti azt a kérdést is, hogy a hollómama meg a hollópapa örült-e, hogy hősünk belekontárkodott a nevelési módszerükbe...

Eztán a szolga járta tovább a világot, és belebotlott egy királylány kezéért folyó élet-halál próbába. Persze azonnal jelentkezik, mert a királykisasszonynál szebb teremtés úgysincs ezen a világon - mintha a szépség volna a legfontosabb érték...

1.feladat: a királylány gyűrűjét kell felhozni a tenger mélyéről. Hősünk fél perc alatt eldöntötte, hogy lehetetlen, aztán leült és várta, hogy kivégezzék... ha nem menti meg a halakat a mese közepén, meghalt volna.

Így úszta meg a további 2 feladatot is.

Mi ebből a tanulság? Amit én látok: Ha nehéz feladat előtt állsz, csak légy türelmes, valaki majd jön, és mindent elintéz helyetted. A királylányt úgyis Te veszed feleségül!

Anyum szerint túl szigorú vagyok, de engem akkor is felháborított ez a mese.