Generalizált szorongásban küzdők (és persze akik küzdöttek vele) fóruma :) (beszélgetős fórum)

Nos de kivizsgálták tetőtől talpig,mindent amit lehetett.most már 39 kg,de így sem könnyű neki.Ha lenne internete biztos olvasna,de nincs még gépe sem.Nem anorexiás,mondjuk enni sokat nem tud,az én 10 hós fiam többet eszik nála.

Én úgy érzem el van ő,ahogy van,kényelmes így neki.Nem bántani akarom,de ugye nem dolgozik,mert nem tud,vagyis tudna,ha akarna,segélyeket kap,abból vígan elél,és egész nap azt csinál amit akar.

Szerintem nagyon kényelmes ez így neki,nem látom rajta,hogy változni akarna.Most írtak fel neki tápszert,hogy bevigye azt ami kellene neki,de még csak meg sem kostólta....Évek óta jár pszichológushoz,meg járt pszichiáterhez,meg természetgyógyászhoz,de mindenki azt mondja neki,hogy addig amíg nem tudja elfogadni a változásokat,addig úgy sem gyógyul meg.Ugyanis nem tudja elfogadni,ha pozitív dolog történik vele,ugye hízott és lett egy picike hasa,és ez akkora problémát okozott neki,hogy "nagy a hasa",minden nap ezen rágódik.Hiába mondjuk neki,hogy jól néz ki,ő nem fogadja el.

huh, ez tényleg eléggé durva sztori! sajnos ilyenkor is pl. elengedhetetlen lenne a gyógyszer, és amit szedett unokatestvéred az neki valószínűleg nem is volt megfelelő! erről is tudnék mesélni! nekem elsőre egy remeron nevű gyógyszert írtak fel anno, semmit nem használt, sőt, nem jött meg tőle a vérzésem fél évig, hülye voltam, mert szar volt az orvosom, el se mertem neki mondani. aztán váltottam, dokit is, gyógyszert is, és nem túlzok 2hónap múlva már arra sem emlékeztem milyenek voltak a rosszullétek, annyira jól bevált. a hízásról meg, hát igen. ezek a gyógyszerek szinte mind okozHATnak hízást, de nem feltétlenül, és ez ellen mindenkinek magának kell tennie, mert inkább az életmód vezet hízáshoz, hogy olyan rosszul van valaki, hogy ki se megy otthonról, nem sportol, és ez lesz az eredmény. én 15 kilót híztam a gyógyszeres éveim alatt, de nem mozogtam semmit sose! szóval én is hibás vagyok benne, nem csak a gyógyszer! egy éve tettem ugye le, mozogni is elkezdtem, úgyhogy lement 20kiló mostanra. és én 18éves voltam mikor előjött! nem szokott ilyen fórumokon amúgy unokatesód olvasgatni/beszélgetni? lehet, hogy használna neki... mert tényleg csak rajta múlik minden, és biztos vagyok benne, hogy meg tudna gyógyulni!

Hedi szinte tuti, hogy a szorongásod okozza csak a fájdalmadat ezek alapján amit leírtál... és jó neked, hogy túlvagy a terheléses vizsgálaton is, nekem az még sose volt, csak tavasszal lesz (3hónap előjegyzés :S) és kicsit azért parázok tőle. kis billentyűhibám nekem is van azt mondták, de ennyi kb. minden magasabb, vékonyabb testalkatú nőnek van azt mondta az orvosom...

kineziológia jól hangzik, de errefelé ahol lakom szerintem nincs ilyesmi (legalábbis neten nem találtam). blokkok, elfolytások azok bennem is vannak bőven gyerekkoromtól kezdve, és nah ezeket kell feloldani, így szüntethetőek meg szerintem örök életre ezek a "bajok". valakinek ez kineziológiával sikerül, valakinek agykontrollal, valakinek gyógyszerrel, a lényeg, hogy meg kell találni, hogy mi használ, és ez idő meg pénz, és sok akarat. plussz addig ki kell bírni a tünetekkel létezni... :( aztán van akinek örökre megszűnik, de van aki hajlamos rá, és stresszes élethelyzet előhozza megint (mint pl. nálam), ebbe meg sajnos bele kell törődni.

Szia! Azért ez elég durva, ami az uncsitesóddal történik. Nem csoda, hogy rosszul van, ha ilyen sovány. Kivizsgálták őt rendesen? Nem lehet, hogy anorexiás is?

csak azon lehet segíteni, aki magán is akar segíteni.

Sziasztok!

Nem én szenvedek ilyen betegségben,hanem az unokatestvérem.Több mint 10 éve küzköd vele eredménytelenül.lefogyott 28 kg-ra.Nagyon rossz volt látni,ahogy leépült.

és nem is engedi,hogy segítsenek rajta.Évekig nem szedte be a gyógyszerket,mert úgy gondolta rosszul lesz tőle.Most már beszedi,de nem tetszik neki,mert hízott 10 kilót,és így már nem érzi jól magát.

mindentől rosszul van,ha ülni kell,ha állni kell,a buszon is rosszul van,zsibbadnak a végtagjai...

nem tud csomó ételt megenni,mert állítása szerint van amitől fullad,begörcsöl tőle a hasa,stb...

Én úgy gondolom ezeket a testi tüneteket saját magának generálja.Nap mint nap látom,hogy milyen.

állandóan fáradt,pedig nem sok mindent csinál,és valami testi baja mindig van.

Szóval nem irigyelem,tönkre ment az egész élete,se társa,se gyerek.21 éves volt,amikor elkezdődőtt neki.Az orvosok hiába akarnak neki segíteni,ő nem engedi.Semmi tartalmasat nem eszik,a gyógyszert is abbahagyta,mert szerinte attól hízott.Szóval nagyon bonyolúlt dolog így kívűlállóként,segítenék én is neki,de hiába minden próbálkozás.

Persze, voltam kardiológia kivizsgáláson (uh, ekg, terhelés), mind jó volt. Az egyik billentyű kicsit lazább, ez okozhat néha bedobogást. Gyom. tükrözés is volt két hónapja, nincs refluxom. Pajzsmirigy hormonok szintén két hónapja lettek nézve, azok is okésak. A szegycsont fájdalom vagyis a környékén fáj valahol, nem tudni miért van. Ez idegesít a legjobban. Lehet, hogy a porcok vannak begyulladva, mert emelgetem a kisfiam, vagy a gyomrom fáj mégis és oda sugárzik. Passz. Ezen agyalok. Folyton fáj szinte. Az is lehet, hogy a sok idegeskedés "ott ragadt meg". Ez hülyén hangzik, de így gondolom.

Van olyan, hogy éjjel felébredek, nem fáj, de egy perc múlva újból érzem azon a környéken a fájdalmat. :( Most ortopéd orvoshoz készülök,hátha ő okosabb lesz és kiderül, hogy mozgásszervi a panaszom.

Voltam kineziológusnál, nagyon jó volt. A megrekedt érzelmi blokkokat próbálja feloldani izomteszt segítségével. Döbbenet, micsoda elfojtások lehetnek egy emberben, mennyi fájdalom felhalmozódhat a szervezetben. Szerintem érdemes elmenned Neked is.

Nem mondom, hogy nem kellenek a gyógyszerek és lehet nekem is használna, de annyira ágálok ellene. Egyenlőre próbálok magam kikecmeregni. Végül is bármikor mondhatom az orvosnak, hogy írjon fel és elkezdem szedni.

a GAD, pánik és hasonlók megállapításához túl kellett hogy essél egy alapos kardiológiai kivizsgáláson is, nem? mert biztosan elvileg csak úgy mondható ki, ha kizárják a szervi bajokat, pajzsmirigyet ellenőrzik stbstb. Nálad ez megtörtént? Mert ha nem, nyugodtan kérheted, az valamennyire megnyugtat. De sajnos csak ideig-óráig szerintem, legalábbis nálam így van.

Néha, bár ritkán, de nekem is vannak bele-belenyilaló fájdalmak mellkas környékén, vagy mintha ülne rajtam valaki, de nálam nem ez a fő tünet. Persze sokféleképpen előjöhet sajnos, mindenkinél más dominál. Szegycsont fájdalom nem lehet még esetleg reflux?? A szívem nekem is rettentő hamar bedobog, ha valami hirtelen nem várt dolog történik velem, vagy ha hajtom magam, pörgök ezerrel, vagy ha felmegy bennem a pumpa, mert felidegesít valami vagy valaki de pl. fronttól is... Ma is egész nap érzem például, meg tegnap este is eléggé rossz volt, de megnéztem és ma nincs is front :( ez van, vannak jobb napok, és rosszak, ez nekem asszem az utóbbi. Vasam nekem rendben, sőt, sok is van, ezért arról nem tudok nyilatkozni, de te is írod, hogy ha ritkán is, de ha sikerül nem foglalkoznod a dologgal, és elterelned a figyelmed magadról és a tünetekről, akkor szűnnek azért a rosszullétek, nem?? Mert ez az egyik biztos jele annak, hogy nincs komoly gondod, csak te okozod magadnak az ördögi kört mert figyeled magad túlzottan! :S

más: Nekem is a Cipralexet írta fel múlt héten a dokim, régebben Paroxatot szedtem majdnem 7évig, az húzott ki a gödörből. Amúgy én be kell hogy valljam, az orvosokban, és az orvostudományban hiszek, ezért nem félek ezektől a szerektől, tudom, próbáltam, segítenek! Tetszik ugyan az is amit nagyon sok fórumon olvasni, hogy vitaminokkal, meg ilyen olyan módon meggyógyultak sokan, meg gyógyszerlobbi az egész stb. de higgyétek el, vannak olyan esetek, amikor kell a gyógyszer!!! Ha már a mindennapi létedben akadályoznak a tünetek, akkor igenis nincs más megoldás. Én is be fogom szedni, ha nem leszek 1-2 héten belül jobban a pszichoterápiától, mert nem vagyok hajlandó félelemben élni a napjaimat! Nem adom meg magam! A mellékhatások meg... ugyanmár! minden gyógyszernek ezerféle mellékhatása van, egy sima lázcsillapítónak is! Mikor elkezded szedni, valóban rosszabb kicsit pár hétig, de át lehet vészelni, én tudom. Persze, komolyabbnak hangzik mint egy lázcsillapító, és az is, mert ez az idegek egyensúlyára hat úgymond, de én anszolút nem ellenzem, sőt! Mondom, engem a gyógyszer hozott ki a gödörből, és most sem fogok parázni, ha kell. Nekem ég és föld volt a különbség a kedélyállapotomban, előtte pokol, utána mintha semmi se történt volna, megszűnt minden tünet, tudtam folytatni az életemet. Úgyhogy van annyira "súlyos" eset, amit sajnos csak gyógyszeresen lehet megoldani, nem kell annyira túlmisztifikálni, én tapasztalatból mondom, lehet hogy nekem is életem végéig szednem kell majd...

Szia! Nem semmi, amin Te is átmész. :(

A Cipralex-et nekem is felírták, de miután elolvastam a tájékoztatóját, úgy döntöttem, hogy nem veszem be. Nagyon durva volt, nem is értem, aminek ennyi mellékhatása lehet, hogyan segít?

Az bizonytalanít el folyton, hogy a rosszul létek megmaradtak. A szegycsont környéke kb egy éve fáj és csak rtg készült pl. Szinte állandóan gyenge vagyok, hamar bedobog a szívem. Ez lehet a vashiánytól is, amit gyógyszeresen kezelnek. Ennek kapcsán is voltam már mindenféle tükrözésen és nincs meg az miértje. Ha készülne még egy pár vizsgálat, biztos nyugodtabb lennék, de addig meg esz a fene, hogy mi bajom lehet. Ha jól vagyok, akkor nem foglalkozom a kérdéssel, de ez ritka, mert szinte minden napom egy küzdelem.

A remegés nálam is megvan, csak néha, de nagyon rossz.

de azt írtad Te is már szinte minden vizsgálaton túlestél, akkor mitől vagy ilyen bizonytalan?? gondolom neked is mondták már, hogy lelki téren keresgélj tovább mert nincs szervi bajod, nem?

majd írd le milyen volt a kineziológus, kiváncsi vagyok rá, mert nem igazán tudom mit csinál :)

nekem a pánikom is szív eredetű volt, ezért az ilyen típusú bajok ijesztenek meg mindig. De most a GAD-ban kicsit más, régen nagyon gyors pulzusom volt folyton, halálfélelem, remegés stb, most inkább állandó feszültség érzés, kipirult arc, vérnyomás-emelkedés jellemző sajnos :(

Akkor egy cipőben járunk, ami a netes utána keresést illeti. :)

Kineziológus tényleg segíthet, én holnap megyek, kíváncsi vagyok és kicsit izgulok is, bár már nem először megyek.

Te mi után szoktál kutatni? Milyen rosszul léteid vannak?

Egyébként én is sokszor eldöntöm, hogy nincs bajom, erre jön egy rosszul lét, vagy itt fáj, ott fáj és egyből beindul az agyalás.

Legrosszabb a bizonytalanság, nem tudom Te hogy van vele.

Én sem szedek gyógyszert. Az agykontrollal fogok januárban próbálkozni, nagyon bízok benne.

Én is nagyon nehezen fogadom el, hogy semmi nagy bajom nincs. Sajnos mindig manipulálok, hogy akkor ha a mellkasom fáj, akkor rákos vagyok, szívbeteg, stb. Nagyon-nagyon rossz. Egyfolytában lesem magam, most épp mi fáj. Nehéz kilépni az ördögi körből. Nekem a szülés hozta elő, ugye itthon vagyok és "ráérek" magammal foglalkozni.

Heidi persze! Én alapjáraton is kiskoromtól fogva hipochonder beállítottságú vagyok sajnos, és ezek a lelki bajok ezeken a félelmeken alapulnak! Én csak bizonyos betegségektől félek, de azoktól nagyon, az összes tünetüket kívülről fújom, és persze lesem magamon. Annó 9éve volt teljes kivizsgálásom, és most is egynek a közepén vagyok, mert változtak sajnos a tüneteim... Persze mer anno a pánik dominált ugye nálam most meg a GAD. Régen nagyon nehezen fogadtam el, hogy nincs semmi szervi bajom, és a fejemből indulnak ki a "gondok", most úgy érzem kicsit könnyebb, hiszen csomó mindent végigéltem már, és nagy bajom nem lett. Ezért próbálok most meg gyógyszer nélkül úrrá lenni a dolgon, most várakozó állásponton vagyok, megnézzük milyen sikerrel meg, más ötletem egyenlőre nincs.

Úgyhogy megnyugodhatsz, szerintem itt mindenki ismeri a jelenséget amiről írtál :)

Sziasztok!

Én is most találtam rá a fórumra, nem tudom, jár-e még ide rendszeresen valaki... Pedig kiváncsi vagyok, kinek hogy alakultak a dolgai az elmúlt mésfél hónapban.

Rólam annyit röviden, hogy lassan már igazi "szakértőnek" mondhatom magam, 2002 óta vagyok pánikos, és most újabban GAD-os... (mert persze miért is ne, egyikből jön a másik és fordítva). Hurrá! Ezek sajnos a mai rohanó világ "betegségei", én most megint tanulom az együttélést a tünetekkel, néha nem könnyű... De mondhatom, hogy voltam tünetmentes is, cirka 5évig, úgyhogy senki ne gondolja azt, hogy ezek szűnni nem akaró, véget nem érő dolgok! Nagyon sokat kell dolgozni MAGUNKON, hogy jobb legyen! Másképp nem megy...

Előre is mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok, aki még benéz ide.

Bárkinek szívesen válaszolok/tanácsolok, amennyire tőlem telik, mert együtt könnyebb!

Sziasztok!

Nagyon eltűnt mindenki, de azért szeretném leírni Nektek az én történetemet. És csatlakoznék, ha nem baj:-)

6 és fél éve kezdődött nálam. Szédültem, de nem forgó jellegűen, fájt a fejem, extraszisztoléim voltak(ezen a galagonya tea segített), néha most is előfordul, de tudom, hogy csak az idegtől így próbálok nem rá figyelni és természetesnek veszem. Később hőhullámok, pánikok. Sokáig nem szedtem semmit, gyógynövényekkel próbálkoztam. Voltak olyan idők, amikor tünetmentes voltam, de utána újra előjöttek a tünetek. És már folyamatosan fenn állnak sajnos.Kivizsgáltattam magam. A háziorvosom minden lehetséges helyre elküldött és mivel nem találtak semmit sehol, ezért ugye azt mondták idegi alapon van. Ezt sokáig nem akartam elhinni és nem is hittem el, ezért nem is fogadtam el semmilyen nyugtatót, mondván én nem vagyok ideges az lehetetlen, nincs is rá okom. 2 éve rászántam magam, hogy elmegyek pszichiáterhez. Ekkor kaptam Cipralexet. Nem hatott, rosszabbul voltam tőle, nem is írt másikat, mondván ami nekem mellékhatásokat okozott(látászavar, térbeli zavar) az mindegyikben benne van. Ekkor pszichológust javasolt, ahová 5-6 hónapig tudtam járni havonta egyszer, mert megszüntették a szakrendelést a kórházban. Magánrendelésre pedig nem volt pénzem és nincs is. Amikor elkezdtem dolgozni jobban voltam egy ideig. Nem voltam tünetmentes a munka alatt sem(mert a szédelgésem megmaradt, eleve nem szeretem a tömeget), de lényegesen jobban éreztem magam és el tudtam látni a munkám. Elég stresszes munka volt, de az emberek miatt, egy szemét társaság, aki keresztbe tesz a másiknak ott ahol tud. Persze éjszakai műszak is volt, ami megnehezítette a dolgom, mert nem nagyon bírtam és rosszabbodott is a közérzetem olyankor. Végül volt egy konfliktusom, ami miatt olyannyira felerősödtek a tünetek, hogy már dolgozni is alig bírtam, tiszta feszült, ideges voltam, pánikoltam, akkor leszámoltam, mert már alig tudtam elmenni munkába. Rámjött a meleghullám, kivert a víz, erősebben szédültem, pánikoltam. Tavaly szeptembertől nem dolgozom, ez év áprilisában járt le a gyesem, de már munkanélkülit sem kapok és elhelyezkedni sem tudtam eddig. Olyan munkát szeretnék, amit akkor is el tudok végezni, ha esetleg nem érzem jól magam(de remélem ennek vége lesz a homeopátiával). Ha pedig teljesen elmúlnak a tünetek, akkor még lehet a régi munkahelyemre is visszamennék. Közben kipróbáltam az Apodepi nevű antidepresszánst is, huh azt hittem nem élem túl az éjszakát. Egész éjszaka pánikok, szakadt rólam a víz, hőhullámok egymás után, látási zavarok, mindössze egy szemtől. Akkor azt mondtam soha többé antidepresszáns, inkább leküzdöm gyógyszer nélkül. Ügyelet lett belőle és egy bő hétig még látás problémáim voltak. A háziorvos írt fel Frontint 0,25 mg-ból 3*1-et, de csak kétszer felet szedtem. Harmadjára próbálom letenni, mert még ettől a kis mennyiségtől is elvonási tüneteim voltak, bár lehet, h pszichésen ragaszkodtam hozzá. Jelenleg este 1/4 tablettát szedek, mindössze 0,06 mg, ami azért haladás és ezt is leteszem nemsokára. Az első gyermekemet még a szüeimhez szültem, mert ott laktunk, azonban nem sokáig bírtam, mert akkor tudatosodott bennem, h anyukám rendszeresen a pohár feneére néz. Ez még a mai napig így van, amit nem tudok feldolgozni és hiába próbáltunk rá hatni a két testvéremmel nem sikerült. Persze tatjuk a kapcsolatot, de sokszor bennem van a félelem, hogy ugyan milyen állapotban van. A szüleimmel való kapcsolat sem volt túl jó szerintem, nem volt oolyan bensőséges, mint ahogy kellene. Apukámtól tartottam, bár ő 3 éve meghalt és a halála után jöttem rá, hogy igazándiból szeretett és csak nekem akart jót és nem megbántani akart folyton, ráadásul a rossz emlékeket elfelejtettem és egyre több jó emlék jön vele kapcsolatban elő, így teljesen megváltozott a véleményem róla.Van két gyermekem 3,5 és a másik 9 lesz januárban. Imádom őket, de egyszerűen türelmetlen vagyok velük, sokszor idegesítenek a csínytevésükkel a marakodásukkal, pedig tudom, hogy gyerekek és nem kezelhetem őket felnőttként. Tipikus gyerkkorszakok.

Nemrég lezártam egy olyan barátságot, ami nekem elég sok stresszt okozott, akkor két héten át teljesen jól voltam, mint aki soha nem szorongott és szédült. Azt hittem ő avolt az oka a szédülésemnek, mert szinte uralkodott rajtam, de aztán megint csak előjöttek a tünetek.

A mostani tüneteimre a legjellemzőbb ez az állandó szédelgés, ami nem forgó jellegű, olyan erős kábult fej érzés, minta nem lenne tiszta.(ez még az elviselhetőbb, mert el tudom végezni a dolgaimat és ki tudok menni az utcára, anélkül, h azt érezném elájulok). Néha olyan mintha a kancsítanék(már az érzés), mert nem úgy látok, csak azt érzem.De sokszor van olyan mostanában, hogy ilyen tipusú a szédülés, viszont néha húz a fejem mellé és van amikor megszédülök és meg kell kapaszkodjak valamiben, mert az az érzésem, hogy elesek, vagy amikor felülök, vagy felállok, olyan mintha leesne a vérnyomásom, de nem sötétedik el a szemem előtt semmi, csak az érzés olyan. Persze a szédülés mellett érzem, hogy a fejem feszül, tompa. Előfordult azt hiszem 3-szor velem, hogy a jobb oldali arcom, mintha zsibbadt volna. Éreztem, hogy van, de mégis tompábban érzékeltem. Sokszor érzem, hogy feszülök az egész testemmel és érzem, hogy szinte ideges vagyok, remegek belülről(ok nélkül). Reggel gyomorideggel kelek, sőt már éjszaka is ha felébredek, hogy kimenjek a WC-re akkor is szószerint elkap a gyomoridegesség. Mostanában már éjszaka is érzem ezt a szédelgést, ami korábban nem volt jellemző, mert felkelés után kb. Fél-1 órával kezdett el a fejem kába lenni. Viszont az a tapasztalatom, hogy fekve jobb, mint állva, talán kevésbé érzem, hogy szédelgek, vagy csak leköt a tv és nem arra koncentrálok.

Amikor érzem, hogy nagyon ideges vagyok, főleg menses előtt, akkor van, hogy nagyon rám jön a szorongás, főleg estére, ilyenkor rengeteget járok pisilni és székletem is van naponta legalább 6-szor. Próbálom lenyugtatni magam, mert nagyon rossz érzés, szinte felrobbanok, de szerencsére nem kapok pánikrohamot, csak néha végigmegy rajtam egy két hullám, avgy forrónak érzem magam és szorongok, de leküzdöm. Ha sikerül nagy nehezen elaludnom, akkor reggel jó. Emellett folyton fáj a nyakam és a hátam, de tudom, hogy a szorongástól, stressztől. Amikor volt a két hét tünetmentesség semmi hát és nyakfájásom nem volt. Akkor tudtam tornázni, de ebben szédelgés már megint akadályoz, mert felerősíti a tüneteket. És masszírozás sem segít rajta csak ideig, óráig.

Hát ennyi röviden.

Jelenleg homeopátiát próbálok reggel argentum nitricum 15 ch 5 golyócska, este ignatia ue. Még neuroptimot akarok venni és halolaj kapszulát is szedek+ orbáncfű kapszulát, de az utóbbit is min 3 hónapig javasolta egy pszichiáter a neten, akkor gondolom idő, amíg kifejti a hatást. Nem mondom, hogy most jól vagyok...a mikor elkezdtem szedni a homeopátiát és halolajat, akkor úgy éreztem, hogy egyre jobban vagyok és tényleg jobban is voltam, de menses előtt ingerlékeny vagyok és nagyon is, sajnos. Úgyhogy mielőtt megjött nagyon feszült voltam rá két napra szédelegtem, aztán pénteken fejgörcsöm volt, pont aznap jött meg, de melegfronti hatás is van, így nem tudom mitől? Szombat, vasárnap nagyon húzott a fejem és nem ez a tipikus szorongásos szédülésem volt, hanem inkább olyan mintha leesne a vérnyomásom néha. Amikor nagyon szédelgek rám jön még az agrofóbia, alig bírok lakáson kívül maradni, tudom, hogy ez csak a szorongás miatt, most annak ellenére, hogy húz a fejem kimegyek, mert muszáj, de kint talán jobban is érzem magam egy ideig, mert utána a mozgástól rosszabbul érzem magam. Napok óta megint kábult fejjel kelek fel, ez elég rossz, mert ez a homeopátia elkezdtével megszünt.Mintha zsibongana, talán ez a legjobb meghatározása annak amit érzek. Ma kezdtem délután szorongani, de muszáj leküzdenem, mert két gyerekkel vagyok itthon 8,3 évesek. Sajnos munkám sincs, ami megnehezíti a dolgot és a páromé is kérdéses...:-(, mert neki pedig volt egy epilepsziás rohama nemrég és emiatt vannak gondok a munkahelyén.

Remélem lesz jobb is, kitartok, mert muszáj, jah egy gyógynövény szakértő azt mondta, hogy két teáskanál macskagyökeret fél liter vízbe áztassunk be éjszakára, reggel 5 percig főzzük, majd 20 percig állni hagyjuk és iszogassuk. Sajnos egy ideig ittam, azt hiszem megint elkezdem, szerintem nem vártam eleget, mert ugyebár hosszú idő kell, amíg hatni kezd a gyógynövény.

Jobbulást mindenkinek, remélem hozzászóltok még a fórumhoz, sajnos csak most találtam rá.

Sziasztok!

narni

Nálunk a közelben pszichológus sem nagyon akad tb alapon. Saja pénzt nem nagyon tudok ilyenekre áldozni, meg nem is várom el anyáéktól, majd talán ha dolgozni fogok abból elegyek néhány alkalommal.

Nem szeretném a gyógyszert szedni :(, amúgy a doki nekem is azt mondta, hogy szerinte ez velem született dolog a gyerekkori kényszeres dolgaim miatt. Hát na mindegy, megpróbálok saját magam kimászni belőle, mert anyáék szerint erre jó és elég a gyógyszer, +szimplán ne gondoljak rá és meg is van oldva ... és még veszekednek is ha esetleg szorongok, hogy minek stb. :P. Valahogy az itthoni környezetet kell átalakítani :), és anyát is rávenni erre, mert szerintem neki is a szorongás okozza a bajait, csak ezt nem fogadja el :P. Anya felfogása, hogy e fogjam minden bajomat a szorongásra, mert tuti, hogy máshol keresendő a megoldás o.O Most, hogy tudom, hogy szorongás nem szeretném még azzal is stressszelni magam, hogy hopp lehet, hogy rák vagy egyéb -.-".

Az sztk-s dokik nem csinálnak terápiát, mert nagyon drága, nincs pénz megfizetni a pszichiátereket. Pszichológushoz viszont el lehet menni a helyi pszichiátriai gondozóhoz, de mint tudjuk, a pszichológus nem orvos.

Nekem magándokim van és iszonyat drága, szerencsém van, hogy van rá pénzem, nem tudom mi lenne velem nélküle. Amikor legelőször voltam nála (kislányom két hetes volt) rögtön közölte velem, hogy gyógyszert nem ad, mert a babának szüksége van az anyatejre. Jól tette, mert szépen kijöttem belőle. Most a kisfiamnál csak több, mint egy év múlva mentem el hozzá, és kérdezte, hogy hogy érzem, szeretnék-e gyógyszert, mondtam, hogy nem, terápiát szeretnék, ami neki csak magánban van.

február???:O az igen! ez magándoki volt?

egyébként van olyan eset amikor tényleg kell a gyógyszer.

tb-shez házidokis beutaló kell, igen.

hát én pár éve( amikor annyi idős voltam, mint te:)) voltm nagyon rosszul: olyan szorongásaim voltak, fel se bírtam kelni, halálsápadtan, fulladozva, teljese mereven éltem a napjaimat. és ugyanez volt: homeopátia, kineziológia, aztán jött a gyógyszer, amit persze nem mertem bevenni...de végül muszáj volt . azt tanácsolom: ne hagyd elhatalmasodni a dolgot magadon, úgy nehezebb kijönni belőle, én anno hagytam, mert nem mertem gyógyszerrt szedni, de persze te érzed..antibotikum mellé pedig nyugodtan szedhetsz ilyeneket, el sem hinnéd , mennyien szednek ilyen gyógyszereket, jól is néznénk ki ha antibio. mellé nem lehetne bevenni. én a múlt héten szedtem antibo-t a gyógyszereim mellé.

te "csak" xanaxot szedsz??