Fiatal, boldog feleségek fóruma (beszélgetés)

Kszisz: Az lenne fura, ha nem riadnál meg. :) Nekem mindig azt mondták, arra való a 9 hónap, hogy felkészülj a gyermeked eljövetelére és arra, hogy minden meg fog változni. Erre felkészülni lehetetlen, de az ember megéli percről percre, kis lépésenként, szinte észrevétlen leszünk nőből Anyák. Ez szerintem mindenkinél ösztönből megy, és hirtelen teljesen más dolgok válnak fontossá.

Amikor terhes lettem és eltelt pár hét, kezdett minden más színben feltűnni. A napi ügyeim, a munkámban fontosnak érzett viták minimálisan apróra zsugorodtak össze, rájöttem, mennyivel fontosabb dolgok vannak.

Így van ezzel az ember, ahogy lassan felnő, már nem lesz olyan fontos a disco, mert értékesebbé válnak a csendesebb baráti beszélgetések, mint a zene üvöltése. Ez nem csak a korral jár. :)

Sziasztok!

Én meg ahogy olvaslak benneteket, arra jutottam, hogy feleannyi bátorság sincs bennem, mint amennyi bennetek van/volt. A férjem tavaly mondogatta, hogy el kéne költözni. Nem másik városba, másik országba. Nagyon nem rajongtam az ötletért. Én félnék itthagyni az otthonomat. Nem az országról van szó, hanem arról a pár barátomról és a családról..... Persze én is követtem volna a férjemet, de végül szerencsére nem lett rá szükség.

A másik a buli-téma. Nem tudom nézitek-e a Született feleségeket. Tegnap az egyik főszereplő találkozott a lánykori barátnőivel, akik azóta is facéron élik szingli életüket. És egy átfecsegett este után meglepődve vette tudomásul, hogy megváltozott, mert ezek a témák (pasik, arcplasztika, partyk) már hidegenhagyják. Én is éreztem így, pl nemrég az általános iskolás osztálytalálkozómon. Az osztályom 90%-a a mai napig nem állapodott meg, gyerek pláne nincs. És annyira mások, mint én.

Nem szeretem azt írni, hogy megkomolyít a házasélet, mert ez olyan rideg szó. Inkább úgy mondanám, szerintem sokkal felnőttebben tudunk az élethez hozzáállni, mint a korosztályunkból a szinglik. Nem?

Kszisz, ne aggódj, a baba egyszer csak jön, és én biztos vagyok benne, hogy érett lennél rá. Nekem nem tünsz már most sem éretlennek, de ha az is vagy, hidd el az anyaság még inkább felnőtté tesz. Persze ne érts félre, nem akarlak rábeszélni. Majd megérzed, ha eljön az ideje :)

Na mára eleget okoskodtam :)

Megyünk aludni.

puszi mindenkinek

Sziasztok!

Érdekes volt végigolvasni az eddigi sorokat....

Kicsit (???) irigykedve olvastam a boldog anyukák sorait! Gyönyörű gyerekeitek vannak mindannyiótoknak! Lindával egy kicsit rokonléleknek érzem magam, hiányoznak a barátok. Néha összejövünk, de ahogy öregszünk egyre nehezebb megszervezni... Mindenki máshol él, máshol dolgozunk, és emailben nem lehet olyan szinten fenntartani egy barátságot mint személyesen... Persze a munkatársakkal is lehet szórakozni járni, de ez már nem olyan mint régen. Érdekes módon néha azt érzem, milyen jó lenne megint tizenévesnek és mai szemmel nézve gondtalannak lenni! Van egy barátnőm, aki a mai napig rendszeresen eljár még discoba is, és állandóan hív engem is. Többször is eszembe jutott már, hogy nem is lenne rossz elmenni és bulizni egy jót, de aztán belegondolok, hogy másnap milyen fáradt lennék, meg amúgy is mit keresnék én ott, és aztán persze nem lesz belőle semmi. Maradok itthon. Úgyhogy igazán nekem is ebből áll az életem: munka, háztartás, suli. És közben aktívan tervezzük a babát is. Néha már azt kívánom bárcsak most terhes lennék, máskor meg kicsit megriadok a felelősségtől, és eszembe jut, hogy mennyi mindent nem csináltunk még ... Nehéz felnőttnek lenni.

Sziasztok!

Egyre többen vagyunk, ez tök jó!

Linda! Majd mi teszünk róla, hogy ne érezd magad magányosnak, oks? :-)

Velem az a helyzet, hogy más helyre költöztem, mint ahol eddig laktam, a barátaim ott maradtak :( De kezdem megszokni az új környezetet, barátokat szerezni, meg ilyenek. Az igazán jó barátnőim Baján meg Pesten vannak, kb. 400 km.re tőlem. :( Na de feltalálom magam, nem akarom, hogy a párom azt lássa, nem érzem ott jól magam. Az első hetek furcsák voltak (de nem rosszak), mostmár minden oké.

A bulizást már én is csak baráti összejöveteleken tudom elképzelni.

Mandy! Gratulálok a picihez :)

Perfi!

Sajnálom... De nagyon-nagyon szorítok nektek :)

Kfheni! Én is örülnék, ha összejönne egy jó kis társaság

Persze, hogy maradhatsz :) nagyon örülök neked, ez nem a fiatal boldog - barátügyileg "magányos" - feleségek fóruma :)) csak én vagyok "magányos" - de ilyen jó társaságban nem sokáig :)

Puszi

Linda!

Ezt én azért nem tudom átérezni annyira, mert nekem amióta az eszemet tudom, itt a gyerek, tehát soha nem volt egy magányos percem se, mert ez tényleg 24 órás elfoglaltság :)

De azért remélem, maradhatok ;-)

puszi

Kedves Perfi és Heni!

Nagyon örülök hogy írtatok :) Perfi, jók a képeid, látszik milyen boldogok vagytok együtt :)

Nekem is megmaradt a legjobb barátnőm, csak nagyon messze lakik. 22 éves leszek. Én még negyon messze vagyok a kisbabától, de mindketten szeretnénk :)

Csak kicsit úgy érzem még nőnöm kell az anyasághoz. Lehet furcsán hangzik, de szerintem érezni fogom mikor jön el az ideje, mikor érek meg rá.

A bulizásból 17 évesen nőttem ki, mikor párommal összeköltöztünk. Ő sose volt egy diszkós tipus :)

bár a zenét meg a hangtechnikát nagyon szereti.

Mi inkább arra vágyunk, hogy legyen egy kis baráti kör, akikkel összejárunk, társasozni, kártyázni, filmet nézni, beszélgetni ilyenek.

Nagyon szeretnék egy barátnőt, akivel eszmecserét folytathatnék a napi dolgokról, az életről, akivel néha közösen főznénk egy jót a fiúkank. Vagy néha meginnánk egy jó kávét-vagy épp teát a kedvenc kávézómban.. olyan lányos dolgok, biztos értetek.

Anyukámmal és a barátnőivel szoktam így "eljárni" azért nagyritkán, mert nem járunk sehova külön párommal. De az nagyon nem az én korosztályom.

Szerintemm nagyon nem egésséges ez a remete élet ebben korban :)) Páromnak munkahelyén van egy két kollega, akik családosok, de mind 40 közeli :( siralmas :)

Akármilyen jól megvagyunk egymással, hiányoznak a pulssz ingerek, mások gondolatai, vagy nem is tudom, igazából ki se fejezni magam, olyan régen volt ilyenben részünk. Pl, páromnak is biztos jó lenne valaki akivel az elektronikáról meg hangfalakról, erősítőkről beszélgethet, merthát én remek hallgatóközönség vagyok, de ugye az nem az igazi :)

Örülök nektek, hogy legalább itt beszélgethetek, és megosztjátok velem gondolataitokat :)

Puszi mindenkinek!

Sziasztok lányok!

Csatlakozom én is a boldog feleségek táborához. ;)))

A párommal 3 éve ismerkedtem meg. Szinte az első pillanattól fogva együtt éltünk. Sajnos mindkettőnk hibájából (nem megcsalás) volt egy kis szünet a kapcsolatunkban,de az akadályokat sikeresen leküzdve újra összejöttünk.Tavaly tavasszal volt az eljegyzés, utána októberben volt az esküvőnk. Immár egy éve vagyok feleség. Meg kell mondanom, sokkal boldogab vagyok, mint valaha. Már nagyon szeretnénk kisbabát is! Sajnos szeptemberben volt egy vetélésem, de ez nem ebbe a fórumba tartozik. Pozitívan állunk a dolgokhoz!

A bulizásból már kinőttünk, a párom 34 lesz én 27 múltam. Sokkal jobban szeretjük a baráti összejöveteleket. Ilyenkor nagyokat beszélgetünk, jókat főzünk együtt.

Barátnőimmel a házasság után is megmaradt a kapcsolatom. Eljárunk a városva csavarogni, pletykálni, olyan csajos dolgokat csinálni.

Linda, örülök, hogy van ez a fórum!

Puszi

Bizony, egész más az élet gyerkőccel/gyerkőcökkel. Legalábbis nálunk sok változást hozott, felelősségteljesebbek lettünk, és megváltozott az értékrendünk, más dolgokat tartunk fontosnak.

És én is örülnék egy kedves társaságnak itt.

Köszönöm, Linda, kedves vagy.:-)

Barátok? Vannak barátaink, akik közül néhányan eltávolodtak, de de az igazán jó barátaink megmaradtak. A párom is jóban van a barátaimmal, én is az ő barátaival, voltaképpen szinte már csak közös barátaink vannak. Olykor elmegyek a lányokkal csavarogni, vásárolni, gyrost enni, stb., hasonlóképp a párom is leül a fiúkkal meginni egy sört, vagy zenélgetnek, stb.és ez így van rendjén.

Bulizás: nálunk a buli beszélgetős, társasjátékozós, kerti sütögetős formában dívik, mindkettem kinőttünk már a discoból régen. Kivételnek számítanak a munkahelyi partik, ahol ismerősök vesznek körül.

Kisgyermekes anyukák: társasházban élünk egy lakóparkban, van sok kisgyermekes anyuka, elbeszélgetünk, de semmi különös. Időnként frászt tudok egynémelyiktől kapni, amikor azon versengenek pl. hogy melyikük gyerekének hány foga van már - mintha bármi is függne ettől. Én nem kívánok az ilyen és ehhez hasonló versengésekbe beszállni, minden gyerek más és más, na mindegy, nem ez a lényeg. Meg azért másról is szeretek beszélgetni, nem csupán a gyerekekről.

Akivel viszont nagyon jóba vagyok/vagyunk, az épp az egyik falszomszédunk, ahol a hasonló korú párnak épp most született másfél hete a kisfia.

Bocsánat a hosszú léért.

Szia Mandy :)

Olyan jó, hogy mindezt leírtad, kezdem érezni ennek a portálnak a varázsát,hogy nem vagyok olyan egyedül :)

Gratulálok a gyerkőcökhöz, és a boldogsághoz, jó látni hogy létezik ilyen.

Bízom benne hogy itt jó társaságban barátságok is kialakulhatnak :)

Kisbabánk majd olyan 2-3 év múlva lesz, biztos más lesz akkor a világ, leköti minden percemet majd. Már nagyon várom :)

Puszi

Sziasztok :)

Linde, a mi barátaink is nagyon nem közelünkben élnek, az a pár..

Egy barátnőm van, Nyíregyházán él a párjával, naponta tartjuk telefonon a kapcsolatot, de az nem az igazi :(.

Sógorkáim, meg párom barátai Szekszárdiak, az a kettő-három. Pesten nincs baráti körünk egyáltalán.

Heni, olyan jó nézegetni a képeidet :)

És jó olvasni hogy boldogan éltek. Ti a barátokkal hogy álltok? Szoktatok eljárni valamerre? A régi barátnők?

Puszi nektek :)

Szia Linda, sziasztok lányok :)

Aki esetlen a terhes topicban is járt, ne olvasson el, mert ott már ezeket nagyjából elmondtam :)

27 éves vagyok, 2 éve boldog feleség (4.5 éve vagyunk együtt), van egy 7.5 éves nagylányunk és most várjuk a következő gyerkőcöt. A nagylányomnak vér szerint más volt az apja, de a férjemet tekinti apjának, így is szólítja, mivel három éves kora óta nem tartjuk a kapcsolatot a vér szerintivel.

Én már 19 évesen kiestem a bulizásból, iszogatásból, partyzásból, a váratlan terhesség miatt. De nem bántam, valahogy túl korán érő voltam, vagy nem tudom, de addigra már nem tett boldoggá az az élet. Ahogy nőtt a gyerek, már rá tudtam bízni anyura, de nem érdekeltek már ezek a dolgok. Mivel nekem akkor ennyire más irányt vett az életem, a régi barátaim nagy része eltávolodott tőlem, mivel nem volt már közös témánk. Aztán iskola, munkahely, költözés.

Most már közös otthonunkban élünk a 3. kerületben és várjuk a februárt, mikor már négyen leszünk!

Nagyon boldog feleségnek tartom magam, sokszor el sem hiszem, hogy ekkora szerencsém van :)

Linda, az igaz, hogy könnyű barátkozni babával, hiszen jó dolog hasonló korú gyerkőcök szüleivel tapasztalatot cserélni.... de nálam sok ilyen azért futott zátonyra, mert a játszótéri tipikus anyukák (akiknek más témájuk nincs, mint a pletyka, hogy ki kivel mikor hol és mit csinált) engem mindig is fárasztottak.

Van két barátnőm itt a munkahelyemen, viszont mióta babát várok és ez a legfontosabb az életemben, újra előjött a régi nóta, nem tudunk már annyi mindenről beszélni. Nekem a gyerek(ek) a fő témám, ők meg ehhez nem tudnak hozzászólni.

Az iskolatárs-anyukák meg 40 körüliek (persze én korán szültem, ők meg a mai átlag szerint 20-35 körül).

Elvagyok, hiszen a munka és a család kitölti az időmet. Ha meg egy kis hasonló koruakkal, vagy hasonló állapotuakkal történő beszélgetés hiányzik, hát itt van ez a portál ;-)

Bocs, hogy ilyen hosszú voltam :)

puszi

Sziasztok!

Én négy éve vagyok boldog feleség. Hogy mennyire fiatal? 30 éves vagyok, de nem érzem magam annyinak.

10 éve ismerjük egymást, de csak 5 éve tavasszal csapott le a villám.:-)

Lassan két éve nevelgetjük csemetéinket, szeretetben, megértéssel, türelemmel, veszekedések nélkül.

Szia!

Igazából néha rosszul esnek az ilyen dolgok, de a párom mindennél fontosabb, szóval kitartok. Én is csak sajnálni tudom az ilyen embereket...

Nincs sok barátunk, de akik vannak, rájuk mindig mindenben számíthatunk, és ők is ránk. Hát így állunk. Az én barátaim meg szét vannak szórva az országban, sms-ben és mailben tartjuk kapcsolatot :(

Mindenki hozzászólását szivesen veszem :)

Szép napot :)

:) Sziasztok! Nagyon örülök nektek és hogy írtatok :)

Hoxa, köszi a vígasztalást, én is sok közöset ismertem fel a képek alapján. :)

Én alföldi lány vagyok, Debrecenben születtem, Püspökladányban éltem 20 éves koromig. Párom szekszárdi, ott is éltünk most 8 hónapja vagyunk Pesten a 15. kerületben lakunk. Ti honnan költöztetek?

Kicsit félek attól hogy nem találok barátokat - barátnőket, mert igazából csak itt a neten próbálkozom, nem járunk nagyon sehova ahol ismerkeni lehetne, mondjuk ötletem se nagyon van hova kellene menni :(

Kedves Attika24 és Veronitas! Én hiszem hogy mindenkinek rendeltetett a sors egy igazit, bármikor becsaphat a villám. Csak tudni kell mit kezdeni a helyzettel :) Sok "munka" van ám egy jólműködő kapcsolatban :))

Kedves Linde! Olvastam a naplódat, engem is mindig megszólnak, hogy hülye vagyok, minek kötöm le magam ilyen korban, úgyis megbánom, meg csak mese, nem is létezik ilyen kapcsolat satöbbi..

Na ezeket az embereket nagyon tudom sajnálni, akik még el se hiszik hogy létezik ilyen, nemhogy nekik is legyen :(

Jó volt olvasni, hogy te se törődsz az előítéletekkel, és kitartasz. Mi is, csak barátaink nincsenek,. Ti hogy álltok az emberi kapcsolatokkal?

Kedves mindenki :) Barátokat, barátnőket keresek, nem feltétel hogy így élj mint én, csak hasonló gondolkodású legyél. Nem "diszkócicák" és "nyálas- én vagyok a legtutibbpasi" haverságára, hanem igaz barátokra vágyom :)

Na megyek családi életet élni :)

Puszi nektek! Szép estét!

Melinda

bár én lennék egyszer fiatal, boldog feleség!!!

(talán boldog feleség még lehetek... :))

Szia!

Én, nálad is fiatalabb vagyok, 20 éves. Lassan 3 hónapja élek együtt párommal, aki 31 éves. Nem iszunk, nem bulizunk, csak én dohányzom, de már nem sokáig.

Előtte sem volta partiarc, most végképp nem köt le a bulizás.

Jó, persze, 3 hónap nem nagy cucc, de nekem hatalmas dolog. Még nem veszekedtünk, a problémákat inkább megbeszéljük. Így nem sérül senki :)

Profi??? :)) Na azért az túlzás.

Egyébként sok párhuzamot érzek magunk között. A képeket látva is, pl Mi :) meg a macsek is.

Én is úgy éreztem 1-2 éve, mint te most. Én is azzal nyugtattam magam, hogy majd a bébivel könnyebb lesz barátkozni. Ami igaz is, de így sem könnyű.

5 éve költöztünk fel Pestre és totál egyedül éreztük magunkat. Vannak itt ismerőseink, sőt régi barátok is, de én is azt éreztem, hogy engem már nem érdekel a buli, a füstös kiskocsmákat inkább a kellemes itthoni beszélgetésekre cseréltem volna. Változnak az emberek, ki előbb, ki utóbb. :)

Legyél türelmes, találni fogsz barátokat, lehet hogy ott, ahol nem is számítasz rá. :))

Egyébként Bp-en merre laktok?

Nagyon örülök hogy írtál, igen fiatal vagy :) bár nem az én korosztályom, üdv a klubbomban.

Gyönyörű a béjbid :) jó nagyfiú már :)

Jók a képeid nagyon!

Igazából nem tudom hogy működik egy ilyen fórum, még sose csináltam, csak nem találtam jobb megoldást. Nektek vannak barátaitok? Mármint igazi. Ha bármijen ötleted van, írd meg kérlek, pl. hogy kell klubbot csinálni :) jó hogy egy profi írt nekem először, tanulhatok tőle :))

Puszi

Sziasztok! Létezik ilyen?

Magamról: 22 éves leszek, és boldog feleség vagyok 20 hónapja. Lassan 5 éves kapcsolatunkban ( 4 éve élünk együtt ) egyszer sem volt vita, veszekedés. Egymásért élünk, a közös jövőnkért, családért. Gyermekünk még nincs.

350 km távolságból ismertük meg egymást, elsőre az igazi. Nem iszunk, nem dohányzunk, nem bulizunk, nem csaljuk egymást még gondolatban sem.

Kapcsolatunk sosem volt az a nagylángolós, inkább ragaszkodás, szeretet jellemzi.

A legapróbb dolgokat is megbeszéljük egymással.

Na de áradozhatnék :) Nem ezért nyitottam a topickot.

Nincs baráti társaságunk, nekem hiányoznak a barátnők. Párom nyugtatgat, hogy majd ha kisbabánk lesz, másképp lesz, de az még olyan messze van.. és különben is azt látom magam körül, hiába él egy korombeli lány párkapcsolatban, gyerekkel akár, nem azok a hitvallásai mint nekem, nekünk a párommal.

Mi a mai napig figyelmesk vagyunk egymással, minden olyan mint az első időkban.. a házasságal is csak a nevem változott, és ez a lényeg szerintem. Egy papírtól senki nem lesz boldogabb, vagy hűségesebb stb.

Olyan korombeli lányokat keresek, akik már kiélték magukat, vagy hogy is írjam szebben :) és boldog családi életet élnek, kicsi házitündérek, szerető feleségek, akik - FONTOS! - viszonzást kapnak. Segítsetek! Léteznek ilyen párok? Vagy bele kell törődnöm hogy 50 éves házasszinten remeteként, barátok nélkül kell élnünk?

Melinda