Nem vagy egyedül! Kétségbeesett anyák, feleségek fóruma (beszélgetős fórum)
Lelki terror, vagy testi erőszak...
A fizikai erőszak látványos nyomokat hagy az elszenvedő testén, a lelki kínzásnak azonban számos olyan fajtája létezik, amely sohasem, vagy csak igen hosszú idő múlva gyógyuló sebeket ejt...
Sértegetés és elutasítás
A sértegető és elutasító családtag célja a rombolás. Ő az, aki folyamatosan és fölényesen kritizál, válogatás nélkül, és bizony gyakran ok nélkül. A sértegető és elutasító magatartással azt üzeni: „méltatlan vagy hozzám, méltatlan vagy a szeretetemre”. Az ilyen családtag bünteti a partnerét, mindenképpen nyomatékosítani szeretné a benne dühöngő haragját.
Fenyegetés és vádaskodás
A fenyegetés a bántalmazás szándékának hangoztatása. Úgy is szokták nevezni: a gyűlölet kommunikációja. A fenyegető magatartás célja, hogy rettegésben tartsa a családtagot, hiszen átláthatatlan, meddig tart a fenyegető önkontrollja, akinek szavaiból és metakommunikációjából is ádáz gyűlölet sugárzik. A fenyegető, vádaskodó magatartású emberek gyakran vádolják áldozataikat jellemtelenséggel, gyengeelméjűséggel, tűrhetetlen magatartással. A fenyegetés és a vádaskodás általában úgy történik, hogy a fenyegetett személynek minél kevesebb módja legyen a védekezésre.
Lekezelés és mellőzés
A fölényes, lekezelő viselkedés, a gúnyolódás, a másik ember mellőzése, semmibe vétele arra irányul, hogy áldozata önértékelését zsugorítsa, énképét összetörje. Aki ellen a pszichológiai erőszaknak ezt a formáját alkalmazzák, annak folyamatosan kétségbe vonják a tudását, műveltségét, fizikai erejét, felkészültségét. Mivel a segítségét szinte sosem veszik igénybe, hajlamossá vélik arra, hogy feleslegesnek érezze magát, és beletörődjön, hogy mindenre alkalmatlan, és talán nem is érdemel jobb bánásmódot.
Birtoklás és büntetés
Gyakori magatartás, talán a férfiak kicsit többször esnek ebbe a hibába. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akiknek időre otthon kell lenniük, be kell számolniuk arról, hogy hol, mikor, kivel és milyen célból voltak távol. A basáskodó családfő paranoid, gyanakvó és féltékeny.
A pszichológiai erőszak az áldozat önértékelését töri apró – néha összerakhatatlan darabokra. Az evolúciós pszichológia szerint a személyiség önértékelési rendszerének az a feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a saját viselkedésünket, hogy melyek azok a megnyilvánulásaink, amelyekkel elfogadnak és elismernek minket, illetve amelyek miatt elutasítanak és kiközösítenek. Mi, emberek akkor vagyunk a legboldogabbak, amikor a számunkra fontos emberek elfogadnak és szeretnek minket. A másokhoz tartozás érzése a „túlélésünk” feltétele. Az önértékelés csökkenése a személyiség vészcsengője egyben. Ha jelez, akkor szeretetet, elfogadást, megbecsülést kell tankolnunk, és el kell kerülnünk az elutasítást. „A pszichológiai erőszak elkövetője erre az evolúciós törvényre építi stratégiáját: durva és megalázó, vagy éppen hideg és elutasító stílusával kiüríti áldozatának «önértékelési tankját» – számítva arra, hogy a lelkileg megsemmisített partner engedelmeskedik a belső késztetésnek,és mindent elkövet annak érdekében, hogy újra elfogadtassa magát.” (Ranschburg Jenő)
(Lelki Titkaink portálról)
[link] Családjoggal kapcsolatosan jogi segítséget kaphattok itt, gyorsan és mindenféle költségtérítés nélkül.
Dr. Regász Mária, és Grád András ügyvédeket ajánlom, de van sok laikus nagyon jó hozzászóló is.
nagyon jó, hogy nyitottad ezt a fórumot.
ezen belül én szeretnék egy alapítványt ajánlani, ahol erőszakban élő nők nagyon sok segítséget kaphatnak:
www.eszteralapitvany.hu
A legnagyobb probléma az, hogy nem merünk segítséget kérni, pedig igenis van segítség! A rendőrség ma már kiemelten kezeli a családon belüli erőszakot, az erőszakos félnek nem kell ölnie ahhoz, hogy előkapják és bíróság elé állítsák, ahol könnyen próbaidőt, vagy börtön büntetést kap.
A gyámhivatal, az illetékes családgondozó is sokat segíthet, de csakis akkor, ha a sértett fél mer segítséget kérni.
Tapasztalatból tudom, a válásunk első két évében csak tűrtem a volt férjem zaklatásait, fenyegetéseit és agresszivitását, aztán egy este, mikor rendőri intézkedés is történt, megtettem a feljelentést...Az mellékes, hogy közel egy óra alatt jöttek ki, én rettegtem közben a három gyerekkel és imádkoztam, hogy tűnjön már el ez az ember. Mivel közvádas az ilyen típusú feljelentés nem lehet visszavonni, hivatalból kezdik meg a nyomozást. Ami nálunk, elég gyors volt, mert bizony ez az időszak sokszor nagyon veszélyes, ha a feljelentett fél bedühödik. Viszont ahogy meghallgatták, rabosították, és közölték vele a lehetséges jövőjét, visszább vett...
Rengeteg nővel beszéltem, rengeteg félelmetes történetet hallottam, és mindig azt éreztem: igen, merni kell, lépni, segítséget kérni. Félretéve a szégyent. Mert nem a mi szégyenünk ez, hanem azé, aki elköveti az állítólagos szerettei ellen. Nem lehet családot összetartani annak árán, hogy nap mint nap félelemben, megaláztatásban élünk.
Valahogyan nekem is ismerős ez a történet...
Anyukámnak is volt eltörve az ujja veréstől és még úgy is dolgozott... muszáj volt neki..szegény sokmindent kibírt persze csakis miattunk...
hogy legyen hol laknunk...persze volt amikor tényleg betelt a pohár...
De mi kitartunk mellette és soha nem hagynánk el, neki köszönhetünk szinte mindent( nem anyagiakat ,hanem a neveltetésből fakadó dolgokat)
Nagyon szeretném ha egyszer egyenesbe jönne az élete és olyan embert találna magának ,aki tiszteli,szereti, csak most így elég nehéz,pedig nekem igazán szép anyukám van:D Sőt! véknyabb is sokkal ,amiért kicsit bosszankodom is néha:)
Apukámat az sem érdekli ,hogy hamarosan lesz első unokája...Pedig már 5 hetesen elmondtam neki...
Azóta sem keres...
Végülis ami tőllem tellett megtettem,mert szerintem akármilyen mocsok ember joga van tudni hogy unokája lesz.De ő döntött én megtettem a lépést felé, ő neki fontosabb az ital...
Háth legyen ...bárcsak az öcsémnek is joga lett volna a boldog gyerekkorhoz...
Sziasztok!
Szerencsémre nem velem, de a mi családunkban is történt ilyesmi, mondjuk nem most, hanem lassan 20 éve.
Adott apa, anya, anyós (a pasi anyja), és 3 gyerek. Az apa, aki nem vetette meg az italt, sőt idővel alkesz lett, már akkor is verte az anyát, mikor az első gyerekkel volt terhes, de mégsem hagyta el. Aztán a második ikerterhesség lett, de akkoriban már komolyabbak voltak a bajok. Az ikrek még elég kicsik voltak, mikor egy este az anya feküdt a fürdőkádban, gyerekek már aludtak. Apa hazajött, elkezdte verni az anyát, beleverte a fejét a kád szélébe úgy, hogy betörött. Majd apa közölte, hogy visszamegy a kocsmába, iszik még, aztén hazamegy és megöli a feleségét. A földszinti ablakokon mindenhol rács volt, az apa magával vitte az összes kulcsot, úgyhogy az anya az emeleti ablakon mászott ki, majd négykézláb ment a közeli vasúti őrtoronyhoz(vagy mi az), hogy segítséget kérjen. Az ottani vasutas rendőrt hívott, de sajnos nem mentek vissza a házhoz, hanem elvitette magát az anya egy ismerőséhez. Kórházba sajnos nem ment, így nem készült lelet az állapotáról.
Aztán beadták a válópert. Anyós elég sok embert ismert, meg mindig voltak állatai, és állítólag (ezt a testvére mondta!!!) lefizette a bírót, hogy a gyerekeket az apának ítéljék, és majd ők ketten felnevelik őket.Meg lefizetett embereket, hogy mondják azt a bíróságon, ha tanunak hívnák őket, hogy az anya nem törődött a gyerekekkel, meg csavargott, meg qrválkodott.
Úgyhogy a bírónő végül azzal indokolta a döntést, hogy mivel akkor éjjel csak az anya ment, a gyerekeket nem vitte el magával és amúgy is léha életet élt és él, alkalmatlan a gyereknevelésre.
Közben az anyánál előjöttek eü. gondok is. Valószínűleg a sok veréstől csomósodni kezdett a melle, többször meg kellett műteni. Az apa többször megfenyegette a válás után is, hogy kinyír mindenkit, ha a gyerekek közelébe megy, úgyhogy az anya csak távolról, a kocsiból, titokban leshette a gyerekeit.
Aztán az anya sorsa jobbra fordult, lett munkája, megismerkedett egy pasival, aki használt autókkal foglalkozott. Amikor ezt anyósék megtudták, elkezdték fejni őket, hogy ez meg az kell a gyereknek, adjon pénzt. Cserébe nagy ritkán láthatta őket. Eleinte persze adott, de aztán rájött, hogy mindenki jobban jár, ha ő veszi meg a dolgokat. Így is volt, hogy vett valamit, és vagy eladták a gyerekek elől, vagy ellopatták a romákkal, és utána adták el. (Jelzem, nem mindenki volt olyan közülük, sőt! De azon a környéken elég zűrös egyedek is laktak.)
Utóvégre a gyerekek felnőttek. Nem nagyon dolgoztak, iskolába nem nagyon szerettek járni. A nagyobbik otthagyta a gimit, pedig lett volna esze hozzá, az ikrek elvégezték a szakmunkást.
Az apának közben volt több élettársa is. AZ utolsót leszúrta egy nagykéssel, most épp ezért ül, nemsoká szabadul. Az anyós beteges lett, nem vezetett már nagy háztartást, eltűntek mellőle az ingyenélők, egyedül maradt. A gyerekeket elvitte az anyjuk, de először a lány hagyta ott, aztán a fiúk is, mert az anyjuk közölte, hogy vagy iskola, vagy munka. De még arra se voltak hajlandók, hogy télen begyújtsanak, inkább nagykabátban ültek a lakásban.
Ezt csak azért írtam le, hogy mindenki tanuljon belőle valamit, mert ez egy elég összetett történet. Szóval mindenről legyen rendőrségi jegyzőkönyv, meg látlelet, mert mára sokat változott a bíróság meg a jogrendszer, de az a jobb, ha mindenről van papír!!!
Szomorú.
Nem értek én mélységesen a jogrendszerhez, sőt, de kissé felháborító, hogy nagyobb becsben tartják a tulajdonjogot (egy alkoholista, netán agresszív férfi-többnyire) házához, bármijéhez tartozó tulajdonjogát, mint a családja-hozzátartozói élethez, MÉLTÓ-élethez való jogát.
Hatalmas vicc az, hogy a rendőrség csak akkor avatkozik bele, ha vér is folyt már...legalábbis régebben úgy tudom így volt...
Nehéz kérdés, hogy mennyire szólhat bele az állam, a társadalom egy család, egy kisközösség életébe, de szerintem egy ilyen kritikus helyzetben, amikor egy elfajzott, beteg ember "tönkreteszi" más emberek életét nevetséges bármilyen jogát figyelembe venni.
Az ilyen nemhogy nem férfi, hanem egy mélységesen buta, szánalmas, köpnivaló ember.
Sziasztok!
Én is hasonló helyzetben vagyok(voltam...)...
Bár én ezt gyerekként éltem meg...
Az apukám 16 év házasság után elkezdett inni,kocsmázni..állítólag nőzni is...
Ekkor 16 éves voltam ,az öcsém 13...
Anyukámat verte, minket vele együtt lelki terrorban tartott...(hamarosan mikor betelt anyánál a pohár és már az öcsém is menni akart elindultunk...(az öcsémet is bántotta)
2 takaróval egy autóval...Nem tudtuk,hogy hol fogunk éjszakázni...
Kimentünk egy közeli tóhoz(szerencsére nyár volt)
onnan anya telefonált jópárat és egy segítőkész rokonunk kölcsönadta a házát persze csak az őszre és a télre ,amég nem találunk mást, ennek 6 éve...
Azóta kb 6 albérletben laktunk ,én 1 éve már a párommal élek.
Anyukám neveli a 19 éves öcsémet és azóta válik. Persze az alkoholista apám lakik a házunkban, mi pedig albérletről,albérletre jártunk...
Azóta az ügyvédünk is"pályátmódosított" és nem viszi tovbb az ügyet. Sajnos anyukámnak egyedül kell majd szeptemberben a válóperre mennie.
teljesen ki akarják semmizni a házból...És így valószínű ,hogy sikerülni is fog... mivel már a testvéremmel mindketten nagykorúak lettünk már esély sincs arra ,hogy mi mehessünk vissza a házunkba!
Persze maradhattunk volna az tanácsolta az ügyvéd( de könyörgöm...úgy,hogy éjszaka az ordibálástól még aludni sem tudtunk...)
Szóval 6 éve a bíróság szinte semmit sem tett és volt olyan is ,hogy nem volt mit ennünk,de anya mindíg megpróbálta oldani a helyzetet...
Mostmár kicsit jobb mivel én is dolgozom és külön élek ,de nekik nem sokkal... munkája hébe-hóba van teljesen ki van készülve idegileg...
Most karácsonykor is én vásároltam be nekik ..szörnyű ,hogy ilyen sajnos van,de ez van. Az apám meg jól szórakozik a közös házban a barátnőjével.
Ezeket nem azért írtam ,mert megoldást várok, hanem ,mert erre van ez a fórum:) legalább kiöntöttem kicsit a szívem...persze tényleg kicsit,mert 6 év eseményét nehéz ilyen röviden leírni...
Sziasztok!
Én nem vagyok ilyen helyzetben, de sok olyan nőt ismerek, akik így élnek. Mélységesen felháborít, ha valakinek ilyen a sorsa. Sajnálom az anyákat és a gyerekeiket.
Szeretnék segíteni, de valószínű, hogy kevés vagyok ehhez:(
Kitartás kívánok azoknak, akik kitudtak, és erőt azoknak, akik kiszeretnének ebből a helyzetből lépni.
Szia!
Annyira durva ilyesmit olvasni! Rázott a hideg miket éltél át!
Nekem ennyire nem volt durva, de a lelki terrorral találtam már szemben magam, az a baj, hogy ezeknek az embereknek kifinomult érzékük van ahhoz, hogy az önbizalmad teljesen letarolják, megfélemlítsenek, és sakkban tarstanak, azért hogy eszedbe se jusson elmenni! Ezért olyan nehéz!
Igazából csak gratulálni akarok a lelki erődhöz!
MINDEN ELISMERÉSEM!
J
Sajnos a külsőség nem minden, és hajlamosak vagyunk elvakulni a szerelemtől, hogy aztán fájó pofonokat kapva ráébredjünk, bizony a herceg nem is herceg, inkább egy gonosz, lelketlen óriás, akitől, csakis tőlünk függ, hogy menekülni tudunk-e...
Én három gyermekkel, több év kőkemény megaláztatástól megkeményedve, mindent, szó szerint mindent, hátrahagyva, kezdtem új életet. A magyar törvényeknek és az etikátlan, lelketlen, pénzéhes ügyvédeknek köszönhetően évekig éltem a gyermekeimmel nyugtalan, bizonytalan, félelmekkel teli világban...
A mai napig minden találkozásomat ezzel az emberrel valamifajta félelem hatja át, pedig már nem tehet ellenem semmit.
A kőkemény gyermekelhelyezés-válási csata alatt rengeteg anyával, nővel ismerkedtem meg, akik hasonló életet éltek...addig el sem gondoltam volna, hogy ennyi erőszakos férfi, apa él a világban, és ennyi feleség, anya tűri csendben a lelki és testi bántásokat, csakis azért, hogy a gyermekeik miatt, egyben tartsák a családot.
Aztán elég egy pillanat, egy utolsó pofon, egy könnyektől csillogó gyermeki szempár, és ráébredsz menekülnöd kell, a gyermekeid érdekében...
Életed végéig elkísér és kísért nap mint nap a múlt, az ember, összekötnek a közös gyermekek, életed végéig küzdened kell, talán, vele szemben, de már könnyebb, sokkal könnyebb, mint az első lépés megtétele volt..
Szeretném, ha ez a fórum a még kétségek között hánykolódó, bizonytalanságban és félelemben élő feleségek, anyák segítségére lenne.
Kérlek, írj, ha túl vagy egy nehéz váláson, ha döntés előtt állsz és nem tudod mi lenne jobb a gyermekeidnek, írj, ha reményt vesztve bármilyen segítségre van szükséged, és írj, ha úgy érzed segíthetsz az ilyen nehéz helyzetben lévő nőknek, gyermekeknek!