Generalizált szorongásban küzdők (és persze akik küzdöttek vele) fóruma :) (beszélgetős fórum)

háziorvos???!!!! Legaláb 10 éve nem járt nála... Mi 5 éve vagyunk együtt, én eü-s vagyok, uhogy, ha vmi volt (enyhébbek), akkor én intéztem, vagy nálunk nézettem meg vmelyik orvossal.

Tudod, a pszichiátriai dolgokon, amíg enyhék, és nincs szükség kényszergyógykezelésre, addig nem lehet segíteni/ gyógyíttatni, amíg maga a beteg ember nem látja be, h baj van. Voltak előjelek, de én magam hiába ismeretem fel, h vmi nincs rendben, és ezen a környéken, ha a párom hárította az egészet, sőt! El is utasította magának az ilyenfajta betegségeknek a létét is (ha megemlítettem neki, h kellene egy pszichológust keresni, mert baj van, akkor én voltam a hülye, meg minden, csak jó nem)!

Most, h határozott testi tüneteket öltött a dolog, először azzal hergelte magát, h biztos tüdőrákja van, biztos szívbeteg.... Sorolhatnám még. Én elejétől kezdve mondtam neki, h nincs semmi komoly baja, ez csak pánikroham. Persze nem hitte el. Aztán letöltöttem a SOTE hivatalos leírását a pánikbetegségről, ahol nagyon jól le vannak írva a tünetek, meg minden róla. Mikor elolvasta, csak tágranyilt szemekkel bámult rám, h neki pont ezek/ ilyen tünetei vannak. Persze azért még mindig volt tagadás benne. Akkor kezdte teljesen elhinni, és elfogadni a dolgot, amikor egy rosszullétekkor adtam neki 0,25 mg Xanaxot (ráparancsolva, h márpedig beveszi), és "leszálltak" a mellkasáról, kidugult az orra, rendesen kapott levegőt, megszünt a szédülés, stb. A végső pont pedig az volt, h mindenféle vizsglatot megcsináltattam neki, h bizonyítsam, semmiféle szervi baj nincs a háttérben, csupán a pszichéje játszik vele. Na, akkor már ő volt az, aki azt mondta, h ok, jön velem a pszichiáterhez, csak legyen jobban, mert ezt az ellenségének sem kívánja. Így előjegyeztettem, és az ott kitöltött teszt igazolta azt is, amit láttam, és az előzetes beszélgetéskor el is mondtam az orvosnak, h csúszik bele a depibe (pontosabban, mire oda jutottunk, már középsúlyos depressziós volt). Hiába volt viszont az orra előtt, papíron leírva az orra előtt a depresszió is, mint társuló betegség, a pánikot, szorongást már elfogadta, de a depressziót nem. Aztán mikor már láttam, h hiába magyarázom neki kérdéseire válaszolván a dolgokat (a tüneteiről kérdezgetett, h miért nincs pld. étvágya, stb.), hiába mondtam el 100x, h ez a depresszió miatt van, stb., meguntam, és letöltöttem a depresszióról is egy oldalt, és leültettem, h olvassa el! Ismét magára ismert. Na, ezóta nem igazán van kérdés, csak elfogadás, és szépen, rendes "gyerek" módjára szedi a gyógyszert, mert gyógyulni akar.

Tudod, ha vkiben nincs betegségtudat, akkor a másik megszakadhat, nme tud semmit se tenni. Páromban most alakult ki. Muszáj volt. Olyan ez, mint amikor egy alkoholistát akarsz leszoktatni a piáról úgy, h ő maga nem akarja....

Ezt a rohadt szorongást, ha időben elkezdi kezeltetni, nem jut idáig. És sokminden másképp, jobban alakult volna az életében. Már látja, belátja. De én azt mondom (neki is), h még mindig nem késő, és lehetett volna ez rosszabb is.

Én nem is tudtam mit gondoljak ezzel kapcsolatban, amikor a műhold lezuhanni készült pénteken, már akkor rámtört a szorongás, és nagyon hasonlított a vizsgák előtti szorongáshoz (csak százszor intenzívebb), így bevettem egy olyan homoepátiás gyógyszert, amit direkt fogorvos miatti szorongásra adtak, és használt, teljesen jól lettem tőle. Másnap kirándultam, este nem volt gond az alvásal mert nagyon fáradt voltam. Elmentem orvoshoz, jót poénkodott a műholdon, és írt fel gyógynövényes nyugatót, amúgy pedig furcsálta, hogy használt a homoepátiás szer. Este bevettem, és amikor aludtam volna el hirtelen "megijedtem", és rámtört a szorongás a nyugató mellett, szóval az nem használt. A köv nap volt a mélypont, akkor volt az, hogy olyan érzésem volt mintha nem is a saját testemben lennék (itt tört rám a pánik, hogy mi van ha valami daganat vagy ilyesmi, mert a fejem is feszített hátul azon a héten), megint vettem be homoepátiás szer, és elmentem suliba. A vonatozás alatt teljesen megnyugodtam :). Mire oda értem megint kicsit boldog voltam :). Suli után orvos. És ekkor már a doki biztos volt benne, hogy szorongás. A korábbi rosszulléteimet pedig úgy kezeltem, hogy megint egy bebeszélt hülyeség, ezért azzal nem mentem orvoshoz.

Remélem én is választhatok majd e két lehetőség közül. A pszichoterápiát a pszichiáter, vagy a pszichológus végzi? Ha jól értelmezem akkor nem magán orvosnál vagy, ugye? Mennyire hasznos a terápia? Milyen az az aerob testmozgás? A futás és társai tartoznak ide?

Ezt nagyon rossz hallani/olvasni :(.

Neki is szorongása van a depresszió mellett? Sosem gondol arra, hogy valami kiváltja a gondokat? Vagy a háziorvos nem látta az esetleges tüneteket? (bár mondjuk nekem is csak most gondoltak erre)

Sok sikert kívánok neki a sulihoz és a betegségből való kilábaláshoz :)!

Jól teszed, h elkeztél vele időben foglalkozni! Páromnál már nem igazán (vagy legalábbis nagyon hosszú folyamat lett volna) lehetett megoldani a gyógyzser nélküli terápiát, és sajnos, most 30 évesen ott tart, h középsúlyos depresszió is kialakult a pánikbetegség mellett a sok-sok szorongás miatt! Az ellenségének sem kívánja azt, amin az utóbbi hetekben átmegy. Most antidepresszánst, és Xanaxot szed, és így is min. 1 év, mire talán elhagyhatja a gyógyzsereket.

Nála az volt a baj, h amíg maga a pánik nem váltott ki testi (súlyos!) tüneteket, tagadta az egészet, hárította magát a betegséget... 10 éve ment rá az egyetemből is, amit szintén nem sikerült elégeznie. Most átjelentkezett fősulira, remélem mostmár így gyógyzser mellett menni fog annak a befejezése.

Még cak a szaképólónál voltam, akik megállapították, hogy kb. mi a gond ... majd november elején megyek a pszichiáterhez. De nem szerteném, ha rögtön gyógyszerrel akarna kezelni.

Sajnos szerintem ez a mai generáció betegsége :(. Én pl. a világban csak az önpustítás az elmúlást látom, nem bízom meg senkiben stb. és persze a természet pusztító erejétől is félek :(

Szar ügy ..főleg ilyen fiatalon!!

Mi a kiváltója??Kiderült már??

Huh hasmenés, hányás... elég rémisztően hagzik o.O.

Nekem szerintem nem annyira súlyos még. Két évvel ezelőtt egy 15 kilós fogyással kezdtem el rontani a helyzetemen. De a valódi gond csak 1 éve jött (családi, érettségi meg minden egybe). Most valahogy már semmit sem élvezek úgy mint korábban, plusz félek mindentől. Most 1 hétig nyugtatón életem a lezuhanó műhold miatt. Bár pluszban az is rontott a helyzeten, hogy nem tudtam mi ez. mostmár, ha rám jön egy ilyen rögtön azzal nyugtatom magam, hogy ezt csak beképzelem. Múlt hónapban csak úgy légszomj, plusz egy kis zsorngás volt. Ellenben most remegés, szorongás, zavartak a fények, tompábbak voltak a hangok, úgy éreztem mintha nem is a saját testemben lennék, vagyis csak nagyon mélyen, meg nem tudtam mi az álom és mi a valóság, mert végig álmodtam furábbnál furább álmokkal az éjszakákat o.O. Elég furcsa érzés.

Látom nem sokan tolonganak...

Nekem nem ezen a néven ,hanem kényszerszorongás néven volt 14 éve..nálam egy vetélés váltotta ki,és azzal járt a dolog ,hogy napi 3x rámtört kb 20 percre egy olyan érzés , hogy nagy baj van!!De óriási halálos veszedelem...Ilyenkor sírtam hánytam és hasmenésem volt.....

Kb egy hónap után elmnetem pszichiáterhez ,és egy gyógynövényes kapszulát szedetett velem + 1 szem rivotrilt..Ezt elhagytam egy fél év után,a gyógynövényes cucc mindig van itthon,mert ha érzem ,hogy rámtörne beveszem. De már nem félek tőle,először volt nagyon szar..azóta ha előjönne tudom kezelni.

A doki azt mondta , hogy akinek egyszer produkálja a szervezete annak mindig visszajöhet..

Lekopogom,nekem azóta nem jött vissza, bár vannak főleg késő őszi időszakok amikor érzem ,hogy hajlamos lehetnék rá....remélem segített valamit...és nem tudom a generalizált mit takar?!!

Ez nem jó hír :(

Nem is sikerült javítanod rajta? Nem találtad meg a kialakulásának okát?

Szia!!

Én is 18éves voltam/most 22vagyok/,amikor elkezdődött nálam.

Röviden ,tömören ...tönkretette az életemet.

Egyszer lent-egy szer fent!

Hogy teljesen legyőzhető-e?Biztosan,csak eddig még nekem nem sikerült.

Nem rég állapították meg nálam ezt a dolgot. Nem sok mindent tudok a kezelésekről. Elsősorban a pszichoterápia érdekelne. Mik a vélemények ezzel kapcsolatban? A pszichiáter jónak találja majd a gyógyszer nélküli leküzdés ötletét (úgy gondolom 18 évesen elég fiatal és talán erős is vagyok, hogy leküzdjem így).

Akik még ezzel a problémával küznek, mi vált ki nálatok szorongás, ill. milyen testi lelki tüneteitek vannak?

Aki már leküzdötte, az milyen módszerrel tette? Mennyi idő volt? Teljesen legyőzhető?